Újra részt vettem a Támpont
önsegítő csoportján, amely ezúttal hosszabb ideig tartott a múltkorihoz képest.
Ismét visszatértek a kártyák és akadtak új feladatok is. Az önsegítő és
önismereti csoportot egy kellemes kis farsangolás követte.
Elég nehéz hetem volt. Először
Eszternél voltam, aztán pénteken nővéremmel a pszichiáteremnél, másnap pedig az
önsegítő csoporton. Épp hogy odaértem 14 órára a Támpontba. Szerencse hogy még
nem kezdődött el az alkalom. Fent az emeleten ültünk le, egy tárgyalóterem
szerű helyiségben. Múltkor lent voltunk. Az újabb alkalom során azzal kezdtük,
ki, hogyan jött. Sorban elmondtuk mik történtek velünk mostanában.
Asszociációs kártyákkal
folytatódott a csoport. Mindenkinek húznia kellett egyet. Én most egy
félelmetes arcú, esti hangulatos kártyára tettem le a voksom, amelyben az
indulatokra, és a feszültségekre fektettem a hangsúlyt. A többiek is
hozzátették a saját kártyájukat, mint a múltkor. Alkotni kellett a többi
kártyával együtt egy történetszerűséget. Ez jól sikerült. Az alkalom során
mindenki beszélt a saját félelméről, melyekről nem írhatok semmit, mert köt a
titoktartás.
A szünet után egy ún. habitat kártyákkal játszottunk. Az is
volt a múltkori alkalom során, de most más téma felé vettük az irányt. Fejenként
6 db lapot kellett húzni, és egyet magunknak félretenni. Mindenkinek az adott
félelmét, problémáját kellett kérdésbe foglalnia és az egyik kártyával
azonosulni. A maradék ötöt pedig másoknak, segítség céljából felhasználni.
Bíztató, segítő és hasznos mondatok hangzottak el, és a többiek ezeket le is
írták. Néhány fontos mondatot itt is megosztanék:
- Mindig kell egy adott hely, ahol egyedül lehetünk és nyugodtan
gondolkozhatunk.
- Ne görcsöljünk, hanem élvezzük az élet minden boldog pillanatát!
- Szembe kell nézni a félelmeinkkel, mégha nagyon nehéz is. (Volt
egy ember, aki egy havas tájon állt, talpig felöltözve. Farkasszemet nézett a
farkasokkal, akik vigyorogva figyelték az embert. Ez az egyik képen volt rajta.
Az rossz ember sokszor olyan, mint egy farkas, aki a gyenge pontunkat keresi és
ha megtalálja akkor kíméletlenül lecsahat! )
- Mi uraljuk a környezetünket és ne az uralkodjon rajtunk! (Ne
akarjunk megfelelni senkinek sem, mert az semmi jóra nem vezet! Pl. a marionett
bábu.)
- Távolodjunk el egy kicsit és próbáljuk messziről látni a problémáinkat.
- Belső tűz: Akarat.
- Mégha minden össze is dől, a nap egyszer kisüt. Vagyis történnie kell
olyan dolognak, amely mindent megváltoztat. (Én erre a csernobili
katasztrófát hoztam példaként, amelynek bekövetkezése után sok évvel ismét
magához tért a természet és szépen lassan visszaveszi azt, amelyet az emberek
elvettek tőle.)
- Küzdjük le a korlátainkat, hogy szabadon szárnyalhassunk.
- Néha el kell fogadni a segítő kezet.
- Úgy lehetsz a rendszer része, ha nem vagy sem elkövető, sem pedig
áldozat!
- Közelebb kell engednünk azokat, akik fontosak nekünk.
Egyesek nagyon szeretik
magukat másokhoz hasonlítani. Vannak olyan emberkék is, akik szeretnének
olyanok lenni, mint mások. Egyesek irigykedve figyelnek azokra, akiknek sok
mindenük van. Elhangzott egy nagyon értékes mondat: Minél
több mindenünk van, annál több a vesztenivalónk!
A csoportot úgy éltem meg,
mint anno egy esti iskolás napot. Ültem, jegyzeteltem és hirtelen ismét estis
diáknak éreztem magam, aki rohamléptekkel, kapkodva jegyzetel, hogy elkaphassa
a lényeget. Most azonban életem megmentése és rendbetétele a tét. Erőt
merítettem a másoknak szánt mondatokból is. Pár hasonló elhangzott, mint előző
nap a pszichiáternél.
