EGY ÚJ IDŐSZAK KEZDETE

Mindannyiunk életében most rendkívüli időszak vette kezdetét. Miközben e sorokat írom, önkéntes karanténban vagyok. 2020 elejétől hallani lehetett az egész világban, hogy egy újfajta koronavírus indult el, amely mára az egész!!! világot karanténba kényszerítette! A blog folytatódik, de a BENovelas magazin kicsit szünetelni fog. A karantén végéig. Március 28-tól kijárási tilalom van érvényben Magyarországon és meg van határozva, hogy bizonyos korosztály mikor, melyik napszakban mehet ki. Én, amit tehettem, megtettem és továbbra is megteszek mindent, amit csak lehet. 2-4 naponta ki kell mennem, mert a levegőzés és egy kis séta fontos nekem. Ezt összekötöm a bevásárlással. Megtudtam, hogy sétálni el lehet menni, tehát igazán nincs bezártság, amelynek viszont örülök. Ahol lakom a közelemben vannak a kedvenc helyeim, és akár mindennap elmehetek oda, ám azért naponta kimozdulni nagyon sok lenne. Még a normál időszakban is sokat szeretek itthon lenni. Ha a gyerekek itt vannak, akkor velük mindig elmegyek, ha jó az idő.

Mint írtam a BENovelas magazin egy ideig nem lesz. Viszont írok cikkeket, amelyeket egyelőre nem fogok kinyomtatni, mivel nem megyek a Móricz-ra nyomtatni. Csak akkor lesz egyben minden kinyomtatva, ha ki lehet végre menni messzebbre. Meg kell védenem a szüleimet a betegségtől. Új lemezek rendelése is szünetelni fog. Ám azonban az új cikkek olyan visszaemlékezősek lesznek, melyek leginkább a facebookos privát csoportomban lesznek elérhetőek. Volt időszak, amikor 2009-2013-ig volt egy másik blogom, de megszüntettem és ugyan ott nem írtam olyasmiket, mint a jelenlegiben. Tehát a karantén alatt, ha nincs is új kalandom, visszaemlékezek a régi idők szép emlékeire.

Nem mehetek tömegközlekedéssel, pszichológushoz és még más helyekre sem. Ha megyek a boltban, akkor megtartom a kellő távolságot az emberektől. Kicsit ijesztő, mert mindig bennem van egy ún. frászcsengő, de nem szabad átengednem magam a démonjaimnak. Ezt egy ismerősöm mondta sokszor. Mindig ez a szó nyugtat meg. Nővérem is mondogatja, hogy túl leszünk rajta. Most Magyarország olyan, mintha be lenne zárva. Se ki, se be nem mehet senki. Akkora káosz van az egész világban. Nem vették komolyan ezt a vírust. Ki gondolta volna, hogy napjainkban ilyesmi előfordulhat? Danna Garcia telenovella színésznő is koronavírusos lett, aki jelenleg otthonában van karantén alatt. Ricardo Montaner, Laura Pausini és Alejandro Sanz ugyan nem betegek, de ők is otthonaikban vannak. A facebookon posztolgatnak magukról képeket és olvasom az üzeneteiket.

Ijesztő a tudat, hogy a világ számos pontján leáll az élet egy alattomos vírus miatt, amely nemcsak emberi életet követel, de komoly gazdasági válságot is előidéz. Szomorú és félelmetes. Én úgy látom ezt, hogy az emberiség nem vigyázott a Földre és komoly szerepet játszhat a régóta tartó klímaválság is, amely egyik oka lehetett a koronavírus elindulásának. Amolyan figyelmeztetés ez az emberiségnek.

Idén persze tartok húsvétot, mert az a kedvenc ünnepem. Az idei autizmus világnapi sétáért nem kár, mert ha ugyanarról szól mint a korábbiak akkor senki sem vesztett semmit sem. A következő időszak részben a visszaemlékezések időszaka lesz.

BEN

ALEJANDRO SANZ MÁRCIUS 15-I ELŐADÁSA JUANESSEL

Alejandro Sanz a koronavírusra való tekintettel szintén megkért mindenkit, hogy aki teheti, maradjon otthon. Az énekes március 15-én este 21:30-kor egy speciális kis koncertes előadást tartott, amelyet élőben közvetített a youtube.

