István barátom és én új helyekre mentünk, mégpedig Nógrád megyébe, majd azután Berkenyébe. Nagyon szeretem az ilyen autós kiruccanásokat, mert rengeteg lehetőség nyílik arra, hogy újabb fotókat készíthessek, majd azt megoszthassam a nagyközönségnek.
Reggel félórával később ébredtem, mert 8-kor akartam kelni. Ahányszor felkelek, kicsit telefonozgatok az ágyamban. Amikor a youtubera mentem fel észrevettem, hogy Alejandro Sanz megosztotta legújabb számát, az El Verano que Vivimost (A nyár, amelyben élünk). A dal csodálatos, szívbemarkoló és különleges volt. Egyben egy filmzene is.
Fel is ébredtem rá, gyönyörködtem a muzsika szépségében, a csodás latin zenei varázslatban. Szomorú is volt a dal, de ettől is különleges. Ha lesz CD-je ennek a filmzenének, akkor megveszem.
Szerencsére épp idejében indultam el itthonról. Járt a 3-as metró is így kényelmesen kiértem a Nyugatiba, főleg mert 4 megállóban nem állt meg a metró. Jegyvásárlásra, lottózásra volt 30 percem és a vonat indulása előtt 14 perccel már fel is szálltam. 10:49-re értem ki Nagymarosra. Istvánnal el is indultunk, de útközben néha meg kellett állni, ugyanis volt mikor eltévedtünk.
István a google térképet nézegette, én pedig segítettem abban, hogy nézegettem a táblákat. Nógrád megyébe érve azzal szembesültünk, hogy nem mindenhol vannak utcai jelzőtáblák. A Béla bácsi vendéglőt megláttam, ugyanis István kereste. A kis étteremtől nem messze volt fent a dombon a Nógrádi vár.
A várba való látogatás előtt megebédeltünk a Béla bácsi étteremben. Nagyon tetszett nekünk a hely, de kint akartam lenni, mert csodálatos volt a környezet. István barátom pacalpörköltet, én pedig brassói aprópecsenyét ettem. A hely emlékeztetett az egykori kopaszi gát családias éttermére, amely ma már nincsen, mert beépítették és puccos helyek vannak arrafelé. A Béla bácsi étteremben Zámbó Jimmy dalok mentek, családias hangulat volt. Nekem ez tetszett főleg. Nem a rongyrázós drága éttermek benyomása tetszik, mert nem vagyok sznob ahogy egyesek. Csend és nyugalom honolt a környéken, remek volt a hangulat és kellemes hűs levegő is volt.
Ebéd után a Nógrádi várba mentünk és alaposan szétnéztünk. A panoráma csodálatos volt! Lehetett látni a távolból az egyik kisvasutat is. Valóságos meseképek tárultak elénk.Volt egy pillanat, amikor felmásztam az egyik kőre, amely kisebb tériszonyt váltott ki nálam, de bizonyos jó fotókért igenis meg kellett szenvedni. Megérte. István barátommal kicsit pihentünk, csokit és gumicukrot ettünk, majd mentünk tovább a vár tetős részéhez. Ott elővettem a mini hangszórót és kihasználtam a hűs levegős pillanatot megmutattam István barátomnak milyen „érzés” a latin zene hűs effektjei.
Mikor anno Enrique Iglesias: Cosas del amor című albumát kazettán megvettem olyan érzésem volt sok dal hallgatásakor mintha hűsítő dallamvilágot éreznék. Mélyen beszívtam a kellemes hűvös levegőt és ez az ún. hűs effekt, ami bizonyos latin zenei dalban „érezhető”. Bárcsak érthetően le tudnám írni, de nem tudom.
A Nógrádi vár tetős részéből is fotóztam. Apró kicsi házak sorakoztam egymás mögött, mellett. Még a kisboltot is észrevettünk ahol vásároltunk. Apropó, bolt. Vidéken is vannak ám olyan termékek, amely nincs Budapesten.
A boltnál egy buszmegálló volt, mellette pedig egy dísz kocsi, amely egy szobornál állt.A várból lejövet visszamentünk a Béla bácsi étterembe. Ott egy kicsit pihentünk, ráraktam töltőre a telefonom, majd Istvánnal Berkenye felé vettük az irányt. Útközben teljesen leégett napraforgókat láttunk, és egy erdei részhez érkeztünk. Egy focipálya melletti tóhoz, ahol ismét csodálatos látvány fogadott bennünket.
Makkot is láttunk. Néhány szemet hazahoztam, bár még a makk és gesztenyeszezon arrébb van. Jelenleg az indián nyár zajlik.
Sietnünk kellett, mert még Kismarosra is el akartunk menni vacsorázni az Öreg morgó étterembe, ahol épp egy esküvői vacsora zajlott élő zenével. Istvánnal kint ültünk és ő spagettit, én pedig csirkés pizzát ettem. Sörös korsóban kaptam a szódát ami vicces volt, mert én a sört nem szeretem, de a szódát és az üdítőt igen. A pizza eléggé megtömött, de nem hagyom ki soha ezt a fantasztikus ételt. Boldog voltam, csodálatos volt minden. A szomorúságom nagyon feledtette most ez a nap. Főleg az Édeske cukrászda, ahol utolsó állomásként még betértünk.
Nagymaroson van egy különleges, mesébe illő cukrászda az Édeske, ahol sokszor voltam mikor Istvánnal iskolások voltunk. Isteni, egyedi ízű fagylaltokat lehet kapni. Cherry Coke ízűt ami mennyei volt! Ettem pezsgős fagyit, ami szőlő ízű és alkoholmentes.
Még mindig volt egy kis idő. István kikísért a marosi állomásra. 19:09-kor indult a vonatom vissza Budapestre. Érezhető volt a hamarabbi esteledés, mert teljesen sötét volt már mikor Budapestre érkeztem. A vonaton egyedül utaztam egy kocsiban. A kalauzon nem volt maszk! Most mindenkinek kötelező a maszkviselés a járatokon a koronavírus miatt. Aki nem veszi fel, megbüntetik. Engem ez nem érdekel, mert rajtam mindig volt, van és lesz maszk, amíg ez az őrület tart. Én a fóbiám miatt hordom, nem azért mert tartok a büntetésektől.
Mikor visszaérkeztem a Nyugatiba a 3-as metróval elmentem egyet metrózni. Csak Újpest-városkapuig mentem, onnan pedig a Nagyvárad tér felé.
Remekül sikerült ez a nap, csak nagyon elfáradtam. Ebben az évben már egy autós kiruccanás lesz ha összejön, mégpedig majd novemberben.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.