Az utolsó Genesis

István barátom és én felkerestünk egy új bárt, melyet egy kedves netes ismerősöm ajánlott, kivel elég régóta levelezek és ő ajánlotta a cicás kávézót, amely a Révay utca 3-as szám alatt található.

István barátom a 14 órás vonattal érkezett a nyugatiba, és a Média Markt előtt találkoztunk. Mivel régóta nem voltam ott, gondoltam benézek az üzletbe. Kicsit körül akartam nézni, hátha találok valamit. Most meglephettem magam valamivel és épp szerencsém volt. J Akciós Blue Ray akció zajlott előttem. 499 Ft-os áron vettem meg a Vicky Christina Barcelona című filmet, mert még nem láttam, és ennyi pénzért szinte ingyen volt a film. Körülnéztem a CD-k között is. Legnagyobb meglepetésemre Genesis albumokat is árultak, de kissé drágák voltak! L Köztük volt az 1976-os Wind&Wuthering, amelyet két helyről is megpróbáltam beszerezni még az év elején, de sajnos nem sikerült. L A pesti megmaradt CD üzletekben sem akadtam rá az albumra. Emlékeim szerint tavaly a Dürer kertben sem volt kapható a CD. Bánházy üzletében sem sajnos. L Most azonban ha picit drágán, de meg tudtam venni az albumot. 2007-es remasterelésű és ez az utolsó Genesis CD, amit megvettem. Az elmúlt években minden általam szeretett Genesis albumot beszereztem, de ez az 1976-os hiányzott. Nem az összes lemeze tetszik az együttesnek. A Wind&Wuthering-et úgy szerettem meg, hogy olvastam róla Phil Collins életrajzi könyvében, melynek még nem tartok a végénél. Ha befejeztem a kiolvasását, majd úgyis írok róla. Nagyon jó olvasmány. Phil leírja, hogy készült egy adott albuma szólóban, illetve a Genesissel. Az 1976-os Wind&Wuthering attól is különleges, hogy Steve Hackett gitárjátékát is élvezhetjük, illetve rendkívül hangulatos elemekkel van ellátva az album, amelyet nem vártam egy 43 éves lemeztől. A CD nagyon tetszik nekem. 9 dalt tartalmaz. Hallgatása közben olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy fantáziafilmben szerepelnék. Pont nekem való. A CD borítója egy kis fát ábrázol, és olyan érzetet ad, mintha eső közeledne. Az előborítón lévő fa élettel teli, levelekkel borított, míg a hátborítón az ősz vonásait lehet felfedezni. Elvándorolnak a madarak és a fa kopasz, várja a következő tavaszt, hogy újra megfiatalodjon.

A Média Marktból kijövet István barátommal lesétáltunk az Oktogonig és kisföldalattival a cicás kávézó felé siettünk. Nagyon sok macskusz volt. Akadtak, akik ejtőztek, lustiztak, aludtak. Voltak, kik mentek, mendegéltek. Egyedül az árakkal nem voltam megelégedve, mert drágának találtam pl. egy szelet süti árát, illetve az italokat. A cicasimogatás miatt mentem oda. István barátom is nagy cicabarát. J Gio barátnőm főleg, aki gyűjti is őket. Ő is épp olyan latin zenefan, mint én. J Általa ismertem meg közelebbről Laura Pausini és Sergio Dalma zenéjét.

Azt hittem, hogy az alagsorban is lesz cica, de csak fent voltak. A wc érdekes volt. A tükör kerete emlékeztetett a PULP együttes Disco 2000 c. videóklipjére, amelynek olyan volt a képe, mint a tükrnek. J Kb. másfél óráig voltunk a cicás helyen, aztán elindultunk másik helyre. Egy szintén hangulatos bárban kötöttünk ki, ahol érdekes zenék mentek. A bárosnő eléggé szomorú volt. Istvánnal felmentünk a galériára és egyedül voltunk. Átbeszéltünk egy csomó személyes dolgot, melyek szokásomhoz híven, nem írhatok le. 

 Rózsák az Operánál

Szikrázóan kék lámpafény

21 óra után indultunk el a nyugati felé. A 3-as metrópótló buszok egymás mellett furikáztak az esti pesti pályán. Mivel sok idő volt István barátom vonatának indulásáig megettem egy óriás gyrost és utána a Westendet bejárva a Lehel tér felé mentünk, ahol a metróba szálltunk. Hétvégén a 3-as metró a Lehel tér és Újpest-központ között közlekedik csak. 

Elmetróztunk a végállomásig, majd onnan vissza a Lehel térre. A metró az Újpest felé tartó vágányra fordult. Ez meglepett. Gondolom azért, mivel a nyugati felé tartó részen nincs kihúzó. Nagyon örültem hogy a Lehel téren alig voltak, így extra képeket tudtam csinálni. Olyan hangulatos volt. István barátommal pótlóbusszal a nyugatiba siettünk, majd elkísértem a vonatig, én pedig hazaindultam. Szerencse hogy minden jármű épp akkor jött mikor kellett volna. Késő este nem szeretek mászkálni a városban. Jobban szeretek olyankor itthon lenni és ellenni a kis zugomban, az élőhelyemen. Zenét hallgatni, alkotni. Megvannak a szokásos esti rutinjaim. Szüleim a szobájukban telenovellát néznek. Így pihennek.

Hazaérkezve bezártam az ajtót, elmentem zuhanyozni és teljesen kicserélődtem. Meghallgattam a 43 éves Genesis lemezt, amely épp kapóra jött éjfél után. Nagyon örültem annak, hogy meglett ez a CD. A spotifyon hallgattam meg először és beleszerettem annak ellenére, hogy 70-es évekbeli. Vannak 70-es években készült zenék, melyek tetszenek, de leginkább a 80-as évektől kezdődő korszak zenei világa az, ami az első állomás, utána jön a latin zene, amelyből a 90-es évektől kezdődő korszak az, ami tetszik. Más Miguel Bosé 1987-es XXX lemeze, amely nagy kedvencem az énekestől. Aztán jönnek a 2000-es évek, és ami még utána következik. J Latin zenéből sosem elég! Ugyanez a helyzet a többi általam szeretett zenei stílussal. Mindig jönnek újdonságok, melyeket szívesen veszek. Mintha egy folyamatosan épülő metróvonal lenne, egyre újabb, modernebb állomásokkal. 

Már nem maradt olyan Genesis CD, ami érdekelne. Az együttes sok éven át aktív volt és pályájuk kezdetén más stílusban játszottak. Ahogy persze teltek az évek, ez a stílus modernebb lett és eljött az-az időszakasz stílus, ami engem is megfogott. A Genesis pályájának utolsó szakasza. Nekem Phil Collins-os Genesis albumaim vannak. A Peter Gabriel féle nem jött be sosem. Idén, a 2019-es zenei könyv megalkotásakor lerajzoltam a Wind&Wuthering borítóját. A fa alatt én vagyok, mint aprócska emberke, mellettem pedig a We Can’t dance egyik „karaktere”. A másik oldalon a magányos és szerelmes Duke, aztán rókafej J és az ismeretlen alak a Calling all stations-ből. A madarakat szándékosan nem rajzoltam meg, mert ők már elvándoroltak.

Ugyan van még egy Genesis kislemez, amelyet keresek, de egész albumból minden megvan, amely érdekelt.

B E N