Lavina

Újból eltelt egy hónap, ismét elmentem a Támpontos önsegítő csoportra ahol gyakran cserélődnek a karakterek. Gondoltam egy kicsit személyes hangvételű lesz ez a bejegyzésem, mert folyton járt az agyam. Megvallom most is.

Negyed 2-kor indultam el itthonról felpakolva egy nagy adag régi női magazinnal, amelyeket régóta ígértem már az új közösségnek ahova járok. A héten részt vettem a Támpont alkotói csoportjában is, ahol montázsokat készítettünk. Én 3 db-ot csináltam, mellette pedig rajzoltam egy nagyot. Még mindig hatása alatt vagyok Alejandro Sanz új albumának #ALEMEZ-nek, amelyet egyre jobban szeretek. És ezzel még nincs vége a sztorinak, mert Ricardo Montaner új lemeze is megjelenik május végén.

A rajzolás nagyon jólesett. A montázskészítés után kitűzőket is csináltunk. 3 db-ot. A Támpontnál ott ki is nyomták nekünk. Én megrajzoltam a logóm, illetve két Alejandro Sanzos kitűzőt:

Rögtön eszembe jutott az, hogy a zene évére tervezett alkalmamon kitűzőket készítsek. Persze 10-20 darabot. Már meg is vannak az ötleteim, de ezeket még jegelem 2020-ig.

Az önsegítő csoportban az egyik vezető, Zsuzsa nagyon kedves szexuálpszichológus. Nagyon örül annak, hogy járok oda. A másik vezető Gábor, aki szintén szexuálpszichológus. Most 5-en voltunk ezen az alkalmon. Köztük egy HIV pozitív pasi is, aki a bemutatkozása során ezt elárulta. Érdekes, hogy évekkel ezelőtt mennyire féltem ettől a betegségtől és számos kellemetlenséget kellett átélnem. Akkor még nem ismertem közelebbről a HIV tulajdonságait. Számos emberi sorsokat ismerek meg ezeken az önsegítő csoportokon. Őszintén beszélnek a gondjaikról és ilyenkor én is meg tudok nyílni, kimondani azt, amik belül mardosnak. Pl. beszélni a melegségemről, az autizmusom okozta mindennapi nehézségeimről. Kicsit bővebben. Persze olyan gondolatokat is megosztok, amelyeket a családdal képtelen vagyok. A többieket nem írhatom, és nem beszélhetem ki. Csak annyit árulhatok el, hogy nehéz sorsú emberekkel ültem egy asztalnál és nekik sok bíztató, segítő szót mondtam, hogy ezzel is segítsek rajtuk. Az önsegítő csoportban az a lényeg, hogy egymást meghallgassuk és egymást segítsük a szavainkkal.

Minden alkalommal képbe kerülnek az asszociációs kártyák. Az első körben 2-t kellett húzni. Nemrég írtam egy novellát, amely a kiközösítésről szól. És a történet este játszódik. Az estében pont az a jó, hogy eltakar bennünket. A fájdalmunkat, kisírt szemünk, könnyel áztatott arcunk beborítja az éj sötét fátyla. Csak Isten láthat bennünket. A második kártyát azért húztam, mert mostanában sláger nálam Alejandro Sanz új albuma, aki nagyszerűen tud gitározni, mellette még eszembe jutott egy befejezetlen novellám is, amely egy magányos spanyol gitárosról szól. Tavaly kezdtem neki, de valahogy képtelen voltam folytatni.

