NEM SZABAD FÉLNI

 

Az ötödik Spirit színházas alkalom során ismét sok minden történt velem. Kezdjük azzal, hogy itthon felejtettem a verseket, melyeket Judittal szoktunk venni. Szerencsére nem volt baj, sikerült együtt dolgoznom a többiekkel. Ismét a kamarateremben voltunk, amelyet ugyan nagyon szeretek, mégis kicsinek tartok, mert kevés a hely. Mindezek ellenére nem volt vészes. Sokkal inkább az zavart picit, picit, mintha kevesebben lennénk. Ez azért baj, mert a 8 nőhöz elegendő szereplő kell, Judit pedig szívét, lelkét kiteszi, hogy minden rendben legyen. A csapat szuper, jól érzem magam. Tanulgatom a verseket, de sajnos folyton elfelejtem. Remélem, hogy összeáll majd bennem a kép.

A kamarateremben azért kellett lennünk, mert a fenti színpadi teremben előadás volt. Azt pontosan nem tudtam, hogy mit játszottak, de elég sokan elmentek az aznapi darabra, amely 19-kor kezdődött. A Juditos alkalom előtt, ami 18-kor indult, előtte fent voltam és elrejtőztem a sötétben. Beszéltem az autizmusról, és arra gondoltam a BENovelas magazinom újabb részéhez készítek egy sötét videót, amelyben megmutatom az elszigetelődést. Fontosnak tartottam ugyanis, hogy egy külső szem lássa milyen egy autista ember elszigetelődésének folyamata. Bemutattam magam ebben a helyzetben és a helyszín épp ideálisnak bizonyult. Utána derült ki hogy a kamarateremben leszünk.

Nagyon készültem erre az ötödik alkalomra. A 8 nő című filmből tervezünk előadni jeleneteket és én vagyok a narrátor író. Meg is csináltam az elejét, ameddig eljutottunk, mert a többit akkor fogom tudni elkészíteni, ha már tudjuk, mennyi lesz az annyi. Az egyik vershez, az Azon az éjjelhez, melyet Kosztolányi Dezső írt készítettem egy folytatást, ami mindenkinek nagyon tetszett. Még a szüleimnek is. 

BEN LACOSTA: Azon a délután

Azon a délután

Az emberek egyfolytában sírtak

Azon a délután

A lenyugvó nap fényei szomorúan sugároztak

Azon a délután

Minden rokonság egyben összegyűlt

Azon a délután

Szegény nagyapám csak feküdt, s megnyűtt

Azon a délután

Mindannyian a szertartáson voltunk

Azon a délután

Mindnyájan a bükkfa koporsóra borultunk.

Azon a délután

Búcsúztattuk el szegény ősz nagyapámat

Azon a délután

Láttam keservesen zokogni szegény nagyanyámat

Azon az este

Diót és kenyeret vacsoráztunk az asztalnál.

Azon az este

Nem volt étvágyunk, mozdulatlanul állt a kanál.

Azon az este

A könnyeinkkel küszködve nyeltük a héjat

Azon az este

csaknem megakadt torkunkon a kemény falat

Azon az este

Aludni se tudunk oly szomorúak voltunk

Azon az este

pedig nagyon korán az ágyunkra borultunk

Azon az este

Fel felriadtunk, halott nagyapánk síri hangjára

Azon az este

A gyertya lángja örökre elaludt az Úr parancsára.

Mostanában ismét elkezdtem verseket írni. Talán azért, mert rákaptam a színházas alkalmak során. Anno legutóbb az esti gimnáziumban olvastunk és elemeztünk verseket, novellákat és regényeket. Kicsit úgy érzem magam mostanában, mintha irodalmi órákon lennék. Sokat fejlesztenek Judit alkalmai. Azt jól tudom viszont, hogy a színészet nem nekem való. Én alkalmatlan lennék erre a posztra. De legalább ki tudom próbálni milyen érzés úgy verset, beszédeket olvasni úgy, hogy azokat hangsúlyosan mondjuk el. Van egy igazán nehézkes, nyelvtörő vers, a Csendíts rá, melyet Mándi Stefánia írt. Abból az 1-3. versszakot vettük. Az elsőt, a Kismagdásat csak félig tudom, de menni fog.

