50+ÉVES A TÁNCDALFESZTIVÁL (KONCERT A BUDAPEST SPORTARÉNÁBAN)

Családommal együtt január 12-én megnéztem a Táncdalfesztivál retró koncertjét a Budapest Sportarénában, amelyet tavaly is rendeztek, de akkor nem voltam jelen. Az ideire viszont szerencsém volt elmenni.

Nagyon sokan voltak és emiatt lassan tartott az Arénába való bemenetel. Eredetileg 18-kor kezdődött volna az előadás, de szokásos módon késve indult a koncert. Retró slágerek hangzottak el, miközben a nézők elfoglalták helyüket. Az előadás 18:23-kor vette kezdetét, amely úgy indult, ahogy egykor a 60-as években, a TV-ben. Gálvölgyi János és Koltai Róbert voltak az est házigazdái. Ők vezették ezt a speciális koncertet. A színpadi hangulatfények és háttérképek a szocializmus és az akkori korszak hangulatát idézte pazar színvilágával, mintáival. 

Fellépett Muri Enikő, Vastag Tamás, Csonka András, Ambrus Rita, Tóth Vera, Koós Réka, Kóós János, Poór Péter, Soltész Rezső, Dobos Attila és Kovács Kati. 

 

Sok ismert sláger csendült fel. Köztük a Sose fájjon a fejed, Mama, Nemcsak a húszéveseké a világ, és még sorolhatnám. Meglepő módon Koltai Róbert is énekelt, mégpedig a Nagy utazás című dalt. A 60-as években fellépő énekesek közül csak Poór Péter, Koós János és Kovács Kati voltak jelen, akik elénekelték egykori dalaikat. Érdekes, hogy Zorán, Koncz Zsuzsa, és Zalatnay Cini nem vettek részt az idei előadáson, pedig nekik is ott lett volna a helyük, hisz ők is a Táncdalfesztivál részesei voltak akkoriban. Nem beszélve azokról a tehetséges énekesekről, akik azonban már nem élnek.

A fiatalabb, mai énekesek a többi régi slágert adták elő. Szinte minden szám után Koltai Róbert és Gálvölgyi János szórakoztatta a nézőket, régi karikatúrákat mutattak be, vicceket meséltek és kifigurázták a szocializmust. J Gálvölgyi János paródiáit, vicceit, munkásságát nagyon szeretem. Sokat néztem anno a Gálvölgyi show-t, amely mindig könnyesre nevettetett. Ezen az estén is nevettem a viccein, de volt azonban olyan, amit nem értettem. 

20 perces szünet következett, mely alatt lehetett venni egy Táncdalfesztiválos CD-t. 3 ezerbe került, de nem vásároltam belőle, mert papírtasakban árulták. Ha műanyag tokban, CD füzettel lett volna kapható akkor megérte volna az árát. De így, egyszerű kiadásban nem volt értelme a vásárnak. Olyan CD ez, amelyet újságok CD mellékletéhez szokás adni. Az pedig kb. egy ezresbe szokott kerülni. Szokásos módon beültem egy magam a büfé melletti ülős helyre, a sarokba.

A koncert második részében folytatódott a retró hangulat. Édesanyámnak feltűnt, hogy mennyire tetszik nekem. Igen, szeretem a retró hangulatot. Anno a neten és az M3 csatornán is néztem Táncdalfesztivált, de volt, amikor sok éve az M1 is vetített párat az archívumból. Tetszett nekem maga a műsor és a műsorvezetők egykori viselkedése. Udvariasak voltak, tisztelték a nézőket. Nem olyan volt, mint ma. Ezt onnan tudom, hogy egy adást mindig megnézek egy adott új műsorból, hogy összehasonlítsam azt, mi változott bizonyos korszakok óta. TV-t amúgy régen nem nézek, viszont szemmel tartom a mai viszonyokat, mert jobb tisztában lenni azzal, amiben élünk. Ahogy az újságoknál is. Siralmas a helyzet nagyon. 

A Táncdalfesztiválos koncert végén elhangzott egy megható dal: Azért vannak a jóbarátok. A nézőközönség világított a telefonjával, és ide-oda lengették. Ez a koncertrész egy ún. megemlékezés volt azokról, akik már nincsenek köztünk. 

Édesanyám utólag megjegyezte, hogy a régi baráti társaságból sokan haltak már meg. Számára külön különleges volt az egész előadás, mert régi emlékeket juttatott eszébe. Egy olyan korszakét, ahol minden sokkal másabb volt. Nem úgy, mint most. Visszagondolva a fekete fehér archív felvételekre a 60-as évekbeli Táncdalfesztiválról tényleg más volt az egész. Finom, előkelő és élvezhető. Minőségi zenék, melyekből legjobban a lágy, romantikus és szentimentális stílusa tetszett. Bár nem vagyok oda a 60-as évek zenei stílusáért, a Táncdalfesztivál más volt. Most ugyan az Arénában próbálták ezt leutánozni, úgy gondolom, nem lehet. Főleg nem 2019-ben.

B E N