Énekek az esőben

Esős nap volt. A Nagyvárad téren a 3-as metrópótló buszok szinte egymást követték. Persze nem értem el. Később egy teljesen tömött buszra szálltam, de a Klinikáknál leszálltam és a mögötte lévőbe szálltam át. A túlzott tömeget nehezen viselem. Katihoz indultam látogatóba. Ma utoljára voltam a jelenlegi lakásában, mert napok kérdése és költözik. 1 éve lakik már a Duna Pláza közelében egy kaszárnyastílusú régi házban. Szerencse, mert nagyon rég el akart már szabadulni onnan és nemsokára egy másik lakásban kezd új életet.

 Utoljára lefényképeztem a lakást, mely már eléggé gombás volt. Megdöbbentem a látványon. Vizes lakás volt. Majd az új tulaj helyrehozza. Amikor elindultam Katitól még jobban esett az eső. A Duna Pláza csodálatosan szépen ki volt dekorálva a közelgő karácsony fényeivel. 

Szokásomhoz híven lekukucskáltam a fémkerítés résén, hogy haladnak a metróval.

A 3-as metrópótló busszal elindultam Vörösmarty térre, hogy megnézhessem a Noémo koncertet. Korábban nem tudtam eljutni a pesti előadásokra, mert eléggé messze voltak megtartva. Most sikerült bepótolnom. A Deák téren szálltam le a pótló buszról, hogy megnézzem a Fashion Streetnek nevezett utcát, mely úszott a karácsonyi fényekben.

Tisztára amerikai filmes feeling volt. Angol nyelvű karácsonyi zenék szóltak, és a kirakatokban megannyi drágaság volt látható. Engem a hangulatos ünnepi fények érdekeltek. Azon az utcarészen keresztül indultam a Vörösmarty téri vásár felé, ahol kicsit szétnéztem. Sokkal drágább volt, mint korábban. Számos turista volt ott. Kissé kényelmetlen volt a menet, mert ernyő volt nálam és az eső egyre jobban szakadt. Megakadt a szemem a kiállított plüssmacikon, kik szomorúan várták azt, hogy hazavigyék őket. 

Nem nagyon tetszett már a vásár. Hiába a nagy felhajtás körülötte ez az idei, illetve a múlt években megrendezett vásárok is kizárólag a külföldieknek van kitalálva. Csak rá kell nézni az árakra, meg a sok angol nyelven is leírt termékekre. Lassan Magyarország is elangolosodik. Tudom, hogy világnyelv, de már nagyon túlzásnak tartom mindezt. Sok magyarul adott filmnek is az eredeti, angol nyelvű címét adták, nem pedig magyar címmel. A Vörösmarty téren még a kürtöskalács árát is sokallottam, mert olcsóbban meg tudom venni ugyanazt az ízt és méretet máshol. Hiába a málnás, extra ízzel megspékelt változat egyszerűen nem éri meg az árát! OK hogy meg kell élnie a kereskedőnek, de túlzásnak tartom azt, hogy évről évre emelkedik a vásári portékák árai, és zajlik a pénzes külföldiek seggnyalása. A karácsonyi dekorációk, előkészületek már októberben elkezdődtek, de sztem a haszonszerzés érdekében. Rávenni az embereket, hogy költsenek. A fekete péntek is erről szól. Jó, én is rendeltem 1-2 dolgot a neten, de azok pár ezres tételek voltak, -15%-os kedvezménnyel, szállítási költségek nélkül. Néha sokszor elnevetem magam olyan tárgyakon, melyeket karácsonykor kitesznek a boltok kirakataiba. Főleg azon nevetek majdnem, amikor utcai árusok játék robotkutyát és kiscicát akarnak rásózni az arra járó polgárra. A Vörösmarty téri vásárban nem látni ilyesmit, de a sok drágaságot igen, melyek szépek ugyan, de nem mindegyik ér annyit, amennyit elkérnek a vevőtől.

 Noémo élőben

17-kor kezdődött a Noémo kiskoncert, amelyre elmentem. Az eső és az enyhe hideg miatt mindössze három számot hallgattam meg.

Tetszettek a dalok. Olyan akusztikus volt az egész. A kicsi kifli című számot nem tudtam felvenni, mert pont akkor értem oda, amikor elkezdődött. Ott álltam az esőben, néztem Noémót ahogy énekelt. Elég sokan ott voltak és szerencsére tudtam filmezni és fotózni. Kicsit olyan volt a hangulat mint a Szoknyás zsaruban, amikor Lise (Annie Girardot) elment Antoine (Philippe Noiret) előadására és közben szakadt az eső.