A második körben 3 újabb kártyát kellett húzni, amelyek ránk vonatkoznak. Nem sokkal később húzni kellett hozzájuk egy ún. nagyobb keretkártyákat is, és azokhoz párosítani a kisebbeket. Az első képen egy suttyó fogja a magnóját. Egyik típus, aki bántott gyermekkoromban. Zsuzsa szerint az ilyenek, akik a gyengébbet és a kisebbet bántják menőnek hiszik magukat azzal, hogy bánthatják a kisebbséget. Felszakadt bennem pár seb, a gyermekkori bántalmazásokról, melyeket az iskolákban kellett elszenvednem. Főleg a 2006-os esetet, amely ha csak eszembe jut, kellemetlen pillanatokat okoz. Persze nem úgy fáj, mint 13 és fél éve, csak ma is rossz érzés kerít hatalmába, ha felvillan ez az emlék. A többi ahhoz hasonló esetek is ezt teszik, amelyeket korábban éltem meg. Hangulatváltozásokat okoz, és még sorolhatnám. Ha belegondolok abba, hogy hány kapcsolatom ment tönkre, hány embernek okoztam fájdalmat az elmúlt években, és hogy miket műveltem, elszégyellem magam. Tudom, hogy sérült vagyok. Egy csomó mindent éltem meg fiatalabb koromban. Zsuzsa azt mondta, hogy azok, akik engem bántottak, lehet, hogy ők is ki voltak téve bántalmazásnak és ezt vitték tovább. Ahogy én is. Szavakkal, ocsmány viselkedéssel. Egyszer volt 2014 szeptemberében a Daninál történt abúzus, amikor az ő és Jani nyakát csak megfogtam. Nem tudtam, hogy ez testi sértésnek számít. Ezt leszámítva nem volt más eset, csak fenyegetőzések, mert nem tudtam akkor kezelni az adott konfliktusokat. A pszichiáterem szavai is eszembe jutottak, akihez hónapok óta járok komolyabb kezelésre. Ő felvázolta azt, hogy sok embert a padlóra küldtem a viselkedésemmel, és hogy ne csodálkozzak azon, ha nem akarnak velem beszélgetni. A pszichiáterem szerint sokkal rosszabb emberi sorsok is vannak, amelyeket mások nem beszélnek meg senkivel sem. Eszternek is elmondtam mindazt, amit Rozália, a pszichiáterem mondott.  Az első keretes kártyán a „Megaláz” szó van. Nem vagyok büszke arra, hogy én is hány embert aláztam meg a viselkedésemmel, stílusommal. Egyszer Jani is megjegyezte ezt. A stílusom jegyezte meg. Magyarán szólva amit velem tettek, azt szavakkal, viselkedéssel megcsináltam másokkal. A második keretes kártyán egy maci van. ÉN. Magamhoz hasonlítom az állatot. Amúgy nagy macirajongó is vagyok és sok pasi tart macisnak a pocakom miatt. Amikor erről a kártyáról beszéltem akkor megemlítettem azt, hogy annak idején még vékonyabb voltam. Azért tettem az „Indul” keretbe, mert elindultam a gyógyulás útján. Ha jobban megnézzük a kártya hátterét, mintha valami csak megmaradt volna a természetből. El kell indulni, hogy megváltozzon minden. Újjá kell építeni mindent. Korábban a viselkedésem miatt sok esetben felégettem mindent magam körül. Az érzelmeim irányítottak, nem pedig a józan eszem. Annyi kudarcot éltem meg életem során, hogy elragadott a HÉV, és rossz döntéseket hoztam meg, félve az újabb kudarcoktól. Főleg Laci barátommal kapcsolatban. Sokszor löktem el magamtól és aztán megértettem, hogy őt is a padlóra küldtem. Nem egyszer, nemcsak őt, de másokat is. Lehetőségem lett volna egy jobb életre, de elcsesztem nagyon sok mindent. Most elindultam egy olyan úton, amelynek célja a gyógyulás. Én nem hagyom, hogy a poszttraumás stressz végezzen velem, mert annyi mindent éltem meg az életem során. Akárhogy is vesszük, az élet egy sorozat, amelyben számos műfaj megtelepszik. A kettes kártyához oda is köthetjük a harmadikat, a „Megígéz”-t. A faház a belső világom menedékét ábrázolja, melyet körülvesz a védő növényzet. Mögötte pedig a rideg valóság van, ahol az emberi gonoszság minden műfaja részt vesz és haláltáncot lejt az emberek között. Aspergeresként sokszor érnek kudarcok. Vannak emberek, akikkel elkezdek levelezni, de eltűnnek. Vannak, akikkel találkozom, de a korlátaimmal való nehézségek állandóan kikezdik a kapcsolataim. Nagyon nehéz kapcsolatokat építenem, és amikor csinálom, eléggé ügyetlen vagyok. Pedig nem az én hibám. Az emberi kapcsolatok olyan, mint a matematika. Sokszor vannak előttem az esti iskolás matek órák, amikor Zöldy tanár úr ezt, azt, amazt tanította nekünk. Egy függvényt csakis táblázattal tudtam megcsinálni. A geometriát sosem értettem, mert összevissza voltak a számok. Én így láttam. Eszter szerint az emberi kapcsolatok egy nehéz meló. Sokszor ér kudarc, és számos elutasítás. Néha kevésnek érzem magam és nem tudok lépést tartani azzal a világgal, ami a valóság. Én a belső és a külső világommal egyaránt foglalkozok, hisz ezt kell tenni. Kati, akihez járok, ő teljes mértékben az álomvilágnak szenteli az életét és nem mozdul ki a lakásból. Én igen. Olvasok híreket, tájékozódok a világ dolgairól. Rossz azzal a tudattal élni, hogy a magyar rendszer egyre gonoszabb lesz. A média, a TV, az újságok és megfertőződnek ez által. Közelgő háborútól tartok. Olyantól, amely a Luz Mariában is volt nemrég. A rendszer hibái, a sok aki kapja marja játék családok, barátok millióit szakítja el egymástól. Számos szomorúságot, depressziót és öngyilkosságot előidézve ezzel. Kikészít az emberi gonoszság, mert az maradandó károkat okoz az embernek. Félő, hogy nemcsak az autizmusom, de a magyar rendszer hibája miatt sem lesznek tartós kapcsolataim, mert akivel, vagy akikkel megismerkedek, azok lehet külföldre menekülnek a jobb élet reményében és elesem az újabb lehetőségektől. Nekem senki sem mondhatja meg, hogy mit érezzek, mit szeressek, vagy hogy mit írjak. Nekem van saját véleményem, meglátásom, kultúrám és akkor vetem papírra, amikor akarom. Muszáj újra és újra leírni azt, hogy az embernek szüksége van egy világra, amelyben biztonságban érezheti magát és ahova menekülhet, ha bármi baja van. A csoportban szóba hoztam a spanyol zenei szeretetem. Egy kívülálló nem tudja megélni azt a nyugalmat amit ez a zenei stílus hoz nekem. Mármint a romantikus oldala. A latin zenei kultúra szentimentális oldala gyógyír a lélek sebeire. Segít sírni, ha már úgy érezzük, hogy minden elveszett. A latin zene erőt ad abban, hogy vidámabb legyek, és hogy el tudjam viselni az élet okozta nehézségeket. Ha meleg vagyok, azt nem fogom szégyellni, mert nem bűn. Akárhogy is állítja a sok kereszténynek magát nevező homofób. Igaz, hogy nehezen fogadom el még mindig a homoszexualitásom, de felvállalom, hogy ne kelljen úgy éreznem magam, mint egy leprás. Máskülönben nem lesz esélyem a boldogságra. Ha nem ártok vele senkinek addig nincs vele baj! Ez a lényeg! Ha Dúró Dórának, meg a hozzá hasonló gondolkodásúnak nem tetszik, teszek rá! Az autizmusomról sem tehetek. Ha belegondolok abba, hogyha ez az állapot nem lenne, akkor talán nem lennék ennyire kreatív, nem tudnék új ötleteket kitalálni. Talán másképpen gondolkodnék. Sokszor elképzelem azt, mi lett volna ha „normálisnak” születek. Talán egy átlagfickó lennék, aki lehet, saját családdal rendelkezne. De ez lett volna nekem való? Megfelelni egy átlag társadalmi modellnek? Hisz az autisták és a melegek is sokszínűek. Mások ezt talán irigylik? A sok újdonságot, amit nyújtani tudunk? A társadalom retteg attól amit nem ismer. Nemrég az autizmus live írójának kisebbik fiáról, Leventéről esett szó. Annak a fiúnak nincs bűne! Egyszerűen másnak született. Amikor örül valaminek, másképpen reagál arra. Én is. Ahányszor megérkezik egy spanyol zenei CD, olyanná válok, mint egy kisgyerek, aki nemsokára játékot kap! Ugrálok örömömben, hogy lesz olyan lemezem, ami Magyarországon nem kapható. Az, hogy írhatok róla, megoszthatok információkat a CD-ről az nagy dolog nekem. Ezt más nem értheti.

