2017. január 29., vasárnap

A hírnév ára

A hétköznapi ember zöme szeretne ismert lenni, szerepelni a TV-ben. És a médiának köszönhetően ezt sokan meg is tudják valósítani. Igen ám, de a hírnévnek minden esetben ára van. Hogy mi, az pontosan kiderül a cikkemből.  

A Mónika show, egy magyar kibeszélőshow volt az RTL klub műsorán, melyet megszüntettek. A népszerű műsort az RTL+ ismétli jelenleg. Számos olyan adása volt ahol verekedések, veszekedések és egyéb csetepaték zajlottak le a stúdióban. Szereplői hétköznapi emberek, akiknek fizettek a szereplésért. Annak idején, még tízen valahány éve én is szerepelni akartam ebben a műsorban, ugyanis volt olyan adás, amely a telenovella függőségről szólt. Utána elvetettem ezt a gondolatot, mert féltem a nyilvánosságtól, így többé nem is gondoltam a szereplésre. A Mónika show mellett hosszú ideig a Balázs show, az ún. szembesítőshow is volt. A TV2-n pedig Joshi Bharat várta azokat a vendégeit, akik a nyilvánosság előtt akarták megoldani a problémáikat. A kibeszélőshow témái különböző társadalmi gondok megtárgyalására, megoldására szakosodott showműsor volt. A Balázs showt nem, de a Mónika show-t sokszor megnéztem a TV-ben. Intenzíven az interneten tekintettem meg azokat az adásokat, amelyeket mások feltöltöttek. Akadtak nagyon vicces részei, de sajnos olyan is, amely másoknak mulatságos volt, de nekem, nem és ami túlment minden határon.


A neten rátaláltam egy olyan cikkre, amely a Mónika show szereplőválogatását írta le. Fiatalok megszólították az utca embereit, hogy van e kedvük szerepelni. Volt, akit be tudtak hálózni, volt, akiket nem. Az utóbbiak voltak a szerencsések. Egy kereskedelmi TV a nézőkből él és a műsorok, filmek és sorozatok közötti reklámbevételekből. Ha egy csatorna nem annyira nézett az jelentős bevételtől esik el, így a konkurencia veheti át a vezetést. A Mónika és Balázs show komoly nézőtáborral rendelkezett. Az utóbbit főleg a tizenéves fiatalok nézték. A hétköznapi emberekre visszatérve fontos megjegyeznem, hogy számos olyan ember került be az ilyen showműsorokba akik vágytak a nyilvánosságra. Azt pontosan nem tudom, hogy a szereplők tisztában voltak e azzal, hogy milyen következményei lehetnek szerepléseiknek. A lényeg, hogy két olyan eset is történt, amely felháborított nagyon! Volt egy Gabi nevű asszony, akinek a történetét itt ismerhetitek meg:
  Gabi szerepelt a Mónika showban. Az hogy pontosan mit, azt nem szeretném leírni, sem pedig a videót megosztani, mert ebben a blogban nem való az olyan videó, amiből mások gúnyt és viccet űznek! A lényeg az, hogy Gabi karaktere olyan félreértéshez vezetett, aminek következtében a hétköznapi primitív, érzéketlen emberek gúnyt űztek és akadtak olyan szívtelen suttyók, akik kiparodizálták ezt az asszonyt! Elhiszem, hogy Gabinak betegsége van és a videón látszott az, hogy a Mónika show utáni támadások mennyire kihatottak rá. Sajnos nemcsak Gabi az egyetlen áldozata a kibeszélőshowknak. Van egy fiatal lány, aki nemcsak a Mónikában, de a Balázs showban is szerepelt. Két különböző története volt neki és teljesen véletlenül rátaláltam egy megrázó videóra:
Ezt a lányt Erzsinek, vagy Annának hívják. Teljesen lényegtelen kiléte. A videó nagyon megrázó volt, mert a fiatal lányon láttam a rémületet és zaklatottságot. Teljesen érthető, ahogy kikel magából, hisz ki tudja mennyien zaklatták már. Nem ismerem, így véleményt nem alkothatok róla. Az viszont biztos, hogy őt is komoly támadások érhették azért, mert nem hitte volna, hogy a showműsoros szerepléseiért ilyen kemény árat fog fizetni. A legrosszabb az ilyen videók esetében, hogy a kommentelők javarésze épp olyan szívtelen és érzéketlen, mint a videó feltöltője, aki hallhatóan élvezi, ha az áldozata fél és még gúnyosan is viselkedik vele.

