István és én újra autós túrázni indultunk. Ezúttal Romhány felé vettük az irányt. Sem én, sem pedig István még nem voltunk itt. Felavattuk az új helyszínt. Nagyon rég el akartam már szabadulni Budapestről. Annyi minden történt velem mostanában, hogy szükségem volt egy kis menekülésre.
Korán indultam el itthonról, hogy időben a Nyugatiba érhessek. Most hogy már ismét van 3-as metró sokkal könnyebb az utazás. A metrópótló buszok nem voltak olyan kényelmesek, mert sokszor dugóba került. A metró az legalább akadálymentesen száguld a föld alatt. Nagyon örülök neki, mert jócskán lerövidül az idő.
A nyugati pályaudvarra érve a konténeres jegypénztárban vásároltam meg a jegyem. A gépiesített megoldást nem szeretem, mert a jegy automatákat megbízhatatlannak tartom. A vonatom 10:07-kor indult, de több mint félórám volt az indulásig. Kihasználtam az alkalmat és elindultam sínezni. Persze nem szó szerint, mert az veszélyes. Csupán annyiról van szó, hogy ahányszor hamarabb érkezek a Nyugatiba és várni kell vagy Istvánra, vagy pedig egy induló vonatomra akkor lesétálok a vágányok végébe, hogy nézzem a síneket. Körül is néztem és nagyon tetszett a látvány. Ahányszor áthaladok a sínek között ide-oda körülnézek hogy ne érjen baleset! Ez alap!
Elhaladtak vonatok is, melyeket külön lefilmeztem a MÁV csoport számára, ugyanis a facebookon tagja vagyok egy ilyen közösségnek. Mikor a vonatomra szálltam ragaszkodtam ahhoz, hogy a legfelső szinten legyek, mert amikor emeletes vonattal megyek, mindig felmegyek. J Szerencsém volt, hogy nem hétvégén utaztam, mert akkor mindig sokan szoktak lenni. Most alig voltak.
Tovább forgattam a vonaton. Azt akartam, hogy az olvasóim és a nézőim is lássák, merre megyek. Megmutatni a Nagymaros felé vezető utat. 10:48 után érkeztem meg és még volt annyi időm, hogy szétnézzek a vágányok alatti alagútrendszerben. J
Még anno István mutatta meg nekem egyik nyáron, amikor hazafelé indultam. Félelmetes és csodálatos helyszín.
István 11:03-kor érkezett az állomásra, majd elindultunk kocsival a szokásos útvonalon. Romhány felé vettük az irányt. A kisváros eléggé szegényes, sok helyen lepukkadt házak állnak. De volt egy panzió, amelyhez étterem is tartozott. Nagyon meg voltam elégedve a kiszolgálással. Ott is szinte egyedül voltunk Istvánnal. Én kívánság pizzát ettem, melyhez 5 féle feltétet választottam. Nagyon jó döntés volt!
Odavagyok a tejfölös és fokhagymás alapú pizzákért. Serrano sonkát, kukoricát és füstölt sajtot kértem rá. Így jó! J Anno volt egy kedvenc pizzám, melynek alapanyagai ugyanazok voltak. Ricotta pizza volt a neve és anno a nővéremmel sokat ettük azt a fajtát a Pink Cadillacben, amely egy népszerű pizzéria volt Budapesten. Csak az-az íz világ már elveszett. L Az, ahogy azt a pizzát készítették egyedi volt. A Fáradt Vándor étteremben lévő íz is finom volt nagyon. A pizza tésztája tökéletesen volt megsütve, viszont annyira sok volt, hogy nem tudtam mind megenni. L Be is csomagoltattam. Egy nagy pizzás dobozba tették, de szerencsére belefért a táskámba.
Miután Istvánnal kijöttünk az étteremből folytattuk az utunkat. Mindenképp be akartunk menni egy közeli ABC-be hogy vegyünk pár dolgot. Autóval egy paneltömbhöz érkeztünk, amely mellett egy Coop üzlet volt található. Sokféle Coop termék volt. Vettem kakaós kekszet, pudingport és láttam bambusz zoknit is. Vettem magamnak egyet, mert ha jön a tél, akkor az ideális lesz.
A boltból kijövet körülnéztem a környéken és rengeteg társasház volt. Meglepődtem ezen, mert eddig Nagymaros környékén nem igazán emlékeztem ilyen házakra. Volt a közelben egy elhagyatott épület, ami le volt zárva, de közelebb merészkedtem.