A 76 perces „kiselőadás” nagyon hangulatos volt. Vendégénekes Juanes volt, aki Alejandro mellett ült. Felváltva énekeltek. Az elején két dalt nem ismertem fel, melyet Alejandro Sanz énekelt, a többit viszont igen. Juanes dalaiból is felismertem néhányat, bár őt nem igazán hallgatom. Igaz, van itthon lemezeim tőle, de annyit nem hallgattam. Két CD-t kaptam, egyet vettem még sok évvel ezelőtt. Most így Juanest hallgatva Alejandro Sanz mellett úgy döntöttem, kap egy lehetőséget. A La Camisa Negra című dal nem épp a kedvencem. Valahogy nekem nem jön be, de a többi elment.

Juanes mellett egy fiatal lány is csatlakozott Alejandro mellé és együtt énekelték a Mi Persona Favoritát.

Alejandro Sanz és Juanes remekül szerepeltek. Jazz és unplugged hangulatú volt az egész előadás. Csodálatos volt a háttér, bár az zavaró volt, hogy a közvetítés során csak két részét mutatták a helyszínnek. Tapsokat hallottam a háttérből, de akik jelen voltak ezen a rendkívüli eseményen nem láttam őket. Remélem lesz hasonló előadás, ezúttal több dallal. J Én nagyon jól szórakoztam miközben néztem a kis koncertet, bár Alejandro Sanz egyre idősödő arcát nézve kicsit szomorú is voltam. Olyan zenei veterán tekintetű volt. Ha belegondolok abba, hogy most egy vírusháború közepén állunk, ez a latin zenei kiskoncert most épp jókor jött. Segített abban, hogy pl. ne gondoljak erre a koronavírusra. A zene feledtette velem erre kis időre, hogy bizony nagy bajok vannak a világban.

BEN

ZENEAJÁNLÓ: ALEJANDRO FERNÁNDEZ: HECHO EN MEXICO

A 2017-es Rompiendo Fronteras után 3 évvel később megjelent Alejandro Fernández vadonatúj lemeze, a Hecho en Mexico (Mexikóban készült) című új albuma. A 38 perces ranchera stílusú lemezt félően rendeltem elő, mert nem nagyon szeretem a mexikói népzenét. Amikor beharangozták az közelgő új album egyik dalát, a Cabellerót (Lovag) akkor az a szám nagyon megtetszett nekem:

Gondoltam megkockáztatom, és előrendelem a CD-t. Idén február 14-én jelent meg, de csak most érkezett meg a lemezemem, mivel sajnálatos módon a magyar boltok nem árulják.

Az új albummal meg vagyok elégedve, ám azt sajnálom, hogy most Alejandro Fernández nem egy pop stílusú lemezt dobott piacra, hanem visszatért úgymond a gyökereihez. Anno ugyanúgy indította a karrierjét, mint édesapja Vicente Fernández, aki csak a mexikói népzenének élt. Alejandro Fernándeznek legutóbb a Dos Mundos két részes albumában volt egy népzenei, illetve egy popzenei lemeze. Így mindkét rajongótábor egyszerre örülhetett. De ez 2009-ben volt.  

Kicsit megvallom, nagyon szomorú látvány volt az öregedő Alejandro Fernándezt látni a Caballero című videóklipben. Az énekesen nagyon látszik a kor, pedig még csak 49 éves. Pontosan 20 évvel ezelőtt jelent meg az Entre Tus Brazos című lemeze, ami az első számú kedvenc albumom az tőle. Visszatérve az új lemezre, a Hecho en Mexicóra kicsit olyan megindító. Lágyan és selymesen hat a lelkemre. Elképzelek egy birtokot, ahol sok a szép virág, kellemes meleg levegő fújdogál és árad a szerelem mindenhol. Mint amikor a kismadarak repkednek ide-oda. Alejandro Fernández mintha visszatekintene a múltjára, és mint látogató időutazásként éli meg ezt a pillanatot. Ezt megmagyarázza a fekete-fehér borító, az aranyszínű betűk és a lovak, amelyeket az énekes nagyon szeret. Alejandro Fernándeznek Mexikóban alapítványa van, amelyben-nagyban támogatja a mexikói kultúrát. Alejandro Fernándeznek két gyermeke van. Egyikük Alex, aki szintén énekes, de ő is a népzenei kultúrát erősíti. A másik gyermeke Camila Fernández, aki már énekelt együtt az édesapjával az Oroszlánkirály című mese spanyol változatának új verzióját. Camila Fernández vendégszereplő is volt a Soy Luna című argentin telenovellában.   