Gabi és Erzsike története szomorú. Ki tudja, mi lehet most velük. Mindenesetre a médiát ez nem nagyon érdekli, hisz a lényeg az, hogy legyen nézettség, az emberi élet nekik nem nagyon számít. A média úgy szedi az áldozatait, hogy kihasználja a buta emberek szereplési vágyát, és így szippantja be őket. Ha meg a hétköznapi emberek bekerültek ebbe az ördögi körbe, szinte lehetetlen szabadulni. A valóságshowk is hasonlóak, hisz nemcsak óriási pénznyereményt, de ismertséget is hozhat az adott ember életébe, miközben az áldozat sok esetben nem is veszi észre hogy csak egy eszköz. A nézettség eszköze. És az adott valóságshow, vagy egyéb showműsor után a youtube közönség nevetségének tárgya lesz. Ennek köszönhetően a lelki világa sérül, sokan talán elfordulnak tőle és mindezek mellett még számos kommentelő, vagy más hétköznapi emberek rosszindulatú és irigy megjegyzéseit is el kell viselnie. Vannak, akiknek mindez nem számít, de mi a helyzet azokkal, akik másra vágytak? Könnyen lehet mondani erre, hogy vállalták, de biztos, hogy tudtak minden következményről?

Jönnek a mobilosok 
Nemcsak a média okozhat komoly károkat a hétköznapi emberek életében, de maguk a hétköznapi emberek egymásnak. Vannak olyan fiatalok, de idősebb emberek is, akik telefonjaikkal videóra veszik a hajléktalanokat, és a részeg embereket. Ezt követően pedig felteszik a youtubera és hasonlóan mocskos kommenteket írnak a videó alá és az olvasók, illetve a feltöltők ezt viccesnek és poénosnak tartják. Csakhogy a hajléktalan emberek nem neteznek, így fogalmuk sincs arról, hogy éppen a vicc tárgyává váltak a világhálón. Számos utcai verekedést, veszekedést is fel szoktak venni, melyek szintén a youtubera kerülnek. Nem is egy ilyen videót láttam és megijedtem, mert velem előfordult már olyan eset, hogy valami annyira kiborított, hogy az utcán elkezdtem kiabálni. Szerencsére nem találkoztam magammal a neten. Úgy érzem, sehol nem vagyunk már biztonságban, mert ki tudja, hogy ki vesz fel minket, ahogy panaszkodunk másoknak. Mivel autizmussal élek és éppen annyira rossz a kedvem hogy hangoskodom, akkor azt is felveszik, hogy ezen nevessenek, és azt írogassák rólam mindenféle huligánok, hogy mekkora fogyatékos vagyok?

Régen rossz, ha valaki viccet csinál más nyomorából. Az ilyen emberek belül üresek, és nem érnek semmit sem az égvilágon! És ők is kerülhetnek olyan helyzetbe, mint azok az emberek, akiken nevetnek! Az ilyen suttyók inkább magukba néznének.

Jómagam nem szeretem a nyilvánosságot, mert nem vágyam a szereplés, sem az ismertség. Jó, ha megmaradok hétköznapi embernek. Ha bekerülnék a média ördögi körébe, akkor szembesülnék a rosszindulatú pletykák, kamuhírek és egyebek világával. Nem lenne magánszférám, mindenki be akarna „törni” az életembe. Az én belső világom sokkal nagyobb, mint azt bárki képzelné. Ennek egy darabkáját osztom meg a neten és az ismerőseimmel. A többi az enyém, az én magánszférám.

