2022. július 29., péntek

FILMAJÁNLÓ: DC SZUPERÁLLATOK LIGÁJA

Lujzi és én megnéztük a DC Szuperállatok ligája című mesét a Lurdy mozijában. 10:45-kor nyitott csak a hely és kissé megijedtem, mert minden előadás előtt félórával kell átvenni a jegyeket. Utólag megtudtam, hogy az első előadásnál nem szükséges.

 

A Lurdy mozijának 9. termének végén volt helyünk. Vettem Lujzinak fémvödrös kukoricát, amin a rajzfilmfigurák voltak láthatók. Ezt a vödröt szuvenírnek és itthoni nassoláshoz használjuk a jövőben. Még kész szerencse, hogy nem vettem meg a Flying Tygerben azt a tálkát, amit kinéztem. J

Szupermenről és a kutyusáról szól a mese és a kettejük szoros barátságáról. Felbukkannak más szuperhősök is, pl. Wonder Woman, Batman, A zöld lámpás, stb. Meglepődtem, hogy nem mindegyik szuperhőst ismerem. J Mikor gyerek voltam Batman és Szupermen volt a sláger. A Batmanért nem rajongtam különösebben, inkább a Szuperment szerettem. De azt is csak 1-2 évig. Mindegy. Visszatérve a mesére nekem tetszett, de kissé szomorú is volt. Nem szeretném leírni. Nada Personal (Semmi személyes).

Nagyon megszerettem Kryptót a szuperkutyát. Nekem ő az egyik kedvencem a meséből, ill. Ász, a szürkés kutyus. Az ő története nagyon felkavart, mert voltak gazdái. Egy családba került kiskutyaként, ahol egy kisbaba is volt. Mikor a csöppség járni tanult, majdnem leesett a lépcsőről, de Ász megmentette azzal, hogy szájával elkapta, nehogy bántódása essen. A szülők észrevették a kisgyereken, hogy a karján harapásnyomok vannak és azt hitték, hogy Ász bántotta a gyereküket, holott ez nem igaz. Elvitették a kutyust és menhelyre került. Ez épp úgy felkavart, mint Duke története A kis kedvencek titkos életében. Azt nem részletezném inkább. Ász a menhelyen megismerkedett más állatokkal, akikkel barátságba keveredett, de egy valakivel nem, mégpedig Luluval, a zakkant állattal, aki a történet egyik fő gonosza lesz. Luluról, mindig a Prisionera című telenovella gyilkos Luluja jut eszembe. J

Lulu elrabolta csatlósaival a világ szuperhőseit és Krypto ereje átmeneti ideig elveszett. A szuperkutya később találkozik a menhely állataival, akik egy tűzeset folyamán megszöktek és szupererőre tettek szert. Közösen összefognak, hogy legyőzzék a gonoszokat és megmentsék a szuperhősöket. Ahányszor ilyen meséket nézek, mindig bennem van az izgulás, hogy sikerüljön győznie a jónak.

Nagyon jó mese volt és tetszett nekem. Biztosra veszem, hogy lesz második, harmadik rész, mert úgy éreztem nyitva maradtak bizonyos dolgok, amelyek arra sugallnak, hogy lehet számítani egy folytatásra. Érdekesség, hogy mikor fiatalabb voltam megfogadtam, hogyha nagyon gazdag leszek nyitok egy farmot, vörös téglás épületekkel ahol árva gyerekeket fogadok be és állatokat hogy mindenki boldog legyen. Ebben a mesében is farmról álmodoztak a menhelyen élő állatok. Arról álmodoztak, hogy egy nap örökbe fogadják őket.

Összességében a mese lényege az volt, hogy mire vagyunk képesek a szeretetért. Mire képes az őszinte és önzetlen szeretet? Nevezhetjük akár fabulának is, amelynek jelentése: Tanító célzatú állatmese. Elhangzott benne egy lényeges mondat. Ha valakit őszintén szeretünk, mindent megteszünk azért, hogy az illető boldog lehessen. Felmerült bennem megannyi kérdés. Vannak emberek, akiket nagyon szerettem, de az elengedésük a mai napig fáj. Akármilyen állapotban is voltam, sosem érdemeltem azt, hogy azt kapjam, amit kaptam. Nem szeretném részletezni. Ez az egész dolog túl bonyolult és túlságosan nehéz ügy. A másik fontos szempont az, hogy nem attól leszünk szuperhősök, ha szuper képességekkel rendelkezünk. Visszaemlékezek irodalmi tanulmányaimra. Amikor a romantikus hős bukását tanultuk, azt tragédiának neveztük, mert értéket képviselt. Más, amikor komikus hősökről beszélünk, mert az álértéket képvisel.  

Annyi minden cikázott a fejemben. Személyes emlékek, gondolatok. A lényeg hogy a mese fantasztikus volt és nyitott vagyok a folytatásra. A nagy kérdés: Vajon én is hős lennék? Ha igen, milyen?

Lovarda

Lujzim elvittem délután lovaglásra. Kissé hamarabb érkeztünk meg a helyszínre. Rengeteg szép színes ló volt, akik épp készülődtek a megmérettetésre. Amíg Lujzival várakoztunk képeket készítettem néhány lóról.