Alejandro Sanz új videóklipje, amely kissé bizarr és lelket felkavaró. De megvan a jó hatása is. 

Persze a fentebb leírt sokaságot nem mind tudtam elmondani, hisz rajtam kívül mások is voltak, és nekik is beszélniük kellett a saját kártyáikról. Érdekes hogy sokan mondták nekem azt, hogy önostorozom magam a múltam miatt. Mármint az elrontott kapcsolataimat illetően. Az önsajnálat is szóba került. Ezzel nem egészen értek egyet, mert aki önsajnálatot folytat nem csinál semmit, hogy megoldja a saját gondját. Én folyamatosan azon vagyok, hogy könnyebb legyen, de elég nehéz a mindennapos küzdelem. Ha mellette még gyereket is nevelek. A mostani önsegítő csoport kicsit megrázott, számos lavinát indított el bennem. Az alkalom után elmentem fagyizni egyet. Nem messze a Támponttól van egy fincsi pékség, ahol ugyanolyan fagyit lehet kapni, mint a Harminckettesek terénél. Óriásgombócot adnak, ami nagyjából 2 gombócnak felel meg! Egy epres és egy erdei gyümölcsös fagyit ettem. Nagyon jólesett. Utána a 4-es metróba indultam, ahol a szerelvény végébe szálltam és néztem az alagutat.

A legközelebbi önsegítő csoport egy hónap múlva lesz. Amit a mostaniból leszűrtem az, hogy értékes ember vagyok, és hogy túlzásba viszek dolgokat. Könnyebben kellene vennem bizonyos dolgokat. Az hogy ki hogy viszonyul hozzám, a testemhez, a jelenlétemhez az nem az én hibám. Csak akkor, ha okot adtam rá. Most tagja vagyok egy új közösségnek, a Támpontnak, de mi van, ha egy nap ezt is elcseszem? Persze teljesen más vagyok már, mint évekkel ezelőtt, de az életemben köztudott, hogy a múltam utolér. Bárhova is megyek. Tervezek visszamenni az AURA-ba is, de ott a Péterrel is szembe kell néznem. Jobban el kellene fogadjam saját magam olyannak, amilyen vagyok. Ez most még egyelőre nehéz.

B E N