Ben Lacosta (BENovelas) blogja: június 2018

2018. június 28., csütörtök

Éjszakai titkaim: Művészetterápiás csoport a Pride fesztiválon

2015-ben vettem részt utoljára művészetterápiás foglalkozáson. Ma ismét elmentem egyre, igaz más helyen volt és mások tartották. Mindössze egy alkalmas csoport volt. Érdekesség, hogy a hely ahol megtartották az eseményt annak a lakóháznak szomszédságában állt, ahol Elbert János és családja lakott.

1 évvel ezelőtt jártam már a helyszínen István barátmmal, ahol sok képet készítettem és persze forgattam. Az ehhez kapcsolódó cikket itt olvashatjátok:

http://benlacosta.blogspot.com/2017/05/latogatas-egy-rejtelyes-hazban.html

A lakás ahol tartották a foglalkoztatást szép volt, bár kissé ridegnek tartottam. Az ajtókeretek szürke színűre voltak festve. A bejárat mellett pedig polcok voltak mindenféle kézműves cuccal. Nagyon jól néztek ki! Szeretem az ilyesmit, mert ezek által sok szépet lehet alkotni. Sokan azt hihetik magukról, hogy nincs elég fantáziája, pedig mindenkinek van, csupán egyesek nem tudják ezt felismerni.

Az alkalom egy szobában történt. Körbeültünk, kaptunk egy papírt és le kellett írni azt, hogy miért is jöttünk. Ezt követően felragasztotta mindenki a cetlijét, majd 4 kispapírt adtak, amire 2 főnevet, és két melléknevet kellett írni. Ezekből pedig 2 mondatot írni. A harmadik mondat pedig az alkalomhoz kötődött: Olyan az éjszakám, mint…

20 perc alatt rajzolni kellett arról, hogy milyenek az éjszakáink. Sajnos ezt az időt ki kellett tolni, mert ennyi perc nem volt elég ahhoz, hogy mind be tudjuk fejezni. Volt egy befejezetlen rajz. Én kb. 30 percig dolgoztam. Pasztellkrétát, ezüst ceruzát, ezüst ragasztószalagot és fekete alkoholos filcet használtam. A többiek munkája is nagyon szép volt. Sajnos az alkalom alatt nem fotózhattam, csak a saját művemet. Így a többiek kiléte, munkája titkos. Még az újságomban sem osztom meg.

A blogra való tekintettel a saját rajzom sem tenném be, mert számomra nagyon személyes és az ehhez kapcsolódó gondolataimat, érzéseimet csakis a következő BENovelas magazinomba rakom be.

Majdnem 8 óra volt mikor befejeződött az alkalom és elindultam hazafelé. Eléggé elgondolkodtató volt ez a csoportos művészetterápia, mert valamit megmozgatott bennem. Főleg az alkalom alatt, amikor megnyíltam, hisz beszélni kellett a saját rajzainkról. Ezáltal segítünk magunknak és megpróbáljuk valahogy megoldani a belső bajainkat. Beszélni a nehézségekről sokszor nehéz, de muszáj. Ha valamit magunkba tartunk az csak rosszabb! Beszélni kell mindarról, ami bennünk történik, DE nem mindegy kinek írjuk, vagy mondjuk el. Egy csoportterápia más, mivel a többiek is elmondják saját problémáikat.

Itthon is szoktam sokat kézműveskedni és közben megy a zene, mert jólesik a kedvenc muzsikáim hallgatása közben szépeket alkotni. Ugyanez a helyzet az írással és a fotózással is.

B E N

2018. június 24., vasárnap

A Szerelemlabor- Fórumszínházas előadáson

Június 23-án a Vallai kertben lezajlott a fórumszínházas fellépésem. A 3-as metrópótló busszal mentem az Astoria felé, ahol leszálltam, és a mobilomba mentett térkép segítségével megtaláltam a helyszínt, amely a Rumbach Sebestyén utcában volt. Körbefotóztam a helyet és készítettem néhány szelfit is, mivel megtetszett nekem az ottani színpad.

Elkezdtem segíteni az előkészületekben. Az USB-ről kiválasztottuk azokat a számokat, amelyeket én vittem, de más is hozott zenét. Vittem továbbá az alkalmakon készített fotóimat, melyeket körforgásszerűen vetítettünk a nézőközönségnek.

Az előadás egy mozgással indult, majd belevágtunk a közepébe. Minden rendben zajlott és a szobros jeleneteket is végigcsináltam. Nem voltam lámpalázas szerencsére, viszont aggódtam amiatt, hogy valamit el fogok rontani. Szerencsére ez sem volt. Dominó remekül vezette az előadást Zsófival, akik elmondták mik lesznek a fellépés során.

