SAROKKŐ

Megismertem egy srácot, akit Csabának hívnak. Sokat találkozgatunk, és úgy látszik alakulni fog közöttünk valami. Nagy dolog ez most nekem, hisz újabb mérföldkőhöz érkezett az életem. Bevált az éves mondásom. Minden esztendő tartogat számomra valami újat. Most így 2020 elején be is következett az újabb változás. Megvallom, félek ettől a kapcsolattól, mert Csabával szinte csak most ismerkedünk. Köztudott, hogy az emberi kapcsolataim eléggé gyenge kötésűek. Bízom abban, hogy ez erős lesz. Ha mégis történne valami, akkor szerencsére van segítségem.

Csaba hívő. Jár egy közösségbe, a Sarokkőbe, amely minden héten a Montázs kávéházban van megtartva vasárnap reggelenként. Igen, az a Montázs kávézó, ahol egykoron a Magány című filmem, az estiBEN egyik adását forgattam, illetve István barátom 30. születésnapját ünnepeltük. Abban a szobában, ami a kávézóhoz tartozik.

Az Istentisztelet fél 10-kor kezdődött. Csaba és én egymás mellett ültünk. Az elején mindenki felállt és énekeltek az emberek. Szép zenék mentek. Én persze nem énekeltem, mert nem ismertem a dalokat.

Az éneklések után egy egyetemi docens tartott beszédet és felolvasott egy idézetet is, amely Jeremiásról, a prófétáról szólt:

⁷Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. ⁸Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: „Erőszak! Romlás!” Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. ⁹Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni. ¹⁰Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: „Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.” ¹¹De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. ¹²Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet. ¹³Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat! Mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezéből. ¹⁴Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott anyám: ne legyen áldott. ¹⁵Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte apámnak: „Fiúgyermeked született” – és ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg. ¹⁶Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon jajkiáltást, délben meg harci riadót, ¹⁷mert nem ölt meg anyám méhében. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott! ¹⁸Miért is jöttem ki méhéből? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?

Kicsit emlékeztetett arra, amit 2008-ban tanultam irodalomból, amikor Jónás könyvéből olvastunk idézetet az esti iskolában. A vasárnapi Istentisztelet olyan volt, mintha egy irodalomóra lenne. Tetszett nekem, bár megmozgatta a lélek izmaimat. Szó esett a magányról, az emberi gonoszságról és a világban történő szörnyűségekről. Arról is, hogy sok ember csalódik a másikban, főleg olyanokban, akikben megbíznak. Rossz dolog ilyesmiről hallani, de sajnos ez a rideg valóság. Sok ember olyan, hogy kibeszéli a másikat. Sokak közülük rosszakat mond a hátuk mögött. Milyen ember az ilyen? L

Az Istentisztelet 11 óra előtt ért véget. Szimpatikusnak tartottam a közeget. Nagyon sok család volt jelen a gyerekeikkel. Csabával beszélgettünk még, aztán elmentünk az Allee-ba. El fogok járni ezekre az alkalmakra, mert tetszett nekem. Színvonalas volt és hangulatos. Csabával jól éreztem magam, viszont ha nem fordul komolyabbra a kettőnk kapcsolata, akkor csak barátok leszünk. Nekem többet ér egy igaz barátság, mint egy párkapcsolat. Úgy érzem, hogy nem vagyok érett egy összeköltözős kapcsolathoz. Ki tudja, hogy milyen meleg partner lennék. Ráadásul itt vannak az ún. rigolyáim, az enyhe autizmusom okozta nehézségek, amelyektől egyesek a falra másznának. Az igazság még az, hogy lassacskán, de kezdek kiábrándulni a meleg világból. Olyan taszító oldala van, amely nekem egyáltalán nem tetszik. És nem tudok azonosulni az olyan felfogással, amelyekkel egyesek rendelkeznek. Nekem fontos a hűség és persze a nyitottság. Csabával ún. nyitott kapcsolatot indítottunk. Az idő eldönti, hogy mi lesz kettőnkkel. Félek, nem is kicsit. Az megnyugtat, hogy Csaba pszichológiát tanult. Egy intelligens pasi, aki sokat szokott olvasni és nyit a világ felé. Mikor Istenről beszélgettem vele akkor megjegyeztem azt, hogy szeretnék megtanulni megbocsátani. A szívemben és a lelkemben rengeteg a harag és a düh bizonyos emberekkel szemben, akik egykoron komolyan belegázoltak a lelkembe és még egyéb módon bántottak. Úgy érzem muszáj végre ehhez is hozzálátnom, hogy belül meg tudjak tisztulni. Végre normálisabban élni, mindenfajta lelki sérülésektől mentesen. Az idő mindent megold.

BEN