Gömbimmel elindultam sétálni,
de elég hűvös volt az idő, és sajnos esőszagot is éreztem a levegőben. A
szokásos sétánk sajnos rövidre sikerült. Nagyon úgy festett, hogy ránk szakad
az ég. A Nemzeti Színház felé sétálva úgy döntöttem, hogy megmutatom Gömbimnek
az új 3-as metró megállókat. Azt akartam, hogy a szüleim többet pihenjenek. 2-3
órára is elviszem naponta az unokaöcsém. Felpattantunk az 1-es villamosra, hogy
lemehessünk a Népligetig. Gondoltam, hátha látok valamit a most felújítás alatt
álló 3-as metró kijáratából. Hatalmas szerencsém volt!
A metróban már nagyban
zajlanak a fúrások. Kisebb porfelhők szálltak, lecsupaszított falakat láttam. A
még meg lévő üvegajtós kijárat meg van és tárva nyitva volt. Tisztán lehetett
látni, hogy zajlik az ottani munka. Idő kérdése és majd eltorlaszolják azzal a
bazi nagy fém elválasztóval. Amikor anno az Árpád hídi állomás rekonstrukcióját
végezték ugyanazt észleltem, bár a fém elválasztók már ott voltak.
Nem tervezek a többi megálló
körül szaglászni, mert emlékszem, hogy amikor az északi szakasznál mértem fel a
terepet, csak a lépcsőlejárókat tudtam figyelni. A déli szakasz esetében
hasonló dolog történne, így értelmét nem nagyon látom. A két fotó, amit
készítettem nagyon sok mindent elárul. Ismerve a 3-as metró felújításával
foglalkozó honlapot csak jóval később, pár semmitmondó képpel jelentkeznének
iszonyat ritkán. Szívesen megnéztem volna részletesebben hogyan dolgoztak közel
másfél éven keresztül az északi vonalon.
Gömbivel felszálltunk az M3-as
pótlóbuszra, amely a Nagyvárad tér felé vitt minket, de mivel lassan 16 óra
volt és csúcsforgalom így végül hazasiettünk. A metróban nem áztunk volna meg. J Csak szemerkélt egy
picit az eső, nem volt vészes. Később volt egy programom, ami nem nagyon
sikerült, így az estét kihasználva elmentem egyet metrózni. Nagyon odavagyok a
felújított 3-as metró állomásokért. Hiába írják egyesek, hogy ilyen-olyan,
nekem nagyon tetszik! Mégis mit vár el a másik? Egysíkúságot? Még több
modernséget? Így modern, ahogy van. Még a hangja is remek! J Az a legjobb, hogy
amikor a Lehel tértől indulunk a Dózsa György út felé, akkor a metró hangja
megváltozik. Olyan sikoltozó, szellemszerűvé válik. Ilyen is marad a
végállomásig. Földalatti, modern szellemvasút. J
Nyilván a fémes szerkezet
okozhatja a sikoltozós hangot, amely az alagút falára van rárakva. A 4-es
metrónál is ilyesmi van. Csak a Forgách utcáig utaztam egy kicsit, mert nagyon
tetszik nekem az a lépcsős feljáró, ahol korábban sosem jártam. Volt egy
átjárós aluljáró is, de azt a felújítás során betömték. Kint sötét volt, és a
metró fényei nagyon lenyűgöztek. Főleg így este 9 előtt.
Hazafelé menet kihasználtam a
metró kocsi félig ürességét és készítettem újabb videókat és képeket. Lementem
a Nagyvárad térig, ahol aztán sok ember vonult felfelé a lépcsőn, hogy a
pótlóbuszhoz siessen. Az állomást szinte telematricázták és hasonló
elválasztóval csúfították el egyes részeit, amilyen a 2-es metrónál a Puskás
Ferenc Stadion megállónál is van. Fehér állomásjelző matricával tapasztották le
a régebbi állomásjelzőket. Kész szerencse, hogy azt korábban lefotóztam. A
Nagyvárad téri kijárat eléggé rondán néz most ki.
Minap olvastam, hogy a középső
szakasz felújítása után kerül csak sor a Nagyvárad téri, illetve a Lehel téri
állomások felújítására. Ha ez igaz, akkor a déli szakasz után marad a Nagyvárad
téri megálló átmeneti végállomásnak, illetve északon a Lehel tértől indulnak a
szerelvények Újpest felé, ahogy most hétvégenként. Így akkor 7 állomás
felújítására lehet számítani a déli szakasz befejezése után, amely ki tudja
mikor ér véget.
