FILMAJÁNLÓ: Ó ANYÁM!

Amikor Magyarországon bemutatták az Ó anyám! című filmet, sajnos elég gyenge nézettséggel ment, és hamar lekerült a moziműsorról. Mondta is nekem egy filmkritikus ismerősöm. A film pedig érdekelt, csak mikor megnézhettem volna akkor már nem játszották a mozik.

Múlt hónapban sikerült beszereznem 1 rugóért dvd-n. Gondoltam magamban akkor már megnézem. A film sztoriját olvasva nagyon kíváncsi voltam, hogy Goldie Hawn annyi év után hogy teljesít egy még mainak mondható vígjátékban.

Az Ó anyám! 86 perces vígjáték, aki egy fiatal buta lányról, Emilyről szól. A pasija nem bírja elviselni, és szakít vele. Emily már azt tervezte, hogy párjával Ecuadorba utaznak, de mivel nincs ki vele tartson, ezért az anyját, Lindát (Goldie Hawn) viszi magával. Két totálisan különbözően gondolkodó ember kalandját ismerhetjük meg a vígjáték során. Goldie Hawn karaktere rendben volt. Kissé régimódi, óvatos édesanyát alakít, aki úgy elvan a cicái és a megszokott egyszerű kis életével. A lánya, Emily tipikusan a buta szőke nő kategória. Most nem azt akarom írni, hogy a szőke nők buták, csak a karaktert jellemeztem. Emily egy bulizós, szókimondó lány, aki annyira ostobácska, hogy még abba a csapdába is beleesik, amelyről messziről bűzlene, hogy baj lehet belőle. Emily-t és és az anyját, Lindát az útjuk során elrabolják. Ugyan sikerül megszökniük, mégis rádöbbennek, hogy kevés esélyük van a túlélésre. Egyrészt egymás idegeire mennek, másrészt anya és lánya közelebb kerülnek egymáshoz és így kicsit megismerhetjük a család hátterüket is. Emilyből kissé érett lány lesz a film során és meg tanul bátrabb lenni, gondolni a másikra. Igaz a film során lesz pár hulla és közönséges viccek, de nagyon érződik benne egy anya ragaszkodása a lányához, illetve a fiához, ki otthon maradva mindent megtesz, hogy megmentse a családtagjait, még ha más idegeire is megy. Emily is kitesz magáért a film végére és hasznos karakterré válik. Amúgy pszichológiai szemmel az jött le nekem még, hogy Linda rosszul sikerült házassága miatt a nő zárkózottá vált és talán Emily ezért hagyta ott a családi fészket. Belemenekült egy semmitmondó világba, ahol nem volt hasznos. A sors keze úgy akarta, hogy anya és lánya utazzon el, és éljék meg mindazt, amit átéltek. Én azt láttam, hogy nemcsak Emily volt a hibás, de Linda is.

A filmre egy erős 3-ast adok, mert jobbra számítottam. Tipikus mai film, még ha 2017-es is. Nagyon jól el van találva a történet, a szereplők, bár bizonyos részekkel nem voltam megbarátkozva. Nem értem, hogy Goldie Hawn miért vállalta el a másik főszereplőt. Az Óvakodj a törpétől!, a Hárman a slamasztikában és az Elvált nők klubja című filmhez képest ez a film véleményem szerint nem volt neki való. Én Goldie Hawn miatt voltam kíváncsi erre az Ó anyám!ra. Olyan film, ami pár év múlva újranézhető. Ez majd akkor kiderül. Én ajánlom azoknak, akik szeretik a vígjátékokat, mert meg lehet szakadni a nevetéstől.

B E N

Mesés plakátok új tollakkal

Már gyerekkoromban lehetett kapni különleges tollakat, melyek elég drágák voltak sajnos, viszont szuperül lehetett írni és rajzolni velük. Akadt olyan is, amely illatos volt. Tizenéves koromban rajongtam a zselés tollakért. Először rendes íróeszközként vásároltam sötét, világoskék, aztán barna, piros és zöld színben. Később elterjedt a tűzpiros (fahéj illatú), barna (csoki illatú), és fehér (pop porn illatú) zselés tollak, melyek sajnos csak rövid ideig voltak kaphatóak. Természetesen csillámos változatúakat is árultak, de az óta szinte csak a normál zselés tollakat árulják. Esti iskolás koromban a Stabilo tollakat használtam, mert sokan tanácsolták, mivel eléggé népszerű volt az osztálytársaim körében. Általános iskolás koromban volt nekem pirosban és zöldben.

Még karácsony előtt megfigyeltem a Pirex papírboltok pénztárainál, hogy új Stabilo filctollak kaphatóak. 5 féle színben árulnak metálos (kristály) csillogású filceket, amelynek 600 Ft darabja. Két ünnep között egy világos aranyszínűt vásároltam, de újév után megvettem a további 4 színt. Metál kéket, ezüstöt, sötétebb aranyat, végül zöldet.

Ezek a különleges tollak hófehér papíron is használhatóak, de feketén sokkal jobban látszanak a rajzok, ábrák és írások. Egy normál színes filctoll rajzai nem igen láthatóak fekete papíron. Úgy döntöttem, hogy a városkámban „megrendező” eseményekhez egyedi, kézi készítésű plakátokat csinálok, melyek fontos anyagai a Fantasma Valley zokni alakú városommal kapcsolatos újabb könyvemhez.

Kicsit nehéz volt megtervezni a plakátokat. Az Alejandro Sanzosat főleg. Mivel nemrég decemberben az egyik kedvenc énekesem betöltötte az 50-et, így az ő tiszteletére a kitalált városomban, Fantasma Valleyben „megrendezésre kerül” a SANZ50, amely egy 3 napos zenei maraton „lesz” az Amfiteátrumban. Szintén itt „lesz” a 80-90-es évek retró partija, ahol közkedvelt slágerek hangzanak el magnókazettáról és bakelitlemezről. A BN kitalált TV csatornámon pedig a Latin klub bár születésnapi adása lesz megtartva, amelynek rajzát szintén fekete papíron készítettem.  A kazettás és Alejandro Sanzos ábrát, amin az énekes a fal felé fordul azt indigó segítségével rajzoltam meg. Egy színező formát alkottam, majd kiszíneztem. Persze készítettem másféle plakátot, pl. az Ezüstgyárral kapcsolatos nyílt napról is, amelyhez ezüst ragasztószalagot és ezüst ceruzát használtam fel. 

Készülődés 2020-ra

1 év múlva lesz a zene éve, és már elkészítettem egy olyan plakátot, amelyben az általam megtervezett logó és mellé számos énekesek nevei vannak leírva, különböző színű metálcsillogású filctollal: 

Akik szeretnek rajzolni, azoknak ajánlom a Stabilo új filctollait, amely iskolai tolltartókból sem hiányozhat. Nemrég újra elkezdtem használni a középiskolai tolltartómat, ahol kiemelt helyet kapnak az új tollaim. Arany és ezüst ceruzát is használok, de szeretek ezüst lakkfilccel is dolgozni. Sokat járok papírboltba, és amikor valami különlegesség van, azt mindig megveszem. Ilyen pl. egy új mintás füzet, vagy egy különlegesen szép toll. Pl. most a Stabilo. Nem költök többet pár száz forintnál, mert van, ami nem éri meg az árát.

B E N

A butaság hatalom?

Minap egy botrányos cikkre lettem figyelmes, amiben azt olvastam, hogy egy ember az M5 csatornán arról beszélt, hogyan lehet kigyógyítani homoszexualitásából egy embert. A videót szerencsére nem láttam, fel is húztam volna magam, ha megnéztem volna a műsort. A cikk mindent elárult.  

Az, aki azt állítja, hogy a homoszexualitásból ki lehet gyógyulni az nagyon téved! Én meleg vagyok, és több mint 10 éven keresztül elnyomtam magamban a másságom. Már 8 éves koromban éreztem magamon, hogy valami nincs rendben, és ez az évek múlásával nagyon is erősödött. Nem mertem beszélni róla. Egyrészt szégyelltem magam, másrészt pedig abban reménykedtem, hogy ez majd elmúlik. Egészen 2012 decemberéig.

I s m e r k e d é s e k   é s   k u d a r c o k

Bár 2012-ig biztos voltam abban, hogy elmúlnak a melegséggel kapcsolatos dolgok, a húszas éveim elején ismerkedtem férfiakkal, de 1-2 találkozásokon kívül több nem volt. Komoly oka volt az asperger szindrómám is, mely miatt félreérthetővé váltam és nehezebbé tette a kapcsolataim építéseit. 2013-tól kezdtem melegek közé menni. Először bárokba, majd közösségekbe jártam, de sajnos csúnyán elhasaltam. Másik másságom az autizmus, az asperger szindróma. Ezt is sokan betegségnek nevezik, holott ugyanolyan állapot, mint a homoszexualitás. Sőt! Az Autizmus Live blog írója egyik cikkében azt írta, hogy egyes emberek azzal támadták le, hogy az autista fiai fertőzőek, holott az autizmus nem fertőző. A homoszexualitás sem! Aki ilyesmit állít az egy primitív buta ember.

István barátom heteró, és neki Vácon, egy esős napon árultam el, hogy meleg vagyok. Nagyon meglepődött ezen, de elfogadta. Máig barátok vagyunk és odafigyelek arra, hogy miket mondok neki. Ez természetes. Mikor tavaly Bécsben voltunk akkor elmentem egy meleg shopba, de Istvánt nem akartam bevinni magammal, mert nem neki való hely. A bolt közelében várakozott, amíg én szétnéztem az üzletben. Ott egy meleg, képes könyvet vásároltam, illetve elhoztam ingyenes újságokat is. Ezeket nem akartam a blogomban megosztani, mert egyrészt korhatáros, másrészt meleg témájú. István barátomnak mondtam is, hogy amit a meleg shopban vettem az nem neki való. Én tiszteletben tartom, ha a másik embert zavarhatja a melegség bármilyen formája, ezért egy ún. vágott verziójú intézkedéseket hozok létre. A blogomban nem teszek közzé meleg tartalmakat. Pl. képek, írások. Csak véleménycikket, amellyel másoknak próbálok segíteni. A BENovelas újságnaplómban részletesen írok mindenről, ami köztudott, hogy oda bármit megírhatok. A blogomban csak a vágott verziók érhetőek el. Muszáj betartani ezeket az ezüst szabályokat, mert tudom, hogy milyenek az emberek. Nagyon sok az előítéletes, rosszindulatú és alulművelt egyén.

Visszatérve az M5-ös esetre, nagyon károsnak találom azt a cikket, mert a melegséget nem lehet meggyógyítani! Ez nem betegség! Tapasztalatból írom le! Mindenki élje meg a másságát, DE tartsa tiszteletben a környezetét! Mindenki azzal hetyeg, azzal jön össze, akivel csak akar! Ebbe senki sem szólhat bele! Az hogy valakinek, valakiknek nem tetszik az a saját magán ügye! Ne másokhoz igazítsuk a boldogságunk! Irodalomból annak idején tanultam egy fogalmat, mégpedig a felvilágosodás téma kapcsán. Empíria = tapasztalat. Egyes emberek a tudásukat tapasztalataik során szerzik meg. Én tapasztaltam azt, hogy az a 10 éves elnyomás a melegségemmel kapcsolatban mekkora kárt okozott nekem mentálisan és lelkileg a még meglévő egyéb traumák mellett. Emberi kapcsolataim mentek tönkre, és saját magamat sem tudtam elfogadni! Most persze más a helyzet az önelfogadással kapcsolatban, de még teljesen fel kell épülnöm. A terapeutáim szerint akármilyen is vagyok, egy értékes embert látnak bennem, még akkor is, ha nem egy embert bántottam meg, taszítottam el magamtól hirtelen haragomban. Nem attól ember valaki, ha megfelel mások elvárásainak, hanem attól ember a másik, ha önmagát el tudja fogadni és úgy alakítani a saját életét, ahogy az neki jó. Mindegy mit mond az egyház. Isten az egyház, nem a földi templomokban szónokló papok, kinek csak egy része elfogadó, a többi kőkemény homofób. Sajnos vannak pedofil változatok is. Szintén tapasztalatból tudom, mert 2000 őszén összefutottam eggyel.

A cikkemmel szeretnék segíteni olyan meleg fiataloknak, akik még megmenthetik a saját életüket. Nem szeretném, ha olyan traumatizáltakká válnának, ahogy én! Fontos megjegyeznem, hogy egy ilyen M5-ös beszélgetés sok szülőt arra fog kényszeríteni, hogy a saját gyermekét átnevelje. Akár veréssel, akár azzal, hogy kihajítja az utcára, mint egy szemetet. Félelmet kelt a mai meleg tinik körében egy ilyen roppant káros információ, mert az átnevelés nem lehetséges! Ahogy egy vulkánt sem lehet megakadályozni abban, hogy kitörjön! Az átnevelés lényege az lenne, hogy a meleg érintett nyomja el magában a másságát, közben beléoltják, hogy ez mekkora bűn, amellyel még komoly bűntudatot is okoznak. Előbb vagy utóbb a lufi durranni fog. Az illető halálához is vezethet, vagy egy egész életre megnyomorodhat! Olyan horderejű sérülést szenvedhet el, amely tönkretehet más életeket is! Ez nem átnevelés, hanem módszeres élet tönkrevágás! Ajánlom az Imák Bobbyért című filmet, ami igaz történet! Én betiltanám az olyan műsorokat, cikkeket, amelyek a meleg, vagy autizmus átnevelésről szólnak. Az utóbbival kapcsolatban is volt már egy hasonló eset, amikor egy „specialista” megpróbálta kigyógyítani az érintett autista fiatalt, de nem lehetett! Az autizmus nem betegség, hanem egy állapot. Mi a lényeg? A társadalom nem fogadja el a más embereket, mert aki kilóg a sorból az különc, természetellenes. „Ha  megváltozol, kussolsz, és úgy gondolkozol, ahogy mi, illetve alkalmazkodsz, hozzánk akkor talán elfogadunk!”

Kb. így gondolkodik egy előítéletes társadalmi réteg, mely még akkor sem fogadná el a másikat, ha alávetnék magukat az akaratuknak, mert ha valaki, vagy valakik el vannak könyvelve, az úgy is marad. Ki jár rosszul? Aki tűr és kussol!

A  m á s i k   o l d a l

A mássággal élőknek is megvannak a maga rossz szokásai. A melegek körében nagyon sok a nagyképű, anyagias egyén. Nem mindenki persze. Ugyan a melegek is a támadottak között vannak, akadnak olyanok, akik sajnos önelégültek. Szerencsére én nem ilyen vagyok, bár néha nekem is vannak megjegyzéseim. Kár azonban hogy a mai világban alig lehet normális párt találni, ami sztem természetes kell, hogy legyen. Nekem főleg azért nem sikerült, mert furcsa vagyok és eltérek az átlagtól. Sajnos a meleg világnak is megvan a maga előítéletes oldala. Mindegy hogy meleg vagyok vagy sem. Az autizmussal érintettek közül is akadnak problémásabb egyedek, kik a saját állapotuknak megfelelő gondokkal küzdenek. Ismertem különböző autistát, de mind kilógtam közülük. Kissé öntörvényű vagyok, és nem engedem, hogy bárki beleszóljon a világom működésébe, ahogy abba sem, hogy mit szeressek, hogy öltözzek, stb. Nekem is megvannak a saját rigolyáim, furcsa szokásaim, hirtelen haragúságom, de nem vagyok rossz ember, még ha másképpen is lát egy külső szem. Én szinte minden ételt megeszek, nem ragaszkodok görcsösen egy adott márkához, sok mindenről lehet velem beszélgetni, csakhogy olyan dolgok érdekelnek, melyeket az átlagos nem biztos hogy meg akar ismerni. Ez már egy másik cikk témája lesz.

Fontosnak tartom, hogy aki meleg és még kamasz, de fél beszélni a szüleivel, a témával kapcsolatban az keressen meg egy szakembert, aki el tudja látni hasznos tanácsokkal. Az átnevelést el kell felejteni, mert nem szabad ilyesminek alávetni egy fiatalt. Sok érintett élete a tét!

B E N

FILMAJÁNLÓ: A ZODIÁKUS

Szeretek sorozatgyilkosokról olvasni, illetve nézni róluk dokumentumfilmeket. Kicsit meglepő lehet azoknak az olvasóimnak, akik másfajta általam érdekelt témákhoz szoktak általam. A sorozatgyilkosokról olvasni azért is fontos, hogy tanulhassunk olyan emberek esetéből, akik nem élték túl a találkozást velük.

Sorozatgyilkosok leginkább Amerikában voltak és vannak a legtöbben. Számos rém sztorit olvastam Jeffrey Dahmerről, Robert Berdelláról, John Wayne Gacy-ről, és még sorolhatnám a neveket. Amerika egyik máig legrejtélyesebb sorozatgyilkosa az ún. Zodiákus gyilkos, aki az 1960-70-es években tevékenykedett.  Róla a wikipédiában olvashattok bővebben:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zodi%C3%A1kus_gyilkos

2007-ben egy több mint 150 perces film készült a sorozatgyilkos ámokfutásáról, amelybe egy csomó tölteléket is raktak az alkotók. Először 2008-ban láttam a filmet dvd-n, aztán egészen mostanáig nem vettem elő. Egyik este arra gondoltam ismét megnézem, ugyanis tavaly december 20-án volt 50 éve, amikor a Zodiákus először lecsapott. Ennek alkalmából emléktúrát akartak szervezni megszállott rajongók, de nem jött össze az emléknap, mert halálos fenyegetés érte azokat, akik részt akartak venni a megemlékezésen. A másik új hír pedig az, hogy elképzelhető lehet az is, hogy a Zodiákus gyilkos DNS-ét ismét fel tudják használni egy speciális teszthez, így talán kiderülhet végre hogy valójában ki volt a sorozatgyilkos. Nem tartom valószínűnek hogy sikeres eredménnyel zárul a vizsgálat.

A 2007-es Zodiákus film érdekesen volt megcsinálva. Sajnos a gyilkos legelső gyilkosságát nem dolgozták fel, csupán az 1969-es július 4-i támadással kezdődött a film. Bepillantást nyerhetünk annak a szerkesztőségnek a mindennapjaiba, akik a Zodiákus leveleit, kódüzeneteit kapták. Megismerhetünk a történetben egy karikaturistát és mindenre képes újságírót, majd nem sokkal később azt is megnézhetjük, hogy dolgozott akkoriban a rendőrség. 

Nem pusztán csak egy thrillerről van szó, hanem egyben lélektani sztoriról is, amelyben a szereplők lelkivilágát is közelebbről meg tudjuk ismerni. Például azt, hogy élték meg azt az időszakot, mit éreztek, hogy változott meg körülöttük a világ. A Zodiákus egy intelligens gyilkos, kinek kilétét mindenki meg akarta ismerni. A film egyik főszereplője is, Robert Graysmith (Jake Gyllenhaal), aki lassan már az egész ügy megszállottjává vált. Persze nemcsak ő, hanem munkatársa és barátja Paul Avery (Robert Downey Jr.) aki végül az alkohol és a drog hatása alá került. Továbbá két rendőr elszánt akcióját is megtekinthetjük, kik közül az egyik idővel belefárad, és az évek múlásával a másik is feladja a küzdelmet. Számos gyanúsítottat kérdeznek ki, melyek közben az illetők arckifejezését kell figyelni. Mindenki gyanús, bárki lehet a Zodiákus. Az is elképzelhető hogy sosem kérdezték ki őt, ugyanis pár évvel ezelőtt azt olvastam, hogy aki állítólag a Zodiákus volt az ma már egy nem élő, 92 éves férfi volt, aki a felesége hűtlensége miatt vált gyilkossá. Persze ez is újabb teória a sok közül. Egy volt exzsaru írta le a könyvében, ahol a Zodiákusnak álnevet adott. Az is érdekes, hogy a volt rendőr azt is megemlítette, hogy fedezték a gyilkost. Vajon miért? Mert kellett egy rejtélyes karakter, akivel újabb rémtörténeteket lehet a következő évtizedekben kreálni? Hogy az embereket még ma is borzolgassák? Ez is benne van a pakliban. Az emberek zöme néha szeret félni, szereti az izgalmas dolgokat.

A Zodiákus című film egy több éven át tartó kemény küzdelem, amelyben a karaktereket alaposan próbára teszi a gyilkos és bár a tettes a film első felében gyilkolt csak, a többi szakaszban nem nagyon hallunk a pasasról, viszont érezhetjük, hogy közel van hozzánk és figyel bennünket. Ha nem is szó szerint, de üzeni, hogy bárhol felbukkanhat. A legfélelmetesebb része a filmek az volt, amikor Robertet nyomozása közben névtelenül felhívták és csak egy erős lélegzetvételt lehetett hallani a vonal másik végében. Biztos hogy a Zodiákus volt.

Arthur Leigh Allent tartották és tartják ma is az elsőszámú gyanúsítottnak, bár valahogy nem hiszem, hogy ő lett volna a Zodiákus. Bár a film egészen mást sugallt, nekem is más a gyanúm. A Zodiákus túl intelligens volt ahhoz, hogy nyomokat hagyjon. Véleményem szerint már nem él a gyilkos, és ha lesznek is új fejlemények az ügyben az sem 100%, hogy az igazság lesz, hanem csak egy újabb feltételezés. Épp olyan eset ez, mint a 131 évvel ezelőtti Hasfelmetsző Jack esete, aki London nyomornegyedében gyilkolászta a prostituáltakat. Hiába is vetik bele magukat a mai kutatók, csak bizonytalan talajba esnek. Minél régebbi egy gyilkosság, annál kevesebb és rosszabb a nyom. Bár a Zodiákus 1990-ben küldte utolsó levelét, egy karácsonyi képeslapot talán arra van némi esély, hogy a boríték záró csíkján található nyálnak DNS-éből kinyerjék az illető személyazonosságát. De nem tartom valószínűnek, hogy bármit is sikerül elérni.

A Zodiákus gyilkosságokról készült még egy film, a Kegyetlen jel, de azt nem ajánlom. A 2007-es változatot javasolnám amelyet másodszor néztem meg. Nagyon izgalmas, sokoldalú és rejtélyes.

B E N

50+ÉVES A TÁNCDALFESZTIVÁL (KONCERT A BUDAPEST SPORTARÉNÁBAN)

Családommal együtt január 12-én megnéztem a Táncdalfesztivál retró koncertjét a Budapest Sportarénában, amelyet tavaly is rendeztek, de akkor nem voltam jelen. Az ideire viszont szerencsém volt elmenni.

Nagyon sokan voltak és emiatt lassan tartott az Arénába való bemenetel. Eredetileg 18-kor kezdődött volna az előadás, de szokásos módon késve indult a koncert. Retró slágerek hangzottak el, miközben a nézők elfoglalták helyüket. Az előadás 18:23-kor vette kezdetét, amely úgy indult, ahogy egykor a 60-as években, a TV-ben. Gálvölgyi János és Koltai Róbert voltak az est házigazdái. Ők vezették ezt a speciális koncertet. A színpadi hangulatfények és háttérképek a szocializmus és az akkori korszak hangulatát idézte pazar színvilágával, mintáival. 

Fellépett Muri Enikő, Vastag Tamás, Csonka András, Ambrus Rita, Tóth Vera, Koós Réka, Kóós János, Poór Péter, Soltész Rezső, Dobos Attila és Kovács Kati. 

 

Sok ismert sláger csendült fel. Köztük a Sose fájjon a fejed, Mama, Nemcsak a húszéveseké a világ, és még sorolhatnám. Meglepő módon Koltai Róbert is énekelt, mégpedig a Nagy utazás című dalt. A 60-as években fellépő énekesek közül csak Poór Péter, Koós János és Kovács Kati voltak jelen, akik elénekelték egykori dalaikat. Érdekes, hogy Zorán, Koncz Zsuzsa, és Zalatnay Cini nem vettek részt az idei előadáson, pedig nekik is ott lett volna a helyük, hisz ők is a Táncdalfesztivál részesei voltak akkoriban. Nem beszélve azokról a tehetséges énekesekről, akik azonban már nem élnek.

A fiatalabb, mai énekesek a többi régi slágert adták elő. Szinte minden szám után Koltai Róbert és Gálvölgyi János szórakoztatta a nézőket, régi karikatúrákat mutattak be, vicceket meséltek és kifigurázták a szocializmust. J Gálvölgyi János paródiáit, vicceit, munkásságát nagyon szeretem. Sokat néztem anno a Gálvölgyi show-t, amely mindig könnyesre nevettetett. Ezen az estén is nevettem a viccein, de volt azonban olyan, amit nem értettem. 

20 perces szünet következett, mely alatt lehetett venni egy Táncdalfesztiválos CD-t. 3 ezerbe került, de nem vásároltam belőle, mert papírtasakban árulták. Ha műanyag tokban, CD füzettel lett volna kapható akkor megérte volna az árát. De így, egyszerű kiadásban nem volt értelme a vásárnak. Olyan CD ez, amelyet újságok CD mellékletéhez szokás adni. Az pedig kb. egy ezresbe szokott kerülni. Szokásos módon beültem egy magam a büfé melletti ülős helyre, a sarokba.

A koncert második részében folytatódott a retró hangulat. Édesanyámnak feltűnt, hogy mennyire tetszik nekem. Igen, szeretem a retró hangulatot. Anno a neten és az M3 csatornán is néztem Táncdalfesztivált, de volt, amikor sok éve az M1 is vetített párat az archívumból. Tetszett nekem maga a műsor és a műsorvezetők egykori viselkedése. Udvariasak voltak, tisztelték a nézőket. Nem olyan volt, mint ma. Ezt onnan tudom, hogy egy adást mindig megnézek egy adott új műsorból, hogy összehasonlítsam azt, mi változott bizonyos korszakok óta. TV-t amúgy régen nem nézek, viszont szemmel tartom a mai viszonyokat, mert jobb tisztában lenni azzal, amiben élünk. Ahogy az újságoknál is. Siralmas a helyzet nagyon. 

A Táncdalfesztiválos koncert végén elhangzott egy megható dal: Azért vannak a jóbarátok. A nézőközönség világított a telefonjával, és ide-oda lengették. Ez a koncertrész egy ún. megemlékezés volt azokról, akik már nincsenek köztünk. 

Édesanyám utólag megjegyezte, hogy a régi baráti társaságból sokan haltak már meg. Számára külön különleges volt az egész előadás, mert régi emlékeket juttatott eszébe. Egy olyan korszakét, ahol minden sokkal másabb volt. Nem úgy, mint most. Visszagondolva a fekete fehér archív felvételekre a 60-as évekbeli Táncdalfesztiválról tényleg más volt az egész. Finom, előkelő és élvezhető. Minőségi zenék, melyekből legjobban a lágy, romantikus és szentimentális stílusa tetszett. Bár nem vagyok oda a 60-as évek zenei stílusáért, a Táncdalfesztivál más volt. Most ugyan az Arénában próbálták ezt leutánozni, úgy gondolom, nem lehet. Főleg nem 2019-ben.

B E N