TALÁLKOZÁSOM GABRIELA SPANIC-KAL

Meglepő dolog történt velem, ami szintén nagydolog a BENovelas magazinom és a saját életem történetében. November 24-én a telenovellás fórumban olvastam a hírt, hogy 25-én Gaby Spanic közönségtalálkozó lesz abban a szállodában ahol megszállt. SMS-ben kellett regisztrálni. Sikerült. Szerencsém volt, mert nagyon fogytak a „helyek”. Persze tudtam, hogy sokan lesznek, amit persze nehezen viselek, mert az autizmusom miatt kicsit meg szokott ez ártani nekem.

12 órára kellett odamenni a szállodába, de 11:20 körül érkeztem meg. Nagyon szép hely, szép volt a fenyőfa, amit kiállítottak. Összefutottam Mariselával, a telenovellás fórum adminjával. Voltak vele mások is. Kaptam 1-2 újságot, amit dedikáláshoz lehetett felhasználni, de én elvittem magammal a Tierra de pasiones és a Soy tu duena dvd-ket, mert azok borítóit akartam dedikáltatni. Ahogy telt az idő egyre többen jöttek. Szerencsés voltam, mert tudtam hova kell állni. Megjelent persze a média is, ill. a szervezők, bár azok nem voltak annyira szimpatikusak. Nagyon korlátoltak voltak és ez eléggé idegesített. Gondoljunk bele abba, hogy nem mindennapi esemény az, ha egy telenovellás színésznő ellátogat hazánkba, főleg egy Venevision színész. Gabriela Spanic a Venevision-nál kezdte a pályafutását. Mexikóban csak később kezdett el ismertté válni.

Videós anyagból készítettem a képeket Gaby-ról és nagyon jól sikerültek! A szervezők kijelentették, hogy dedikálásból 1-et lehet, meg egy képet csinálni. Mérges lettem emiatt magamban, mert mi jogon szólnak bele? Gaby Budapesten van, de akadhat olyan rajongó, aki pl. egy vidéken élő barátjának szeretne kedveskedni egy autogrammal. Aki szintén rajongó és rossz lehet neki, mert nem lehetett jelen. Ami a fotózást illeti, néha több is kell. Pár másodperc alatt 3-4-5 képet is lehet készíteni! Mi van, ha az egy kép épp rosszul sikerül? A Telenovella magazin régóta nem foglalkozik a telenovellákkal. 1-1 alkalommal igen. Ezt onnan tudom, hogy belelapozgatok néha az újságba, hogy posztereket lássak. Ha valami megtetszik azt megveszem, de csak a poszter miatt. A török sorozatokat telenovellának nevezi az Epizód (Telenovella), holott nem az. A telenovella Dél-amerikai műfaj. A magyar szappanoperák sem lehetnek telenovellák. Én szerencsére dedikáltatni tudtam a dvd borítókat, de elég égő volt a szervezők stílusa. Hogy sorba kell állni azért, hogy külön fotózhassak Gabyval. Egybe le tudtam volna az egészet és kész! Óriási kavarodás lett belőle, mert kétféle sor volt. Egyesek tolakodtak, elveszett az-az ún. fonal. Tisztességesen kivártam a sorom, de utána majdnem 20 percet kellett várnom a közös fotózkodásra. Összevissza haladt a sor. Nem mondták meg a szervezők érthetően, hogy mikor lehet számítani a közös fotózkodásra és kissé kellemetlen volt ez számomra, mert jelentkeztem a fotózásra. Az egyik szervező fapofával állta végig az egész showt! Gaby nagyon kedves volt és csinos. Olyan volt a haja, mint a Tierra de pasiones elején. Nekem az a Spanic tetszett nagyon. Mondtam is neki, hogy tőle a kedvencem a Tierra de pasiones. Mosolyogva megköszönte. Jólesett nagyon! J A nevemet nehezen tudta kiejteni, mivel magyar nevem van. J

A közös kép nagy nehezen, de elkészült, utána spanyolul boldog karácsonyt kívántam neki, majd pacsiztunk egyet, ezután pedig elindultam felvenni a kabátom. Nagyon sok volt ez az egész tömeges „felvonulás”. Kissé fájt a fejem és hányingerem lett a tömeg és az idegeskedés miatt. A metrón is rám szokott törni, ha állnom kell a tömött járművön.

