VISSZATÉRÉS A RETRÓ ÉLMÉNYKÖZPONTBA

Arra gondoltam elviszem Gyuri barátom a Retró élményközpontba, ami a Deák tér közelében van. Istvánnal sokat voltunk ott, forgattam is a helyszínen.

16:30-ra volt megbeszélve Gyurival a találkozó. A munkahelyére mentem, hogy onnan menjünk a kiállításra. A páternoszter liftek sajnos álltak, meghibásodtak. Kár, mert szerettem volna utazni velük. Nagyon szeretem ezt a liftet. J Gyurival hamar megérkeztünk a Retró élményközpontba. Előző nap is találkoztunk, de el kellett hamar válnunk, mert el kellett utaznia.

300 Ft-os áron, a MÁK kártyámnak köszönhetően be tudtunk menni Gyurival. Most nem fotóztam annyit, mint a múltkor, mert ismételt látogatásról volt szó. Mégis volt újdonság. Mégpedig a híradós asztalnál. Újra készítettem egy bevezető műsorrészt, majd észrevettem, hogy szemben velem magamat látom egy régi TV dobozon keresztül. J

Nagyon meglepődtem, mert ezt eddig nem vettem észre. Úgy éreztem magam, mint egy TV-s. Bár megvallom, hogy a valóságban nem lennék jó televíziós személyiség. Más, amikor a kitalált TV csatornáimat „vezetem”, vagy épp a netes műsoraimat készítem el. 

Gyuri sok olyan dolgot fedezett fel, amit én nem ismertem. Volt egy faxhoz hasonló írógép. Gyuri megmutatta hogyan kell használni a régi telefont, amelyet tekerni kell. Megvallom, sosem tudtam hogy kell alkalmazni. J Gyuri nagyon művelt ember, hihetetlen mennyi mindent tud. Sokat lehet tőle tanulni. Nagyon ért a vonatokhoz, járművekhez. Vérbeli vasutas. Irigylem őt azért, mert annyian szeretik.

A rendőrautóba ismét beszálltam. Kiderült, hogy szimulátoros. Ezt korábban nem vettem észre. Lehetett számítógépes módban vezetni. Nekem nem sikerült. Folyton visszahajtottam. J Ezután megnéztem újból a telefonfülkéket. Jobban megnézve mindegyik kagylóban más és más dolgokat lehetett hallgatni. Himnuszokat, indulókat, kabarékat és zenéket a múltból.

Gyurival megittunk a kiállítás után egy italt. Nagyon jól érezte magát, mert a gyermekkorára emlékeztette. Én is a szocializmusban születtem, 1986-ban, de nem emlékeztem belőle semmire sem. Persze voltak „termékek” a kiállításon látottak közül, amelyekre emlékszem. Pl. a világos hajszárító. Polaroid fényképezőgépet is láttam. Mennyire vágytam rá mindig mikor gyermek voltam, de sajnos sosem vettünk, pedig mennyire jó lett volna. Már egészen kicsi koromban érdekelt a fotózás, a múlt megörökítése és megtartása.

Olyan volt ez a Retró élményközpont, mint egy időutazás. Végül is az volt, gondoskodtam róla, amikor a netes műsorom legújabb epizódjának elejét kis színjátékkal megspékelve úgy készítettem el, mintha visszatértem volna a 80-as évekbe. J De ez legyen meglepi, a BENovelas műsorom következő adásában. J

BEN