Újból eltelt egy hónap, ismét
elmentem a Támpontos önsegítő csoportra ahol gyakran cserélődnek a karakterek.
Gondoltam egy kicsit személyes hangvételű lesz ez a bejegyzésem, mert folyton
járt az agyam. Megvallom most is.
Negyed 2-kor indultam el itthonról
felpakolva egy nagy adag régi női magazinnal, amelyeket régóta ígértem már az
új közösségnek ahova járok. A héten részt vettem a Támpont alkotói csoportjában
is, ahol montázsokat készítettünk. Én 3 db-ot csináltam, mellette pedig
rajzoltam egy nagyot. Még mindig hatása alatt vagyok Alejandro Sanz új
albumának #ALEMEZ-nek, amelyet egyre jobban szeretek. És ezzel még nincs vége a
sztorinak, mert Ricardo Montaner új lemeze is megjelenik május végén.
A rajzolás nagyon jólesett. A
montázskészítés után kitűzőket is csináltunk. 3 db-ot. A Támpontnál ott ki is
nyomták nekünk. Én megrajzoltam a logóm, illetve két Alejandro Sanzos kitűzőt:
Rögtön eszembe jutott az, hogy
a zene évére tervezett alkalmamon kitűzőket készítsek. Persze 10-20 darabot.
Már meg is vannak az ötleteim, de ezeket még jegelem 2020-ig.
Az önsegítő csoportban az
egyik vezető, Zsuzsa nagyon kedves szexuálpszichológus. Nagyon örül annak, hogy
járok oda. A másik vezető Gábor, aki szintén szexuálpszichológus. Most 5-en
voltunk ezen az alkalmon. Köztük egy HIV pozitív pasi is, aki a bemutatkozása
során ezt elárulta. Érdekes, hogy évekkel ezelőtt mennyire féltem ettől a
betegségtől és számos kellemetlenséget kellett átélnem. Akkor még nem ismertem
közelebbről a HIV tulajdonságait. Számos emberi sorsokat ismerek meg ezeken az
önsegítő csoportokon. Őszintén beszélnek a gondjaikról és ilyenkor én is meg
tudok nyílni, kimondani azt, amik belül mardosnak. Pl. beszélni a melegségemről,
az autizmusom okozta mindennapi nehézségeimről. Kicsit bővebben. Persze olyan
gondolatokat is megosztok, amelyeket a családdal képtelen vagyok. A többieket
nem írhatom, és nem beszélhetem ki. Csak annyit árulhatok el, hogy nehéz sorsú
emberekkel ültem egy asztalnál és nekik sok bíztató, segítő szót mondtam, hogy
ezzel is segítsek rajtuk. Az önsegítő csoportban az a lényeg, hogy egymást
meghallgassuk és egymást segítsük a szavainkkal.
Minden alkalommal képbe
kerülnek az asszociációs kártyák. Az első körben 2-t kellett húzni. Nemrég
írtam egy novellát, amely a kiközösítésről szól. És a történet este játszódik.
Az estében pont az a jó, hogy eltakar bennünket. A fájdalmunkat, kisírt
szemünk, könnyel áztatott arcunk beborítja az éj sötét fátyla. Csak Isten
láthat bennünket. A második kártyát azért húztam, mert mostanában sláger nálam
Alejandro Sanz új albuma, aki nagyszerűen tud gitározni, mellette még eszembe
jutott egy befejezetlen novellám is, amely egy magányos spanyol gitárosról
szól. Tavaly kezdtem neki, de valahogy képtelen voltam folytatni.