Nagyon okosak és értelmesek. Lujzi elmagyarázta nekem, hogyan kell hozzájuk viszonyulni, mire kell odafigyelni. Hihetetlen, hogy már 9 éves és ennyi mindent tud. Lujzinak sokat jelentenek a lovak, szereti őket. Meg is szokta őket simogatni. Én elmeséltem neki, hogy az egyik kedvenc énekesem, Alejandro Fernández mexikói énekes hatalmas ló gyűjteménnyel rendelkezik. Csikónak nevezték anno és édesapja a nagy Vicente Fernández, aki sajnos nemrég elhunyt. Alejandro Fernándeznek vannak olyan albumai ahol a lovak is benne vannak a fotókon. Pl. a Dos Mundos és a Hecho en Mexico.



Én jómagam félek lóra ülni. Lujzim bátor kislány, aki nagyon régen jár lovas oktatásra. A tanárnője is kedves. Félórás egy alkalom. Most voltam másodszor a lovas iskolában és felvettem, ahogy vágtázik. Ilyen nagyon meg szoktam ijedni, hogy baja esik, de az oktatónő és Lujzim megnyugtattak, hogy nincs semmi baj. Mondhatják nekem, én másképpen működök. L





Lujzival a lovaglás után elmentünk az Aréna Plázába, ahol vettünk egy Krypto kutyus figurát. J Le volt árazva. Majd valamikor Ászt is tervezem megvásárolni. Nagyon jól éreztük magunkat Lujzival. A játékboltokat nagyon szereti, mert ő úgy van vele, mint én a lemezboltokkal. J  

BEN

VÁCI KIRUCCANÁS

Néhány hete elkezdtem levelezni egy sráccal, aki Vácon dolgozik. Kicsit megkésve, de meg tudtuk ejteni a találkozónkat.

A 15:08-as zónázó vonattal indultam el Vácra, hogy odaérhessek a 16 órás találkozóra. Mióta felújították a váci vonatállomást csak 1 alkalommal voltam ott. Most lehetőségem nyílt arra, hogy jobban körülnézhessek.








A vasútállomás épülete új színt kapott és az aluljáróba új lifteket építettek be. Volt még időm délután 4-ig, és körülnéztem a környéken. Meglepett, hogy nem találtam a fekete mozdonyt amelyet kiállítás céljából raktak ki a vonatállomás megállójában. Utólag kiderült, hogy máshova helyezték át a szerelvényt.



Rolanddal, a sráccal, akivel meg volt beszélve a találkozó 16:06-kor ismerkedtem meg személyesen az 1-es vágánynál. Szimpatikus volt nagyon. Vácon dolgozik egy étteremben, de egy másik városban lakik. 20 éves, és készül középiskolába menni. Körülnéztünk Vácon és arra gondoltam jobban megismerem ezt a városkát. Olyan volt, mint egy ékszeres doboz.



Felfedeztem egy fehérneműboltot, ahol sokféle alsógatyát és zoknit árultak. J.Press is volt közöttük, de elég drágák voltak. Itt Budapesten már nincs ilyen üzlet. Azt hittem megszűnt.


Tervezek még ide visszatérni ha őszre új fehérneműt szeretnék venni. Roland és én a fő tér felé mentünk. Vác kicsit emlékeztetett Barcelonára, Pécsre és Bécsre. J Sok étterem található itt és rengeteg látványosság. Az utcák romantikusak, fantáziában és színekben gazdag terek.







Beljebb sétálva a Duna partra érkeztünk, amely egy kisebb tengerpartra emlékeztetett. Nem voltak sokan. Az szomorú látvány volt, hogy az emberi szemét sok helyen látható volt, de én a szépet örökítettem meg. Kicsit bosszankodtam, hogy nem vittem magammal Dezső gépét. Legközelebb el fogom vinni, mert olyan helyszíneket láttam, amelyeket érdemes lefotózni a speciális géppel.



















A lábaim megmártóztattam a hideg Dunában. Jólesett nagyon. Szedtem kavicsokat és kagylóhéjakat. Persze gyöngyök nem voltak benne. L J Itthon persze hobbiboltban vett fekete gyöngyökkel töltöttem meg, majd dekorációként raktam ki. 


Erdős része is van Vácnak. Tovább nem mentünk, mert elment az idő nagyon és Rolandnak is haza kellett mennie. Én sem akartam estig maradni, mert haza akartam menni. A vonatig volt annyi időnk hogy a cukrászdában megegyünk egy sütit.

Ettem egy Sacher kockát és egy tejcsokis islert. Mögöttünk idős nénik beszélgettek a Keresztanyu című sorozatról. Rolandról kiderült, hogy ő is nagyon szereti a telenovellákat. Beszélgettünk a témáról. J Miután a cukiból kijöttünk a vonatállomás felé mentünk. Olyannal jöttem Budapestre, ami minden állomáson megállt, mert sajnos a zónázót lekéstem.

Rolanddal megbeszéltem, hogy fogunk még találkozni, de max. barátság lesz közöttünk.

BEN