VISSZATÉRÉS NAGYBÖRZSÖNYBE

3 hónapos csúszás után István barátom és én ismét útnak indultunk. Arra gondoltunk, hogy visszatérünk Nagybörzsönybe, ahol legutóbb 2018-ban voltunk. Akkor nem volt videós beszámoló, csak egy fotókban gazdag cikket írtam:

https://benlacosta.blogspot.com/2018/07/istvan-baratommal-nagyborzsonyben.html

A szerdai lázasság után 2 teljes napig itthon voltam, kúráltam magam. Pénteken dőlt el, hogy el tudok menni Istvánnal az autós túrára. Nagyon vágytam már arra, hogy kiszabaduljak ebből a pesti őrültekházából. Folynak a tüntetések, kevés programlehetőség van. Vidéken csend és béke honol.

Reggel 8 előtt pár perccel keltem fel. A kisebb köhögéseket leszámítva jól voltam, de oda kellett figyelnem arra, hogy öltözök fel. Bepakoltam egy vékony pulóvert, hosszabb zoknit húztam a lábamra, majd 9:01-kor elindultam. Nagyon kellemes nyárias idő volt. A Nyugatiba 9:37-re értem ki és bőven meg tudtam venni a jegyet. 10:08-kor indult a vonat, de Nagymarosig közlekedett csak a járat, mert földcsuszamlás miatt Marostól Szobig vonatpótló busz közlekedett. Istvánnal útnak indultunk. Ismerős helyek mellett haladtunk el.

Nagyon látványosak a vidéki autópályák. Első állomásunk a Lek-vár-lak étterem volt, ami sajnos a tulajdonos halála óta bezárt és panzióként üzemel. Az épület ugyanolyan szép, látványos és éretlen szőlőtőkék sorjadoznak a tetők alatt. 

Olyan volt a hangulata, mint egy venezuelai sorozat birtokának. Nem akartam elmenni, annyira jó volt a hangulat. Egy fiatal lány elmondta, miért zárt be az étterem. De házi lekvárt lehetett kapni. Körül is néztem Istvánnal a szőlős házzal szembeni lekváros házban. Többféle különleges ízben lehetett kapni lekvárokat. Vettem is egy rózsatövis ízűt, amelyet őszre rakok el.

Istvánnal egy közeli étterembe mentünk, ahol svédasztalos ebéd volt. 3000 Ft-ból annyit lehetett enni amennyi belénk fért. Én hoztam a szokásos formám. Csirkéből és paprikás rizsből nem akartam enni. Volt krokett, máj, krumpli és valami nagyon fincsi fűszeres hússzelet. Miután Istvánnal megebédeltünk visszamentünk a szőlős házhoz hogy picit ott időzzünk.

Az autó szerencsére nem melegedett be, mert István mindig le szokta takarni. Nehezen viseli a hőséget és a kocsijában van klíma. Szerencsére nem ártott meg nekem. Nem is fáztam. Folytattuk utunkat. Meg akartuk újra látogatni a tavat. Útközben egy dimbes-dombos területre érkeztünk, ahol mesés látvány tárult elém. Hatalmas száraz rét, csavart szénaboglyákkal.

A dombos réten sok képet készítettem. Magányos fák is voltak, melyek külön élménynek számítottak, ugyanis ezeket nagyon szeretem. Ha egy fa magányos annak oka van. Az ilyen magánnyal teli pillanatokat is szeretem megörökíteni, mert ki tudja, tervezik e kivágni vagy sem.

Az egyik szénaboglyára rögzítettem a telefonom és készítettem egy „őrjöngős” videót. Annyira jólesett, hogy jobban vagyok, nincs senki körülöttem, csend honolt végig a tájon. Vidéken lehet ilyesmit csinálni. Most éltem is a lehetőséggel. Minden, amit éreztem most kijött belőlem.

Nagyon tűzött a nap, de ez csak jó hatással volt rám. A zoknimra és a cipőmre rátapadtak a száraz szalmatöredékek. Ilyenkor túrán csakis cipőt szabad felvenni zoknival, mert szandálban nem nagyon lehet futkározni a réten. Egyszer megjártam keményen pár éve. L Miután visszasétáltam Istvánhoz kátyúba kerültünk. Nehezen, de sikerült kikecmeregni az autóval. A kuplung is felmondta a szolgálatot. István megijedt ettől, de szerencsére nem lett baj. A tavas részt kihagytuk a biztonság kedvéért, mert István meg akarta nézni, hogy be tud e állni a kuplung. Szerencsére így lett.