Judit felvett mindenkit a telefonjával, hogy visszanézhessük magunkat. Én nem voltam megelégedve magammal. Judit észrevette, hogy feszengek. Ez természetes, mert kudarc ért az életem során és mindig eszembe jut a tavaly őszi spanyol tanfolyam. Annyira bennem van a teljesítési kényszer, hogy még az alvás sem megy jól. Judit és a többiek is mondták, hogy nincs tétje ennek, hisz ezt az előadást önmagunknak csináljuk és fontos, hogy jól érezzük magunkat. Igaza van. Judit később azt mondta nekem, hogy nagy értéket lát bennem, de a félelmeim hátráltatnak. Igaza van. Persze nem azonnal jöttem rá erre, csak később mikor elkezdtem gondolkodni. Juditnak a segítő szavai hatalmas erőt adtak nekem. Igenis, képes vagyok sok mindenre, és jobban kellene értékelnem magam, felébrednem végre és nem idegeskedni. Csakis nálam van a megoldás kulcsa. Folyamatosan gondoltam Judit bátorító szavaira. Dr. Németh Krisztina is eszembe jutott. Nem szabad félnem! Élnem kell az életem boldogan, ahogy jólesik, DE arra is figyelnem kell, nehogy sok legyek a másiknak! Az alkalom után másnap tükörbe néztem. Mosolyogtam egyet és megdicsértem magam, hogy remek ember vagyok. Valahogy le kell győznöm a többi belső korlátom. Olyan ez, mint egy matek példa, amelyből ki kell bontani az adott műveletekből egy könnyedén megoldható másodfokú egyenletet. Azt tudom, hogy az évekkel ezelőtti Benhez képest teljesen más vagyok már. Ez a színházi csoport ideális arra, hogy még bátrabb lehessek. Egészen jól teljesítettem mikor egy szituáció alapján kellett felolvasni egy verset. Korábban erre képtelen lettem volna.

Voltam Máténál is. Szeretek nála lenni. Vele is beszélgettem a színházi életemről. Szó esett a Mozaikról is. Kezembe akadtak a közösség új könyvei. A régiek már nincsenek meg. Megvallom, a mai napig fáj, hogy úgy alakultak a dolgok a közösséggel, ahogy alakultak. Már nincs visszaút. Ez a hajó örökre elúszott. Régen annyira mások voltak a körülmények. Az idegösszeomlásom okozta hatások, a melegségem nem elfogadása és még sorolhatnám. Máté szerint a Mozaik is hibás volt. Igen, ez igaz. De nagyban voltam hibás én is. Visszaemlékszem arra, hogy minden Mozaik alkalom során kimentem, mert nem bírtam a közösség okozta nyomást. Szerencsére ez már a múlté. Rengeteget fejlődtem az évek során. Mai napig járok fejlesztésekre. Persze van még mit tanulnom, de azt hiszem ez életem végéig fog tartani. Sok mindenkinek köszönetet mondok azért, aki kívülállóként segített és segít, mert ezzel még előrébb tudok jutni. De azt látom, hogy a fejlesztésnek sosem lesz vége, mert beköszönt a középkorúság, aztán az időskor. Feltéve, ha megélem ezeket a korszakaszokat.

Máté édesanyját is megismertem. Nagyon aranyos nő. Lefényképeztem neki a kerti kankalinjait. Máté szép házban lakik. Mindig jól érzem magam nála, mert olyan csendes helyen található az otthona. Máté is szeret CD-ket gyűjteni. Ez az ember kitartott mellettem. Tudom, hogy nagyon szeret és ezért hálás vagyok neki. Nem egyszer megbántottam őt is, ahogy sok más embert. A nehéz időszakok során nagyon megkeseredtem. Nemcsak a világra haragudtam, de magamra is. Persze vannak emberek, akikre mai napig haragszok és vannak, akiket mélyen megvetek.

Az első negyedét végig csináltam a színházban. Jön a következő menet és tudom, hogy egyre jobb leszek. Legközelebb már erősebben veszek részt az alkalmakon. A feszengésnek pedig véget fogok vetni. Ez a színházi élet nagyon jót tesz nekem. Épp úgy fejleszt, mint Eszter, Melinda és Krisztina. Valódi terápia kiegészítő.

BEN