CSINÁLTUK A CIRKUSZT

Koncz Dezső fotográfus ismét elhívott engem fotózni a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol egy újabb előadást néztünk meg. Eljött a tanítványa, és rajta kívül még ketten. Ez a cirkuszi alkalom most pont jókor jött, ugyanis nagyon összejöttek a dolgaim mostanában. Nem tagadom, nehéz időket élek. Ezeket inkább most nem részletezném. Személyes és nehéz ügy.

Enyhén esett az eső, éreztem a tavasz közeledtét. Ilyenkor az időjárás is össze vissza van, jön a fáradékonyság időszaka, a frontérzékenység. Jaj de utálom ezt, mert akkor gyakrabban vagyok napközben álmos és sok esetben az ágyban kötök ki.

A cirkuszban nagyon sok gyerek volt és szinte teltház. Kiderült, az-az előadás volt, amelynek egy részletét a Selyem Jázmin csoportban is láttam. A lovas, amelyben a Tarzan zenéje ment háttérzenének. 2 órás volt az cirkusz, de 15 perces szünet vágta ketté, így volt idő mindenre. Folyamatosan használtam a Dezsőtől kölcsönkapott Nikon speciális fényképezőgépet. Használni tudom, de a beállításokkal még mindig vannak gondjaim. Nehéz szerkezet és mivel kukucskálós jobban kell figyelni bizonyos pillanatoknál. A helyzetet nehezítette a fellépők gyorsasága. Hajmeresztő pillanatokat örökítettem meg, melyeket itt és most bemutatok különleges új fotóimon:

Persze volt sajnos olyan rész, amelyet nem volt érdemes fotózni, mert a második felvonás elején egy nagy hálót húztak a porondra és fent artisták voltak. Annak a számnak a végén mindenki szándékosan zuhant a hálóra. A bohócok nem voltak bohóc kinézetűek, de nagyon szórakoztatóak voltak. Az azonban nem, hogy 1-2 gyereket is bevontak és szabályosan hülyét csináltak szerencsétlenekből. A cirkusz sok esetben szórakoztató, de van, amikor már nem vicces! Ez már a múltkor is feltűnt nekem. A zsonglőrök látványosak voltak és kérdeztem is magamtól, hogy nem tudják elrontani? Volt egy eléggé furcsa női páros a bohócokkal, mégpedig két fura arcot vágó nő. Az egyik tűzpiros ruhát viselt, a másiknak fekete haja volt és boszorkányos kinézete. Ez a számuk tetszett. Főleg az, ahogy a piros ruhás nőt elvarázsolták. Megvallom ugyan láttam, hogy bűvészkedtek, de mégsem tudok hinni a hókuszpókuszokban. 2018-ban Zalakaroson is volt bűvészmutatvány, amikor vacsora közben a nőt levegőbe emelte a bűvész.

Készítettem rövidke videókat is miközben pihentettem a karom, mert bizony ez más szerkentyű, mint az iPhone és a normál fényképezőgépem.

A lovak szemében fájdalmat láttam. Biztos vágynak a szabadságra. Eszembe jutott a Szilaj című rajzfilm. A lovak szabadságra születtek és nem arra, hogy korbáccsal fegyelmezzék őket. Főleg hogy emberek tapossák a hátukat az attrakciójukkal.  

Nagyon tetszettek a háttérzenék és volt olyan dal, amelyeknek a címét sajnos nem tudtam. Egy remek pasi is volt a fellépők között, akit folyamatosan fotóztam. J

Az előadás után leadtam a gépet Dezsőnek. Megjegyeztem, hogy akaratom ellenére volt, hogy 3-4 képet is csináltam egyszerre. Dezső mondta, hogy majd a képeinkből a cirkuszban is lesznek kirakva fotók. Nagyon örültem neki. Még lesz idén egy cirkuszi fotózás, csak még nem tudom mikor. Újabb modellfotózás is lesz. Tavasszal.

Mikor kiléptem a cirkuszból mentem a kisföldalatti felé. Már nem esett az eső. Mikor a földalattin ültem a lovakra gondoltam. Vajon milyen életük lehet? Hogy bánnak velük? Szomorú voltam, mert én állatbarát vagyok és rossz, ha bántják őket. Volt egy lovacska, aki kilógott a sorból. Ostorral akarták terelni. Rossz érzés volt ezt látni. Közben mentem, mendegéltem a földalattival, szagoltam az 1-es metró jellegzetes illatát.

BEN