Én vittem almát és répát, amellyel körbekínáltuk a vendégeket. Szúkrícs voltam, akit én találtam ki. Ő volt Gabi, a másik karakter barátja, kivel elmentünk a főző tanfolyamra.

A 10 hét alatti alkalmak során, amikor karaktereket építettünk fel akkor megszületett Gabi és Szinella. Két különböző személyiség, melyeknek eltérőek a szokásaik és persze a koruk. Ami közös bennük az, hogy leszbikusok és vágynak a szerelemre.

Nemcsak Szúkrícs voltam, hanem Szinella apja is. Ildó pedig az anya. Az előadás legérdekesebb és egyben megrázóbb része az volt, hogy Szinella a szülei elé megy, hogy bevallja nekik, van egy barátnője, Gabriella, akivel együtt akarnak élni és felvállalni a másságukat. Az anya mélyen ellenezte és megjegyezte. Én, mint apa szóhoz sem jutottam. Szinella helyzetében éreztem magam, mivel eszembe jutott a 2012-es felismerésem azzal kapcsolatban, hogy a melegségemen nem lehet változtatni és ezért akkoriban nagyon magamba roskadtam. Hasonlót kérdeztem magamtól, mint Szinella anyja. Szinella pedig magára maradt a témában, ahogy én annak idején. A jelenet része úgy zárult, hogy Szinella köré kellett menni és mondani azt, hogy biztos nem vagy leszbi, ki fogod nőni, ez csak hóbort, stb. Szinella erre kiáltotta, hogy elég!

Az előadás második részében az elsőnek 2 jelenetét játszottuk újra, de úgy, hogy a nézőközönség is bekapcsolódott, azonosult a karakterekkel, akiket néha lecseréltek, hogy más bújjon a bőrükbe. Nagyon jól sikerült! Ki is beszéltük a szituációkat is. Felszínre jöttek a szokásos társadalmi meleg tabutémák, hogy milyen néhány szülő gondolkodásmódja arról, hogy a saját gyermeke meleg. Ez sok szülőt érint hidegzuhanyként és sajnos előfordulnak olyan családok, akik nem szeretik eléggé gyermeküket annyira, hogy elfogadják azt amilyen. Ezért ezek a meleg fiatalok az utcára kerülnek, magukra maradnak és némelyikük öngyilkosságot követ el, mert egyedül képtelen megoldani ezt a súlyos terhet. A melegség tabutémának számít Magyarországon, és hasonlóan elítéli a társadalom egy része őket, ahogy az autizmussal, vagy egyéb mássággal élő személyeket.

Az előadás jól sikerült és bő 2 órás hosszúságúra sikeredett. Felvettem kamerára is.

A műsorhoz néhány nappal korábban promó videót is készítettem:

B E N

BENovelas

Közeledik az újságnaplóm 3. születésnapja és ennek alkalmából megváltoztatom a logót. Sok minden történt velem az utóbbi időben, melynek következtében kicsit leálltam a blogozással, honlapozással. Elvesztettem egy nagyon jó barátom, aki él, viszont a barátságunk már nem. Néhány nappal ezelőtt váltak el végleg az útjaink. Talán egyszer visszajön, amelynek nagyon örülnék. Olyan barátságot vesztettem el, amely ilyenhez hasonló nem lesz soha. Egyedi, különleges. Nagyon megvisel ez engem, belül gyászolok, és bárcsak visszafordíthatnám az idő kerekét. Mindent megtettem, amit csak lehetett, de úgy érzem már későn. A részleteket nem fogom leírni, mert az újságnaplómba írok le minden személyes dolgot, amely nem tartozik a netes olvasóimra. Vannak megosztható és nem megosztható események, történések az életemből. Az biztos, hogy az életem gyökeresen megváltozik.

Az újságom júliustól új logót kap, de a belső tartalmak maradnak. Benne vannak a személyes ügyeim, a blogban közzétett cikkeim, a kitalált TV csatornáim műsorai, illetve olyan témák, melyek érdekelnek. Pl. kedvenc zenei stílusommal kapcsolatos hírek, gondolatok, képek, stb. Olyanok, amelyekkel a hazai lapok nem foglalkoznak. Attól még hogy saját világom van, néha utánanézek milyen az átlagos. Nem szabad elburkolnunk magunkat a valóságtól, mert máskülönben teljesen beszűkülünk. 13 évvel ezelőtt ez már megtörtént velem.