Mikor kiléptem a szállodából jobban kezdtem lenni, de igazából a metróban tértem magamhoz. Elmentem a karácsonyi ajándékomért Kelenföldre.

Dedikált dvd borítók

A közönségtalálkozó minden nehézség ellenére jól végződött, de nem tervezek többször elmenni. Ha Silvia Navarro vagy Alejandro Sanz eljönnének kis hazánkba tuti mennék. Gaby Spanic a TV2 Dancing with the stars műsorban szerepel 3. alkalommal és a végéig marad. Utólag belegondolok abba, hogy hiába ismert egy ember, temérdek rajongóval rendelkezik, még sincsen magánélete. Beleképzeltem magam Gaby helyzetébe hogy mennyi mindent kellett dedikálnia, és hogy mennyi kötelező programja van a közönségtalálkozón kívül. Gabyval úgy bánhatnak, mint egy árucikkel. Én így látom. Amikor a közös kép készült rólunk és készítettem ő róla a fotókat nekem az élménynek számított. Főleg amikor dedikált nekem. Nekem ez nem anyagi haszon, hanem örömforrás, boldog és értékes emlékek. A média azonban a hasznot látja benne. A média nagyon elkorcsosult. Olvastam, hogy a Dancing with the stars VIP belépője ajándékcsomaggal 50 ezer!!! Mire fel ennyi???!!! Ahogy múlnak az évek egyre pénzéhesebb ez a világ. Alig van helye az érzéseknek. Szerencsésnek érezhetem magam, hogy nem születtem sztárnak. Mert az autisztikus életembe nem hiányozna a vacak szennylapok hazugságai, amelyeket rólam firkantanának a pingászok. Ha nagy sztár lennék a rajongók okoznák a vesztem. Nem is szívesen tartoznék ebbe a magyar „sztár”világba. Kocsis Judittal jó barátságot ápolok. Vele szoktam beszélgetni a sztárságról, a világról való gondolataimról. Sokszor a telenovellákról is beszélgetek vele, ill. a zenéről. Amikor a 4-es villamoson ültem járt az agyam. Hazafelé vitt a vili, amikor eszembe jutott az a korszak, amikor szinte minden telenovellát megnéztem, melyek a TV-ben futottak. Ma már csak letöltve nézek 1-1 alkotást, de már nem úgy rajongok a műfajért, mint régen. Változnak az idők, változok én is és változnak a telenovellák is. Én a saját világomba tartozok. Egy számomra tökéletes világba, amelynek Fantasma Valley a neve. A szeretet zokni alakú városkája, amely valójában csak egy álomvilág. Egy olyan álomvilág, amelyet sosem ér el a valóság korcsosulásai, vírusai, aljadék politikusai és a többi rossz ember.

Összességében Gabriela Spanicot nem szabad a TV-nek és az újságoknak teljesen kisajátítania, mert vannak a rajongók is, akiknek kevés jut kedvencükre, míg a médiumoknak (média tagjainak, pl. TV, újságok) bármikor lehetőségük adódik találkozni Gabyval.

BEN

SZÍNHÁZ AJÁNLÓ: KERESZTÜL-KASUL, AVAGY HOGY SZERET A MÁSIK?

Kocsis Judittal november 19-én Gyömrőre utaztam, hogy megnézzem az ottani új színházi előadást a Keresztül-kasul, avagy hogy szeret a másik? című darabot. A hivatalos premier október 22 lett volna, de az egyik színésznek tüdőgyulladása volt így egy hónapot csúszott a bemutató.