A csoport végén mindenki
sorban elmondta, hogy ki mit visz magával haza az alkalomból. Én azt feleltem,
hogy tapasztalatot és sok érdekességet, melyeket fel tudok használni az életem
helyrehozásában. Képes voltam megnyílni a többiek előtt, mert pont ez volt a
feladat. Ezzel is sokat segítettem magamon és persze másoknak is adtam egy
csomó hasznos mondatot, tanácsokat. A csoport lényege, hogy egymást segítsük.
Ez sokat jelentett és jelent nekem. Jövő hónapban is menni fogok. A legjobban
az tetszett, hogy bíztattam másokat és elláttam őket hasznos tanácsokkal. Az
alkalom után kicsit elfáradtam, de tudtam lazítani egy keveset. A második
felvonás ezután következett.
„Megszöktem
a sittről!”
Tavaly volt a közelben egy
turkáló, ahol sok szuper pólót vettem. Voltak különböző munkaruhák is, köztük
fehér, kék és pirosnarancs színű. Az utóbbira esett a választásom, ugyanis fel
akartam használni egy rövidfilmemhez, melyet tavaly vittem volna a filmszemlére,
de aztán nem lett kész a film, a ruhát pedig eltettem. Az autizmust akartam
bemutatni úgy, hogy milyen érzés annak börtönében lenni. Mivel most farsang
volt, gondoltam, hogy előveszem a kezeslábast és rabnak öltözök. BEN2019-es
lettem, emléket állítva az egykori BEN1986-os időszakomnak. Felavattam azt az
ezüst maszkot is, melyet nemrégiben készítettem. Volt sikerem.
A farsangra sokan elmentek.
Voltak, akik a csoportból is maradtak. Kb. olyan este 8 előtt jöttek egyszerre
7-en! A hangulat remek volt, és egyre kevésbé feszengtem. Ha belegondolok abba,
hogy 6 éve, 2013-ban, mikor maszkosnak öltöztem a Habroló bárban, akkor
mennyire féltem. Azóta persze más lett minden. Egyre inkább felszabadult voltam
és segítőkész. Tudtam kezdeményezni, beszélgetni. Egyszer vonultam el, hogy
szünetet tartsak, mert azt kellett. Azzal, hogy szökött rabnak öltöztem, ezzel
szimbolikus is voltam, hisz eleve az autizmusom olyan, mintha egy börtönben
élnék, és igyekszem ledönteni az akadályokat. A műanyag, szándékosan
elszakított műbilincs volt az egyik ilyen akadály, amellyel azt akartam jelezni,
hogy az egyik nehézségem leküzdöttem. A többi még hátravan. Az ezüst maszkomon
1-2 ember nevetett, de nem zavart, hisz tényleg vicces volt. J Az egyik ember, akivel
még a rapid randin beszélgettem, hogy honnan szereztem a rucit. Azt
válaszoltam, hogy a megszöktem a sittről. Kedvesen nevetett ezen, mert ezt
direkt poénnak szántam. A farsangon modern, bulis zenék mentek és kérni is
lehetett számokat. Én egy Laura Pausini dal mellett döntöttem, amely a tavalyi
Fatti Sentiréről származik. Az E.STA.A.TE ideális volt erre az alkalomra. Volt
másféle zene is. Akadt sajnos durvább, de kibírtam.
Eredetileg 23 óráig tartott a
farsang, de 22 előtt elindultam. 21:24-kor átöltöztem. Sokan Activity-t
játszottak az emeleten, lent pedig már nem volt nagy bulizás. Rettentő hűvös
volt hazafelé menet. Hosszabb ideig tartott hazajönnöm, mert a Támpont egy
eldugott utcában van.
Hazaérve egy jó meleg zuhany
és egy lefekvés előtti kis latin muzsika kicserélt. Nagyon büszke voltam magamra,
mert fel tudtam mérni magam egy közösségben és ami a legfontosabb az, hogy a
korábbi hibáimból tanulva, ha nem is mindegyikből, de látom, hogy tovább
fejlődök és remélem, hogy ez így is marad.
B E N