Fizessetek! Vegyétek!

Szeretem a meséket. Ami nagyon megtetszik azt többször is megnézem. Nagy divat még mai napig is a Jégvarázs (Frozen) című rajzfilm. Bizonyára mindenki ismeri a mese történetét, így nem kell részletekbe bocsátkoznom. Ahányszor van egy felkapott film, vagy mese akkor rögtön forgalomba hoznak egy csomó játékot, újságot, matricás albumot, egyebeket. A Jégvarázst egyszer láttam és abból kedvencem Olaf, a hóember. Vettem magamnak egy olyan PEZ cukorkás tartót a Tescóban, karácsonyra pedig megkaptam plüssfigurában Olafot. Az unokahúgom, Lujzi is nagyon szereti ezt a mesét. Ő Anna és Elza babát kapott, mellé néhány Jégvarázsos játékot. Jó ha egy gyerek szeret egy mesét, és nyilván a szülei meg is veszi nekik a mesékkel kapcsolatos játékokat is. Egyik nap amikor mentem vásárolni észrevettem néhány könyvet amiről úgy gondolom hogy pénzlehúzás szempontjából forgalmaznak.
Ha megnézek egy filmet, abban a színészeket látom, akik eljátsszanak különböző szerepeket. Az egyik filmben gonoszt, a másikban pedig jót, de akad olyan amiben ők a hősök. És a hősökre fel szoktak nézni. Főleg y gyerekek. Én mindig is tudtam, hogy a filmekben lévő emberek színészek, nem valódi arcukat mutatják. Lehetséges, hogy akad olyan színész, aki nemcsak a filmvásznon rendes, de a valóságban is az. Nem lehet tudni. Csak az tudhatja, aki ismeri az adott színművészt. A valóságban a valóság van. Egy kisgyermek könnyedén elhisz mindent, könnyen manipulálható. Ezért is vannak némelyikük veszélyben. Kicsit elrugaszkodtam a témától, de fontos leírnom azt, hogy mire gondolok. A filmekben lévő színészekről írtam, de a rajzfilmes szereplők mások. Őket emberek rajzolták le, az emberi kéz irányítja őket. Mintha nem lenne saját gondolatuk, mozdulatuk. Mosolyuk, bánatuk, egyéb cselekedeteik is az ember keze alatt dől el. Irányított "bábok" a rajzfilmfigurák. Az ember úgy is meg tudja rajzolni arcukat hogy azok szimpatikusak és kevésbé szimpatikusak legyenek. A könyves borítókon, főleg az Anna és Elza titkoknál Anna nem őszinte mosollyal áll, Elza pedig olyan sznob tekintettel néz rá azokra akik a könyv fedelét nézik. Mint ahogy írtam, ők rajzfilmfigurák. Az Egy év Elzával és Annával borítón azt veszem észre, hogy a két testvér azt szeretné, ha megvennék a könyvet, de mosolyuk nem őszinte. Ez olyan mint amikor valaki reklámoz valamit, és hogy megvedd az adott terméket habos babosan, sziruposan közeledik feléd. Én az ilyeneket elkerülöm ahogy csak tudom. Olyan dolgot veszek meg, amire szükségem van.

ANYA! VEDD MEG NEKEM!
Nem egyszer láttam olyan szituációkat amikor szegény családot látok a szupermarketben, és vásárlás közben egy szegényen öltözött édesanya megy a bevásárlókosárral a kezében, amelyben az adott szupermarket saját gyártású termékei lapulnak. Meghallom, hogy a kislány szeretne rajzfilmes játékokat, de az édesanyja nem tudja megvenni, mert nincs rá pénze. Minap a Sparban álltam be a sorba, és szintén egy anya volt ott, akinek a lánya percenként vitt oda egy rajzfilmes játékot, de az asszony közölte: Akármit hozol, nem veszem meg! Ezt a játékokra értette. Nem volt kedves a gyerekéhez. Mindenki, köztük én is szemtanúja voltam az esetnek. A Spáros anya és lánya látszólag átlagos volt. Bizony szomorú dolog, az ha egy szegény gyerek vágyik egy játékra, de nem kaphatja meg, mivel a szüleinek nincs pénze erre arra.

Nagy üzlet egy felkapott rajzfilm. És persze a gyerekek vágynak az olyan cuccokra. Addig nyaggatják a lurkók szüleiket, amíg meg nem veszik nekik azokat. Itt a mézesmadzag lényege a gyerek gondolkodásmódja és a szülői szeretet ezzel kapcsolatos kihasználása. És mindez megvan akkor van a pénz.
Én nemrég A kis kedvencek titkos életét néztem meg a moziban. Amit vettem a mesével kapcsolatban az egy fémgyűjtő dobozka amibe mozgókártyákat lehetett beletenni, illetve egy Duke kiskutyust. Ez belefért nekem, ugyanis Duke a kedvencem. :)

Senkit sem szeretnék lebeszélni arról hogy gyermekének bármilyen rajzfilmes dolgot vegyen, csupán leírtam a véleményem ezzel kapcsolatban.