A második körben 3 újabb
kártyát kellett húzni, amelyek ránk vonatkoznak. Nem sokkal később húzni
kellett hozzájuk egy ún. nagyobb keretkártyákat is, és azokhoz párosítani a
kisebbeket. Az első képen egy suttyó fogja a magnóját. Egyik típus, aki bántott
gyermekkoromban. Zsuzsa szerint az ilyenek, akik a gyengébbet és a kisebbet
bántják menőnek hiszik magukat azzal, hogy bánthatják a kisebbséget. Felszakadt
bennem pár seb, a gyermekkori bántalmazásokról, melyeket az iskolákban kellett
elszenvednem. Főleg a 2006-os esetet, amely ha csak eszembe jut, kellemetlen
pillanatokat okoz. Persze nem úgy fáj, mint 13 és fél éve, csak ma is rossz
érzés kerít hatalmába, ha felvillan ez az emlék. A többi ahhoz hasonló esetek
is ezt teszik, amelyeket korábban éltem meg. Hangulatváltozásokat okoz, és még
sorolhatnám. Ha belegondolok abba, hogy hány kapcsolatom ment tönkre, hány
embernek okoztam fájdalmat az elmúlt években, és hogy miket műveltem,
elszégyellem magam. Tudom, hogy sérült vagyok. Egy csomó mindent éltem meg fiatalabb
koromban. Zsuzsa azt mondta, hogy azok, akik engem bántottak, lehet, hogy ők is
ki voltak téve bántalmazásnak és ezt vitték tovább. Ahogy én is. Szavakkal,
ocsmány viselkedéssel. Egyszer volt 2014 szeptemberében a Daninál történt abúzus,
amikor az ő és Jani nyakát csak megfogtam. Nem tudtam, hogy ez testi sértésnek
számít. Ezt leszámítva nem volt más eset, csak fenyegetőzések, mert nem tudtam
akkor kezelni az adott konfliktusokat. A pszichiáterem szavai is eszembe
jutottak, akihez hónapok óta járok komolyabb kezelésre. Ő felvázolta azt, hogy
sok embert a padlóra küldtem a viselkedésemmel, és hogy ne csodálkozzak azon,
ha nem akarnak velem beszélgetni. A pszichiáterem szerint sokkal rosszabb
emberi sorsok is vannak, amelyeket mások nem beszélnek meg senkivel sem.
Eszternek is elmondtam mindazt, amit Rozália, a pszichiáterem mondott. Az első keretes kártyán a „Megaláz” szó van. Nem vagyok büszke
arra, hogy én is hány embert aláztam meg a viselkedésemmel, stílusommal.
Egyszer Jani is megjegyezte ezt. A stílusom jegyezte meg. Magyarán szólva amit
velem tettek, azt szavakkal, viselkedéssel megcsináltam másokkal. A második
keretes kártyán egy maci van. ÉN. Magamhoz hasonlítom az állatot. Amúgy nagy
macirajongó is vagyok és sok pasi tart macisnak a pocakom miatt. Amikor erről a
kártyáról beszéltem akkor megemlítettem azt, hogy annak idején még vékonyabb
voltam. Azért tettem az „Indul”
keretbe, mert elindultam a gyógyulás útján. Ha jobban megnézzük a kártya
hátterét, mintha valami csak megmaradt volna a természetből. El kell indulni,
hogy megváltozzon minden. Újjá kell építeni mindent. Korábban a viselkedésem
miatt sok esetben felégettem mindent magam körül. Az érzelmeim irányítottak, nem
pedig a józan eszem. Annyi kudarcot éltem meg életem során, hogy elragadott a
HÉV, és rossz döntéseket hoztam meg, félve az újabb kudarcoktól. Főleg Laci
barátommal kapcsolatban. Sokszor löktem el magamtól és aztán megértettem, hogy
őt is a padlóra küldtem. Nem egyszer, nemcsak őt, de másokat is. Lehetőségem
lett volna egy jobb életre, de elcsesztem nagyon sok mindent. Most elindultam
egy olyan úton, amelynek célja a gyógyulás. Én nem hagyom, hogy a poszttraumás
stressz végezzen velem, mert annyi mindent éltem meg az életem során. Akárhogy
is vesszük, az élet egy sorozat, amelyben számos műfaj megtelepszik. A kettes
kártyához oda is köthetjük a harmadikat, a „Megígéz”-t.
A faház a belső világom menedékét ábrázolja, melyet körülvesz a védő növényzet.
Mögötte pedig a rideg valóság van, ahol az emberi gonoszság minden műfaja részt
vesz és haláltáncot lejt az emberek között. Aspergeresként sokszor érnek
kudarcok. Vannak emberek, akikkel elkezdek levelezni, de eltűnnek. Vannak,
akikkel találkozom, de a korlátaimmal való nehézségek állandóan kikezdik a
kapcsolataim. Nagyon nehéz kapcsolatokat építenem, és amikor csinálom, eléggé
ügyetlen vagyok. Pedig nem az én hibám. Az emberi kapcsolatok olyan, mint a
matematika. Sokszor vannak előttem az esti iskolás matek órák, amikor Zöldy
tanár úr ezt, azt, amazt tanította nekünk. Egy függvényt csakis táblázattal
tudtam megcsinálni. A geometriát sosem értettem, mert összevissza voltak a
számok. Én így láttam. Eszter szerint az emberi kapcsolatok egy nehéz meló.
