Játék, csak a játék…

Két nagyon jól sikerült napom volt a Támpontban. Lezajlott az első hivatalos játékos estém és új játékokat ismertem meg. A múltkori alkalom nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de most végre igen. J

Szerdán nem tudtam Eszterhez menni, mert közbejött neki valami és így sajnos elmaradt az ülésünk. Meghívást kaptam a Támpont társasjátékos estre. Hosszas gondolkodás után és édesanyám unszolására végül elmentem. Egy nagyon rendes ember, Barni segített nekem. Ő is egy tag az egyesületben. Megmutatott nekem egy olyan kártyajátékot, amire nagyon kell figyelni. Az a neve hogy Dobble. A játék lényege az, hogy a kártyán különböző ábrák vannak és gyorsan kell tenni rá, ha a saját lapjainkon hasonlókat találunk. Beütött a lassúságom szele. L Kezdetben bénán, de a következő körökben jobban ment, mégsem nyertem egyetlen kört sem. Picit kizökkentő, sietős játék volt, de Barni szerint jó agytornász. A Dobble kártyajátékról nekem a hengerkarton dobozos chips jutott eszembe. J Nővéremnél szoktam olyat enni.

Nemsokára befutottak a többiek is, akik szintén a Támpont tagjai. Az EGO című fekete-piros társasjátékot játszottuk. Nagyon tetszett nekem. Egy rakás kártyából, apró piros és nagyobb fekete zsetonokból áll. A játék lényege az, hogy aki húz egy kártyát, annak fel kell olvasnia az azon található kérdéseket. 3 válasz van benne, amelyet igazán csak az tudja, aki húzta a kártyát, mert ez egy személyes, vagy ha úgy tetszik egy pszichológiai játék. Képet kaphatunk a többiekről. Én egészen jól belejöttem a közepén, de nekem volt a legkevesebb apró zsetonom. 12 db. Barni szerint mivel nemrég óta ismer a Támpont, ezért kevesebbet tudok a többiekről és ők is rólam.

Az EGO után ismét Dobble-ztunk, ezúttal többen. Picit olyan voltam belül, mint egy centrifuga, amely gyorsan forog. Nem mindig tudtam odafigyelni az ábrára, mert sietnem kellett. Volt, hogy nem vettem észre egy apró ábrát. 1-1 körben pedig egyszerűen lefagytam. Mint amikor vizsgaidőszakra készültem és felmondtam magamban az anyagot. A Dobble alaposan kiizzasztott. Tina, a Támpont vezetője szintén nagyon kedves volt és segítőkész. Hihetetlen, hogy mennyiben fejlődtem az elmúlt évek alatt! Tina és a többiek tudják az autizmusom és szerencsére nincs belőle bajom. Én is másképpen állok dolgokhoz. Nem úgy, mint régen. Akkora feszengéseket már nem érzek, mint évekkel ezelőtt. Nagyon rossz volt akkoriban az állapotom, de ez szerencsére már nincs. Hála a kezeléseknek. Gondoltam, hogy bevállalom a másnapi alkotói kört is, ahol montázsokat készítettünk.

Van olyan, ami 18-as kategória, így azok csak az újságomba kerültek be. Nyomtattam képeket külön, amelyeket felhasználtam a montázskészítésekhez. Jól elvoltunk a többiekkel, de beszélgetni nem igen mertem. Ez mindig komoly gondot okoz nálam. Az ún. vaslepel. L Barni aznap is ott volt és pár kérdést feltett. Nagyon rendes volt tőle. A többiekkel régi újságokat vagdostunk, amelyből képeket, szavakat ragasztottunk nagyobb kartonlapokra. 4 db-ot készítettem.

Alejandro Sanz új albumával kapcsolatos mániámhoz újabb két képet csináltam, melyekhez ezüstöt használtam fel. Ezúttal a B betűs változat is sorra került. Nemsokára Ricardo Montaner új albumával foglalkozom majd intenzíven, amint meglesz a CD.

Az alkotói kör picit elhúzódott és kb. fél 8-ra fejeztük be. Segítettem a papírok összepakolásában. Előző és aznap két emberrel ismerkedtem meg. Az egyikük szintén művészlélek, és a másik pedig orvostanhallgató. Az utóbbit sztem kikészíthettem. Van egy örökös problémám, mégpedig a viselkedésemmel. A rajtam nehezedő „vaslepel” olyan erővel nehezedik rám, hogy hülyének tűnhetek egy kívülálló szemében. Ez az egyik nagy akadály, amelyet ha negyed %-ban is, de oldom, ahogyan csak tudom. Nagyobb társaságban rettentően zavarban vagyok és furcsa mozdulatokat, arckifejezéseket vágok. Zavaromban történik mindez. Roppant kellemetlen! Nem a többiek tehetnek róla, hanem sajnos én. Úgy éreztem, hogy vesztettem ezzel kapcsolatban. Bárkivel, akivel megismerkedek, ugyanez történik. Mintha egy másik Ben lennék. Nem az, aki vagyok. Ez a nagy korlát pedig befolyásolja az egy éppen kialakulóban lévő kapcsolatom. És aztán jön a kudarc, és a tehetetlenség. Bárki, aki visszautasít komoly csapást mér rám. Az apámmal való kapcsolatom is eszembe jutott a korlátaimra gondolva. Soha nem jön helyre közöttünk a normális viszony. Sokat próbáltam ezen változtatni, de mindig kudarc ért. Ez pedig rossz minden egyes nap. És nagyon fáj, még ha ezt ő másképpen is látja. Úgy érzem, mintha hibáztatna ezért. Teljesen más gondolkodású emberről van szó, aki nem tudja, hogy kell velem bánni. Főleg az a rossz, hogy sem ő, sem mások nem tudják megérteni az én autizmusom. Van, aki nem akarja. Az olyanoktól futok, ameddig a szem ellát. Hiába enyhe az állapotom, mégis nehéz. Agyi mozgássérültség. A 2017-es speciális filmszemlén pont volt egy ilyen film. Egy aspergeres fiú és egy tolószékes srác története. Az utóbbit jobban elfogadták, míg az aspergerest kirekesztették. A másságot nem könnyű megérteni. Ha új emberrel beszélgetek, akkor rám jön egy szinte kényszeressé vált beszéd, mert zavaromban nem akarok „leesni a mélybe”. Néha vannak szituációk, amikor nem tudom, mit kérdezzek a másiktól, mert elfogynak a kérdések. Érdekel milyen a másik, de nem tudom ő milyen jellem. Belekezdek egy másik témába, ha úgy érzem, már vesztésre állok. Mintha a következő feladatra térnék át egy dolgozatban. A bajt meg tetézi a zavaromban történő viselkedésem. Mintha elrontottam volna egy szóbeli vizsgát, vagy egy írásbeli matematika dolgozatot. Van még miben fejlődni. Én pedig nem fogom feladni egykönnyen!

A két Támpontos nap jól sikerült. Remélem a továbbiakban is sínen tudok maradni. A transzneműség témája nagyon érdekes és sokszínű. És érdekes az is, hogy minden alkalom során újabb emberek kerülnek a képbe. A következő játékos alkalomra is el fogok menni, és ezúttal nyerni fogok! J J J

B E N