Ha épp hallgatok egy CD-t, a tokot kiteszem a lemezekhez jelezve azt, hogy épp ezt hallgatom. Most Laura Pausini új albuma a slágerlemez nálam. Jó, ha az embernek saját világa van, mert ott ő az egyetlen uralkodó. Itt nincs gyűlöletkeltő plakát, nincs politikai „élet” és nincsen átlagosság.

A gyászidőszak eltarthat sok ideig, viszont az élet megy tovább. Nem lehet hagyni, hogy felemésszen bennünket egy veszteség, mert akkor úgy áll le munkánk, mint egy szívverés. Meghal. Ahogy Amelia mondta a Küzdelmek című sorozatból: A shownak folytatódnia kell!

B E N

2018. június 14., csütörtök

CD AJÁNLÓ: Laura Pausini: Primavera in Anticipo

Múlt hétvégén kellemes meglepetés ért, amikor István barátommal találkoztam. Eleinte azt terveztük, hogy egy másik helyre ülünk be beszélgetni, de végül a Mamut és környékére esett a választás. Ahányszor arrafelé van dolgunk István barátommal, akkor benézünk a Média Marktba, majd ellátogatunk a kedvenc pékségembe, amely a Lövőház utcában található. Mikor a Média Marktba mentünk akkor gondoltam megnézem, hogy van e valamilyen leárazott CD. Szerencsém volt. Laura Pausini 2009-es albuma, a Primavera in Anticipo a polcon volt a legújabb Fatti Sentire mögött. 1999 Ft-ba került csak. Mondtam vidáman István barátomnak, hogy megveszem. Nagyon örültem neki, mert nekem ugyan le volt töltve spanyolul, szerettem volna megvenni kedvenc énekesnőm minden lemezét. Sajnos a Média Marktban nagyon ritkán van ilyen lehetőség, amikor Pausini lemezeket árulnak. Magyarországon olaszul árulják Laura Pausini albumait. A Primavera in Anticipo érdekes volt olasz nyelven. Ugyan ismerve az albumot, mégis újdonságérzetet nyújtott mikor meghallgattam.

A Primavera in Anticipo albumban kifejeződik a Laura Pausini iránt érzett hangulatom. A kissé félelmetes, sejtelmes és rejtélyes érzet, amely keveredik az érzelmekkel. Elképzelek magam előtt egy kertet, ami este van, eső után, és ilyenkor a sötét világban furcsa élet zajlik. Nincs fotoszintézis, a növények az eső által nyert vízből táplálkoznak. Az eső utáni kellemes illat is izgalmassá teszi ezt az élővilágot. Az éjszakai élet magánya is felbukkan, melynek hangulata változó. Az éjszaka nagyon sok mindent tartogat. Szerelmet, félelmet és kétségeket. Hihetetlen mennyire sokféle gondolat jut eszembe, ha az albumot hallgatom. Olaszul érdekes, mert spanyolul szoktam meg. Ezen a CD-n hallható az En nombre del amor (A szerelem nevében) című sorozat főcímzenéje, az Invece no/En cambio no. Szép lemez, melyben szintén megtalálhatóak a különböző műfajok. Az Un Fatto Ovvio/Un hecho obvio című szám a komorságot, szomorúságot juttatja eszembe. Ezt a dalt felhasználtam a Hullámvölgy című rövidfilmemhez.

E m l é k e k a m ú l t b ó l

Emlékszem arra, amikor egykori közösségem tagjaival 2014 márciusában a Mátrába utaztam. Mikor a Puskás Ferenc Stadionról elindult a busz, akkor a Mille Bracia című számot hallgattam spanyolul. Nagyon szeles és hűvös idő volt a Mátrában, amely kissé félelmetes volt. A Sorella Terra/Hermana Tierra című szám az egyik éjszakának emlékét idézi bennem. A hazafelé vezető úton, a buszon ülve csodáltam a hegyeket, szakadékokat, és akkor a La Geografia de mi camino-t hallgattam.

A z a l b u m „ t e s t v é r e ”

(2014.)

2014-ben, a 28. születésnapomra megvásároltam a Laura Live 2009-es koncert CD+DVD-t, amely egy digipakkos tokban volt. A Primavera in Anticipo turnéválogatása, amelyben Laura Pausini nemcsak olaszul, de spanyolul is énekel. Fantáziában és színvilágban gazdag előadások voltak, melyekben különböző dalok is elhangzottak. A koncertes CD+DVD változat nagyon szépen össze van rakva és a CD változaton 3 extra szám is található, amely a Primavera in Anticipón nincs. A DVD-n pedig videóklipek, extra koncertfelvételek is találhatóak, illetve beleshetünk a Laura Live 2009 kulisszái mögé is.