Az vagyok, aki vagyok

Nagyon sok helyen hallani és olvasni, hogy a rendszer, amiben élünk komoly gondot okoz a fogyatékkal élőknek. Ez kb. olyan, mint amikor az iskolában egy védtelen gyermek ki van téve a gonosz suttyóknak. Vagyis az erősebb gyerek könnyedén terrorizálhatja a gyengébbet és annak félelme élteti, teszi őt boldoggá. Sajnos ilyen a felnőttek világában is előfordul. A Tajgetosz törvény az egyik ilyen példa, amit nemcsak én, de mások is felháborítónak találnak. A másságot nagyon sokan elítélik, mert egyrészt félnek tőle, másrészt nem fogadják el, csupán azért, mert más. Én jómagam szintén más vagyok, mint a többiek. Autizmussal élek, másképpen látom a világot, és tisztában vagyok azzal, mi folyik körülöttem. A gonoszság mindenhol jelen van. Van egy érdeklődési köröm, amelyhez ragaszkodom, és nem szándékozok arról lemondani, mert valakinek nem tetszik. Mióta az eszemet tudom, egy olyan úton járok, melynek során sok változatos állomást fedeztem fel az életem során. Ez olyan, mint egy olyan metróvonal, melynek minden megállója más. Gondolok a 3-as metróra. Gyermekkoromban lenyűgözött az a látvány, amikor először utaztam úgy a kék vonalon, hogy a Lehel teret elhagyva az alagútrendszer egyesült. Hangulatát feldobták a neonlámpák, melyek Újpest-Központtig minden megálló mellett láthatóak. Teljesen más a 3-as metrónak azon szakasza, amely még a 70-es években készült.

Azért írtam le mindezt, mert a 3-as metró sok év alatt épült és folyamatosan új állomások születtek 1990-ig. Az első szakaszt 1976. december 31-én adták át. Elindult egy út, amely változatos lett az évek folyamán. Ilyen az életem útja is. Minden ember, aki megszületik, eleve kisebb vagy nagyobb mássággal jön a világra. Nemcsak a testi, vagy az értelmi fogyatékosság létezik, hanem ételekkel, ruhákkal, egyebekkel kapcsolatos ízlés is egy fajta másság. Persze ezek nem olyan másságok, amiért a hétköznapi ember leszólja a másikat. Azért, mert ez minden embernél előfordul. Más különböző másság is előfordul: pl. melegség, romaság, stb.

Hangulatember vagyok mióta csak élek és vannak az életemben megszokott dolgok, szokások, általam szeretett tevékenységek, melyeket a jövőben is szeretni fogok. Magyarországot a foci országának tekintik. Ez rendben van, de nekem semmi közöm ehhez. Én nem szeretem a focit, mert nem köt le. Kisgyermekként egyetlen mérkőzést néztem meg, de nekem nem tetszett. Ez pontosan olyan dolog, mint amikor egy ember nem szereti a dinnyét, paprikás csirkét és sok más ételt, azt nem eszi meg, mert nem esik neki jól. Van, aki nem iszik alkoholt. Ezeket mind-mind tiszteletben kell tartani. Nem kötelező annak fociznia, aki nem szereti. Tanulja az, akit ez érdekel. Izgalmas sport, változatos és érdekes, de nem tartozik a világomhoz. A rendszer se erőltesse másokra a focit, főleg azokra, akiket ez nem érdekel. El kell fogadni, hogy valakinek más tetszik.

Az én életem érdeklődési körei a fotózás, film, zene, filmezés és még sok más. A zenei ízlésem is erősen eltér az átlagostól. Ez én vagyok, és az is maradok. Az én világom az enyém, senki másé. Akinek ez nem tetszik, annak kívül tágasabb.

Aggaszt az, ami a hazámban zajlik. Én egy békés életre vágyom, ahol nincsenek aljas emberek, kik csak akadályokat gördítenek a mássággal élők elé, élvezettel elgáncsolva őket. Kérdezem magamtól miért? A mássággal élő emberek mit ártottak a rendszernek? Én pl. mit tettem ellenük? Semmit! Az hogy a politikát nem szeretem az egy dolog! Rossz érzés a postaládából kivenni a HVG újságot úgy, hogy annak címlapján az emberi hergelés van. Rossz a konyhába úgy kimennem, hogy az ATV megy, melyet édesanyám néz, és közben megy a sok szörnyűség, melyet legszívesebben kikapcsolnék. Ugyanez van a Klub rádióval is. Nem hallgatom, de édesanyám igen. A konyhában szól néha az is. Hallom a sok borzalmat, amely nemcsak felháborít, de el is szomorít. Ráadásul akaratomon kívül hallom a rosszat. Érzékeny ember vagyok, aki csak megdöbben az emberi gonoszságon. Igen, kiborít a gonoszság. Rosszul esik a sok szenvedő embernek a látványa, akik tehetetlenül koldulnak az utcán. Múlthéten az Árkád felé mentem és az egyik okostelefonját kezében tartó fiatal lány megjegyezte: Szépen meg vagy ágyazva. Majdnem beszóltam neki. Én hajléktalanoknak nem szoktam pénzt adni, mert egyrészt kevés van nekem is, másrészt István barátom beszélt nekem arról, hogy létezik a koldusmaffia, akik kiteszik a szerencsétleneket koldulni, és ha nem szereznek annyi pénzt, amennyit elvárnak, jól megverik őket. Sokszor eszembe jut az, hogy tud élni egy politikus tudván, hogy a népe gyűlöli? Az olyan ember hétköznapjai szintén félelemmel telhet, hisz naponta szembesülhet tetteivel. Ha egy népnek fáj és kellemetlen, akkor teljesen természetes, hogy felszólalnak. Hisz mindenki, köztük én is rendes, normális életet szeretnénk. Csak sajnos a magyarok nem tartanak össze, sok esetben még egyesek egymásba rúgnak, egymást pocskondiázzák a neten ahelyett, hogy egy értelmes megoldást meghoznának és összefognának azzal kapcsolatban, hogy Magyarországot rendbe tegyék. Miért nem állítják meg a korrupciós vírust, amely átterjedt a médiára, és más dologra? Az is aggasztó gondolat, hogy mi lesz később.

A gonosz embert úgy képzelem el, mint egy félelmetes arcú szörnyet, akik emberi alakot húznak magukra. A gonoszság = a pusztítással, rombolással. A gonosz embereket az élteti, hogy másoknak fájdalmat okoznak és élvezik azt, amit csinálnak. Csak épp az ilyen emberek egy dolgot nem kapnak meg soha az életben: A szeretetet, amely értékesebb a pénznél. Ha sok gonosz ember van, csak az érdek tartja össze őket, és ha az egyikük elbukik, a másik keresztültapos rajtuk, vagy egyszerűen arrébb löki őt. Egy biztos, jól nem jönnek ki. A gonosz ember nem érdemel tiszteletet, mert nem szolgált rá. Erőszakkal pláne nem lehet tiszteletet kivívni a másiktól.

Én a betegségem miatt sok embernek okoztam lelki fájdalmat, de nem szándékosan tettem. Sokszor vagyok ma is úgy, hogy néha megbántok 1-2 embert, de bocsánatot kérek. Minden embernek megvan a maga hibája.

Én mindig olyan ember maradok, aki ragaszkodni fog a kedvenc dolgaihoz. Ha ezt feladnám, nem én lennék, hanem mások bábuja. Az pedig nem leszek. Az vagyok, aki vagyok. Az is maradok.

BEN