ÚJPEST-KÖZPONT FELÉ

István barátom a neten megnézett egy bárt, amely az Újpest-központ aluljárójában található. Mivel állásidőn volt, így fabruár 13-án tudtunk találkozni, hétköznap. A 3-as metró is járt. Találkozó előtt az Arany János utcai állomáson fotóztam egyet, mert hát közeleg a márciusi lezárás és addig akartam pár búcsúfotót készíteni. Persze ezeket külön cikkben osztom meg, ha teljesen készen leszek a munkával.

Istvánnal metróztunk az Újpest-központig. Az üres metrómegállóban megláttam az októberi Il Divo koncert következő reklámját. Gyorsan le is fotóztam, ráadásul az egyik felújított állomáson volt a plakát kitéve! J

  

Nem tudok máig betelni a megújult északi állomásokkal. Olyan gyönyörűek! Sajnos a régi metrószagát elvesztette, de ez a legkisebb probléma. Jelenkorból hamar 30 évvel korábban találtuk magunkat, hisz az aluljáró még a régi volt. Idén lesz decemberben 30 éves az újpesti szakasz, amit utoljára adtak át. A bárról kiderült, hogy egy füstös, kicsi kocsma, így Istvánnal a környéken kerestünk helyet ahova beülhetünk. Furcsa volt Újpesten lenni. Nem nagyon jártam, járok arrafelé. Ugyan ismertem a helyszínt, de kevés emlékem volt róla. Látszik, hogy a külvárosban voltam. Panelházak voltak arrafelé is, illetve a 14-es villamost is láttam. Jó lett volna, ha megépítik Káposztásmegyerig a metrót. Gyorsaság szempontjából is megérné. Istvánnal elindultunk helyet keresni, de nem volt nagy választék. Végül aztán találtunk egy pici bárt és ott voltunk néhány óráig. Nagyon tetszett a hely, ajándék sósmogyorót is kaptunk. 8 felé már elindultunk, mert enni akartam és pizzára vágytam. A wifi segítségével találtam egy pizzéria címet, de kiderült, hogy az rendelős, így lesétáltunk egészen Újpest-városkapúig, ahol mindig hideg van, mivel kéregalatti és közvetlenül van a föld alatt. Mostani látogatásunk során nem volt már annyira hideg szerencsére. A metróval visszaindultunk Újpest-központ felé, hogy ott keressünk egy kajáldát.

Újpest sötétségbe borult. Nagyon hangulatos látvány tárult elénk. Mivel nem találtunk pizzériát, visszamentünk metróval a nyugatiba, majd ott nem messze egy hangulatos helyen találtuk magunkat.

Retró stílusú bár, ami egyben pizzéria is volt. Egy húsimádót rendeltem, de majdnem a mexikói mellett döntöttem. A helyen retró zenék is mentek, majd régi magyar slágerek.

Istvánnal 23:02-kor jöttünk ki a helyről és elkísértem a nyugatiba. Én metróval indultam haza. Az utolsó szerelvényt épp hogy el tudtam kapni. A telefonom sajnos lemerült, de nem volt vészes. Megvallom nem szeretek késő este az utcán lenni. Más, amikor a színháznál vagyok, azt biztonságosabbnak érzem, de amúgy Budapest késő esti világa a hangulatfényeket leszámítva eléggé félelmetes. Ha leszáll az éj, sok szörnyűséget lehet látni. A közlekedési járatok sok helyen szemetesek, sok a rosszarcú ember és még sorolhatnám. Ahányszor a késő esti városi életből érek haza, megnyugszom, hogy minden okés. Mert késő este itthon szeretek lenni. Távol egy olyan éjszakai élettől, ami nem nekem való.

BEN