Ősz (Otoño)

Az elmúlt években mindig kitolódik a nyár és az ősz csak picivel később szokott érkezni. Mintha a jó idő szándékosan akarna maradni. Alig egy héttel ezelőtt indult csak az évszakváltás. Gyermekkoromban már augusztus végén kezdett hűvösebb lenni az idő, és szeptember elején vonult el a nyár. Első osztályos koromban, 1994. augusztus utolsó hetében már őszies idő volt. Emlékszem arra, hogy az első házi feladatként azt kaptuk, hogy hétfőre gyűjtsünk száraz faleveleket. Nehéz volt számomra az iskolakezdés. Féltem tőle. Néhány nap választott csak el a 8. születésnapomtól. 1994. szeptember 1-e csütörtöki napra esett. Édesanyám vitt először iskolába. A Kossuth téren a reggeli őszi napfény bevilágította az Országház vékony, üvegablakait. Mintha hártyás, gyűrött lett volna. Aztán a 2-es metró klasszikus arculatának emlékei jutottak eszembe. Ma már persze minden más. Nem olyan, mint régen.

Az ősznek megvannak a maga szépségei, lehangoló hangulata. Szeretem ezt az évszakot, mert akkor a táj sokszínűvé válik és nincs az-az elviselhető forróság, gyakori szomjúság. Az ősz az elmúlás szimbóluma. A természet évről évre változik. A tavasz a születés, a nyár az ifjúság kora, az ősz, az idősödés, öregség időszaka, a tél pedig a halált, elmúlást jelenti. Most az időskor évszaka van, az ősz. Amikor nemrég betöltöttem a 32. életévem kissé megijedtem. Gyorsan múlik az idő, úgy érzem már nyakamon az időskor. Persze még jó messze van, de mégis gondolok rá. Örülnöm kellene annak, hogy még csak a 30-as éveimet taposom, de akkor is tisztában vagyok azzal, hogy egy nap belépek a 40-50-60-as évtizedekbe. Ha megélem egyáltalán. Ki tudja. Amikor 30 éves lettem akkor kezdtem félni leginkább az öregségtől. Ez rossz érzéssel töltött el. Gyermeki szemmel, sokkal lassabban telt az idő, és mostanában mintha minden felgyorsult volna. Rohamosan telnek az évek és ez ellen semmit sem tehetünk. A természetnek jó, hisz minden tavasszal újjászületik, erőre kap. Azonban az ember nem lesz fiatalabb. Én sem. Egyre több őszhajszálam lett, bár az arcomon nem látszanak a 30-as évek jelei. Idősebb az arcom a 10 évvel ezelőtti külsőmhöz képest. 2016-ban, amikor beléptem 30-ba abban az évben jelent meg Phil Collins albumai új kiadásban. A remastered kiadványok borítóján Phil Collins fiatal arca helyett az időskori verziók vannak. Szomorú, mégis érdekes, ha összehasonlítom az új kiadásokat a régiekkel.

Az ősz nekem sokáig a szomorúság évszaka volt, mert ugye elkezdődött az iskola. Visszaemlékszem 1996. szeptember 1-ére, amely egy vasárnapi napra esett. 3. osztályos lettem. Borús volt az ég amikor az évnyitó az iskola udvarán volt megtartva. Az azt követő hetek is ilyenek voltak. Enyhén sötétes, kissé lehangoló időjárás volt. Előfordult 1-2 olyan nap, amikor szép napos idő volt, de nagyon az ősz körül volt már minden.     