BEN

2017. január 27., péntek

BENovelas februári újságom címlapja


ÉN és az átlagos emberek

Mostanában nem egy levelet kapok olyan személyektől, akik autista gyermeket nevelnek. Ismerik a történetem és felnéznek rám azért, amiért sok mindent meg tudok egyedül is csinálni az autizmusom mellett, és hogy nyíltan felvállaltam a másságom. Érdekes volt azt is olvasnom, hogy pont hozzám fordulnak, mert szülőként kíváncsiak arra, milyen az autista világ. Én figyelmükbe ajánlottam a cikkeimet. Persze kiadni nem akartam magam senkinek sem. A levelek között akadt olyan, amin meglepődtem:
A hölgy nevét nem árulhatom el, de megengedte hogy írjak a levelezésünkről. Szöget ütött a fejemben az, ahogy a "normális" embereket jellemezte. Megvallom, nem szeretem az egyformaságot. Az átlagos dolgokat unalmasnak találom. Látom azt a sok sok embert magam körül, akiknek nagy része a hülye okostelefonját bámulja és pötyögteti. Vagy cseveg rajta, vagy játszik. Még akkor is ha némelyiküknek képernyője be van törve. Én nem szeretem ezeket a kütyüket. Használtam már másét, de csakis azért, hogy kipróbáljam. Nem hozott lázba. Jobban szeretem a megszokott dolgokat. 

Néha nem tudom megérteni az átlagos emberek gondolkozásmódját. Sokszor olyan szabályokat építenek ki, amely megfojtja az embert. Sok esetben értelmetlen döntéseket hoznak, aminek se füle, se farka.  

A "normális" emberek félnek azoktól a személyektől, amelyek mások. Mint ahogy korábban már leírtam, nemcsak félnek, de egyes esetben le is nézik őket. 
A "normális" emberek nem akarják elfogadni a mássággal rendelkezőket

A tudat ijesztő és igazságtalan. Az a szerencse, hogy nem minden ember egyforma. Az átlagosok között vannak, akik el tudják fogadni a másikat olyannak amilyenek. 


Vulkánkitörés
Írtam az egyik cikkemben egy közösségről, melynek a nevét és személyeit nem fogom kiadni. Számomra nagy csalódás az amit okoztak. Soha nem voltak képesek megérteni mindazt amit érzek. Pszichológusom és még mások azt mondták, hogy a közösség tagjai félnek tőlem, mert látták a dühöm. Sajnos ha olyan dolog ér engem, vagy bármelyik más autistatársam, akkor enyhébb, illetve komolyabb dühkitörés történik meg. Ez természetes dolog ha fáj nekünk. 
http://benlacosta.blogspot.hu/2017/01/en-es-az-autizmus.html

A facebookon nem egyszer fordult elő, hogy csatlakoztam bizonyos csoportokhoz. Az egyik egy villamosos, a másik egy metrós, de akadtak más jellegű csoportok is. Teljesen normálisan viselkedtem, megköszöntem a befogadást és szebbnél szebb képeket tettem közzé. Aztán mindegyik esetben, minden ok nélkül kitették a szűröm. Nemhogy nem magyarázták meg miért, még az adminok a levelemre se válaszoltak. Olyan mértékű igazságtalanság ért, hogy ez belül nagyon fájt és nekiestem levélben az adminoknak. Ebben a helyzetben teljesen érthető, hisz a szabályokat betartottam és olyan váratlanul ért ez az egész. Alig egy hete hasonló dolog történt. Egy csoportban voltam, megosztottam képeket és aztán ki lettem téve. Újra jelentkeztem, elfogadták. Csupán meg mertem kérdezni miért tettek ki és hogy hol vannak az eddig betett képeim. Újra kitettek mindenféle magyarázat nélkül! És az egyik admin, aki betett és kitett tagja volt annak a közösségnek amiről írtam. Rögtön rosszra gondoltam. Ráírtam arra az illetőre, aki természetesen nem válaszolt, erre dühös lettem. Nekiestem, felelősségre vontam levélen keresztül. Igazságtalanságnak tartom azt, hogy csak úgy minden figyelmeztetés nélkül kihajítsanak, mint valami szemetet. Rögtön azt gondoltam, hogy annak a közösségnek köze van ehhez. Részleteket nem szeretnék írni, mert nem mindenkire tartozik. A lényeg az, hogy ismét rossz dolgok történtek. Aztán csodálkoznak azon, hogy mi miért van és hogy miért esem nekik levélben. Sajnos magát a közösséget is lehordtam keményen. Nem az első alkalom, hogy ez történt, mert volt már korábban is ilyen eset. Sajnos most egy csúnya szó ki is jött belőlem. Én nem akartam mindezt! 

"Bence! A vulkánkitöréskor senki sem szeret a vulkánnál lenni, mert megégethet."
A pszichológusnőm ezt mondta nekem, amikor bántó leveleket írtam másoknak. Tisztában van azzal és megérti hogy min megyek keresztül és mit érzek. Ez nagyon fontos dolog. Az érzelmi kitörések rosszak és sok kárt okozhatnak az adott kapcsolatoknak. Az emberek nem akarnak velem lenni, ha dühkitörésem van. Megijednek, félni kezdenek tőlem, mintha valami bolond lennék. 