Emlék 2004-ből

Amikor Alejandro Fernández 2004-es albumát megvettem a megjelenéskor a CD füzetbe volt írva, hogy Hecho en Mexico. J Ez nagyon érdekes.

Alejandro Fernández új albuma elérhető a spotifyon:

https://open.spotify.com/album/6pbAg7ucQDM2j47aCaxpMI

BEN

ÉG VELED R(M)ETRÓ STÍLUS! 1.

Gondoltam készítek a másnap lezárásra kerülő 3-as metró Ferenciek tere és Arany János utcai metrómegállóról egy búcsúvideót, amelyben még egyszer látogatást teszek a két állomáson a felújítás előtt. Persze volt még néhány búcsúfotó is, amelyet közvetlenül március 7-e előtt készítettem. Március 9-től írják a lezárást, de ezen kívül ott a szombat és a vasárnap, amikor a 3-as metró középső szakasza is le van zárva. Tehát az utasoknak már március 7-től nincs lehetőségük az állomásokra lejutni. Biztosra veszem, hogyha a szerelvények áthaladnak a kieső megállókon, akkor úgy eltakarják, hogy a kíváncsiskodó ne lásson részleteket.

Sajnos mikor a 2-es metró felújítása zajlott nem tudtam dokumentálni az eseményeket. És később megfogadtam, hogy a következő metrófelújításoknál már odafigyelek. A piros vonal rekonstrukciója kb. 15-20 év múlva esedékes. A kisföldalattié talán 5.

Furcsa érzés volt úgy a Ferenciek terei és az Arany János utcai állomásokon lenni, hogy ez volt az utolsó alkalom abban az arculatban látni amilyenben most van. Mikor a metrószerelvénnyel „örökre” elhagytam a helyszínt az utolsó másodpercig fotóztam 1-1 búcsúképet. Hiányozni fog a piros tetejű Ferenciek tere a márványborítású falburkolatával. Az Arany János utca szintúgy, mert az egykori Kossuth téri metróállomásra hasonlít. Ilyenkor írom le újból a szokásos szövegem, hogy szeretek mindent megörökíteni, mert holnap minden más lesz. A világ folyamatosan változik és meg kell örökíteni a számunkra szép dolgokat. Azt hiszem remekül bizonyítottam az állításom.

Néhány extra kép. Szerettem volna venni a Retró lángosozónál egy búcsúlángost, de kiderült, hogy március 1-én bezárt. Na, ebből kimaradtam, de sebaj, a fotók és a videóanyagok a lényeg. A 3-as metró Arany János utcai házas bejáratánál sajnos az üzleti helységek szétverve állnak. Most már szinte bizonyos, hogy le fogják azt a házat bontani. A lezárandó megállókban csak 1-2 helyen láthatóak az állomást jelző táblák. 

Videós összeállításomban igyekeztem a legtöbbet kihozni. Így az utolsó nap kicsit kapkodós voltam. Ha visszagondolok arra mennyi fotót és videót csináltam a 3-as metróról rájövök, nem eleget készítettem. Mert nincs olyan, hogy elég. Mindig volt olyan dolog, ami kimaradt sajnos, és lesz, ami kimarad. Ez lehet bármi. A r(m)etrós cikk nyáron folytatódik! J

BEN

A KLASSZIKUS 11.

