Istvánnal megejtettem a szokásos havi találkozót és most két helyen voltunk. Elvittem őt a rétesházba, hogy megmutassam neki az a csodálatos helyet, amelyet még György mutatott meg nekem. Sajnos eléggé sokan voltak, lassú volt a kiszolgálás, de szerencsére ettünk rétest. A sok ember miatt inkább elmentünk rétesezés után és nem messze bementünk egy retró bárba. Kiderült, hogy nemcsak egy kocsma, hanem egy alagsori kiállítás is található benne. Rögtön befizettem magam és Istvánt, mert nagyon érdekelt ez a kiállítás. A bár 3 szintből állt, és volt benne egy lift is.
A kiállítás első részében paneltömbös óriás makettek voltak kiállítva. A retró kiállítás lényege az volt, hogy megmutassa, milyen volt az élet a szocializmusban. Háttérzeneként szocialista zenék mentek. Ki voltak téve kitüntetések, fegyverek is.
Tovább haladva felmentünk a következő szintre, ahol a paneltömbök folytatódtak, de ki is lehetett őket nyitni. Minden kis szekrény mögött korabeli használati eszközök bújtak meg. Édesség, teásdobozok, régi tányérok, egyebek. Van itthon a családomnak régi fémdobozos teás tartója. J
A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor megpillantottam egy híradós asztalt és kipróbáltam magam műsorvezetőként. Zenei híreket mondtam. J
Fotóztam és videóztam is
ezerrel, mert anyagot gyűjtöttem a novemberi élménycsomagomba. J Régi típusú TV-k is
voltak kirakva, melyen a Linda, a Szomszédok és egyéb retró műsorok
mentek. A híradó „stúdió” mellett egy panellakás modellje volt elrendezve
szintén stúdió formájában. Leültem és pár percet néztem a korabeli szocialista
híradót, amelyben a panellakásokat mutatják be. Kicsit furcsán éreztem magam,
mert mai szemmel nézve nem tudnék olyan életet élni, ahogy 30-35 vagy 40 évvel
ezelőtt éltek az emberek. A lakás stúdióban is akadtak bőven látnivalók. TV,
rádió, amelyben egy kazetta is volt, ill. egyéb csecsebecsék. A stúdiószoba mögött
volt a konyha, amelyben egy 1986-os naptárat találtam. Mikor születtem ilyen
volt az élet. J
Tehát büszkén kijelenthetem, hogy „visszautaztam” 35 évet az időben.
Játékokat is láttam. Moncsicsi, Ki nevet a végén? és egyéb társasjátékok sorjáztak a polcokon. Istvánnal a liftbe szálltunk ezután, majd az alagsorban találtuk magunkat, ahol diktátoros részek voltak. Azokat nem voltam hajlandó lefotózni, mert utálom őket. A további részét viszont már örömmel vettem. Régi autó állt egy neonfényes „üzlet” előtt, mellette egykori rádió, kistévé és játék kirakatok voltak. Felismertem bennük olyan játékokat, melyek nekem is voltak annak idején. J Egy régi rendőrautó is volt. Beszálltam és azt játszottam, hogy vezetek. J A korabeli magyar rendőrautók Lada márkájúak voltak.
Autókázás után megpillantottam régi telefonfülkéket is. Olyan volt a mozaikköves fal színe, mint a 2-es metró egykori Blaha Lujza terének. De szép is volt az, kár hogy a felújításkor elbontották.
Szerettem volna venni egy szuvenírt, egy kazettás külsejű mappát, de kiderült, hogy papírból van így nem vásároltam meg. Istvánnal leültünk, beszélgettünk. Vettem magamnak gyümölcsös italport, amelyet magában fogyasztottam el, ill. 4 db Turbó rágót. J Még gyerekkoromban kóstoltam először. Aminek nagyon örültem volna az a csokis Pez cukorka, amelyet nagyon szerettem. Sok retró édességet lehetett kapni. A wc mellett régi magyar moziplakátok voltak kirakva, amelyen reklámozták a Süsüt, a Csillagok háborúját, a Piedónét és a Különben dühbe jövünk-et.
A wc-ben is voltak vicces plakátok az alkoholizmusról, de másféle karikatúrákat is láttam.