"Maga egyedi!"
Mondta a doktornőm. Jólesett, mert annyi mindenhez értek, és annyi mindent észre tudok venni amit az átlagos ember nem. Minden újságom megmutatom neki, megdicséri hogy állandóan új dolgokat alkotok. Édesanyámnak is tetszenek a képeim, újságjaim. 

A kapcsolataim viszont könnyen elégnek a változó hangulatom miatt. Hiába az egyediség, ha az érzelmeimmel gondok vannak és emiatt kellemetlenségeim adódnak. Amikor a héten a doktornőmnél voltam én elmondtam neki azt, hogy az autizmust úgy képzelem el, mint egy személyt. Ad és elvesz. Mintha magzatként akaratom ellenére lepaktáltam volna az ördöggel, az autizmussal, aki jó képességeket adott, de cserébe a szolgája leszek, és ezzel nagy árat fizetek, mert az autizmusom beleavatkozik a kapcsolataimba. Ha magzatként tudtam volna gondolkodni, akkor elutasítom az autizmust és harcolok ellene. Sokszor elképzelem azt, mit lett volna, ha átlagosnak születek? Egyike lennék az unalmas és szürke fickók közül? Ezt soha nem tudom már meg. 

Szégyen az autizmus?
Az átlag emberek nagy része cikinek, égőnek tartja azt, ahogy egy autizmussal érintett személy viselkedik. Néha félek attól a pillanattól, amikor az utcán tüzet kérnek tőlem. Mert mikor mondom hogy nincs, nem dohányzom akkor néha kapom a megjegyzéseket, ahogy zavartan beszélek. Vagy ha bemegyek egy boltba vásárolni, nyomtatni, vagy édesanyámnak más ügyet intézni akkor sokszor megbámulnak az emberek. Nagyon zavarban vagyok mindig. Akadt olyan eset amikor fiatal lányok megdöbbentek azon, ahogy beszéltem. Erre megkérdeztem tőlük: Nem beszéltek még autizmussal élővel? Én nem tehetek arról, amilyen vagyok. Sokszor vagyok zavarban. Az AURA-ban mondták nekem, hogy amik velem történnek azokról nem tehetek. Még a dühkitöréseimről sem. Rendben, okés, de az autizmus attól még sok gondot okoz nekem. Számos kérdéseket tettem fel magamban a napokban, főleg éjszakánként az ágyamban fekve: 

1) Szégyelljem magam azért amilyen vagyok, mert az átlag ember egy része annyira primitív, hogy nem akarják megismerni és elfogadni az autizmussal élő embereket? 

2) Szégyelljem magam azért, mert 10-12 évvel ezelőtt álmodozó fiú voltam, és szinte csak a telenovellák érdekeltek? 

3) Szégyelljem magam azért, mert nem volt elég bátorságom gyermekként megvédeni magam olyanokkal szemben akik testileg és lelkileg bántalmaztak? 

4) Szégyelljem magam azért, mert érzékeny vagyok? 

5) Szégyelljem magam azért, mert vannak érzéseim?

6) Szégyelljem magam azért, mert nem vagyok egy unalmas ember?

7) Szégyelljem magam azért, mert segítségre vágyom?

8) Szégyelljem magam azért, mert megvédem magam? 

9) Szégyelljem magam azért, mert sírok férfi létemre? 

10) Szégyelljem magam azért, mert más vagyok mint a többiek?

11) Szégyelljem magam azért, mert szeretem a szép zenét?

NEM!!!

Olyan vagyok amilyen. Számos hibám van, melyekkel tisztában vagyok, és azon dolgozom, hogy ezeket a hibákat kijavítsam. Ugyan egyedinek tartanak, de nem vagyok tökéletes. Minden ember hibázik. Akad aki beismeri, de van aki nem.

