FELLÉPÉSEM AZ ÚJ SPIRIT SZÍNHÁZBAN

Hétfőn hajnalban megfáztam. Éreztem az orromban azt a kellemetlenséget, ami a meghűlés első jele. Hibás voltam, mert nyitva maradt az ablak és áramlott be az őszies, hideg levegő. Pedig nyár van és nagy lehűlés volt. Megfázás előtti, égő orros állapotban mentem hétfőn művészetterápiára, majd Lujzimat ünnepelni a 9. születésnapján. Késő este már teljesen nyilvánvalóvá vált, nincs mese, ez megfázás! L Pánikba is estem, mert tudtam, hogy fellépés van másnap. Kapart a torkom, Negro cukorkával enyhítettem a tüneteket. Itthon nem volt méz. Aztán eljött a kedd és az orrom égése picit enyhült ugyan, de következett a váladékakadás, ami szinte fojtogatott és köhögési ingereim lettek. Nehezen ebédeltem, de muszáj volt ennem valamit és bő folyadékot inni. Nézegettem a neten, hogy merre is van az új Spirit színház. Ekkor leesett, hogy közel van a Vault51-hez, csak még beljebb kell sétálni. Másfél órával hamarabb indultam el, hogy virágot vegyek Juditnak. A 4-6-os nagyon lassan haladt, mert legalább három villamos állt előttünk. Csak megérkeztem 15 perc kieséssel az újbudai piacra. Elintéztem a lottót, és megvettem a virágokat Juditnak.

Nagyon szépek voltak a rózsák és a többi virág. Sietnem kellett, mert 17-kor volt egy utolsó próbánk, és ott akartam lenni. A villamos késve indult el, és kiderült, hogy tüntetés van, ill. a Petőfi hídnál valamilyen baleset volt. Kezdtem szédülni, majdnem elejtettem a virágokat. Sok ember ideges volt és a politikusokat ócsárolták. Szerencsém volt, hogy a villamos az Oktogonig közlekedett, mert ott kellett leszállnom. 10 percem sem maradt és sietve kerestem a Dessewfy utcát. Szerencsére megtaláltam a színházat és 1 perccel 17 előtt már a helyszínen voltam. Egyre betegebbnek éreztem magam. A próba jól sikerült, készülődtünk a nagy megmérettetésre. Az állványt felállítottam, a kamerát behelyeztem. Minden készen állt. 19 óráig volt még egy kis idő. Levegőztünk, beszélgettünk és csoportképek készültek rólunk.

Lassan becsukódtak az ajtók, helyet foglaltunk a székeinken. Nagyon ideges voltam. El se hittem, amikor elindult az előadás. Kicsit úgy éreztem magam, mint a szóbeli érettségin, és azokban az időkben, amikor gyermekként még a kórusban léptem fel.

Nagyon figyeltem mikor jövök. Annyit készültem erre az előadásra. Legjobban attól tartottam, hogy hirtelen elfelejtek mindent és akkor kész a baj. De átlavíroztam sikeresen mindenen szinte. Persze voltak hibáim, akadozásaim, melyek természetesek voltak. Mikor a 8 nős rádiójátékot adtuk elő, nekem csak a narrátoros szövegemet kellett felolvasnom. Utána lettem igazán nyugodt, viszont a köhögési ingerek eléggé nagyban kínoztak. Szerencsére az akadályokat, ahogy tudtam, vettem.

 

Juditot megleptük egy kis figyelmességgel, majd mindannyian beszélgettünk. Jól éreztük magunkat. Olyan éhes voltam. Sajtos pogit ettem és édes teasütit. Kezdett rázni a hideg, de nem akartam hazamenni, mert a többiekkel és Judittal akartam lenni. 22 óra után mentünk haza. Szédülve indultam útnak, de hazaérkeztem és ittam egy Neo Citránt. Mostanában minden megfázáskor az extra erős, piros verziót szoktam inni. Hiába a Neo és a gyógyfürdő, amibe illóolajat és sót öntöttem, nem tudtam aludni, mert a köhögések egész éjszaka kínoztak. Másnap nem kellett volna István barátommal találkoznom. Jelezte a szervezetem, hogy gyenge vagyok, de Istvánt sem akartam cserbenhagyni. Juditot és a csoportot sem hagyhattam cserben a keddi fellépésen. Judit nagyon meg volt elégedve velem és ez nekem sokat jelentett.