A z   ő s z   a j á n d é k a i

Erdőbe nem nagyon szeretek járni, csakis ősszel. Akkor is csak 1-2 alkalommal teszem. Ekkor gyűjtöm össze az „ajándékokat”: Lehullott, száraz faleveleket, makkokat, tobozokat. Közben lefotózom a tájat is. Ezek mind nagyon értékes dolgok, mert fotóimmal megörökítek szép pillanatokat, és a kézzel fogható erdei ajándékokat tálba teszem, hogy díszelegjen a lakásban. Ez az őszi tál. Idén is készítek majd, de meg kell várnom, míg a természet lebarnul, elvörösödik. Ez. kb. október végén, november elején alakul ki, bár mikor legutóbb elmentem Gömbimmel sétálni akkor már sok helyen láttam lebarnulást. Persze nem mindenhol.

I d ő t l e n   z e n é k

Az idő nem fog a zenén, de az őket megalkotó énekeseken sajnos igen. Amikor elkezdtem latin zenét hallgatni akkor az adott énekesek még fiatalságuk fénykorát élték. Ennek már 18 esztendeje. Intenzívebben latin zenét 2004 óta hallgatok, mióta lehetőségem lett külföldről rendelni spanyol nyelvű CD-ket. Az újakat hallgatva feltűnik nekem az, hogy egy énekesnek mennyire megváltozik a hangja. Hiába a stúdiófelvétel és annak korrigálási munkái, sajnos az idő vasfoga a hangszálakat is kikezdi. Pl. Ricardo Montaner, Alejandro Fernández és a kedvenc énekesem Phil Collins esetében. Ugyan csodálatos új dalok születtek általuk, mégis érezhető az idő múlása. Phil Collins mostani koncertes turnéját nézegetve a neten szomorú látvány fogad, hisz az énekes már nem olyan, mint akkoriban. Mindenesetre ez nem befolyásol abban, hogy hallgassam a jelen és a jövőben megjelenő lemezeiket. Amíg tehetik, zenélnek. Minden perc érték.

Amikor tavaly karácsonyra megvettem magamnak Alejandro Sanz +ES+ koncert CD+DVD-jét akkor döbbenve láttam, hogy az énekes mennyire megőszült. Látszanak rajta az időskor jelei. Ugyan vannak még fiatal vonásai, de nem tudta letagadni, hogy akkor 48 és fél éves volt. Idén decemberben Alejandro Sanz 50 éves lesz. Ugyan van most új generáció, pl. Pablo Alborán, aki nemcsak egy nagyon jóképű énekes, de remek a zenei stílusa. Ő egyike az új generációnak, kinek zenéjét megszerettem. Tervezek nyitni mások felé is, persze nem feledkezek meg azokról, akiket eddig hallgattam. Mindig nagyon várom azt, hogy mikor jelenik meg egy engem érdekelt újdonság. Eltelhet 10-20-30 év az eddig megkedvelt, megszeretett dallamok mindig örökzöldek maradnak számomra. November végén Eros Ramazzotti adja ki az új lemezét, melyet szintén nagyon várok már. Amikor egy adott  énekes koncertet ad akkor a slágerzenék kerülnek leginkább előadásra. Egészen más stílusban adják elő a dalaikat. Ez énekes függő. Vannak olyanok is, akik újra felveszik egykori dallamaikat. Pl. Jose Luis Rodriguez, kinek nemrég vettem meg az Inmenso című albumát. A lemezen régi számai vannak új stílusban. Most Chernek jelent meg az új lemeze, melyben ABBA slágereket dolgozott fel.  

Ami ma történik az a jelen, ami holnap lesz az a jövő. Ami tegnap volt már a múlthoz tartozik. Úgy belekukkantanék akár egy percre abba, milyen lesz a jövő, illetve annak zenei oldala is nagyon érdekelne.

Az ősz ismét beköszöntött, mely most legalább 3 hónapig jelen lesz és hátrahagy megannyi sárga levelet, makkot, kopasz fákat és számos színes emléket.

B E N

Emberi kapcsolatok

Nehéz erről a nehéz témáról írni, de muszáj. Főleg hogy 10 évvel ezelőtt is nagy változások léptek az életembe azzal, hogy 2008. szeptember 1-én nekivágtam életem egyik legnehezebb kihívásának, az esti középiskolai éveknek. Nehéz volt a kezdet, de még nehezebb a folytatás.