Arra gondoltam, hogy megnézem hátul is. Picit emlékeztetett A texasi láncfűrészes mészárlás című filmre. Gyanúsan csendes volt a helyszín és egy romhalmaz közepén találtam magam. Mintha egy horrorfilm helyszínén jártam volna. Sokszor hátra nézegettem, mert bizony a horrorfilmekben nem nagyon szoktak a hullajelöltek hátranézegetni és így sajnos érthető ha kinyírják őket.
Picit féltem, beismerem, de erősebb volt a bátorságom. Az-az érzésem támadt mintha valamelyik ablakból figyelnének engem. Elképzeltem egy gyilkost, vagy gyilkosokat, akik talán pont kinéztek maguknak. J Istvánnak is mondtam, hogy nézze meg a helyszínt, de nem akarta. Visszamentünk az autóba hogy elinduljunk a kisvasút régi vonalát megnézni. Sajnálatos módon egy suhanc keresztbe tett nekünk. A krapek 20 év körüli volt. Állítása szerint összeveszett az anyjával, és a busz, amin utazott továbbvitte és a városban ragadt. Segítséget kért tőlünk. Amikor ilyen gyanús alakok megszólítanak, félni kezdek és rögtön védekező állásba kapcsolok. Igyekszem kerülni a másik féllel történő beszélgetést, mert nem tudhatom, mit akarhat tőlem. A srác azt mondta, hogy bajban van, és hogy vigyük el őt pár kilométerre. Ebbe nem szólhattam bele, mert István volt a főnök. Az ő autója. Belementünk, de nagyon féltem. Mindig hátranéztem nem sántikál e valami rosszban a pasas. Útközben rengeteget káromkodott és folyamatosan mást mondott. Egyik alkalommal mondta, hogy most volt itt először, másikban pedig hogy ismerős errefelé. Egyik szavával ütötte a másikat. És mikor megérkeztünk arra kért, hogy várjuk meg, mert a spanjai ott vannak a zöld autójukkal. Ekkor szólalt meg bennem a riasztó. Mondtam a srácnak, hogy sietünk, nincs annyi időnk erre és a srácot ugyan nehezen, de le tudtuk koptatni. István is elküldte. Szerencsére nem esett bajunk. Ha a srác, akinek autóval vannak a barátai akkor miért nem mentek el érte?! Féltem, hogy megtámadnak bennünket. Istvánnal el is mentünk. A srácot többé nem láttuk. Nagy szerencsénk volt! Nem bírom az olyan helyzeteket, amikor valaki azt mondja hogy bajban van, közben meg akar károsítani. Néhány éve majdnem beleestem egy csapdába. Mikor anyám nagy pénzt bízott rám és a Boráros tér felé mentem akkor megszólított egy cigány pasi, aki azt mondta, hogy bajban van, mert nincs pénze benzinre és tőlem kért kölcsön. Megígérte, hogyha segítek neki külön fizetni fog. Csak én nagyon gyanakvó vagyok az idegenekkel és mondtam, hogy a pszichológusom kell hívjam. Szerencsére ez mentett meg. Nem bízom az idegenekben. Főleg akkor nem, ha pénzről van szó! És milyen érdekes, igazam volt, ugyanis rá egy évvel később ugyanaz a pasi próbálkozott nálam aki viszont egy nővel csövelt a Borároson. Mikor rá akartam nézni a csajra, az elfordította az arcát. Akkora a szegénység Magyarországon, hogy egyre több ilyen ember tűnik fel az utcán különböző kifogásokkal. Romhány egy kifejezetten szegényváros. Aki jár vidékre kirándulni az láthatja, hogy mennyire sokféle lepukkadt község van. A közbiztonságról ennyit! De vármegyézni tudnak, az nagyon fontos volt az államnak visszahozni ezt a hülyeséget és még sok más olyan dolgot, ami az ország vesztét okozza!