Hamarabb indultam el itthonról, mert tudtam, hogy pótló buszoznom kell a Nagyvárad tértől. Meglepetésemre az aluljáróban ki volt téve Eros Ramazzotti jövő áprilisi koncertjének plakátja. Szelfiztem egyet a fotóval és persze külön lefényképeztem a posztert. Legszívesebben elvittem volna a képet. Az M3-as metrópótló viszonylag gyorsan levitt az Árpád hídhoz, ugyanis onnan jár a metró újpestig. 16 órára volt megbeszélve a találkozó Judittal a Duna Pláza előtt. Hamarabb érkeztem meg, mert szerettem volna körülnézni a Flying Tigerben. Ott már karácsonyi termékeket árulnak. Ugyan volt választék bőven, de azok közül nem sok minden érdekelt.

Nagyon korán sötétedik, mivel ősz van és közeleg a tél. Olyan hideg volt. A 3-as metró lenti világító fényei szépen áradtak a felszín felé. Nézegettem a rohangáló autókat, mert nem tudtam melyikkel jön Judit. Mindig elfelejtettem milyen színe van. J Persze most már tudom. Felül fekete, alul fehér. Judit és én hamar megérkeztünk Gyömrőre. 16:48-ra értünk a színházba. Judit nagyon izgatott volt az előadás miatt. Mondta nekem, hogy rendkívül nehéz darabról van szó. A díszletet már pár nappal korábban felépítették, ami nagyon szép lett! Carte D’Or: Feketeerdő torta fagyis színkombinációs. J

Elvittem magammal a Sikoly gyilkos figurámat hogy készítsek róla a színházban pár fotót. Mivel most jelent meg a Sikoly 5. része fontos reklám ez. J

A díszlet két részből állt. 2 jelenetet játszottak el egyszerre, vagyis két történés zajlott le egy időben. Ettől volt nehéz, főleg a vacsorameghívásos résznél. A történet három házaspárról szól, akik más-más anyagi helyzetben élnek. A jómódú házaspár női tagja titkon viszonyt folytat a szegényebb sorsú pár férfi tagjával. És komikus félreértések sorozata bontakozik ki. Volt 1-1 pillanat, amikor nem értettem bizonyos dolgokat, de aztán összeállt bennem a kép. Nemcsak én, de a közönség is nagyszerűen szórakozott. A harmadik házaspár véletlenszerűen kerültek a képbe. 1-2 karakter kivételével szinte mindegyik szerethető. Főleg a női főhősök. 3 női főszereplők vannak. Az egyik közülük a csalfa nej Fiona, aki egy puccos dámának hiszi magát. A másik Mary egy nagyon visszafogott, szemüveges háziasszony, aki szó szerint a férjétől függ, de folyton meghunyászkodik. A harmadik pedig egy édesanya, Teresa (Terry) aki gyereket szült egy olyan férfinak, aki nem férjnek való. Tres Mujeres y Tres Hombres J Lehetne ez a cím is spanyolul, mely magyarul azt jelenti, hogy Három nő és három férfi. A Keresztül-kasul egy nagyon remekül felépített darab, temérdek humorral fűszerezve, melynek egyetlen szépséghibája volt csak. Itt sem volt olyan befejezés, amire számítottam. Abban reménykedtem, hogy a csalfa szeretők lebuknak és megkapják méltó büntetésüket, de minden halad tovább a megszokott mederben, ráadásul alaposan felkavarták az állóvizet. Teresa véleményem szerint jobb férfit érdemelne. Épp úgy, mint Mary. Franknek is olyan feleség kellene, aki emberszámba veszi és nemcsak a pénze miatt van vele. Hogy szeret a másik? Mennyire tud valaki igazán szeretni? Hol van a női méltóság? Hol van a női tartás? Egy nőnek nem könnyű a helyzete, főleg ha kisbabája van, mert a férfiak egy része hím soviniszta. Sok férfi csak a sajátját fogadja el apaként, másét nem szívesen veszi a nyakára. Amikor Judittal beszéltem a darabról, mondta nekem, hogy az élet is ilyen és hogy a történet nyitva maradt, hogy mi nézők döntsük el, mi legyen később. Sok Teresához, Maryhez és Fionához hasonló nő él ebben a világban. Van, aki magányos marad. Főleg ha gyerekestül. Vajon Teresa kényszerből tűri el Bob, a férje viselkedését, mert legbelül fél, hogy magára marad a kisbabájukkal? Egyértelművé vált számomra Ha én dönthetném el a sztori befejezését Teresa összejönne egy rendes, gondoskodó fiatal férfival, Bob pedig élhetné tovább léha életmódját. Ami Fionát illeti, Frank kidobná és összejöhetne Mary-vel. A nő megszabadulna egy olyan férjtől, aki a háta mögött lesenkizte. Tehát nem tartja igazi nőnek. Ha egy férfi valóban szereti a feleségét akkor nem mond ilyeneket róla!

