Mostanában hetente van gayromeós klubtalálkozó. Szombatonként kiválasztanak az adminok egy helyszínt és a megbeszélt helyen találkozunk. Június utolsó szombatján a gárdonyi szabadstrandra esett a választás, amely a Velencei-tóhoz tartozik. Még sosem voltam itt korábban.
Reggel 10:17-kor indult a vonatunk Kelenföldről, de nem volt ülőhelyünk, mert sokan a Déli pályaudvarról indultak. Az út kb. 45-50 perc volt és ismerős helyeken állt meg. Azon az útszakaszon haladt végig a vonat ahová a Velencei-tó van. Csakhogy Velencénél és Velence fürdőnél szálltam le évekkel korábban. Most viszont Gárdonynál a többiekkel.
A szabadstand bejáratához közeledve kellemes, süvítő szelet éreztem. Ámultam a csodától. Mintha egy tengerparti paradicsomba érkeztem volna. A tó hullámzott és szerencsére nem voltak sokan.
Nem tudtam betelni a látvánnyal. Nagyon sok képet készítettem az első percekben. Körbe is néztem, miközben a többiek letáboroztak. 2019 óta nem voltam lubickolni, mert ugye a tavalyi koronavírus járvány miatt nem volt tanácsos ide-oda mozogni. 2020-ban semmiféle strandon nem voltam. 2 év után végre ismét fürödtem egy hatalmasat! Úgy élveztem én a strandot! J
Bementem a telefonommal is a vízbe, hogy videókat és közelebbi képeket készíthessek. A víz a derekamig ért és semmilyen baj nem esett szerencsére. Csak a kavicsok szurkálták a lábam mikor bementem a vízbe, de utána iszapos, lágy volt a víz alatti talaj. Felfedeztem a közeli nádszigetet is, de közelebb nem tudtam menni, mert süllyedni kezdett a lábam. Akkor megijedtem, de szerencsére nem esett semmi bajom.
Gyrosos, sajtos, tejfölös lángost ettem és két kakaós palacsintát. Vittem magammal egy enyhén szénsavas ásványvizet, ami keményre fagyott reggelre, mert előző este beraktam a mélyhűtőbe. Egésznap kitartott! J Evés után Gömbimnek szedtem kavicsokat, mert az unokaöcsém szereti azokat. A tóban egy halfogat is találtam, de szerintem egy kagylódarab lehetett. A többiek egy fél pár fülbevalót találtak. Kincskeresés is volt. J
Volt a közelben egy stég, amelyet jobban megnéztem. Annyira hatalmas volt és hangulatos. A nap úgy sütött a vízre, hogy csillogott villogott. A szél egy picit felerősödött és ekkor fázni kezdtem, de nem volt vészes. Sokan vitorláztak, vízi bicikliztek. Nagyon sokat fürödtem. Az utolsó körben beljebb merészkedtem a tóban. Úgy elment az idő. Élveztem, ahogy a nyakamig ér a víz. Senki sem volt körülöttem, csak a közelben eleső vitorlások. Úgy hiányzott nekem a hűsölés, főleg ebben a nagyon meleg időben.