Az emberi kapcsolatok sokkal nehezebbek, mint ahogy azt korábban gondoltam. Hasonlóan nehéz, mint a matematika. Van olyan feladat, amit könnyen meg tudok oldani, de akadnak nehezebb falatok is. Az utóbbi időben minden igyekezetem ellenére próbáltam titkolni az autizmust olyan emberek elől, akikkel újonnan ismerkedtem meg. Nem sikerült. Sokszor látszik rajtam a másság. Ezt saját szememmel is láttam, amikor az estiBEN adásait újranéztem. Megvallom, nem szívesen tettem. Utólag már bántam, hogy időt szántam erre a műsorra, mert rájöttem, hogy a youtubeos magyar közönséget inkább a másokat kigúnyoló videók, öntelt youtuberek érdeklik. Persze van, ami hasznos és jó. Döbbenetes az is, amely a youtuberek világában megtalálható. Kevés nézettségem volt, így letöröltem az estiBEN-t. Én magamat adtam, még ha zavarban is voltam. Megpróbáltam ezzel a műsorommal másokon és magamon is segíteni, ám a kívánt eredményeket mégsem tudtam elérni. Az estiBEN ugyanúgy halálra lett ítélve, mint annak idején az Esti likőr. Mindenesetre eltettem magamnak az archívumba. Nem hagyok fel a kisfilmek készítésével, azokat folytatom. Egy újabb kisfilmhez sok hangulat és főleg megfelelő helyszín szükséges. Idén új, privát sorozatot készítek, melyet az év végére fejezek be. A fotózást folytatom, csinálom, de már okostelefonnal is.

Z s á k u t c a

Ugyan örülhetek annak, hogy az autizmus enyhébb változatával élek, de az emberek része kiszúrja ezt. Az ember valósággal retteg attól, amit nem ismer. Főleg ha rossz színben tüntetik fel a hozzám hasonló furcsa lényeket. Én is ember vagyok, de más. A társadalom, melyben élünk nagyrészt átlagos. Aki ebből a közegből kitűnik, sajnos rosszabb esetben kiszorul. Én mindig megfigyelem az embereket. Ma már a többség a telefonját pötyögteti, nem figyel oda a másikra. Nekem is van okostelefonom, de azt max. itthon pötyögtetem, mikor épp ülök és csend van. Akkor is a telefonommal készített képeimet nézegetem és osztom meg emailben.