Sokszor ér kudarc, és számos elutasítás. Néha kevésnek érzem magam és nem tudok
lépést tartani azzal a világgal, ami a valóság. Én a belső és a külső
világommal egyaránt foglalkozok, hisz ezt kell tenni. Kati, akihez járok, ő
teljes mértékben az álomvilágnak szenteli az életét és nem mozdul ki a
lakásból. Én igen. Olvasok híreket, tájékozódok a világ dolgairól. Rossz azzal
a tudattal élni, hogy a magyar rendszer egyre gonoszabb lesz. A média, a TV, az
újságok és megfertőződnek ez által. Közelgő háborútól tartok. Olyantól, amely a
Luz Mariában is volt nemrég. A
rendszer hibái, a sok aki kapja marja játék családok, barátok millióit szakítja
el egymástól. Számos szomorúságot, depressziót és öngyilkosságot előidézve
ezzel. Kikészít az emberi gonoszság, mert az maradandó károkat okoz az embernek.
Félő, hogy nemcsak az autizmusom, de a magyar rendszer hibája miatt sem lesznek
tartós kapcsolataim, mert akivel, vagy akikkel megismerkedek, azok lehet külföldre
menekülnek a jobb élet reményében és elesem az újabb lehetőségektől. Nekem
senki sem mondhatja meg, hogy mit érezzek, mit szeressek, vagy hogy mit írjak.
Nekem van saját véleményem, meglátásom, kultúrám és akkor vetem papírra, amikor
akarom. Muszáj újra és újra leírni azt, hogy az embernek szüksége van egy
világra, amelyben biztonságban érezheti magát és ahova menekülhet, ha bármi
baja van. A csoportban szóba hoztam a spanyol zenei szeretetem. Egy kívülálló
nem tudja megélni azt a nyugalmat amit ez a zenei stílus hoz nekem. Mármint a
romantikus oldala. A latin zenei kultúra szentimentális oldala gyógyír a lélek
sebeire. Segít sírni, ha már úgy érezzük, hogy minden elveszett. A latin zene
erőt ad abban, hogy vidámabb legyek, és hogy el tudjam viselni az élet okozta
nehézségeket. Ha meleg vagyok, azt nem fogom szégyellni, mert nem bűn. Akárhogy
is állítja a sok kereszténynek magát nevező homofób. Igaz, hogy nehezen fogadom
el még mindig a homoszexualitásom, de felvállalom, hogy ne kelljen úgy éreznem
magam, mint egy leprás. Máskülönben nem lesz esélyem a boldogságra. Ha nem
ártok vele senkinek addig nincs vele baj! Ez a lényeg! Ha Dúró Dórának, meg a
hozzá hasonló gondolkodásúnak nem tetszik, teszek rá! Az autizmusomról sem
tehetek. Ha belegondolok abba, hogyha ez az állapot nem lenne, akkor talán nem
lennék ennyire kreatív, nem tudnék új ötleteket kitalálni. Talán másképpen
gondolkodnék. Sokszor elképzelem azt, mi lett volna ha „normálisnak” születek.
Talán egy átlagfickó lennék, aki lehet, saját családdal rendelkezne. De ez lett
volna nekem való? Megfelelni egy átlag társadalmi modellnek? Hisz az autisták
és a melegek is sokszínűek. Mások ezt talán irigylik? A sok újdonságot, amit
nyújtani tudunk? A társadalom retteg attól amit nem ismer. Nemrég az autizmus
live írójának kisebbik fiáról, Leventéről esett szó. Annak a fiúnak nincs bűne!
Egyszerűen másnak született. Amikor örül valaminek, másképpen reagál arra. Én
is. Ahányszor megérkezik egy spanyol zenei CD, olyanná válok, mint egy
kisgyerek, aki nemsokára játékot kap! Ugrálok örömömben, hogy lesz olyan lemezem,
ami Magyarországon nem kapható. Az, hogy írhatok róla, megoszthatok
információkat a CD-ről az nagy dolog nekem. Ezt más nem értheti.
Alejandro Sanz új videóklipje, amely kissé bizarr és lelket felkavaró. De megvan a jó hatása is.
Persze a fentebb leírt
sokaságot nem mind tudtam elmondani, hisz rajtam kívül mások is voltak, és nekik
is beszélniük kellett a saját kártyáikról. Érdekes hogy sokan mondták nekem
azt, hogy önostorozom magam a múltam miatt. Mármint az elrontott kapcsolataimat
illetően. Az önsajnálat is szóba került. Ezzel nem egészen értek egyet, mert
aki önsajnálatot folytat nem csinál semmit, hogy megoldja a saját gondját. Én
folyamatosan azon vagyok, hogy könnyebb legyen, de elég nehéz a mindennapos
küzdelem. Ha mellette még gyereket is nevelek. A mostani önsegítő csoport kicsit
megrázott, számos lavinát indított el bennem. Az alkalom után elmentem fagyizni
egyet. Nem messze a Támponttól van egy fincsi pékség, ahol ugyanolyan fagyit
lehet kapni, mint a Harminckettesek terénél. Óriásgombócot adnak, ami nagyjából
2 gombócnak felel meg! Egy epres és egy erdei gyümölcsös fagyit ettem. Nagyon
jólesett. Utána a 4-es metróba indultam, ahol a szerelvény végébe szálltam és
néztem az alagutat.
