SÉTA AZ AUTIZMUSSAL ÉLŐKÉRT 2019.

Cikksorozatom folytatódik a témával kapcsolatban. Ma, április 6-án zajlott le a szokásos éves auti séta a Magyar Tudományos Akadémiától egészen az Erzsébet hídig. Ezúttal rendhagyó módon zajlott a final.

Hosszas gondolkodás után rászántam magam arra, hogy újra elmenjek az éves autizmus világnapi sétára, amelyet minden évben megrendez a Cseperedő Alapítvány. Reggel 5 óta talpon voltam, felavattam az új Alejandro Sanzos pólóm, majd 9 óra előtt pár perccel elindultam itthonról. Mivel a találkozó csak 9:30-kor kezdődött így gondoltam, hogy lesétálok. Ám azonban lassan sétáltam, mert járt az agyam a személyes gondjaimon, és 9:25 volt mire csak az Erzsébet hídhoz értem. Szerencsére a 2-es villamos állt és várt türelmesen, mivel a vezetők zöme élvezettel szeretik rácsukni az épp rohanó utasokat. Ez szinte minden BKK jármű esetében előfordul sajnos. Szerencsém volt, elindultam 2-essel a Széchenyi István térre. Meglepetésemre nem voltak sokan. Osztogattak papírból készült szélforgót, világító kavicsokat és programlapot. Lufi viszont nem volt. Úgy gondolom, hogy elengedhetetlenül szükséges lett volna erre az alkalomra. Lufi helyett kék szalagra, vagyis az ún. kívánságszalagra írtuk le, amikre vágyunk. Én „A szeretteim boldogsága”-t írtam a szalagra, amelyet az alkalom végén sokak kívánságszalagjával együtt felfűztek egy virágzó ágra.

A sétamenet 10 után 2 perccel indult. Találkoztam ismerősökkel is. Kicsit furcsa volt a viszontlátás. Végigmeneteltünk a korzón, ahol most a húsvéti vásár bódéi állnak. Most oda kényszerültek az épp felújítás alatt álló Vörösmarty tér helyett. Kicsit hideg volt és csepergett az eső is. 

10:27-re érkeztünk meg az Erzsébet hídhoz. Ott szereztem buborékfújót és sokakkal fújtam a szappanos gömböket. A média persze ott volt és készítettek interjút pár autistával. Igyekeztem távol tartani magam tőlük, mert én nem akarok TV-ben szerepelni. A magyar médiáról is megvan a véleményem. Kulka János, a színész is jelen volt az eseményen. Volt táncos éneklés is, melyben csak az elején vettem részt, aztán végül nem folytattam. Inkább szétnéztem. 

Az alkalom során beszédet mondott Luci Gábor, akit az AURA-ban ismertem meg. A mondatai nagy hatással voltak rám. Újabb erőt szereztem általa, hogy tovább tudjak harcolni. Szavaiból világossá vált, hogy mi autisták mindannyian értékesek vagyunk és nekünk is jogunk van élni. Az biztos viszont, hogy a még meglévő korlátaimat sürgősen le kell döntenem. Ez rövid időn belül be is következik. Most az életem sínre került, de még messzinek látom.

A zárójelenetben a kék szalagokat felfűzték egy virágzó faágra. Én hoztam haza egy kék szalagmintát, hogy itthon is kirakhassam.

Az ünnep után volt kitéve egy nagy guriga papír, amire felnőttek és gyerekek rajzolhattak. Ezután pedig óriás buborékot eregettem gyerekekkel. Nagyon tetszett! J Egy szappanos vödörbe kellett belemártani a buborékos hálót, majd ide-oda lengetni.

Nem maradtam sokáig, hanem inkább hazajöttem, majd délután elmentem Katit meglátogatni. Neki is beszámoltam az auti sétáról. Ő nem tudta, hogy évek óta van ilyen séta. Kati szerint többet kellene reklámozni, hogy még több emberhez jusson el a séta. Teljesen igaza van. Ha belegondolok abba, hogy minden nyáron, a Pride felvonulás miatt több utcát zárnak le, akkor mi autisták is hasonló figyelmet érdemelnénk. Mi autisták is sokszínűek vagyunk. Megérdemelnénk a kellő figyelmet. A lufimentes séta csak még jobban enyhítette a figyelmet, mert legalább a lufikkal több figyelmet kapunk azzal ha az égbe engedjük őket és így sokan láthatják. Ez nem környezetkímélés kérdése. Nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni az eddigi auti sétáknál. A változatosság, nagyobb visszhangot kapna. Ha csak egy kis helyen sétálhatunk, az kevesebb emberhez jut el, így a kellő információ is kevesebb lesz. Ez sztem nem pénz, hanem hozzáállás kérdése.

Szép volt, hangulatos volt, de tovább él bennem a kérdés: Van értelme? Min változtat egy ilyen egyszerű séta? Semmin. Ennél sajnos több kell. Nem visszafogott, hanem nagy horderejű megmozdulás. Jó lenne, ha a Cseperedő Alapítvány nagyobb reklámot csinálna, nagyobb térrel, és még több emberrel. Van miben fejlődni és haladni.

B E N