Megváltozott a világ. Sokszor próbálom megtalálni a helyem, de folyton zsákutcába kerülök. Ahányszor közösségben voltam, nem tudtam beilleszkedni, mert egyrészt az autizmusom, másrészt egyéb okok miatt nem tudták kezelni a helyzetem és jobbnak látták felvenni a nyúlcipőt. Elküldtek, amely rettenetes volt és ezzel a döntésükkel csak rosszabbat tettek velem. Én pedig hiába magyarázkodtam, nem érdekelte a többséget az igazság. Később azzal magyarázták, hogy kudarcot vallottak, holott aki igazán kudarcot vallott, az én voltam. Mintha az én érzéseim nem számítanának, csak a másé. Mintha nem lenne fontos mindaz, amit belül érzek. Másokkal ellentétben nem adom fel a harcot, nem hagyom magára azt, akin segíteni akarok. Képes vagyok mindezek ellenére talpra állni, és tovább folytatni az utat. Elindulni a zsákutcából egy másik utca felé, ahol nem ütközhetek falakba. Katihoz, kihez járok beszélgetni sok mindent elmondott nekem az emberekkel kapcsolatban. Mikor ő volt fiatal, akkor másképpen viselkedtek a másikkal. Nem úgy, mint most. Katival egy éve ismerjük egymást, és sokszor próbáltam neki segíteni abban, hogy legyőzze a betegségét és gyógyszerfüggőségét. Még abban is segíteni akartam neki, hogy ne veszítse el a Tahi utcai lakását. Ha megfogadta volna az akkori tanácsom, akkor nem került volna abba a helyzetbe, amelyben most van. Nem tudtam segíteni rajta. Ettől függetlenül tartom vele a kapcsolatot és meg szoktam látogatni. Ezt tudom már csak érte tenni. Társaságot nyújtani neki, illetve naponta írni. Az én kapcsolataim sokszor vannak halálra ítélve. Van, ami hamarabb, de van, ami jóval később megy tönkre. Nem vagyok sok ember szemében egy szimpatikus személyiség. Ezt az élet csinálta velem. Voltak emberek az életem során, kikben megbíztam, felnéztem rájuk és szerettem őket. A csalódás azonban mindent megváltoztatott. A kapcsolataimat is keményen kikezdte. Ahányszor véget ér egy kapcsolatom akkor mindig a zsákutcához térek vissza. A nyáron elvesztettem Laci barátom barátságát. Azt a napot sosem felejtem el. Számomra gyásznap, és anyám születésnapja is egyben. A BENovelas újságnaplóban leírtam a részleteket. Laci nagyon különleges ember volt az életemben, akitől nagyon sok mindent megtanultam. Egy barátság másfajta oldalának is részese lehettem. Utolsó pillanatig bíztam abban, hogy annyira szeret, hogy átvészeli velem a legnagyobb nehézségeket is. Segíteni akart, de nem tudott. Aztán sajnos megbántottam és talán ez végezhetett a kapcsolatunkkal. 2017 tavaszán olyan életünk lett, amely már nem a barátságról szólt. Egy élőhalott kapcsolatban éltünk. Már készen álltam arra, hogy ezt a barátságot megmentsem és elég erőssé váltam ahhoz, hogy tiszta lappal indítsak vele mindent. Annyi tervem volt. Nem tudtam mit tenni a hozzáállása ellen. Egy nagy erővel találtam szembe magam, mellyel szemben esélyem sem volt. Vera, az autista akadémia egyik alkalmán beszélt az emberi kapcsolatokról. Olyan egy kapcsolat, mint egy virág vagy egy növény. Ha nem locsoljuk megfelelően, akkor kiszárad, elpusztul. Én pont ezt éltem meg Lacival. Ő nem adott annyi kedvezményt, hogy bizonyítsak neki. Ugyan volt egy teljes évem a bizonyításokra, de kudarcot vallottam. Hiába volt minden erőfeszítésem, a kapcsolatunknak vége lett. Sokáig őrlődtem azon, hogy oldjam meg, hogy kezeljem ezt a helyzetet. Nem tudtam eldönteni elengedjem, vagy éljünk így. Amikor Laura Pausini: Fatti Sentire új albuma megjelent idén akkor úgy döntöttem, hogy inkább elengedem Lacit. Később ezt megbántam. Menteni akartam a menthetőt, de már nem tehettem semmit sem. Ez is nehéz időszak volt, mely szerencsére nem befolyásolta a bécsi utam. Az hogy valaki belefárad, elege lesz, még nem hagyjuk el azt, akit szeretünk. Erre nincs magyarázat és ok okozat! Én sosem árultam el a barátaimat, szeretteimet. Egyszer voltam áruló életemben, de az azért volt, mert mások veszélyben voltak. Mikor iskolás voltam 1997-ben és nagyon hideg tél volt, akkor volt egy nagy lépcsőlejáró az udvaron. Vastagon betemette a jég. A felsős fiatalok és köztük néhány osztálytársam egy nagy műanyagponyván lezúdultak a jeges lépcsőlejtőn. Szólnom kellett a napközis tanárnak. Lacira visszatérve számomra ez sokkal nagyobb csalódás, mint bármely más. Pontosan azért, mert Laci nagyon közel állt hozzám. Sok mindent megosztottunk egymással. Titkokat, csokit, és kirándulós élményeket. Laci máig hiányzik és mindig hiányozni fog. Épp úgy, mint Zoli, kivel majdnem barátok lettünk. Igazságtalan az élet.