A legközelebbi önsegítő
csoport egy hónap múlva lesz. Amit a mostaniból leszűrtem az, hogy értékes
ember vagyok, és hogy túlzásba viszek dolgokat. Könnyebben kellene vennem
bizonyos dolgokat. Az hogy ki hogy viszonyul hozzám, a testemhez, a
jelenlétemhez az nem az én hibám. Csak akkor, ha okot adtam rá. Most tagja
vagyok egy új közösségnek, a Támpontnak, de mi van, ha egy nap ezt is
elcseszem? Persze teljesen más vagyok már, mint évekkel ezelőtt, de az
életemben köztudott, hogy a múltam utolér. Bárhova is megyek. Tervezek visszamenni
az AURA-ba is, de ott a Péterrel is szembe kell néznem. Jobban el kellene
fogadjam saját magam olyannak, amilyen vagyok. Ez most még egyelőre nehéz.
Néhány héttel ezelőtt
legnagyobb meglepetésemre olvastam, hogy az RTL klub megvásárolta a tavaly
leforgatott új Magnum első évadát, melynek főszereplője Jay Hernández, aki az Őrült és gyönyörű, valamint a Motel című horrorfilm főszereplője.
A kitalált TV csatornámon már
jó ideje megy a sorozat. Erről korábban már írtam az újságomban is. J A Magnum című sorozat
régi változatát egyszer láttam annak idején teljesen, és Magyarországon az első
évada jelent csak meg. Kedvező áron meg is vettem a dvd-t. A többi évad nem
került kiadásra. Az 1980-as évek egyik népszerű sorozatában Tom Selleck volt a
főszereplő. Megvallom nekem a klasszikus Magnum sorozat sokkal jobban tetszett,
mint az új. Abban az időben mikor készítették a Magnumot, akkor sok számos
nézhető krimisorozat is készült, melyek mára kultikussá váltak és
megunhatatlanná. Más idők voltak. Nem úgy, mint ma. Manapság képtelenség lenne
olyan hangulatú sorozatot készíteni. Olyan színészek sincsenek már, mint akkoriban.
Most Amerikában divattá vált a feldolgozások kora. A Dinasztia című sorozatot is újraforgatják. A Magnummal kapcsolatban
kicsit más a helyzet. Először azt hittem, hogy a klasszikust dolgozzák fel,
pedig nem. Új történetek készültek, viszont a szereplőgárda teljesen más. Itt
Higgins karaktere nem férfi, hanem nő. A két kutya, Zeus és Apollo maradtak,
illetve a többiek is. A régi Magnumhoz képest az új akciódúsabb, és durvább.
Persze ez érthető, mert ma mások a nézői igények, a korszellem és a fejlettebb
filmes technikák. Amikor 2000-ben megnéztem a Charlie angyalai mozifilmet még nem tudtam arról, hogy készült a
70-es években egy sorozat belőle. Tűz és víz volt a kettő. Visszatérve az új
Magnumra szinte ugyanaz, mint a filmes Charlie, mert olyan dolgok vannak benne,
amely a klasszikusban nincs. Persze új sorozat sosem fogja visszaadni az
eredeti széria hangulatát, így úgy kell szeretni amilyen. Szereplőstül,
történetestül. A sorozat tetszik nekem, esélyt adok a többi résznek is, bár
eddig 20 rész készült belőle, nem valószínű, hogy a széria hosszú életű lesz.
Eleinte csak Jay Hernández miatt akartam megnézni, mivel régi „szerelmem” volt.
Véleményem szerint, ha már új sztorik kerültek terítékre, akkor lehetett volna
új címet, új háttérsztorit kialakítani. A teljes újdonsággal egy széria
hosszabb ideig tarthat. Ha az ember bekapcsolja a TV-t hogy megnézze az új
Magnum részeket, akkor másolatérzést fog érezni. Nem pedig egy új sorozatét.
A régi Magnumot szerettem
nézni, bár Tom Selleck nem volt az ideálom. A sorozatnak volt egy remek humora,
sajnos mellette szomorú is volt néha. A klasszikusban a vietnámi háború
szörnyűségei voltak az előzmények, míg az új Magnumban afgán fogságban volt
Magnum és társai.