Istvánnal végül szerdán, másnap találkoztam és a Vault51-be mentünk. Álmos voltam, szédültem, rosszabb állapotba kerültem. 14:38-ra értünk a bárba, de nem volt áram, így kint voltunk a kellemes nyári napos teraszon. Ittam egy kis vodkát, mert hátha az segít. 15:52-re mentünk csak le a pinceszerű helyiségbe, mert újra lett áram. Mintha jobb lett volna az állapotom. Ettem egy fűszeres hasábburgonyát rántott hagymakarikával. Másfél óra után viszont már ismét nem voltam jól. A fejem fájt, erősen szédültem, és kicsit hányingerem is lett. Haza kellett jönnöm. István nagyon megértő volt. A villamos most is az Oktogonnál közlekedett, mert újabb tüntetés volt. Forgott körülöttem a világ és éreztem a kombínó villamos mosógépes szagát. Leszálltam közel az utcámhoz, ahol egy másik villamosra kellett átszállni és épp elindult. Miután leszálltam majdnem összeestem. De szerencsém volt és nem esett bajom. De egyre inkább megijedtem. Húztam a lábaimat. Pár perc kellett ahhoz, hogy hazavánszorogjak. El se hittem, hogy az otthonomban vagyok. Anyu megijedt nagyon. Belázasodtam. Úgy döntöttem folytatom az itthoni önkezelést. Sót és borsmenta illóolajat öntöttem a kádba, majd egy forró fürdőt vettem, mert nagyon fáztam. Közben forró Neo Citránt ittam. Beindult az erős szédülés miután kijöttem a kádból. Ilyenkor jobban meg kell törölni magunkat, hogy még szárazabbak legyünk. Ezután felöltöztem majd ágynak estem olyan fél 8 körül. Hajnali 1-kor ébredtem, majd ittam elég sok vizet, mert nagyon szomjas voltam. Visszafeküdtem és kb. reggel 9 körül ébredtem fel. 

Kúráltam magam amennyire csak lehetett. 14 órát aludtam! Persze az alvást folytatnom kellett napközben is, mert gyenge voltam. Szerintem valami vírus lehetett, mert miközben lábadoztam olyan érzésem volt szájon keresztül lélegezve, mint amikor a covid oltást kaptam. Vírus vagy sem nagyon nehéz volt ez a betegség. De a lényeg az volt, hogy jól sikerült az előadás. Ami az új Spirit színházat illeti nagyon kicsinek találtam. Egy óriási nagyteremből állt, de ennyi. Hátul van a konyha. Szomorú lettem. A másik épület sokkal nagyobb volt, kétszintes. Olyan ahol el is lehetett bújni. De ez sajnos már nincs. Megörökítettem képeken, videós felvételeken. Megörökítettem a múló időt. Ezért is mondom annyi embernek, amikor megkérdik, miért fotózok le annyi mindent. Hát azért, mert nem tudni mit hoz a holnap és emlékeket gyűjtök azokra a sivár napokra, amikor ez a világ rosszabbá válik. Emlékeket gyűjtök mostani fiatal éveimből, pillanataimból. Még a 3-as metró retró hangulatát is lencsevégre kaptam akkoriban. Épp minap gondoltam arra, hogy előveszem a 2006 és 2012 közötti képarchívumot és csinálok egy fotós montázst. Persze még nem tudom, hogyan kezdjek neki, hisz több ezer képről van szó. De egy biztos, csak a szép emlékeket szabad csak meghagyni, rájuk emlékezni.

BEN