Istvánnal elmentünk megnézni a kisvasutat, de az éppen úton volt máshol és az állomás üres volt. 4 éve szerencsém volt lefotózni a vonatot.István és én 3 nehéz kört tettünk egy négyszemélyes hajtányon. Érdekesség, hogy 4 évvel ezelőtt könnyebben ment a menet, most pedig minden körért meg kellett keményen szenvednünk. L J De volt élvezetes oldala is és ez számított.

A kisvasúthoz tartozó vagonban lehetett jegyeket és ajándéktárgyakat venni. Egy pici faházacskát vásároltam, ami majd az őszi kollekcióba fog kerülni és ki lesz színezve filctollal. Sokféle érdekesség volt ebben a vagonban, mert kisebb vonatkiállítás is látható. Kevésnek tartottam a választékot, mert szívesen vettem volna látványos szuvenírt. De így is jó volt ott lenni. István jelezte, hogy menjünk, mert oda kell érnünk az Öreg morgó étterembe. Az út eléggé hosszú volt odáig. Kicsit féltem, hogy nem lesz helyünk, de szerencsére volt! J A helyzet az, hogy nem tudhatom, mikor érünk oda, ezért nem foglalok asztalt oda.

A szokásos kedvenc pizzámat fogyasztottam extra feltéttel, feta sajttal. Nagyon jólesett. Amilyen beteg voltam a napokban sajnos az étvágyamra is jócskán kihatott. Az óriás pizza viszont olyan jó volt. Tejberizst is ettem utána. Kicsit beszélgettünk még Istvánnal, mert nem siettem, ráadásul be akartam pótolni azt az elmulasztott időt, amit szerdán a lázam miatt kellett elhalasztani. Vacsora után megnéztük az Öreg morgó mögötti új épületet ahol esküvői vacsorákat és egyéb rendezvényeket tartanak. Nem tudtunk bemenni, de nagyon hangulatos volt a helyszín.

Lesiettem a falépcsőn és romantikus helyszínen találtam magam. Gondoltam is magamban, ha lenne párom, elvinném ide, hogy itt lehessünk. Nem messze egy aszályos patakot láttunk. Be is mentem a kövekre lépve.

István sok emléket idézett fel a múltjából a horgászattal kapcsolatban. Én igazából nem pecáztam sosem, mert nem kötött le. Nem vagyok nagy halevő sem. Más témákról is szó esett, közben pedig lassan, de visszasiettem a szárazföldre. Lassan ideje volt elindulni. Az Édeske cukrászdát ki kellett most hagyni, mert sajnos még nem ehettem fagyit. Elindultunk Istvánnal Nagymaros felé. Volt a vonat indulásáig még egy csomó idő és felautóztunk Maros soha nem látott oldalára.

Újépítésű házakba botlottunk. István megmutatta merre is dolgozott az édesapja. Kiszálltunk és sétáltunk egyet. Megláttam egy romos házat az egyik domb tetején. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha a Psycho vagy a Halloween című filmben lettem volna. J Elhagyatott épület volt, de semmiképp sem akartam bemenni. De kívülről lefotózni mindenképp! J

A vonatállomásra 21 óra után értünk ki. Nagyon elfáradtam a nap végére. Sajnos a vonat minden állomáson megállt. A 21:15-ös járat ezek szerint nem volt zónázó. L Több mint egy óra volt az út mire Budapestre értem. 3-as metrópótló busszal jöttem haza. Nagyon kellemes volt ez a nap és jó volt egy nap vidéken lenni, ahol csend uralkodott és nem olyan káosz, mint Budapesten. Persze a vidéki hangulatnak is megvan a maga hátránya. Kevés lehetőségek, sok rovar és még sorolhatnám. De ha az ember eltölt 1-1 napot a természetben egy kiadós autóstúra jóvoltából, akkor minden sokkal egyszerűbb és nagyszerűbb.

BEN