Minden kornak más a
gondolkodásmódja. A 70-80-as évekbeli krimi és akciósorozatok sokkal emberibbek
voltak, és nemcsak a külső számított. Ez alaposan megfigyelhető a klasszikus
Magnumban, míg az újban szépfiúk szállnak szembe a rosszfiúkkal. Jay Hernández
sármosabb lett, de már kezd rajta látszani a kor. A színész 41 éves. Messze nem
olyan fiatal már, mint a 2006-os Motelben.
L Karaktere, illetve a
többieké sem olyan meggyőző, aki nagy hatást gyakorol a nézőre. Lekötni leköti
a nézőt az tény, de a klasszikus krimisorozatok karakterei meggyőzőbbek voltak,
és komolyan lehetett őket venni.
Amikor megnéztem az új Magnum
első részét kicsit szomorú lettem. Erősödött bennem az a tudat, hogy mennyire
változik a mai világ és sokszor kívánom azt, hogy legyen kb. 20 évvel ezelőtti időszak.
Mármint a jó dolgok szempontjából. Valahogy nem tudok azonosulni ezzel a
totális modern korral, a 2019-es évvel. Szeretem az új dolgokat, de mégis
lélekben leragadtam egy korszaknál. Hiába van iPhone telefonom azt inkább
fotózáshoz használom, illetve telefonáláshoz. Nem csevegésre, játszásra. Az idő
csak haladni fog tovább, új emberekkel és gondolkodásmóddal.
Húsvét utáni nosztalgiázást
tartottam egyedül, itthon. A 20 évvel ezelőtt, 1999-ben készült Briliáns csapda (Entrapment) című filmet
sok év után ismét megnéztem. Szintén 20 esztendeje a nővéremmel láttam még a
moziban. J
A Briliáns csapda egyike a nagy kedvenceimnek. Hogy miért is? Tele
van a film remek hangulattal, kalanddal és jó háttérzenével. Izgalomban tartja
a nézőt az elejétől a végéig. Kevert műfajú film, vagyis akcióthriller
kategóriába sorolható. Catherine Zeta Jones nagyon csinos volt az akkori 29
évével. Sean Conneryvel együtt szenzációsat alkotott! Szembetűnik egymással két
külön világ. Egy újonc, és egy profi tolvaj. Gin, a főhősnő, egy zöldfülűnek
tűnő műkincstolvaj, aki kaméleonszerűen bele tud olvadni a környezetébe anélkül
hogy bárki rájönne, hogy tolvajként ugrándozik a tetőn és hogy az évszázad
rablására készül. Mac, a kiöregedett egykori tolvaj pedig a segítségére van, ám
mindig úgy láttam az ő reakcióját, hogy Gin keményebb akciókat vállal és Mac
csak ámulva figyeli és hallgatja a nő terveit. Ez az, ami megtetszik neki Ginben.
Az elszántsága, a profi gondolkodásmódja. Nemcsak beleszeret a nőbe, de
beleveti magát Gin világába is. A lány nem akar egész életében egy biztosítónál
dolgozni, unalmas életet élni. Neki a kihívás kell, illetve a jólét. Ő és Mac
tökéletesen passzolnak egymáshoz, még ha majdnem 30 év korkülönbség is van
közöttük. Még egy fontos dolog derül ki kettejükről. Magányos emberek, akiket
senki sem vár haza. Az életüket nemcsak a lopás teszi ki, hanem maga az akció,
ahogy megszerzik az adott festményt, maszkot, pénzt, briliánsokat.
A film hangulatára visszatérve
nekem nagyon bejött az időnként felbukkanó borongós hangulatú jelenetek, főleg
azokat a részek, amikor a maszkrablás előtt próbáltak. A kivitelezés is egyedi
módon zajlott le. Nem szeretném lelőni a poént, mert aki nem látta a filmet, az
inkább nézze meg, mert nagyon egyedi! Az 1999-es év utolsó két hetében
játszódik és 2000 első napján ér véget.
A szinkronizált változat dvd-n és videókazettán
Feliratos változat dvd-n
Amikor a Briliáns csapdát először láttam a moziban már megtetszett.