N u e v a   e t a p a

Egy új szakasz mindig nehezen indul. Azt számtalanszor megtapasztaltam az életem során, hogy mindig felálltam. Kéthetente járok pszichológushoz, akivel megosztom a személyes gondjaimat. Olyan dolgokat, amelyeket a neten sosem teszek közzé, de az újságnaplómban igen. Azért, mert személyes dolgok, melyek a netes közönségre nem tartoznak. Sajnos ismerek oldalakat, ahol egyes emberek kiteszik a magánéletüket. Én csak annyit osztok meg amennyi biztonságos.

A pszichoterápiás kezelés, melyre járok, nemcsak a beszélgetésről szól, hanem fejlesztő is egyben. Mivel enyhe az autizmusom, így sajnálatos módon bizonyos társadalmi szabályokat is meg kell tanulnom +-ban, amely segíthet abban, hogy könnyebbé tehessem az életem. Ezt nem szégyellem, ki kell írnom. Nem ismerhet mindent az ember. Én sem, más sem. Sajnos van egy viselkedésemmel kapcsolatos problémám is, melyet szintén a pszichológusommal beszélek meg. Hamarosan pszichiáterem is lesz, mely besegít majd. Minden fájdalom ellenére képes vagyok mosolyogni, örülni apróságoknak. Egy új CD-nek, egyebeknek. Ez hozzátartozik a világomhoz, melyet addig csinálok, amíg tehetem, és miután meghalok a világom velem együtt hal. Megbízni másokban nagyon nehéz. Oda kell figyelni magunkra, egymásra, mert csak összefogással lehet nyerni a rosszal szemben. Bizonyos dolgokban nekem is változnom kell, de odafigyelek arra, hogy ne akarjak megfelelni senkinek sem! Mert az már nem én lennék, hanem más marionett bábuja. Laci elvesztése komoly lelki válsághoz vezetett, mellyel muszáj együtt élnem. A vele történt eset sok mindent megváltoztatott bennem. Szívesen megismerek új embereket, beszélgetek velük, de ez nem azt jelenti, hogy meg is bízok bennük. A bizalomhoz sok idő kell, ami nem kevés. Az autizmusom is jobban el kellene fogadnom, hisz nincs benne szégyellnivaló. Csak azért mert valakinek nem tetszik, nem kell vele foglalkozni. Vannak időszakok amikor egyáltalán nem érdekel a más, rosszindulatú véleménye, de amikor konfliktusba kerülök az egészen más. Annyian mondták nekem, hogy mennyire egyedi és különleges személyiség vagyok. Laci is sokszor mondta, hogy mennyire értékes ember vagyok. Egy levelében leírta hogy nem cserélne el semmiért sem.

Az emberi kapcsolatok nehezek. Nem tudhatjuk, hogy akiket megismerünk, meddig lesznek mellettünk. Az is nehézzé tesz egy kapcsolatot, ha nem tudjuk, hogy mi jár a másik ember fejében. Vannak felszínes emberek, kikkel szintén vigyázni. Vannak olyan emberfajták, akikről lerí, hogy sunyi. Így azokat messziről kerülöm. Sajnos vannak ám színészek is, kik mesterien alakíthatják a rendes embert. Ilyenek a pszichopaták. Az emberi hozzáállás sokat számít egy kapcsolatban. Ha nem megfelelő, azzal árthatunk a másiknak! Jó, ha az embernek vannak kapcsolatai, mert akiket megszeretünk, megbízunk, benne akkor kialakulhat komolyabb. Pl. barátság, szerelem, stb. Jó, ha az ember szeretve van és az is, ha szerethetünk valakit. A szeretet a legfontosabb dolog a világon.

