RAPID RANDI

Részt vettem egy különleges eseményen, amely egy ún. gyorsismerkedős csoport. A Támpont Egyesület jóvoltából lehetőségem nyílt arra, hogy újabb kapcsolatokra tehessek szert. Januárban voltam már náluk az önsegítő szivárvány csoportban.

19:30-ra kellett menni, de szokásomhoz híven hamarabb érkeztem. Fent az emeleten volt megtartva az alkalom. Először 12-en, aztán végül 14-en lettünk. A Rapid randi eseményre regisztrálni kellett, és ezt a helyszínen megerősíteni. Kaptunk két lapot. Az egyik egy 12 kockából, és 2-4 oszlopból álló papír volt, melybe be kellett írni mindenki nevét a megfelelő sorszáma mellé. A másik lapon beszélgetési tanácsok voltak listázva, hogy az megkönnyítse a kommunikációt. Vagyis, hogy mit vigyünk bele a beszélgetésekbe. Ennek kifejezetten örültem, mert ezt fel tudom használni máskor is, más alkalmakra.

A rapid randi lényege az volt, hogy mindenkinek minden taggal kellett 5 percet beszélgetnie. Kissé fárasztó volt, mert már 6 beszélgetés után kezdtem fáradni. Szerencse hogy a 7. után volt egy pici szünet, így fel tudtam töltődni. A többi beszélgetést már könnyedén végigvittem. Eszembe jutott a matematikai gráfos anyag, amikor a feladatban mindenkinek mindenkivel kellett koccintani, majd kiszámolni, hogy hány koccintás is történt. Össze is zavart.

13 különböző emberrel beszélgettem. Legtöbbjük transzexuális volt. A beszélgetések után olyan lehetőség állt előttünk, hogy akikkel beszélgettünk eldönthettük, hogy kapcsolat, barátság vagy egyik sem, vagyis a nem-et is be lehetett jelölni a nevek mellett kockákba. Mint egy lottószelvény esetében. Mind a 13 ember különbözött a másiktól. Akadtak olyanok, akitől megijedtem, bár nem mutattam ki. Olyan is volt, akiről megtudtam, hogy 1999 decemberében született és erre rávágtam, hogy a BS (Budapest Sportcsarnok) akkor égett le, illetve Zámbó Jimmy ott koncertezett utoljára. A lány mintha megrémült volna. Picit elnevettem magam a reakcióján. Sokszor van ez, de nem rossz szándékkal teszem. Teljesen normális emberek vettek körül. Két egyetemistával is beszélgettem, akik közül az egyik kémia szakos. Megjegyeztem azt, amikor én esti gimnáziumos voltam akkor csak 10-11-ben tudtam megérteni a kémiát, de csak az elméleti részét. Visszaemlékeztem Laci barátom segítő kártyáira, köztük arra, hogy válogassak az emberek közül, hogy egyáltalán kihez érdemes közelednem vagy sem. Ezt a „definíciót” tudtam alkalmazni. Megfigyeltem a 13 embert és akadt köztük olyanok, akik gyanúsak voltak nekem. Ők X-et, vagyis a nem kockás voksot kapták. Akik szimpatikusak voltak pipát kaptak. Mind a 13 ember kapott rólam egy rövid, lényegre törő képet, és én is róluk. Leginkább a zenei ízlésükről faggattam őket. Nem lepődtem meg azon, hogy nem ismerték a latin zenei kultúrát, azonban egy lány igen, mégpedig a Csacska angyal (Floricienta)című sorozat által. Szerette a zenéjét.

Meg voltam elégedve magammal, hogy felszabadultabb voltam és könnyedén vettem az akadályokat. Könnyedén, mint anno. Az, hogy némely esetben kicsit zavarban voltam ez sajnos természetes, nem lehet ezen változtatni. De minden jól sikerült a kommunikációk terén. Nagyon büszke voltam magamra, bár kissé kapkodósnak tartottam ezt a gyorsított ismerkedést, mert 5 perc alatt nem kaphatunk bő információt a másik féltől. Az alkalom után beadtuk a papírjainkat és megmondták, hogy majd eldől mi lesz. Mintha dolgozatot írtam volna és miután befejeztem be kellett adni.