Az előadás után is készítettem képeket, főleg arról a pillanatról, amikor elkezdték szétszedni a díszleteket. Legközelebb december 29-én fogják játszani a darabot. Janka és Ági is megjelentek a Spirites csoportból. Örültünk egymásnak. Rég láttam őket. Nekik sietniük kellett, így csak pár mondatot váltottunk. Másokkal érkeztek. Ábrahám Krisztit hiányoltam, mert fantasztikus volt a Vidám kísértetben. Judit mondta, hogy Kriszti unokázik. Szoktam látni a képeket a facebookon. A színház zárása előtt indultunk Judittal vissza Budapestre. Az előadásról beszélgettünk. Mikor elváltunk akkor a 3-as metróval indultam vissza az Árpád híd felé. Jéghideg volt a Gyöngyösi utcai megállóban!

Az Árpád hídnál is készítettem Sikoly figurás képeket, de előtte a szerelvényben is. Akartam enni egy kürtöskalácsot, de már zárva volt a Fitzkey. Metrópótló busszal jöttem haza teljesen átfázva. L Még szerencse hogy volt itthon sajtos bögrés krémleves. Nagyon felmelegített. Nagyon télies hideg van már.

A Keresztül-Kasul előadásnak elkészítettem a rajzos képét, amiben a december 29-i előadást reklámozom. Mindenki tekintse meg! Szuper előadás és remek szórakozást nyújt mindenkinek! J

BEN

KIÁLLÍTÁSOK NAPJAI

November 15-én és 18-án két különböző kiállításom is volt, persze más témában. Ami mégis közös bennük az a tartalom és a mennyiség.

Szerdahelyi Zsuzsanna, a művészetterapeutám egyik hétvégén jelezte, hogy az Átkelő galéria zsűrije kiválasztotta az egyik festményem, a Zenei út címűt, melyet anno még 2020-ban festettem a Zene éve alkalmából. A festmény nem tartozik a kedvenceim közé, sőt kifejezetten egy elrontott műalkotásnak tartottam, mivel a zenei kedvenceimnek csak egy része fért rá a vászonra. A fehér vászonkartont, amire festettem egy 2-es találatú lottónyereményből vásároltam még anno az Allee hobbiboltjában. Nagyon izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy benevezték a festményem, és hogy ki lesz állítva. Egy nagy papírtartóban vittem néhány héttel korábban az itthoni nagyobb festményeim is rajzaimat a Zsuzsához, aki elvitte az Átkelőbe hogy ott ki legyenek választva a művek. Egyre esett a választás. Érdekesség hogy a Zenei út képem 2 éven át a szobámban ki volt téve az ajtó mellett.