Miután partot értem megszáradtam, és felöltöztem, mert a többiek még egy utolsó körre bementek. Én vigyáztam a cuccokra és figyeltem az embereket. Voltak, akik a nap végén érkeztek csak meg és telepedtek le. Túladagoltam magam a fürdést illetően. Sajnos kezdtem leégni, de erről mindjárt bővebben. A többiek is megérkeztek 20 perccel később és a 18:35-ös vonattal indultunk vissza Kelenföldre. Volt, aki Agárd felé ment egy fesztiválra az ellenkező irányba. Nagyon fáradt voltam. Kiszívott a napocska. Mire hazaértem a hátam nagyon fájt. Leégtem, ami nem volt meglepő, mert nem voltam eléggé óvatos. Az élményem azonban nem befolyásolta, mert nagyon jól éreztem magam a többiekkel, bár most is kicsit mintha elszigetelődtem volna akaratom ellenére. Van egy tag, aki megértő volt velem és segített aznap. Ez sokat jelentett számomra. Van egy aranyos kutyája, akit Viharnak hívnak. Voltak mások is, akik segítettek nekem. A gayromeós csoportban tudják, hogy Asperger szindrómás vagyok, és hogy megvannak a magam furcsaságai. Azt persze megállapítottam, hogy itt is kakukktojás vagyok, hisz eltérek a többiektől. Ők az átlag világhoz tartoznak, ahogy mondani szoktam. A júniusi alkalmak közül csak egy nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de a többi remekül alakult. Ezekről csak az újságomban írtam, mert eléggé személyes élményekről van szó. A csoportban nem kell szégyellnem magam, bár akadnak dolgok, amelyeket a többiek sem értenek, de ez természetes, hisz ők sem érthetnek mindenhez. Van egy másik tag, aki velem egyidős és cisztás fibrózis betegsége volt. Ő is segített nekem, amikor a Japán kertes klubtali volt. Az azt követő alkalomra is eljött és jókat beszélgettünk. Megkedveltem őt is. Oda kell azonban figyelnem azokra a dolgokra, amelyek az elmúlt években történtek velem. Nem titok, hogy volt egy barátom, akit a mai napig annak tartok, még akkor is, ha ő már nem tart annak. Laci barátomról van szó. Máig nem tudom kiheverni az elvesztését, hogy már nem találkozhatunk. Én rontottam el ezt a kapcsolatot. Nem voltam képes elhinni azt, hogy lehet szeretni engem. Valahogy még mindig le vagyok ragadva ott, hogy nem barátkoztam meg eléggé önmagammal, pedig tudom, hogy mennyi értékem van. Nem biztos, hogy még egyszer olyan barátom lesz, mint Laci volt. Mindennap eszembe jut, úgy örülnék, ha írna, visszatérne, de tudom, hogy ez lehetetlen. A gyászom ellenére folytatom az életem, új kapcsolatokat próbálok építeni. Persze itt ez a mocskos politika is, ami jócskán belerondít a terveimbe, mert nekik csak a haszonszerzés, a mértéktelen lopkodás a fontos. Mi lesz akkor, ha újra rám talál a szerelem, de nem lehetünk együtt a sráccal, mert el kell mennie az országból egy jobb munka reményében? Ugyanez vonatkozik az újnak ígérkező baráti kapcsolataimra. Kialakul valami és aztán megszakad. Nemrég visszatért az életembe egy srác, akivel együtt voltam egy pénteki estén. Nyitott párkapcsolatban él. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk. De azt mondta, hogy pár év múlva elmegy. Ugyan írtam neki az alkalmunk után, de már nem reagált. Így jobbnak tartottam nem erőltetni. Sokszor vígasztalom magam azzal, hogy különlegesnek születtem, de ha nem lehetek boldog mit ér a különleges képesség? Néha az is eszembe jut, hogyha olyan vékony lennék, mint 2007-2008-ban, akkor mindenki csak szexuális tárgynak használna, de komoly kapcsolatom akkor sem lehetne az autizmusom miatt. A meleg világban is van ám kirekesztettség. Nem is akármilyen. Valaki túlságosan el van szállva a tökéletes testétől, hajától, ruházatától. És a stílusuk? Tisztelet a kivételnek.
Nem szégyellem leírni az érzéseimet. Még akkor sem, ha nevetnek rajtam olyanok, akikben egy szemernyi érzelem sincs. Akiknek nincsenek érzései azokat üresnek tartom. Vannak meleg férfiak, akik rám írnak, de nem tudok mit kezdeni velük, mert nem hozzám valóak. Valaki másik városban él és nem akarok távkapcsolatot. Azok sosem működnek. Tavaly megismerkedtem egy csepeli sráccal, aki nagyon megtetszett nekem, de zavarták a vágyaim és nem bizonyult megbízhatónak. Ha párkapcsolat nem is, de barátság lehetett volna közöttünk. Még az sem maradt fent. Roppant csalódtam benne. Sokat vártam ettől a kapcsolattól. Jó programokat pl. Ő azt mondta utólag, hogy senkiért sem harcolna. Pszichológiát tanult, sok jó tanáccsal ellátott és sok mindent köszönhettem neki. Utólag belegondolok abba, talán csak játszhatott velem. Az egyik klubtalira eljött, de nem bírtam rá se nézni. Mit hoz az élet? Nem tudom. De egy biztos, hogy van egy meleg közösségem, ami jó hatással van rám, és remélhetőleg esélyem lesz arra, hogy új komolyabb, örökké tartó barátságaim legyenek.
BEN
