Koncz Dezső fotográfus ismét
elhívott engem fotózni a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol egy újabb előadást
néztünk meg. Eljött a tanítványa, és rajta kívül még ketten. Ez a cirkuszi
alkalom most pont jókor jött, ugyanis nagyon összejöttek a dolgaim mostanában.
Nem tagadom, nehéz időket élek. Ezeket inkább most nem részletezném. Személyes
és nehéz ügy.
Enyhén esett az eső, éreztem a
tavasz közeledtét. Ilyenkor az időjárás is össze vissza van, jön a
fáradékonyság időszaka, a frontérzékenység. Jaj de utálom ezt, mert akkor
gyakrabban vagyok napközben álmos és sok esetben az ágyban kötök ki.
A cirkuszban nagyon sok gyerek
volt és szinte teltház. Kiderült, az-az előadás volt, amelynek egy részletét a
Selyem Jázmin csoportban is láttam. A lovas, amelyben a Tarzan zenéje ment
háttérzenének. 2 órás volt az cirkusz, de 15 perces szünet vágta ketté, így
volt idő mindenre. Folyamatosan használtam a Dezsőtől kölcsönkapott Nikon
speciális fényképezőgépet. Használni tudom, de a beállításokkal még mindig
vannak gondjaim. Nehéz szerkezet és mivel kukucskálós jobban kell figyelni
bizonyos pillanatoknál. A helyzetet nehezítette a fellépők gyorsasága. Hajmeresztő
pillanatokat örökítettem meg, melyeket itt és most bemutatok különleges új
fotóimon:
Persze volt sajnos olyan rész,
amelyet nem volt érdemes fotózni, mert a második felvonás elején egy nagy hálót
húztak a porondra és fent artisták voltak. Annak a számnak a végén mindenki
szándékosan zuhant a hálóra. A bohócok nem voltak bohóc kinézetűek, de nagyon
szórakoztatóak voltak. Az azonban nem, hogy 1-2 gyereket is bevontak és szabályosan
hülyét csináltak szerencsétlenekből. A cirkusz sok esetben szórakoztató, de van,
amikor már nem vicces! Ez már a múltkor is feltűnt nekem. A zsonglőrök
látványosak voltak és kérdeztem is magamtól, hogy nem tudják elrontani? Volt
egy eléggé furcsa női páros a bohócokkal, mégpedig két fura arcot vágó nő. Az
egyik tűzpiros ruhát viselt, a másiknak fekete haja volt és boszorkányos
kinézete. Ez a számuk tetszett. Főleg az, ahogy a piros ruhás nőt
elvarázsolták. Megvallom ugyan láttam, hogy bűvészkedtek, de mégsem tudok hinni
a hókuszpókuszokban. 2018-ban Zalakaroson is volt bűvészmutatvány, amikor
vacsora közben a nőt levegőbe emelte a bűvész.
Készítettem rövidke videókat
is miközben pihentettem a karom, mert bizony ez más szerkentyű, mint az iPhone
és a normál fényképezőgépem.
A lovak szemében fájdalmat
láttam. Biztos vágynak a szabadságra. Eszembe jutott a Szilaj című rajzfilm. A lovak szabadságra születtek és nem arra,
hogy korbáccsal fegyelmezzék őket. Főleg hogy emberek tapossák a hátukat az
attrakciójukkal.
Nagyon tetszettek a
háttérzenék és volt olyan dal, amelyeknek a címét sajnos nem tudtam. Egy remek
pasi is volt a fellépők között, akit folyamatosan fotóztam. J
Az előadás után leadtam a
gépet Dezsőnek. Megjegyeztem, hogy akaratom ellenére volt, hogy 3-4 képet is
csináltam egyszerre. Dezső mondta, hogy majd a képeinkből a cirkuszban is
lesznek kirakva fotók. Nagyon örültem neki. Még lesz idén egy cirkuszi fotózás,
csak még nem tudom mikor. Újabb modellfotózás is lesz. Tavasszal.
Mikor kiléptem a cirkuszból
mentem a kisföldalatti felé. Már nem esett az eső. Mikor a földalattin ültem a
lovakra gondoltam. Vajon milyen életük lehet? Hogy bánnak velük? Szomorú
voltam, mert én állatbarát vagyok és rossz, ha bántják őket. Volt egy lovacska,
aki kilógott a sorból. Ostorral akarták terelni. Rossz érzés volt ezt látni. Közben
mentem, mendegéltem a földalattival, szagoltam az 1-es metró jellegzetes
illatát.
BEN