Az első nap

November 15-én, kedden este időben odaértem az Átkelőbe. Szerencsére alig voltak a galériában. Nyugodtan tudtam „forgatni”, beszámolózni a műsoromba, ill. a cikkemhez anyagokat gyűjteni. Az Átkelő galériában ingyenes művészetterápiás foglalkozások vannak keddenként 14 órától, de sajnos minden szabad hely betelt, így egyelőre nem tudok menni. A vezetői nagyon kedvesek és jóban vannak a Zsuzsával is.

Telt múlt az idő és egyre többen érkeztek. Zsuzsa is befutott. Egy pszichiáter mondott beszédet amiben kiemelte, hogy az alkotás nagyon jó hatással van a lélekre. A művészetterápia gyógyít. Ezzel egyetértek, hisz sokat segít nekem a rajzolás, színezés, festés és egyéb kézműves foglalkozás. Beszélgettem néhány emberrel is, köztük a galéria tulajdonosával. Beszéltem neki arról, hogy 2005 óta foglalkozok kézművesedéssel. Anno még a speciális suliban volt művészettörténet óra, ahol az agyagozást, gyertyaöntést, gyertyatekerést és különleges dolgokat tanultam meg. Azóta persze fejlesztettem a tudásom.

Volt egy aranyos édes kicsi kutyus is, akit összevissza simiztem. Olyan cukorka volt. J Emlékvideót is készítettem róla. Nagyon jó volt játszani vele. A kiskutya néha elmászkálgatott. Megfigyeltem, hogy sok szülő volt ott a gyerekével. Az egyik egy édesapa, aki fotósként volt a helyszínen. Kicsit megártott nekem a túl sok ember jelenléte, így picit hamarabb távoztam. Nem nagyon viselem a túlzott tömeget és ilyenkor az agyam kavarogni kezd. Ezt úgy magyaráznám el, hogy valami fura bizsergést érzek a fejemben és kisebb nyomást.Itthon persze ki is feküdtem az estét, mert egy ilyen kiállításon helyt kell állni. Természetesen a menet folytatódott, ugyanis november 18-án jött a következő rész.

A második nap

A Nő az erőnk kiállításának napja végre elérkezett és 16:30-ra kellett mennem, hogy megbeszéljük a csoporttal a kiállítás megnyitójának menetét. Esett nagyon az eső és kissé késve érkeztem a helyszínre. Szerencsére csak Gabiék voltak jelen. Le tudtam fotózni a 14 új kirakott képem. Aznap este rekordot döntöttem, ugyanis ezen a kiállításon volt a legtöbb képem kitéve. 2 nagygépes fotó, 12 mobilos kép.

Nagyon szépen el voltak rendezve a képek. Két BENovelas magazint és a 2019-es zenei könyvem is magammal vittem az alkalomra. Múltkor nagy sikert arattak az egyik alkalmon. Főleg a zenés könyv, amelyet a 2020-as zene évére készítettem.

A galériát már láttam korábban amikor megnéztük a csoporttal a 3. alkalom során. Nagyon szép, de véleményem szerint kicsi volt. Ez csak abból a szempontból volt baj, mert sok ember nehezen fér el, főleg ha kerekes székesek is jelen vannak. Lent a lépcsőknél kígyózó sor állt. Meg is lepődtem. Főleg akkor amikor az egyik csoporttagunkról kiderült, hogy az édesanyja nem más, mint Kováts Adél színésznő, az első számú kedvenc magyar filmem, a Pisztácia főhősnője. J

Adél nagyon kedves nő. Furcsa volt személyesen beszélgetnem vele. Persze ez így szokott lenni, amikor ismert emberekkel beszélgetek. J  Adél megnézte a kiállítást és az újságomat is. Persze mielőtt a BENovelas magazinokból vittem a személyes oldalakat lefűztem, mert nem akartam hogy bárki belekukkantson a magán dolgaimba. Ez nagyon fontos dolog.