Újabb ritkasággal lettem gazdagabb. Egy klasszikus Ricardo Serie de Oroval. A Face The Music-on néha elérhetőek régebbi, alig forgalmazott darabok, melyekből mindig egy darab van. Van, amelyik nagyon drága, és van, amelyiknek elfogadható az ára. Most a Serie de Oro volt rendelhető, melynek a 2012-es kiadása lett az enyém. Az eredeti kiadvány 2003-as, és annak tengerkék színe van. Amit én vettem az egy fekete tüzes borítójú. A számlista ugyanaz, csak más a borító. Sajnos a kiadvány egyszerű és az énekes képe nincs benne. A szenvedélyek lángjait viszont látom benne, elvégre szerelmes dalokat tartalmaz a CD. A szegényes borítót leszámítva nagyon tetszik ez a válogatás. A legtöbb dal az 1995-ös Viene del Alma című albumáról van. Eddig a legrégebbi Ricardo Montaner album az Es Así volt, amely 1997-ben jelent meg. Az énekes korábbi lemezeit nem vettem meg. Volt rá lehetőségem, de nem éltem velük sajnos. A 2009-es gazdasági világválság okozta áremelések és az egyre fogyó kínálat okozta mindezt. Volt pár olyan CD, amelyet megrendelhettem volna, de túl sokba került. 

Montaner válogatásalbummal, a

 

A Serie de Oro igazi kincs! Nagyon remekül összerakott válogatás. Van benne egy dal, amelyben a Charlie angyalai sorozat zenéjének „részlete” van benne. J Ez a Pasa Todo:

A nagy kedvencem erről a válogatásról az Un amor más grande que el amor:

Ezzel az albummal valamelyest kompenzáltam magam a korabeli Montaner albumok kihagyásai miatt. Sajnos ma már nem rendelhetőek az énekes régebbi lemezei. A kiadó szinte az összeset törölte a katalógusából. Sajnos más énekesek lemezeivel is megcsinálják ezeket. Van, hogy kiadók szűnnek meg, vagy más névvel tovább működnek.

Ez a válogatás a 11. Montaner CD ami meglett. J

BEN

ÉLET EGYENES

Az LMBT Történeti Hónap keretében az Art-Tér művészetterápiás foglalkoztató újabb egyalkalmas alkotói alkalmat rendezett Az én történetem címmel, de ezúttal más volt a helyszín. Az Astoria helyett a Kiss János Altábornagy utcában került sor a több mint 3 órás alkalomra.

Könnyen, a 212-es autóbusszal indultam el a Boráros tér felől, amely kb. 20 perc után a Kiss János Altábornagy utcához vitt. Jól ismertem a helyet. Egy osztálytársam lakott ott a speciális suliból. A helyszín 15 év alatt eléggé megváltozott. Sok emlék jött a felszínre, melyekről inkább nem írnék.

Beljebb mentem a Kiss János Altábornagy utcában, és rátaláltam a 28/A, Közös Pont nevezetű stúdióba. Belépve Anett már ott volt, aki az elmúlt 2 évben a Prideos egyszeri alkalmas Pride alkotói csoportjait is vezette. A mostani hely nagyon szép volt, IKEA szagú. Lassacskán, de a többiek is megérkeztek és elkezdtük az alkalmat.

Az első körben be kellett mutatkozni és a nevünk kezdőbetűjével egy tulajdonságot mondani. Én Ben-ként mutatkozok be már hosszú évek óta és bolondos Ben-nek neveztem magam. Anett ezután mondatokat kezdett mondani, melyeket mindenkinek saját ízlése szerint kellett befejeznie. Körben. Én így válaszoltam:

1)      Azért vagyok itt, mert szeretnék másokkal is alkotni.

2)      Ha én lennék Superman megmenteném a világot.

3)      Ha én lennék a miniszterelnök, megállítanám a szegénységet.

4)      Ha mehetnék a Holdra ételt, italt és zenét vinnék.

A második körben 20 percünk volt arra, hogy lerajzoljuk a mi történetünk. Születéstől egészen mostanáig. Nem volt könnyű feladat, ráadásul kevés idő állt a rendelkezésünkre. Porpasztellkrétát használtam, ezüst ragasztószalagot és filcet a rajzomhoz. Elég gyorsan eltelt az idő, de be tudtam fejezni. Szerettem volna hozzáadni mást is a művemhez, de arra már nem volt elegendő időm.

