Színház az egész világ

István barátom és én elmentünk egy pinceszerű bárba, ahol az utószületésnapom ünnepeltük. Azzal a hellyel szemben volt ahol tavaly a Fórumszínházzal felléptem. Kiderült, hogy valójában egy földalatti kis színház volt összekötve egy bárral. Szerencsére alig voltak, így István barátommal gond nélkül le tudtam ülni. A hely hangulata nagyon magával ragadott, mert a falakon hajóslámpák voltak felfüggesztve és tisztára egy metrós hangulatot adott vissza. Háttérzeneként pedig lágy jazz és swingzene ment. Kicsit Woody Allen hangulatban találtam magam, de jól esett. Főleg ebben az őszi időszakban. A bár vezetőjével megbeszéltem, hogy viszek zenét, ám az USB-t nem tudtuk lejátszani. Nem volt különösebben baj, a bárban hallható zene ideális volt. Nagyon belepasszolt a hangulatba. Mivel nem voltak így könnyebben tudtam fotózni. Megörökítettem a hely varázsát:

Megtudtam, hogy a színházak éjszakája van aznap, így Budapesten számos helyen nyitva voltak a színházak. 19-kor a bárban ülve én és István barátom meglepődve figyeltük az embertömeget, akik egy előadásra mentek. Szerencsére nem tartott sokáig a hangosság, így később a jazz hangulat visszatért. Istvánnal megbeszéltük az idei kocsikázásokat, amelyekből 2019-ben már csak 2 alkalom lesz, aztán 2020-tól folytatjuk az utazásainkat. Most remek lehetőségem nyílik az idei őszi tálamhoz varázslatos leveleket gyűjteni. Idén Halloween előtt egy héttel Vácra is kimegyek, hogy ott szétnézzek, mert itt pesten sokkal drágább minden. Nemrég a Westendben voltam és 1-2 maszkot ki is próbáltam, amelyek nem tetszettek. Nem akartam venni, csupán kíváncsiságból vettem fel őket.

A Halloween amerikai ünnep, de szeretem, és minden évben megünneplem. Jópofa dolognak tartom. Istvánnal a személyes dolgokat beszéltük át, melyeket nem írhatok ki a háta mögött. A 19 órás színházi előadást követően kíváncsi voltam hol volt a színdarab. Egy szintén pinceszerű helyen, ahol egy kórházi ágy díszlete állott. Benéztem a színfalak mögé is ahol nevetgéléseket hallottam. Mindig is kíváncsi voltam arra, milyen a színpad mögötti élet. Kellékszobát pillantottam meg, ahol beszélgetések zajlottak. Kicsit megijedtem és úgy éreztem magam, mintha egy izgalmas filmben lennék. Tetszett nekem ez a szituáció. Feldobta az estémet.

Amikor gyerek voltam és az iskolával a művelődési központ egyik előadására mentünk akkor megnéztem milyen a színpad mögött, de egészen más volt az, amit tegnap láttam. Mikor magányos gyerek voltam és izgalmas filmesdit játszottam akkor a Corvin mozi egyik üres termében egymagam futkároztam és a mozivászon mögé rejtőztem. Még 2001-ben volt. Akkor még lehetett filmes videókazettákat kapni.

Elvittem magammal Mike-it is. J István barátomnak nagyon tetszett a figura.

Istvánnak beszéltem a kamaszkori terveimről. Először a zenével szerettem volna foglalkozni. Főleg a zongorázás érdekelt, de nem jött össze sohasem. Ezután az éneklést akartam tovább folytatni, de a 2001-es torokgyulladás mindent megváltoztatott. Szinkronszínész is szerettem volna lenni, aztán színész, de akkor is kiderült, hogy ahhoz sokat kell ám tanulni. Manapság a művészethez is iskolai végzettséget kérnek. Mintha a művészi szabadság nem számítana. Ha fotózom, akkor számos szabályt felrúgok, mert azt gondolom, hogy nem lehet a fotózást is szabályokhoz kötni. Persze nem mindegy, hogy ferde egy fotó, vagy homályos. Azok hibásak. Ha portrét készítek, akkor sem mindegy, hogy van beállítva a modell, milyen arcot vág és hangulatilag milyen állapotban van. 3 évvel ezelőtt lefotóztam egy szép lányt. Ott ült a Duna parton, és amikor a kész, megsütött képet kézhez kapta boldoggá tettem vele. Tetszett neki az, hogy fekete-fehér portrét csináltam róla. Nem akarta azonban, hogy a képet más is lássa. Fiatal volt, félt a szüleitől, akik csak korlátozták őt sok mindenben. Azóta nem láttam, de azt tanácsoltam neki az utolsó találkozásunkkor, hogy álljon ki magáért.

Életem szinte az elutasításokból állt és miközben ment a szomorú jazz muzsika csak erősebben jöttek fel az emlékek. Köztük az is, amikor irodalomból a színházról tanultam. Egyes színészek más bőrébe bújva menekülnek önmaguk és a gondjaik elől. Vagyis sokuknak ez terápia. 11-ben hallottam ezt, amikor egy művet elemeztünk.

Istvánnal fél 10 körül indultunk el a bárból. Budapesten zajlott a szokásos késő esti élet. Érezhető volt az ősz jelenléte. Hideg idő volt. A 3-as metró nem járt. Az M3-as buszok mentek helyettük. Most jól jött volna a meleg metró. Istvánt elkísértem a nyugatiba, majd hazaindultam. Ebbe a színházi bárba még visszatérünk, mert nagyon megtetszett. Lehet, el fogok járni néhány előadásra. Főleg az improvizációsak érdekelnek, mert a Fiúk ketten után érdekelne más jellegű is. Ha jobban belegondolok abba igaz a mondás, hogy színház az egész világ. Bár a színpadon sokszor erősen látni a színészeken a megjátszást, mégis vannak meggyőző jeleneteik. Istvánnak beszéltem A híd alatt című darabomról, amelyet jó lenne előadni. Groteszk, karácsonyi történet, ami sokakat megnevettetne. Párbeszédes. A magányos spanyol gitáros történetét is be szeretném fejezni az év végére. Szomorú, de megfogja az emberi lelket.

BEN