17:20 körül elindultam a villamos felé. Érdekes én is elkezdtem énekelni, igaz dúdolva. Szinte mindig ez van, amikor elmegyek valahova. Eldúdolok egy dalt. A napokban tették közzé Laura Pausini és Biagio Antonacci közös duettjét, az Il Coraggio di Andarét, amely spanyolul is meghallgatható. Ez a Fatti Sentire című dal duett változata, amely a december 7-én megjelenő Fatti Sentire Ancora CD+DVD kiadványon is rajta lesz. Ezt a számot dúdolgattam, közben szakadt az eső tovább. A dalt nagyon szeretem, hallgassátok meg ti is: 

Ahhoz képest, hogy az emberek zöme a vásárban volt a Vígadó téren alig láttam embereket.

A cipőm kissé megázott, vártam a 2-es villamost. Készítettem egy panorámaképet is az esős Budapestről:

Örültem mikor hazaértem, de ahhoz képest, hogy enyhe volt az idő, mégis fáztam egy kicsit. Egy kellemes zuhany azonnal kicserélt. Szeretek este itthon lenni. Nem vagyok az a nagyon esti, vagy éjszakai csavargó. Más a nyár, amikor a kedvenc helyemen, a Nemzeti Színháznál sétálgatok és gyönyörködhetek a finom meleg esti fényekben.

A Vörösmarty téri vásárt az év további részében kihagyom, viszont más vásárt szívesen megnézek még.

B E N

BENovelas Navidad dísztábla készítése

Egy hónappal karácsony előtt már elkezdtem elővenni a karácsonyi dolgaimat. Úgy döntöttem, hogy megcsinálom azt a különleges dekorációt, melyet már november elején megterveztem. Egy fadarabot Scapa ezüst ragasztószalaggal bevontam, majd a hobbiboltban vásárolt fabetűkből összeraktam a BENovelas Navidad feliratú dísztáblácskát.

Laura Pausini: Simili című albumát hallgattam és pont a lemez végére ért véget a teljes munka. Maga a betűk felragasztása kissé nehéz volt, mert pillanatragasztót használtam. Az sajnos könnyebben hagy nyomot a bőrön, viszont garantáltan a helyén tartotta a betűket. Eddig biztos. A fabetűket arany és ezüst ceruzával színeztem ki, megspórolva ezzel újabb lakkfilcek árát.

A betűk színezése után került sor a felragasztásra, majd miután elkészültem velük akkor az eddig megmaradt karácsonyi kontúrmatricákkal kidekoráltam a betűt és a tábla további részeit. Idén elhatároztam, hogy elhasználom az utóbbi években felgyülemlett maradék karácsonyi kontúrmatricáim.

 Nagyon jó érzés volt szó szerint belevésni az arany és ezüst ceruzák hegyét a betűkbe. Miután a munkával elkészültem kitettem a szobámba az Emlékek háza (Ezüst polcos villa) alá, majd a tetejére kisebb karácsonyi dekorációkat ragasztottam. A tavaly vásárolt arany és ezüst fenyőgyertyát is hozzájuk tettem. 

Elővett díszek

A 2010-ben kapott kék papírszatyromban számos régebbi díszeim, és vásárolt apróságaim találhatóak. Köztük a BEN-es mikulás sapkám is. 

A BENovelas karácsony idén december 21-én kezdődik és 2019. január 1-ig tart majd.

B E N 

AUTÓS KÖRUTAZÁS ISTVÁN BARÁTOMMAL

István barátom és én ismét útnak indultunk. Most sok helyre mentünk. Megbeszéltük, hogy legközelebb március környékén fogunk kiruccanni, mivel már megérkezett az őszi hideg időszak.

10:07-kor indultam a Nyugatiból és 11 előtt pár perccel már Nagymaroson voltam. Istvánnal elindultunk Kóspallagra, amely egy kicsi falu volt. 

Nem messze betértünk egy hangulatos étterembe. Az épület környéke kihalt, csendes volt. Úgy éreztem magam, mintha egy szellemvárosban lennék. J Amikor beléptünk az étterembe senki sem volt az asztaloknál. Csak mi voltunk István barátommal. Leadtuk a rendelést. Én rántott húst ettem sültkrumplival és savanyú káposztával, desszertnek pedig csokis palacsintát. 