B E N

3-AS METRÓ PANORÁMA

Mióta meglett az új telefonom, azóta is ismerkedek vele. Számos extra dolgot tudok vele csinálni, mellyel gazdagítom a kreativitásom. Néhány napja kedvenc helyemen, a Nemzeti Színház környékén készítettem pár panorámaképet, melyek nagyon jól sikerültek. Ma a 3-as metróban készítettem újakat. Más volt persze a tér és annak tágassága, így sajnos nem tudtam számomra tökéleteset nyújtani. Megtapasztaltam hogy a metróállomások alkalmatlanok egy rendes panorámafotóhoz. Mindenesetre érdekességképpen megmutatom mit is alkottam ma délután:

 Népliget

Ecseri út

Pöttyös utca

A l a k u l

Katihoz siettem ezután. A metrópótló buszról leszállva tettem egy kis kitérőt a Gyöngyösi utcánál. Van változás a metró körül. A lejáró falazata egyik helyen lemeszelve, másik helyen már az új falburkolat is látszik:

Építik a lifteket is. Remélem, elkészül karácsonyra ez északi vonal, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy fognak kinézni az új állomások. Ugyan láttam látványterveket, de az nem mindig úgy van, ahogy tervezik. A metrófelújítás honlapján meg csak ritkán osztanak meg néhány semmitmondó képet, melyekben főleg az alagutakról mutatnak fotókat, az állomásokból pedig 1-2 lényeges képet.

 S n a p c h a t

Az új telefonommal snapchat fotókat is tudok készíteni. Ma épp egy cápás funkció volt. Vajon milyen lenne a 3-as metró és felszíni része, ha víz alá kerülne és egy vérszomjas cápi úszkálna? 

 Panoráma képeket minden okostelefonnal lehet készíteni. A snapchat azonban iPhone-on elérhető.

B E N

BENovelas „szívós” spagetti

Régi, klasszikus spagettis receptem osztom meg. Amikor először készítettem el ezt a különleges ételt akkor nem gondoltam volna, hogy különleges ízt kapok. Anno normál, vegás spagettit akartam csinálni, melyet elrontottam. Utólag viszont kellemes meglepetésben lett részem.

Főzzünk ki egy egész csomag spagetti vagy makarónis tésztát. Miután elkészült akkor szűrjük le, hagyjuk állni 1 óráig, majd reszelt sajttal egyszerűen sajtozzuk be. A füstölt sajtot javaslom.

A spagettis szószhoz előírt vízmennyiség dupláját használjuk fel, hogy leveses legyen. Közben öntsünk bele egy kis ketchupöt, majd hozzá egy egész doboz kukoricát. 15 perc is elég hogy a „leves” elkészüljön. Ezután nem kell mást tenni, mint a főzetet megöntözni a besajtozott tésztára. Óvatosan keverjük össze az egészet. Aki reggeli órákban készíti el, estére készül el. Ha este csináljuk meg akkor másnap fogyasztható. Hogy miért? Mert a leveses szószt egyszerűen beszívja magába a tészta. Ezért neveztem szívós spagettinek. Ha eltelt a megfelelő idő, csak azután tegyük be a sütőbe. Érdemes egy csomó reszelt füstölt sajtot rászórni, hogy még sajtosabb legyen. Fontos, hogy a beszívódás érdekében fedjük le az összekevert tésztát. Majdnem egy egész nap kell ahhoz, hogy garantáltan sikerüljön. Vegásan, húsosan is el lehet készíteni.

Érdemes utólag sózni, ha valaki úgy szereti.

B E N

CD AJÁNLÓ: Jose Luis Rodriguez: Inmenso

Ez a latin zenei CD tavaly jelent meg, de akkor túl drága volt ahhoz, hogy akkor megvásároljam. Hiába szép és jó egy lemez, ha aranyárban kapható. Most végre sikerült kedvezményesen hozzájutnom eme darabhoz.