Leginkább akkor kezdtem el jobban megszeretni, amikor a magyar HBO premier
során felvettem videóra. Azután többször megnéztem, míg egy nap elszakadt a
kazetta. Később a TV2 is vetítette, így fel tudtam venni újból. Sajnos mivel
reklámos volt, így egyik év karácsonya előtt 1290 Ft-os áron videókazettán
megvásároltam. J A
filmzenei albumot is szerettem volna megszerezni, de korábban kazettán. 2001-ben
sokat keresgéltem a még meglévő budapesti zenei üzletekben, de mindössze az
egykori Szervita téri kétszintes CD boltban, illetve a Duna Plázában a
Hungaroton Gigastore-ban volt elérhető CD-n. 2004-ben 5850 Ft-os áron
megvásároltam a filmzenét. Egy darab volt belőle. Sokba került ugyan, de
megérte az árát. Főleg azért, mert ritkaságnak számított és számít mind a mai
napig, mivel nem igazán lehetett rendelni máshol. Máig megvan nekem. J
Korábban magnókazettára, de
később mikrókazettára is felvettem a film hanganyagát, mivel annak idején nem
volt telefon, dvd lejátszó és számítógépem, hogy filmeket nézhessek rajta. Megoldottam
másképpen. J Mivel
109-110 perces a film, ezért rövidítve fért rá egy 90 percesre.
A Briliáns csapdát videókazettán magyar szinkronnal adták ki, míg
melléje sajnos magyar felirattal dvd-n. Azt sosem értettem, hogy lemezen miért
nem lehetett elérni a magyar szinkront. Pedig abban az időben a dvd majdnem
annyiba került, mint ma egy blue ray film. A dvd filmeket 20 évvel ezelőtt 7-8
ezer forintos áron forgalmazták és csak a fele kiadványokon volt elérhető
magyar szinkron. Akkoriban a budapesti zeneboltokban a CD és kazetta mellett
filmes videókazettákat és kevés választékkal, de árultak dvd filmeket is. Anno
a Sikoly filmek is borsos áron voltak elérhetőek dvd-n, de csak a 2. és a 3.
rész. Aztán teltek az évek és az egykori csak magyar felirattal kiadott
filmeket szépen lassan, de elkezdték magyar szinkronnal is forgalmazni. Erre létrehozták
a Kerülj szinkronba! sorozatot, amelyek
abban az időben sikeresnek bizonyultak. A Briliáns
csapda csak jóval később került ki szinkronosan, nem a Kerülj szinkronba! által. Persze
számos film van még, melyeket nem adtak ki magyarul, csak feliratosan.
Érdekesség, hogy a Moziverzum
csatorna ugyanaznap vetítette a Briliáns
csapdát amikor előtte megnéztem dvdn. J
Sikeresen lezajlott az idei
húsvét. Kár hogy hamar véget ért, mert a kedvenc ünnepemről van szó. A húsvétot
izgalmak előzték meg, ugyanis kérdéses volt az, hogy megjön-e az új Alejandro
Sanz album. Végül az utolsó pillanatban már a magaménak tudhattam a CD-t. A
korábbi húsvéti apróságaimnak nyoma veszett, nem tudom hova keveredhettek el.
Kénytelen voltam néhány újat venni. Az árak nagyon megemelkedtek az elmúlt
években. Picit csalódtam, mert én nem sznob boltokban veszem meg a dolgokat.
Nálam az a lényeg, hogy egyszerű, de szép és hangulatos legyen egy dekoráció.
Idén szerettem volna gipsztojást készíteni, de végül lemondtam erről az
ötletről, mert elég sokat kellett volna készíteni, annyi anyagom meg nem volt. A
húsvéti tojásfestés viszont nem maradt el. Idén is színeseket alkottam. J
Volt sonkázás is. A különleges
húsvéti kencémet tettem rá, amely tormából, főtt tojássárgájából és
krumplisalátapépből áll. A hozzávalókat villával csak össze kell nyomni, majd
kence lesz belőle, amelyet a sonkaszeletre lehet kenni.
Jól bevált recept és tökéletes
falatot lehet alkotni ha még melléje a klasszikus házi kalácsot is fogyasztjuk.
J
Nemrég az Allee-ban megnyílt
egy Lindt csokibolt, ahova ellátogattam egyik nap. Iszonyatos árakért lehet
hozzájutni a fincsi csokikhoz. Magamnak egy 6 kockás, tejcsokis rudat vettem
399 Ft-ért. Annyi elég is volt. Nagyon kíváncsi voltam a helyre, mert szeretem
az ilyen boltokat. Ilyenkor a 2007-es Dame
Chocolate című sorozat jut eszembe mindig, amiben a csoki volt a
középpontban. J
Nagyon hangulatos volt az
üzlet, aranyárban lévő édességekkel. Nekem az a csokis rúd és a képek készítése
jelentette az élményt. Később persze vettem Lindt táblás csokit, de a
Müllerben, mert volt nálam egy 670 Ft-os levásárolható kupon, ráadásul olcsóbb
is volt ott, mint a márkaboltban.