Szünet után körbeültünk és mindenki elmondta, hogy pontosan mit fejezett ki a művével. Fontos kikötnöm azt, hogy a csoportban lévő tagok nevét nem adhatom ki. Azt sem, hogy milyen problémákkal küzdenek. Egy dolgot mégis leírok, mert fontosnak tartom, hogy ezt megoszthassam az olvasóimmal. Volt egy lány, aki nem tudott hozzászólni a témákhoz. Össze volt törve szegény és a sírás határán volt. Anett észrevette, hogy baj van és rákérdezett. A lánytól ezután megkérdeztem, hogy van e kedve beszélni a rajzáról. Elsírta magát és felesleges személyként gondolt önmagára. Adtam neki két papírzsepit, és bátorító szavakkal láttam el. Sajnáltam ezt a lányt, mert látszott arcán a félelem és a fájdalom. Persze nem írhatom le, hogy miről van szó, de azt igen, hogy nagy hatással volt nemcsak rám, de másokra is. A lány az alkalom végén már nyugodtabb volt.

Amikor az én rajzomról esett szó kissé feszültséget éreztem. Nem volt vidám az életem és most úgy éreztem, hogy vissza kell emlékeznem egy csomó borzalomra. A színes szivárványrészletek egy vihar utáni állapotot ábrázolnak. A vasfogú szörny, aki azt kiáltja nekem, hogy Gyere vissza!!! az a múltam, amely sokszor visszatér, vissza akar húzni, és ami elől folyamatosan próbálok menekülni. A fekete pálcikaemberke én vagyok, BEN. Én azt kiáltom a múltnak, hogy Nem!!! Egy idővonalon rohanok a jövő menedéke felé, amely egy metrólejáró. Ha a szerelvényben vagyok, és az elindul, gyorsan elvisz, hisz a metró szélsebesen száguldó közlekedési eszköz. Kiszabadít a múltamból a boldog jövő (futuro) felé. A múltat (Pasado) pedig végleg magam mögött hagyhatom. Az idővonalakon pár évszám is van. Azok az évszámok, amikor a legtöbbet szenvedtem. Nem az összeset tudtam leírni sajnos. Megjegyeztem így a végére, hogy szívesen elmenekülnék messzire, ha tehetném, távol a sok gonoszságtól.

Eredetileg 19-kor ért volna véget az alkalom, de majdnem 21 óra volt mikor végeztünk. Úgy döntöttem, hogy nem megyek még haza, hanem metrózok egyet. A Kiss János Altábornagy utcában kellemes fények világítottak és vártam az 59-es villamost. Helyette a 102-es busz jött, amely levitt a Délibe:

Lemenve a lépcsőn a márványfalakat úgy világította a neonfény, mint anno a Moszkva téri metrómegállóét. Siettem a 2-es metróba, hogy a Deák tér felé mehessek. Onnan lesétáltam az Arany János utca felé. Le akartam fotózni a metró kijáratát, mivel hétvégén le van zárva. Március 9-től már elbarikádozzák, és gondoltam, hogy megörökítem az utolsó retró pillanatokat:

Szép és hangulatos képeket készítettem emlékül. A metróházhoz tartozik a Retró lángosozó, amely szintén bezár. Sokan álltak ott sorba. Lehet, hogy búcsúzóul még elmegyek oda a lezárás előtt. J

Az M3-as jelzésű metrópótló megérkezett a megállóba, majd visszavitt a Deák térre. Onnan a kisföldalattival mentem haza.

Jót tett ez a művészetterápiás csoport, főleg hogy ez segített abban, hogy oldottabb legyek. Muszáj, mivel szeretném, ha az oldottságom mindig megmaradna. Érdekes, nagyon jól viseltem mindent és már nincs bennem akkora félelem, mint sok évvel ezelőtt volt. Ez elmúlt szerencsére. De a rajz elgondolkodtató volt. Főleg az élet egyenesem, amelyen menekültem a vasfogú ellen. Az élet egy vonal, amely lehet hosszú és rövid. Mindig akad egy állomás, mint egy metrónál. Egyes állomásaink során sok mindent megélünk. Új kapcsolatokat, vidámságokat, szomorúságot, fájdalmat, stb-t. Halálunk során a kihúzóban végezzük.

BEN