BEN

2017. január 22., vasárnap

Mások fájdalma

Tegnap késő délután édesanyám jött be a szobámba, hogy mutasson nekem valamit. Bementem vele a szobájába és a laptopon mutatta, hogy tragédia történt. Olaszországban magyar turistabusz baleset volt, melynek következtében sokan meghaltak. Előbb 16, aztán 19-en. Voltak, akik bennégtek. Egy diák kitörte a busz egyik ablakát, hogy kimenekítse társait. Volt egy tanár is, aki segédkezett a mentésben, de a két gyermekén nem tudott segíteni. Rettenetesen felkavartak a hallottak. Édesanyámat is megviselte. Azt mondta, hogy ahányszor elmegyek itthonról, aggódik, mert tudja, hogy autizmusom van és mindig fél, hogy egyszer bajom esik. Vannak dolgok, amelyekről nem beszélek neki, nehogy jobban aggódjon. Sokszor elnyomom magamban a bajokat, hogy kíméljem. Ugyanez a helyzet másokkal is. Sokszor megkímélem a szeretteim, nehogy szenvedjenek.

Amikor visszajöttem a szobámba sírásban törtem ki. Olyan volt ez az egész, mint egy köhögés, amikor váratlanul jön. Átéreztem annak a sok szülőnek a fájdalmát, akik elvesztették gyermekeiket és azt is elképzeltem, hogy jelenleg most hogy vannak. Ezek mellett eszembe jutott a jelenlegi helyzetem, és ahogy most állnak a dolgaim. Ezt nem fogom viszont részletezni.

Az egyetlen dolog, amit tehettem, hogy imádkoztam azért, hogy ne haljon meg több ember. És ma tudtam meg hogy már 19 lett a halálos áldozatok száma. Miért kellett ennek megtörténnie?! Miért pont olyanokkal esett meg ez az egész, akik előtt ott volt az élet?! Ha jobban belegondolok, egészséges fiatal kamaszokról van szó, akiket hirtelen ragadott el a halál. És mit érezhetnek azok, akik túlélték ezt a tragédiát? Ezt gondolhatják:
„Szerencse, hogy megúsztam.”
„Én is lehetnék az egyik áldozat.”
„Nemrég együtt beszélgettünk. Vidámak voltunk. Most meg már nincs velem.”

Néha eszembe jut egy gondolat, amelyre nem szívesen gondolok. Mégpedig az hogy a sors kiszámíthatatlan. Bármelyik pillanatban meghalhatunk, és nem tudhatjuk, mikor jön el az időnk. Ez nagyon megijeszt. Abban a lakóházban, melyben élek számos olyan szomszédom volt, akiknek mindig köszöntem, és akadt olyan, akik kedveltek engem. És ők már nincsenek. Félelmetes!

Miután kisírtam magam betettem a Halálos éjszaka című filmet. Pont a halálról szól. Még akkor vettem fel dvdre amikor esti gimnazista voltam. Egy divattervezőnő, Joana véletlenül beleesik a medencébe és élet-halál között lebeg. A holtak alagútjában találja, magát ahol 6 személy látja. Mikor Joanát időben kihúzzák a vízből, akkor a nő vissza akar térni az életbe, de a 6 személy megragadja. Joanát újraélesztik, és a nő túléli az esetet. Ettől kezdve furcsa dolgok történnek vele. Rejtélyes módon nem egyszer az életére törnek és kiderül, hogy a 6 személy, akik a holtak alagútjában voltak halott emberekbe szállnak, hogy megöljék Joanát. 2 részes film, amelyet az M2 vetített még 2009-ben.


Sokszor felkavar olyan hír, amelyek gyerekek haláláról szól. És gondolok a szülőkre is, akik szenvednek. Lelkük egy egész életen át fájni fog. Kegyetlenség! Amikor a lélek fáj az szörnyű! Egészen másfajta fájdalom, mint a testi. El tudom képzelni, hogy mi vár a túlélőkre. Pszichológusok veszik kezelésbe őket, hogy segítséggel feldolgozhassák a tragédiát. Remélem sikerülni fog. Egy ilyen súlyos veszteséget elég nehéz feldolgozni és hosszú időnek kell eltelnie, míg minden visszakerül a normál kerékvágásba. Akik túlélték a balesetet azok hamarabb megkomolyodnak, és másképpen élik tovább az életüket.     

Kitalált TV csatoráim facebookos oldalán részvétet nyilvánítottam. 

BEN
                                                                                          

2017. január 21., szombat

Telenovellák dalait tartalmazó latin zenei albumok

Az albumokat nemcsak a telenovellák zenéi miatt ajánlom, hanem a többi csodás dallam miatt is. 
A nagyításhoz kattints a képekre!

