AUTÓS KÖRUTAZÁS ISTVÁN BARÁTOMMAL

István barátom és én ismét útnak indultunk. Most sok helyre mentünk. Megbeszéltük, hogy legközelebb március környékén fogunk kiruccanni, mivel már megérkezett az őszi hideg időszak.

10:07-kor indultam a Nyugatiból és 11 előtt pár perccel már Nagymaroson voltam. Istvánnal elindultunk Kóspallagra, amely egy kicsi falu volt. 

Nem messze betértünk egy hangulatos étterembe. Az épület környéke kihalt, csendes volt. Úgy éreztem magam, mintha egy szellemvárosban lennék. J Amikor beléptünk az étterembe senki sem volt az asztaloknál. Csak mi voltunk István barátommal. Leadtuk a rendelést. Én rántott húst ettem sültkrumplival és savanyú káposztával, desszertnek pedig csokis palacsintát. 

István barátom megkóstolta a cigánypecsenyét. Háttérben szólt a Retró rádió, ahol Lionel Richie, Demjén Ferenc és sok más ismert sláger szólt. Időközben betért két fiatal, akik üveges söröket vettek, aztán két nő ment virággal a kezükben felköszönteni névnap alkalmából az egyik éttermi dolgozót. Sztem nagyon örültek nekünk, mert mivel ősz van, nincs szezon, így kevesebbet járnak oda enni. Az étterem családias, hangulatos volt. Igazi retró stílusú. Sok volt a katicabogár, de nem volt vészes. Búcsúzóul panorámaképpel örökítettem meg a helyszínt.

Visszatérés Törökmezőre

Istvánnal továbbhaladtunk és visszatértünk Törökmezőre, ahogy 1 évvel ezelőtt is látogatást tettünk. Rögtön felismertem azt az utat, ahol tavaly forgattam. A törökmezei helyszín abban változott csak, hogy most nem voltak ott a lovak. Csak 3 kecske mekegett és figyelt.

Nagyon jópofák voltak. Istvánnal megnéztük a kicsi állatkertet ahol számos sokszínű papagáj repkedett ide-oda, továbbá tengerimalacok, szurikáták és más kisebb állatok is voltak. 

Van egy lány, akivel levelezek. Alexának hívják és őneki is vannak papagájai. Az egyiknek hasonlóan szép kék színe van, mint a törökmezei állatkert egyik példányának. Volt egy zöld papagáj is, aki látszólag örült nekem és István barátomnak, mert folyton előttünk mászott a ketrecben. 

Visszatértünk arra az erdei részre is, amely az állatkert mögött volt. Látszott már a természet öregsége. A levelek már nem voltak olyan szép színesek, mint korábban.

Nem messze láttunk száradó ruhákat is, amiről rögtön a Halloween filmek jutottak eszembe. J

Gombákat is láttam, melyek nagyon szépek voltak.

Kezdett alkonyodni és Istvánnal úgy döntöttünk, hogy tovább indulunk. Ahogy a múltkor, most is abban egyeztünk meg, hogy a 17:08-as zónázóval megyek haza. Kb. ¾ 4 volt mire már egyre sötétebb lett. Elhaladtunk Kismaros mellett, majd visszatértünk Nagymarosra. Mivel bőven volt idő, ezért továbbhaladtunk Istvánnal egy másik pici falucska felé, amely úgy nézett ki, mintha csodaországba érkeztünk volna. Aprócska híd, patakocska, kicsi házak, labirintusszerű utcácskák.

Egy vasúti pályához is ellátogattunk, ahol 20 éve egy vonatbaleset történt. 

Az est közeledtével egyre hűvösebb volt, de szerencsére nem volt vészes. Istvánnal körbejártuk a falucskát és beljebb mentünk. Az egyik házban egy nőt pillantottunk meg, aki a konyhájában csinált valamit. Nem messze tőle pedig egy kis családi házat láttunk, ahol teljesen be lehetett látni. Hintázó gyerekek, családi program a kertben. Kicsit furcsának tartottam, hogy ennyire át lehet látni az ottani házakat. Olyan is volt, ami üresen és sötéten állt, de könyveket láttam az ablak mellett. Kicsit félelmetes volt.  

Földalatti kisalagútban

István megmutatott nekem egy olyan helyet, amelyről eddig nem volt tudomásom. A marosi állomás mellett van egy lejáró, ami egy pici átjáró alagúthoz vezet. Ki is volt világítva. Nagyon tetszett nekem. Emlékeztetett arra, amikor a metrók alagútjai 23 után teljesen ki vannak világítva. István elmondta, hogy korábban nem volt világítás lent, de mostanában rakhatták oda a lámpákat. Végigmentünk és rábukkantunk aprócska vájatokra. Mintha mini alagutak lettek volna. A kisalagutas átjáró felett haladtak el a vonatok.

17:01-re értünk vissza a marosi állomásra ahol időben érkezett a vonatom. 17:08-kor már indultam is vissza Budapestre. Nagyon jól éreztem magam, csak az esti vidéki hideget bírtam nehezen, mivel nem volt a fejemen sapka. Pestre érve szerencsém volt, mert minden jármű épp akkor indult így hamar hazaértem. A hideg időt szeretem, bár nem mindig. Jólesnek ilyenkor az esti teázások, bögrés paradicsomlevesek fogyasztása, de rákaptam a csípős, savanyú kínai levesre is. Vannak olyan napok is, amikor forró csokit is iszom. Leginkább karácsony környékén.

B E N