Elérkezett az újabb gayrómeós találkozó, amely most kivételesen Szigetszentmiklóson, egy csoporttagnak az otthonában volt megrendezve. Egy eldugott kis falucskában, üres termőföld és halásztó mellett.
Beköszöntött az igazi őszi, csípős hideg. Már pulcsit és hosszúnadrágot kellett felvennem. Reménykedtem abban, hogy még meleg lesz az idő, de sajnos nem. A gayromeós csapattal a Boráros térnél találkoztunk, majd a HÉV pótlóval útnak indultunk. A Kvassay-híd felújítása miatt a pótlóbusz nem messze a hídtól áll meg, ahonnan már jár a HÉV. Csapatunk épp hogy odaért a csepeli buszmegállóba, hogy a 673-as busszal Szigetszentmiklósra mehessünk. Voltak, akik az utolsó pillanatban értek hozzánk, mert a busz nem 15:50-kor, hanem 56-kor ment.
Meg is érkeztünk a Flóra Hungária megállóhoz, ahonnan 10 perc alatt besétáltunk kedves vendéglátónkhoz, ki alaposan kitett magáért. Belépve a kis haciendára olyan Ricardo Montaner feelingem támadt, mert az énekesnek is hasonló háza van. A hely a kismarosi öreg morgó étteremre is emlékeztetett. Az aprócska birtok kreatívan volt elrendezve. Kézzel festett díszkavicsok, kerti törpe és kellemes hangulatvilágítós lámpák álltak.
Beljebb menve egy hatalmas tavat láttam amely Alejandro Fernández: Rompiendo Fronteras című albumának borítóját juttatta az eszembe. Csodálatos látvány volt!
Valóságos terülj, terülj asztalkám tárult elénk és Tapi kutyus is megjelent a színen. J Úgy örültem neki is! Nem tudtam betelni e mesebirodalom finom élő képeivel. Szólt a zene, grillparti is volt. Segítettem, amiben csak tudtam. Életemben először ettem grillsajtot. Nagyon finom íze volt. Olyan sült hús íze volt, de a másik kicsit töményebbnek bizonyult. Úgy döntöttem, hogy itthon is fogok készíteni.
Laci, a házigazda nagyon kedves volt. A házának belseje is mesésen volt elrendezve. Maga a kis házikó egy nyugalomsziget. Csend és békesség honolt. Leszámítva a kinti zenét. Úgy éreztem magam, mint anno édesanyám egyik barátnőjénél, aki most Monoron él. Sok emlék rohant meg, amikor nála, ill. Nagymaroson voltam sokat István barátom otthonában. Kicserélődtem. A rosszkedvem és gondjaim mellőzni tudtam arra a pár órára. Erre volt szükségem, hogy egy kicsit magamra találjak. Mostanában kisebb visszaesés történt az életem során lelkileg és mintha most valami gyógyszert kaptam volna ez a látogatás és parti helyrehozott. És ismét oldott voltam! Nem voltam feszengős! Igaz sokat voltam a házban hogy segítsek Lacinak és közben beszélgettem másokkal is. De szintén bent, mert picit fáztam.A nap folyamán jöttek még emberek, köztük egy cukrász is, aki egy nagyon szép tortát készített nekünk! Áfonyás ízű és isteni volt! A Pride színeivel volt feldíszítve, amely rizslapokból készült.
Kint készült a kolbász, a grillsajt és volt másféle ennivaló is. Ha úgy vesszük egy házibuliban voltam ahol nagyon kedvesek voltak velem és ez annyira meghatott! Még jobb állapotba kerültem. Voltak, akik hiányoltak. Igaza volt annak az AOSZ-os hölgynek annak idején, mikor a Mozaik miatt szomorkodtam. Bezáródik egy ajtó, de kinyílik egy új. Megvallom, hogy sokan voltak és ez egy picit kellemetlen volt, mert a hangos zene mellett egy ingeres érzékenységem is lett, de ezek nem voltak olyan súlyosak.
A házigazdának, Lacinak van egy Vica nevű cicája, aki persze elmenekült mikor meglátott. Volt akvárium is ahol nagyon szép színes halak úszkáltak. Amíg ettünk Tapit az emeletre kellett zárni, mert kalamajkát okozott volna. Szegény kutyust megsajnáltam és néha felmentem hozzá hogy vigyek neki pogácsát és kutyakekszet. Muszáj volt fennmaradnia, mert Laci szerint összepacsmagolt volna mindent. Igaza van, mert Tapi a tortára szemet vetett és időben észrevettem, hogy meg akarja nyalni. De később már én engedtem le.
Esteledett és Laci bekapcsolta a diszkó fényeket. Kint pedig a kültéri hangulatvilágításokat. Ezekről a kellemes fényekről Barcelona jutott eszembe, amikor a városban sok ilyen világítás volt. Hiányzik az a hely nagyon. Valódi latin város. Most Szigetszentmiklóson, Laci házában ugyanezt a kellemes fényáradatot élvezhettem és újra ránéztem a tóra, amely már egy nagy feketeségként tekintett vissza reám. Távolban aprócska fények jelezték az est jelenlétét. És hűvös volt.
A 21:11-es busszal indultunk vissza Csepelre, előtte összepakoltunk egy csomó mindent, amelyet haza kellett hozni. Voltak, akik kocsival mentek el. Félelmetes dolog történt útközben. A 673-as busz annál a temetőnél állt meg, ahol Zámbó Jimmy van eltemetve. Pont a sírjánál állt meg a busz. Egyszer megnézem majd.
A csepeli HÉV-vel elindultunk visszafelé, majd a HÉV pótlóval hazajöttem. Fáradt voltam, de nagyon boldog. Úgy lett volna jobb megszervezni ezt a kiruccanást, hogy 12-13-ra megyünk ki és több időnk lett volna Lacinál időzni. De a lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam és lesz még alkalom újabb kimenetelekre.
Csak egyetlen kisebb, de megszokott csalódás ért. Mégpedig a zenével kapcsolatban. Nem tudtam igazán megismertetni a társaságot a zenei világommal. Így elhatároztam, hogy a következő alkalmak során a „kívánságműsorok” során inkább nem kérek dalt. Nem tetszene a többieknek, hisz ők az átlagos világhoz tartoznak, míg én egy másik zenei dimenzióhoz. Erre külön oda kell figyelnem. Ha a többiek felajánlják és érdeklődnek e kedvenceim iránt szívesen beengedem őket, hisz a zenei műfajaim során is jobban meg lehet engem ismerni. A többiekkel megpróbálok egyénileg is találkozgatni, de valami mindig visszatart. Kisebb félelmek az elutasítások miatt. Sokszor utasítottak már el mások, és attól is tartok, hogy felélem mindazt, amelyekhez hozzájutok. Persze leszűrődött kikhez érdemes közeledni. Laci barátom segítő kártyáit használom, de így is vannak elakadós időszakaim. Sokan megjegyezték milyen helyes pasi vagyok, ami számomra megtiszteltetés. Csak a hasammal van a baj, amiről nem tehetek, hisz négyféle gyógyszert szedek, sok mindent eszek és az evésemmel komoly gondjaim vannak évek óta. Dezső nemrég megosztotta azokat a képeket, amelyeket a héten készített rólunk, fotósokról és a képekben én is benne vagyok. A héten modelleket fotóztam az AURA Egyesület fotós tagjaival a Vajdahunyad várnál és külső szemmel visszanéztem magam. Picit macis vagyok és ez nem tetszett. A fotózásról majd egy másik cikkben írok.
BEN