István barátom megkóstolta a cigánypecsenyét. Háttérben szólt a Retró rádió, ahol Lionel Richie, Demjén Ferenc és sok más ismert sláger szólt. Időközben betért két fiatal, akik üveges söröket vettek, aztán két nő ment virággal a kezükben felköszönteni névnap alkalmából az egyik éttermi dolgozót. Sztem nagyon örültek nekünk, mert mivel ősz van, nincs szezon, így kevesebbet járnak oda enni. Az étterem családias, hangulatos volt. Igazi retró stílusú. Sok volt a katicabogár, de nem volt vészes. Búcsúzóul panorámaképpel örökítettem meg a helyszínt.

Visszatérés Törökmezőre

Istvánnal továbbhaladtunk és visszatértünk Törökmezőre, ahogy 1 évvel ezelőtt is látogatást tettünk. Rögtön felismertem azt az utat, ahol tavaly forgattam. A törökmezei helyszín abban változott csak, hogy most nem voltak ott a lovak. Csak 3 kecske mekegett és figyelt.

Nagyon jópofák voltak. Istvánnal megnéztük a kicsi állatkertet ahol számos sokszínű papagáj repkedett ide-oda, továbbá tengerimalacok, szurikáták és más kisebb állatok is voltak. 

Van egy lány, akivel levelezek. Alexának hívják és őneki is vannak papagájai. Az egyiknek hasonlóan szép kék színe van, mint a törökmezei állatkert egyik példányának. Volt egy zöld papagáj is, aki látszólag örült nekem és István barátomnak, mert folyton előttünk mászott a ketrecben. 

Visszatértünk arra az erdei részre is, amely az állatkert mögött volt. Látszott már a természet öregsége. A levelek már nem voltak olyan szép színesek, mint korábban.

Nem messze láttunk száradó ruhákat is, amiről rögtön a Halloween filmek jutottak eszembe. J

Gombákat is láttam, melyek nagyon szépek voltak.

Kezdett alkonyodni és Istvánnal úgy döntöttünk, hogy tovább indulunk. Ahogy a múltkor, most is abban egyeztünk meg, hogy a 17:08-as zónázóval megyek haza. Kb. ¾ 4 volt mire már egyre sötétebb lett. Elhaladtunk Kismaros mellett, majd visszatértünk Nagymarosra. Mivel bőven volt idő, ezért továbbhaladtunk Istvánnal egy másik pici falucska felé, amely úgy nézett ki, mintha csodaországba érkeztünk volna. Aprócska híd, patakocska, kicsi házak, labirintusszerű utcácskák.

Egy vasúti pályához is ellátogattunk, ahol 20 éve egy vonatbaleset történt. 

Az est közeledtével egyre hűvösebb volt, de szerencsére nem volt vészes. Istvánnal körbejártuk a falucskát és beljebb mentünk. Az egyik házban egy nőt pillantottunk meg, aki a konyhájában csinált valamit. Nem messze tőle pedig egy kis családi házat láttunk, ahol teljesen be lehetett látni. Hintázó gyerekek, családi program a kertben. Kicsit furcsának tartottam, hogy ennyire át lehet látni az ottani házakat. Olyan is volt, ami üresen és sötéten állt, de könyveket láttam az ablak mellett. Kicsit félelmetes volt.  

Földalatti kisalagútban

István megmutatott nekem egy olyan helyet, amelyről eddig nem volt tudomásom. A marosi állomás mellett van egy lejáró, ami egy pici átjáró alagúthoz vezet. Ki is volt világítva. Nagyon tetszett nekem. Emlékeztetett arra, amikor a metrók alagútjai 23 után teljesen ki vannak világítva. István elmondta, hogy korábban nem volt világítás lent, de mostanában rakhatták oda a lámpákat. Végigmentünk és rábukkantunk aprócska vájatokra. Mintha mini alagutak lettek volna. A kisalagutas átjáró felett haladtak el a vonatok.

17:01-re értünk vissza a marosi állomásra ahol időben érkezett a vonatom. 17:08-kor már indultam is vissza Budapestre. Nagyon jól éreztem magam, csak az esti vidéki hideget bírtam nehezen, mivel nem volt a fejemen sapka. Pestre érve szerencsém volt, mert minden jármű épp akkor indult így hamar hazaértem. A hideg időt szeretem, bár nem mindig. Jólesnek ilyenkor az esti teázások, bögrés paradicsomlevesek fogyasztása, de rákaptam a csípős, savanyú kínai levesre is. Vannak olyan napok is, amikor forró csokit is iszom. Leginkább karácsony környékén.

B E N