Gondoltam, hogy kipróbálom a zenegépet, de csak magyar zenék voltak benne. Én nagyon jól éreztem magam ezen a retrós helyen, mert legalább megtapasztalhattam a bőrömön, milyen volt az élet mikor én még nem is voltak kitalálva, ill. azt is amikor megszülettem.
Istvánnal 22 óra előtt indultunk el. Megdöbbentő, de köd lepte el Budapestet. Én gyorsan hazaindultam. Rettentően hideg is volt. Úgy éreztem, itt a tél. November közepén! Bár emlékszem, hogy gyermekkoromban már vastag kabátot kellett hordani.
A villamosmegálló kísérteties volt, mert nem voltak emberek az utcán. Átfázva értem haza, de egy forró tea sokat segített. Még befejeztem az aznapi adásomat, majd lezuhanyoztam. 3 óra után feküdtem le, mert nem voltam álmos. Egész éjjel köd volt.
Még visszatérek ebbe a retró
közegbe. Azt hiányoltam, hogy nem volt metrós része. Mert az az igazi retró
feeling. Az új Közelekési Múzeumban biztos lesz majd kirakva egy régi szovjet
metró, régi táblákkal.
Mikor édesanyámnak beszéltem erről a régi helyről, ő mondta, hogy akkoriban az emberek még mindennek tudtak örülni. A kis apró dolgoknak is. Véleményem szerint a szocializmusban sok mindentől megfosztották az embereket. Mert azt sulykolták bele az emberekbe, hogy a Nyugat milyen rossz, sok mindent tiltottak, nem engedélyeztek. Az emberek így nem tudták milyen lehetett az igazán jó. Sokat olvastam, hallottam olyan dolgokról, hogy bizonyos emberek nehezen szereztek meg dolgokat, mert bizony sok mindent nem lehetett kapni a szocializmusban. Kész szerencse, hogy a ruszki korszak végén születtem és az akkori rendszer maradék éveit nem ismertem, mert 1989-ben, 3 éves koromban ért véget a szocializmus. 3 éves fejjel nem fogtam fel sok mindent. Olvastam olyan hozzászólásokat a neten, hogy voltak fiatalok a 70-80-as években akik a Nyugat divatát szerették, de az akkori rendszer beleszólt ebbe. Mégis milyen alapon? Szólna bele bármilyen politikai banda az én világomba, tuti megkapnák a magukét. Fontos, hogy önmagunk legyünk, öltözködjünk úgy, ahogy akarunk, szeressük azt, amit akarunk! Mióta felvállaltam önmagam sokkal jobban lettem és arra törekszem, hogy úgy alakítsam az életem, ahogy nekem jó. Az hogy mi van ma azért természetes, ki kell ezt írni, mondani, mert anno ami tiltva volt és később szabad lett az nagy felszabadulást jelentett a társadalomnak. Az emberek a 90-es évektől kezdve kezdtek hozzászokni az újdonságokhoz és ráeszmélni, hogy ilyen, olyan, amolyan dolog is létezik. Egészen más az, hogy a mai TV világa kritikán aluli, ahol a műsorvezetők nem tisztelik a másikat, lekezelőek és még sorolhatnám. Egy Táncdalfesztivált öröm nézni. Az a fekete fehér pompa mennyei. A műsorvezetők teljesen normálisak, udvariasak. Nem olyan hitványak, mint ezek a mai X Faktoros, Megasztáros nullkategóriás mentorok, akik ki se érdemlik ezt a rangot. Tisztelet a kivételnek minden esetben!
Szeretem a régi dolgokat, jómagam én is retró kedvelő vagyok. Nagyon hiányzik a budapesti metró régi világa, a kazettás korszak, mikor még így vettem zenét. Mikor a CD hatalmas dolognak számított. Ezek a dolgok is eszembe jutnak. Hiába változik a világ, hiába írjuk 2021-et, vészesen közeleg a 2022 és minden egyes új év rémülettel fog el, mert a világ az évek múlásával csak romlottabb lesz, mivel a pénz forgatja a világot és az embert lehet ez taszítja majd a későbbi mélyszegénységbe. Sokat képzelem el azt, mi lesz a hellyel ahol lakom 100 év múlva? Ki fog itt lakni? Lesznek e villamos színek alattam? Milyen autók futnak, vagy lebegnek? Nem tudom. 100 év múlva már nem fogok létezni.
BEN