A Vörösmarty-téri húsvéti vásárt
a 2-es villamos mellé költöztették. Csak az autizmus világnapi sétán haladtam
el mellette. Idén is a kajáról, a drága portékákról szólt minden, amely a
külföldieknek szólt, nem pedig nekünk, magyaroknak. Kösz, nem kértem belőle.
Vettem a SPAR-ban 2 csomaggal
műfüvet, sötétzöld óriáskartont a papírboltban és készítettem egy húsvéti kertet.
Az utóbbi időben sok kavicsot összegyűjtök, hogy itthoni dekorációimhoz
felhasználhassam őket. Gömbim is sokat segít nekem a szedegetésben. Itthon
lemosom forró vízzel, majd miután elég tiszták dekorációs eszközeimmé válnak.
Pl. a húsvéti kertemben. A CD-s polcom is kidekoráltam a zöld műfűvel, amelyet
őszig akartam megtartani, de sajnos esik szét és ezért húsvét után lekerül a
polcról.
Sajnos a metálcsillogású
Stabilo filctollakból két szín tönkrement, de szerencsére az egyikkel még meg
tudtam rajzolni a húsvéti plakátom. Amikor Máté barátommal anno elmentem egy
könyvesboltba ott kenőfejes ragasztót vettem és azzal ragasztottam a sötétzöld
kartonra, majd ráborítottam egy csomó műfüvet. Úgy rendeztem el, mintha valódi
lenne. Alatta is elrendeztem mindent. Két részre osztottam. Az egyik oldalon
Gömbimnek, a másikon Lujzimnak csináltam helyet. A nemrég vett aprócska
dekorációkat külön-külön elrendeztem, majd mind2 oldalra Kinder tojást raktam.
A Tiger Coopenhagen üzletben pedig aprócska csoki tojásokat is vásároltam,
melyeket szintén elosztottam a két oldalon. Lujzimnak és Gömbimnek az volt a
feladata, hogy keressék meg a csoki tojásokat. Mind meg is találták. Gömbimnek
segítenem kellett, mert még nem ismerte fel azt, hogy melyik a csokis, és melyik
a műtojás.
A BENovelas nyuszi persze
hozzám is megérkezett. Szép ezüstös csillogású volt és „körbejárta” világom
valós központját. Az ezüstnyúl nem lesz eltéve, hanem egész évben ki lesz
rakva. Csak a megfelelő helyet kell megtalálnom neki.
Lujzi, Gömbi és én később
mesét néztünk, bár ahhoz nem igazán volt kedvem. A Toy Story és a Verdák
című rajzfilmeket vetítette a FILM+. Az a csatorna is elég sok reklámot,
ajánlót adott, de kibírtam. Anno a Toy
Story kimaradt az életemből, mert 24 éve ment a mozikban és akkor még
gyerek voltam. Valahogy nem érdekelt. Kicsit érdekes mód megviselt a mese. A Verdák is. Nemcsak szórakoztatni akarnak
a mesék, hanem tanítani is. Felnőtt fejjel jobban megérzem azt, amikor egy mese
megmutatja a komolyabb oldalát. Ez nagy hatást gyakorol rám.
Miután a gyerekek elmentek,
késő este lemosogattam minden tányért, evőeszközt és tálat, hogy édesanyámnak
ne kelljen másnap a konyhában lennie. Fontos, hogy a sorozatát nézze és
feltöltődjön. Mind kitettünk magunkért a hétvégén.
Húsvét hétfőn pedig Katihoz
mentem látogatóba. Jól éreztük magunkat. Beszélgettünk a személyes dolgairól.
Az új lakást nehezen viseli most is, de azt észrevettem, hogy a Rivotril
függőségét kezdi kezelni. Most egy olyan gyógyszert kezdett szedni ami a mellékhatásokat
csökkenti. Megnéztük a Mamma Miát, amit a TV2 adott. Kati felvett 40 percnyi
anyagot a filmből, amin a kedvenc dalai vannak. Gondoltam, hogy akkor már
maradok 18-ig, és másodszor is megnéztem a 2008-as zenés vígjátékot. Először
nővéremnél láttam tavaly. A 2. részére is kíváncsi leszek.
Este 6-kor indultam el Katitól
és a Hősök terén szálltam le. A földalattival mentem haza, de közben
készítettem pár képet a Bajza és a Vörösmarty utcai megállókról, mert azokból
nincs még fotógaléria.
Összességében jól sikerült a
2019-es húsvét. Ráadásul az első kitalált TV csatornám idén lett nagykorú,
április 21-én. J
