Phil Collins: Both Sides. Akkor és most. Azért ezt a képet tettem be, mert az album 1993-as, és a remastered kiadás 2015-ben készült. Az évek múlásának hatásai jutnak eszembe a két borítóról.
Életünk kezdete és vége között sok mindent megélünk. Megismerünk embereket, akik mellettünk vannak, de a sors úgy hozhatja, hogy egy részüket soha nem látjuk viszont, mert vagy meghalnak, vagy éppen örökre elmennek máshova. Érnek jó, és rossz dolgok bennünket. Egy gyermek egészen másképpen látja a világot, mint egy felnőtt. Én úgy látom mai szemmel a körülöttem lévő környezetet ,mint egy több évadból álló sorozatot. Van egy adott alkotás, ami a 70-80-as években kezdődik és 10-20 szezonból áll. Az ilyen sorozatok kezdete régi, klasszikus, retró stílusú. És ahogy telnek az évek, fejlődik a technika, sokkal korszerűbb eszközökkel veszik fel az adott sorozat részeit. A kép is modernebb, élesebb lesz. A háttérzene is változik. De nem csak ezek, hanem a szereplők is. Idősebbek lesznek, melléjük újabb karakterek kerülnek, és kibontakozik mellettük egy újabb generáció, akik majd tovább viszik a sorozatot. Gyermeki szemmel sok mindent tapasztaltam, láttam. Nemcsak filmeket, hanem különböző helyeket, életeseményeket. Felnőttként viszont minden olyan más. Jobban észreveszek dolgokat, "tisztábban" látok mindent. Ahogy az ember növekszik, érettebbé válik jobban meg tudja figyelni a környezetét. Fejlődésünk során agyunk, látásunk is fejlődik, mint a kamerák amelyek a hosszú sorozatokat rögzítik. Amikor gyerek voltam, akkor lassúnak tűnt az idő. Lassan telt el egy év, egy hónap, egy hét. Legalábbis így éreztem. Ma már másképpen megy minden. Egyik nap még 2006-ban voltam, ma már 2016-ot írunk. Sokkal gyorsabbnak érzem az időt. Szinte hihetetlen!
1986-ban születettem, a csernobili atomkatasztrófa évében. Persze más dolgok is történtek ebben az évben. Az első emlékem az volt, hogy édesanyám a nappaliban takarított, és az ablak alatt ment a TV. A következő emlékképek azok voltak, amikor a Margit szigeten véletlenül beleestem a tóba és meg voltam rémülve. Vizes voltam. Szüleim és a nővérem hazavittek, és a busz ablakát néztem. Elsuhantak a fák, naplemente volt. 1991-1992 az az időszak amikor már intenzívebben emlékeztem a dolgokra. Arra is emlékszem, hogy amikor ovis kezdtem lenni nem akartam járni, mert féltem. Ez teljesen természetes dolog. Minden gyerek fél az új dolgoktól. Az óvodában a 6-os csoport tagja voltam. Egy óriási kép volt a falra téve. Nagyon szerettem a csillogós kanalakat is amelyeket azért neveztem el annak, mert hogyha belenéztem, akkor a tükörképem láthattam benne. Nagyon szerettem már akkor a PEZ cukorkát és akkor már lehetett kapni a gyümölcsös ízek mellett mentolosat és csokisat is. Az ovis korszakot az iskolai szakasz váltotta fel, és teltek az évek.
ÉLETÜNK "SZEREPLŐI"
Ha megszületik egy gyermek, és népes családban, akkor lehetősége nyílik arra hogy mindenkivel kapcsolatba kerül egy idő után. Először megtanul járni, beszélni, végül ráeszmél a világra. Megérti mi zajlik körülötte. Ahogy növekszik egyre okosabb, értelmesebb lesz. Oviba, iskolába, egyetemre, végül munkába megy. Ezt az időszakot sok minden kitöltheti. Családjának baráti találkozásai, születésnapok, közös karácsonyok. Ha a gyermek közösségbe kerül, és szerencséje van, akkor barátokra, ismerősökre tehet szert akikkel megosztja életének fontos állomásait, dolgait, gondját, bánatát. Fejlődése során tisztábban, érettebben látja mindazokat az életeseményeket, amelyeket pici gyerekként nem tudott. Az élet folyamán a szülők, baráti ismerősök idősebbek lesznek. Megváltozik a környezet, amiben a gyermek korábban élt. A gyermekből felnőtt lesz. Elérkezik az az időszak amikor az egykori korszakból csak emlékek maradnak. Fényképek, videók megőrzik azokat a szép időket, amikor még minden más volt. A gyermekből vált felnőtt ember szembesül a halál gondolatával, szembesül a gonoszsággal, útjába kerülhet olyan ember, aki kárt tehet benne. Ezek a "gonosz karakterek". Ha valaki nem szemfüles, könnyedén pórul járhat. Sajnos nem mindig lehet felismerni a rossz embereket. Vannak kevésbé gonoszok, de sajnos akadnak nagyon romlottak! Mindezek az életünk folyamán mindennaposak. Egy kisgyermeket könnyedén át tudnak verni, elcsalni, elrabolni és bántani. De egy felnőttet is sajnos. Ezért fejlődésünk során biztosítani kell magunknak azokat a dolgokat, amelyekkel megvédhetjük magunkat és környezetünket a gonosztól! A már felnőtt ember érett, vagy éretlen lesz. Néha a halálra is gondol. Előbb a nagyszülei mennek el, aztán sok év múlva a szerető szülők. A baráti kapcsolatok se tarthatnak sajnos örökké. Ha nagyon jó egy kapcsolat, akkor az örökké tart. Életünk folyamán ahogyan fejlődünk, mindig lesznek újabb és újabb "szereplők" akik befolyásolhatják a jövőnket. Hol jó, hol rossz irányba. Soha nem tudhatjuk mit hoz a jövő. Ha egy sorozat nagyon hosszú akkor bármi megtörténhet benne.
IDŐSKOR
Sokszor elképzelem azt hogy fogok kinézni mikor megöregszem. Milyen lesz a világ amiben majd élni fogok. Bele se merek gondolni. Addig sok-sok év van még. De az biztos, hogy a világ sokat fog változni akár megérjük az idős kort, akár nem. Mert nélkülünk is fejlődik környezetünk akár élünk, akár nem. Életünk végével befejeződik az életünk sorozata.
ÚJ ÉLET?
Nekem az a véleményem, hogy halálunk után új életünk lesz. Újra át fogjuk élni a gyermekkorunk, és a későbbi szakaszokat. A szereplők azonban mások lesznek. Hogy miért? Én látom a körülöttem lévő embereket, akik mennek, sietnek, elvannak. De magamat nem, csupán a tükörben, videókon és fényképeken. Egy vagyok a sok ember közül. Minden ember a saját "sorozatában" van, saját szokásokkal. Minden ember saját szemszögéből látja a világot, ahogy én is. Úgy gondolom, hogy mindig lesz egy következő életünk, ahol mindig mások leszünk. Vagy egy virág, állat, esetleg férfi és női ember. Soha nem lehet tudni. Ahogy azt sem melyik országban születünk újjá, és milyen nyelv lesz a következő anyanyelvünk.
Az új életünkben nem fogunk emlékezni az előzőre.