Mások is megnézték az újságom és a zenés könyvem. Meg is figyeltem az eseményeket. J A hivatalos megnyitó 18 óra után történt ahol beszédet mondtam. Rajtam kívül más is megszólalt.

Miközben beszéltem éreztem azt az érzést, mintha az autizmusom vissza akarna fogni, de nem érdekelt, szembe tudtam ezzel nézni, melyet nem vett észre senki sem szerencsére. Már régóta küzdök ezzel, mert nem akarom, hogy bárki sajnálatot érezzen irántam. A kavargás idő előtt megjelent a fejemben, de tudtam, hogy még nincs vége az estének. Sokan kérdéseket is feltettek miközben az újságom és a könyvem lapozták. Elmagyaráztam nekik a BENovelas magazin történetét, a könyvem írásának sztoriját és beszéltem a világom működéséről is.

Kb. 8 körül indultam haza. Totál fáradt voltam. Kicsit úgy éreztem magam, mintha részeg lennék, pedig nem iszom alkoholt. Csak egy pohár narancslevet ittam és mini islereket ettem.

A kiállítás előtt készültek mindenkiről werk, promóciós fotók. Köztük rólam is.

Nagyon különleges két napban volt részem, de megérte. És újdonságot is hozott az életembe, mert először került kiállításra egy festményem. Fotós szempontból pedig 14 képet raktak ki! Megdöntöttem egy rekordot, ami számomra nagy megtiszteltetés! Természetesen lesz még folytatás decemberben. Valamikor szeretnék Önálló kiállítást is, ahol lehetséges kirakok pár festményt is. De ez majd a jövő muzsikája lesz.

A Nő az erőnkre kitérve sok mindent kaptam a csoporttól, de én is adtam a csoportnak. Megismertem női sorsokat, bár egyetlen pasiként kakukktojásnak éreztem magam a többi nő között. Képeimen igyekeztem a nőiességet kiemelni és külön megmutatni a saját világomat is. Kiemelnék két személyt. Egyikük Bori, akinek nincsenek kezei és mindent a lábaival csinál. Mikor azt olvastam, hogy a férfiak a fogyatékosságot látják a nőben, nem pedig a nőt, elszomorodtam. Véleményem szerint nem a smink teszi nővé a nőt. Bárki, aki nőnek születik és fogyatékossággal él mindenképp nőnek számít! Az hogy bizonyos férfiak hogy élik ezt meg, az a saját gondolatviláguk. Vannak elfogadó férfiak, de sajnos sok az olyan, akinek a „tökéletes” nő kell. Hozzáteszem, nincs olyan hogy tökéletes. Az hogy egy nő és egy férfi fogyatékossággal él, lehet bármilyen, még ugyanúgy embernek számítanak. A társadalom egy része nagyon be van szűkülve és nincsenek kellőképpen „megnevelve”. Persze sok a rendes és elfogadó ember, de nem minden polgárról mondható el ugyanez. Borit csinos lányként ismertem meg, aki a problémája ellenére hősnek számít. Sokan vehetnének tőle példát. A másik kiemelt lány nem más, mint Dalma, aki vakon éli az életét, ezért csak olyan útvonalakon képes közlekedni, melyeket megszokott. Dalma nem tudja milyenek a világ színei, hogy néznek ki bizonyos dolgok. Fontos mindenkinek elfogadnia és megértenie, hogy voltak, vannak és lesznek még a jövő generációi között fogyatékossággal élők, akiknek helyet kell biztosítani egy akadálymentes és gondtalan élethez. Én az enyhe autizmusom miatt vagyok fogyatékos. Bár ezt a szót, a fogyatékosságot utálom muszáj volt leírnom a cikkemben. Attól még, hogy Asperger szindrómás vagyok sokan a férfit is látják bennem. Olyan férfit, aki az összetett bajai ellenére is napi csatát vív a hétköznapok nehézségeivel.

BEN