 Muneca Brava (Vad angyal) 
Főcímdal: 5. Cambio dolor.

Kachorra (Kachorra, az ártlan szökevény)
Főcímdal: 8. Cuesta arriba, cuesta abajo.

 Amantes del luna llena (Csábítás)
Főcímdal: 1. La ley del amor, 6. Cada cuén con cada cual.

La mujer de mi vida (Életem asszonya)
Főcímdal: 3. La mujer de mi vida.

Destino de mujer
Főcímdal: 7. Para llorar.


 Nunca te olvidaré (Esperanza)
Főcímdal: 3. Nunca te olvidaré.

Cosas del amor
Főcímdal: 4. Cosas del amor.

El Pais de las mujeres (A nők világa)
Főcímdal: 11. Ruleta Rusa.
Végefőcímdal: 1. Esperanza.


Marisol
Főcímdal: 3. Por amarte.


Cuando me enamoro (Időtlen szerelem)
 Főcímdal: 8. Cuando me enamoro


EnAmorArte (Szeretni beindulásig)
 Főcímdal: 9. Enamorate.


 Como en el cine (Mint a filmekben)
Főcímdal: 2. Falsas Esperanzas.


Cuando seas mía (Amikor az enyém leszel)
2. Főcímdal: 5. Entra en mi vida.
3. Főcímdal: 2. Kilometros.

 Amor Real (Tiszta szívvel)
Főcímdal: 2. Amor Real.


 Gata Salvaje (Vadmacska)
Főcímdal: 13. Gata Salvaje.

 Olvidarte Jamas (Sosem feledlek)
Főcímdal: 10. Olvidarte Jamas.


 Toda mujer (Igazi nő)
Főcímdal: 1. Que alguien me diga.


 Siempre te amaré (Sebzett szívek)
Főcímdal: 10. Sigue sin mi.
(A magyar változatban Fernando Carillo: Perdoname)


Corazón Salvaje (Vad szív)
 Főcímdal: 4. Me enamoré de ti.


Luna La Heredera (Luna, az örökösnő)
Főcímdal: 2. A Gritos de Esperanza.


 Angelica Pecado (Angelica)
Főcímdal: 3. Estás aqui.

Hechizo de amor (A szerelem varázsa)
Főcímdal: 4. Quiéreme.


 La esposa virgen
Főcímdal: 4. Qué voy a hacer mi amor.

 Manana es para siempre (Mindörökké szerelem)
Főcímdal: 11. Manana es para siempre.

 La Tempestad (A vihar)
Főcímdal: 4. Hoy tengo ganas de ti.


 Amores Verdaderos (Rabok és szeretők)
Főcímdal: 3. No me compares.


En nombre del amor (A szerelem nevében)
Főcímdal: 2. Invece no (olasz, koncertfelvétel)

La Madrastra (A mostoha)
Főcímdal: 7. Vivimi (Olasz, koncertfelvétel)


La Madrastra (A mostoha)
Főcímdal14. Vivimi/Viveme (duett Alejandro Sanz-zal)

En nombre del amor (A szerelem nevében)
Főcímdal: 8. Invece no (olasz, remastered 2013.)


Amor Bravío (A szív parancsa)
A sorozatban elhangzó dalok:
1. lemez: (olasz)
2. Non ho mai smesso.
14. Ti dico ciao.

2. lemez: (spanyol)
2. Jamas abandone.
14. Ti digo adiós.


 La mujer de Lorenzo (Lorenzo asszonya)
Végefőcímdal: 2. Conmigo volaras.


 Más sabe el Diablo (Ördögi kör)
A sorozatban elhangzó dal:
3. Amor quédate.

 Mi corazón insiste (Szalamandra)
Főcímdal: 2. Mi corazón insiste.


 Amor en custodia (A szerelem rabjai)
Főcímdal: 1. Custodio de este amor.


 La Heredera 
Főcímdal: 1. Ahora quién.


 Maria, la del barrio (Maria)
Főcímdal: 14. Maria la del barrio.

 Rosalinda
Főcímdal: 12. Rosalinda.


Como ama una mujer
 Főcímdal: 3. Como ama una mujer.


 Rebeca
Főcímdal: 13. Rebeca.


 Telenovellás filmzenei albumok: