Bele a hóba

Ugyan nem volt 2018-ban sem fehér karácsony, január elején nem egyszer havazott. Valamelyik este egyfolytában szakadt a hó, olyannyira, hogy másnap vastagon állt a hótakaró az utakon. Gondoltam, hogy felmegyek a Gellért-hegyre, mert ki akartam használni az okostelefon adta lehetőségeket és a nagy havat, hogy panorámaképeket készíthessek.

A Gellért-hegyen régen volt egy nagyon szép kilátó, amelynek helyére egy nagy keresztet húztak fel. Mikor magányos gyerek voltam, sokat jártam oda egyedül piknikezni nyáron, egészen addig, míg át nem építették. Most nem mentem arrafelé, hanem egyenesen fel, a magasabb kilátókra, ahol nagyszerű volt a kilátás. Mintha Budapestet megporcukrozták volna.

Volt egy puma is, aki Budapestet használta játszótérnek. J (Snapchat)

Több panorámaképet is csináltam, de ezt tartottam a legjobban sikerültnek. Azzal nem számoltam, hogy csúszásveszélyes volt mindegyik lépcső, de szerencsére egyszer sem estem fenékre. Sem pedig le. Bár féltem kicsit, mégis erőt vettem magamon és haladtam tovább. Arra gondoltam, hogy indulok visszafelé, de meggondoltam magam és elhatároztam, hogy az Erzsébet híd iránya felé veszem az utat. Jól döntöttem, mert további újabb havas fotókat csináltam.

Már látszott a Vár, a Tabáni templom és hamarosan az Erzsébet hídhoz érkeztem. Újabb lépcsősorokat láttam, majd elindultam óvatosan lefelé. Gyalog visszaindultam a Szent Gellért térre, ahol villamossal a Fővám tér felé siettem. 

  A Szabadság híd mellett állva egy utolsó képet csináltam a túra végére a Gellért-hegyről. Mintha egy nagy stollen lett volna. J

A cipőm beázott, de megérte, hisz kalandos napom volt. Szükségem is volt erre. Csak napok kérdése és a hó elolvad, vagy éppen elmossa az eső, ahogy az sokszor lenni szokott.

BEN