Jose Luis Rodriguez: Inmenso albuma egy kis időutazásnak is nevezhető, ugyanis az énekes régi dalai kaptak új változatot. Az utolsó szám, az Inmenso új, melyet az Il Voloval együtt ad elő. A népszerű venezuelai énekes adta elő a Csábító napsugár (Sol de tentación) című telenovella zenéjét és innen ismertem meg az énekes akkor még egyetlen dalát, a La llamada del amort.

Mikor általános iskolás voltam akkor a Rózsavölgyi zenebolt alagsorában, a használt bakelit lemezek közül véletlenül ráakadtam az 1982-es Dueno de nada című lemezére, melyet akkor 2001-ben mindössze 600 Ft-ért megvettem. 

A Dueno de nada 1982-es változata bakelit lemezről.  

A Dueno de nada című album borítóját 2005-ben a Vadmacska (Gata salvaje) című telenovellában is láttam, amikor az egyik szereplő Panchita megszállottan rajongott El Pumáért. Jose Luis Rodriguezt így nevezik. Csak később tudtam meg, hogy a Panchitát alakító színésznő Liliana Rodriguez El Puma lánya. Aki ismeri a Dame Chocolate című sorozatot, abban Genesis Rodriguez a főszereplő. Jose Luis Rodriguez fiatalabbik gyermeke. Itthon a Prisionerában láthatta a magyar néző Libertadként. El Puma harmadik lánya pedig Lilibeth Morillo, aki a Szerelmesek (Enamorada) Christinájaként lehet ismerős a magyar nézőknek. Kicsi a világ. J Persze Lilibeth Morillo más sorozatban is játszott. Pl. az El amor las vuelve locasban (sajnos sosem vetítették a magyar Romanticán), La Viuda de Blanco, az Alma Indomable és a Mi ex me tiene ganas című sorozatokban. Ezeket hazánkban nem adták le.

A z   I n m e n s o   s i k e r e

2016 végén Jose Luis Rodriguez aláírt egy szerződést a Sony Music Latinnal, majd kezdetét vették az Inmenso munkálatai. Az Inmenso című számot Ricardo Montaner és Yasmil Maruffo írták, amely az egyetlen új dal az albumon. A többi a klasszikusok újra feldolgozása, melyben Ricardo Montaner, Chayanne, Vicente Fernández, Carlos Rivera, Axel és még sokan mások is együtt énekelnek El Pumával. Nagyon szép, romantikus CD. Ismertem Jose Luis Rodriguez korábbi lemezeit is, de nem mindegyik nyerte el a tetszésem. Ez az album azonban olyan stílusú lett, melyet nagyon szeretek és mindenképp ragaszkodtam ahhoz, hogy megvásároljam a lemezt. Ez az első és egyben utolsó El Puma album, amit megvettem. Azonban ha egy ehhez hasonló stílusú új lemez jön ki akkor garantált a következő vétel. 

Ricardo Montaner érdekeset mondott, amikor az albumról esett szó. Jose Luis Rodriguez megnyitotta a kaput a latin amerikai énekesek számára. El Puma egy fontos ikon a latin zene történetében, mely lehetővé tette, hogy az akkori venezuelai generáció tagjai Guillermo Dávila, Ilan Chester, Yordano, Franco de Vita és Ricardo Montaner átléphessenek azon a bizonyos ajtón. Ricardo Montaner azt is hozzátette, hogy az Inmenso lesz a következő gyűjtemény darabja a romantikus zene kedvelőinek. Ez nálam így van, mert az én gyűjteményemben a helye. A CD füzet mákos tészta illatú. Az Inmenso című dal nagy hatással lett rám:

Az Inmenso album elérhető a spotifyon is:

https://open.spotify.com/album/62n5VnZtKFLAnYxvsIMRhI

 B E N