Őszintén szólva nem várok semmit ettől az egésztől. Ez az alkalom arra volt jó, hogy fejlesszem magam, szokjam a közösséget. Amit szerettem volna megkaptam. Részt fogok venni a többi alkalmakon. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom a Támpont Egyesületet, de úgy, hogy csak annyit vállalok, be amennyit bírok. Laci barátom anno azt írta egy másik segítő kártyán, hogy osszam be, amelyhez hozzájutok, és ne akarjam rögtön felélni. Nem kótyavetyélem el az új lehetőségeim. A rapid randi után félórás kötetlen beszélgetés következett, de kissé kimerültem és inkább hazaindultam. Ez egy kicsit sok volt.

Késő este a Keletiben

Eltévedtem. Mintha a Gellért-hegyet láttam volna a távolból és elindultam arrafelé, hogy így könnyedén hazajussak. Olyan volt, mint a délibáb. Eltűnt. Csak az esti sorlámpák világítottak rám. A Keleti pályaudvaron találtam magam, és elhatároztam, hogy metróval megyek haza. Lementem az aluljáróba, ahol senki sem volt.

Kissé féltem, mert nem nagyon szeretek késő este mászkálni. Elég egy hónapban egyszer, amikor István barátommal 21 után jövünk ki a szórakozóhelyekről és ilyenkor beindul az éjszakai élet. Szerencsére nem úgy, mint a terror éjszakája című filmben. A 4-es metró elment és csak később indult volna a következő. Kihasználtam az ürességet és készítettem pár újabb metró kijáratos képet.

 

Mióta a Keletit felújították, teljesen nem jártam be az egészet. Tisztára labirintusszerűvé variálták. Sokkal szebb volt annak idején, még a 2-es metró felújítása előtt, amikor csak 1 bejárata volt és nem rakták tele kisebb oszlopokkal. A 4-es metrót fentről látni érdekes volt. Más járműre pattantam és azzal mentem haza.

Érdekes, hogy az emberi kapcsolatok mennyire nehezek. Írok egy érdekes hasonlatot. Annak idején az esti gimnáziumban a Sokszínű matematika című könyvből tanultam. Minden tanévben más színe volt a tankönyvnek. Előrelapozva megijedtem attól, hogy mennyire nehezek a feladatok. Az emberek és az emberi kapcsolatok is sokszínűek és bonyolultak. Egy rapid randis ismerkedés, mint ahogy fentebb írtam nem biztos, hogy tartós barátságot hozhat. Ha ki is alakul valami is, milyen jövője lehet? Nem biztos, hogy itt olyan barátra találnék, mint István, Laci, vagy Georgina. Nagyon sok a felszínes ember és vigyázni kell az ilyenekkel. Főleg ha interneten próbálkozunk a kapcsolatokkal.

Meleg virtuális csoport

Január óta tagja vagyok egy meleg zárt csoportnak. Szerencsére nem olyan, ami a szex hirdetésektől hemzseg. Azok idegesítenek! Nem egy ilyenben voltam és szó szerint menekültem onnan. A mostaniban ahova járok, érdekes emberek vannak. Kicsit önmagam lehetek, hozzászólok témákhoz, de tartok a konfliktusoktól. Önmagam adom, nyílt vagyok a vágyaimmal kapcsolatban, de nem viszem túlzásba. Másképpen gondolkodok, mint az átlagos ember, ezért könnyedén érthetnek félre. Ezt sajnos nehezen viselem. Eddig szerencsére komolyabb baj nem történt, de az egyik adminnal kapcsolatban vannak aggodalmaim. Mégpedig a stílusa miatt. Készítettem a csoportnak segítő videót, sokaknak írtam kedves szavakat. Én is kaptam egy csomó jó véleményt, ami szintén segített, főleg olyanokat amelyek tovább fejlesztik az önértékelésem. Ez számomra nagy dolog. Ám azonban kétségeim vannak afelől, hogy ez a csoport is nekem való lehet. Főleg azok után, ami az egyik taggal történt, ki bejelentette, hogy távozik a csoportból. Néhány tag megjegyzése megdöbbentett.

Jelentős változáson estem át az elmúlt időszakokban. Könnyebben tudok kezdeményezni, de a zavarban vagyok című rész mindig bekavar, és ezért sajnos más ember benyomását kelthetem. Ebből is születnek sajnos félreértések. A változás éve igazából mostanában indult be igazán. Csupán az alvás és evés problémámmal vannak nagyobb nehézségeim, de ezeket is le fogom tudni küzdeni. Mindent szép, sorjában.

B E N