Kissé felzaklattuk magunkat Istvánnal. Nem az ő hibája. Istvánnak nincs kellő tapasztalata, rutinja. Ő elmondta nekem, hogy az egyik túlóra után nem tudott hazamenni Vácról és stoppolt. Jó véleménnyel volt erről és ezért sajnálta meg a srácot. Istvánban és bennem ott van a jó szándék. De nem tudhatjuk az elején hogy mi várható! István közölte, hogy többet ilyet nem csinál, mert nem akar bajt. Maximálisan megértem! István nem tudja, hogy pl. milyen az élet Budapesten. Ajaj! L
Istvánnal megálltunk egy csodálatos helyen, ahol óriási kukoricaföld állt. Fantasztikus volt! Majdnem egy órát töltöttünk ott. Kicsit sétálgattam, mert rosszul lettem. Rengeteget fotóztam és videóztam. Szedtem kukoricát a családnak és Victornak. Istvánnak is adtam belőle. Iszonyatos mennyiségű kukorica volt, köztük napraforgók is álltak. Kicsit nehézkes volt a kukicsövek leszedése. kb. 12 db-ot szedtem le. Itthon anyu megfőzte a kukoricákat. Isteni volt az íze! Fűszersóval is kipróbáltam. Az totál megbolondította az ízét. Nagyon sósan szeretem a főtt kukoricát. Az Odaát szakácskönyvben van egy receptúra, amelyet ki szeretnék majd próbálni.
A biztonság kedvéért István és én már nem fordultunk vissza Romhányba. Többé nem megyünk oda, pedig nagyon szerettem volna valamikor megszállni abban a panzióban, a Fáradt Vándorban. Istvánnal elkocsikáztunk Bánkra, ahol egyszer még strandoltunk is. A helyszín semmit sem változott. Isteni a palacsintájuk, de most szándékosan nem ettem, mert visszafogottabban kell táplálkoznom.
A tónál sétálva eszembe jutott Gyömrő. Ott is van egy hatalmas tó, de abban nem fürödtem. Ott is csak sétálgattam. A Bánki tónál leültem az egyik stégre is gondolkoztam. Állandóan jár az agyam a jövőm miatt. A szél közben lengett és nagyon jólesett. J Volt egy nagy kilátó is ahonnan az egész tavat be lehetett látni. Imádom a telefonomnak a tágas funkcióját, mert egy képbe bele tudok sűríteni egy nagyobb pillanatot. J
Annyira fürödtem volna egyet a tóban, de egyrészt nem terveztük, hogy odamegyünk, másrészt fürdőgatyó sem volt nálam.
Mivel még rengeteg időnk volt Istvánnal visszakocsikáztunk Nagymarosra, majd ott az Édeske cukrászdába mentünk. Snickers, Maracuja és Sacher tortás fagyit ettem. Mivel édesapámnak születésnapja volt vettem neki egy sárgabarack pálinkás sütit, anyunak és magamnak Marosi málna tortát. Nagyon szeretem az Édeskét. Mindig csodás dolog visszatérni ide ahányszor Nagymarosra jövök. Annyira családias a hangulat. Még idén tervezek visszatérni ide. Van Kismaroson is egy cukrászda, amely egy ún. vidéki Nándori cukrászda. J Persze nem Nándori a neve. A jelenlegi nevét nem tudom. Majd legközelebb úgyis megyek oda és kiderítem. J
Útközben a Nagymaroson található CBA Prímában vettem még pár dolgot, köztük két zacskót is amelybe a kukoricacsöveket tettem be, a másikba a pizzás dobozt és a többi vásárolt terméket, ill. a sütiket is. Szerencse hogy nem mentek tönkre. A kukoricák bőven belefértek a táskámba, melyet zacskóstul tettem be. Istvánnal ezután visszaszálltam az autóba és az Öreg Morgó étterembe mentünk. Kint ültek az emberek, bent nem. A szokásos helyünkre ültünk Istvánnal. A kiszolgálás azonban nagyon lassú volt, de az étel mennyei. Brassói aprópecsenyét ettem. Nagyon szeretem! Közben a telefonom lemerülőben volt. Sajnos a töltőmet el kellett volna vinnem. Sebaj, majd legközelebb! A lényeg az, hogy az utam végéig tudtam alkotni, dokumentálni.
A lassú kiszolgálás miatt nem tudtam az esti 8 órás vonattal hazaindulni. Az ég nagyon be volt borulva. Most hamarabb sötétedik, mert közeledik az ősz. Már augusztus van. Szerencsére. Nem bírom a nyarat! L István a nagymarosi állomásra vitt és a 21:12-es vonattal indultam haza. Sajnos minden állomáson megállós volt, viszont emeletes vonat. Egy árva lélek nem volt a szerelvényen. Csak a kalauz jött. Nem sokkal később észrevettem, hogy erősen esik. Szakadt az eső. Az esővíz folydogált az ablakon. Kicsit féltem, pedig volt nálam ernyő. 22:15-re ért be a vonatom a Nyugatiba. Onnan gyorsan lesiettem a 3-as metróba. 1:15 másodperc múlva jött is a metró, amely elvitt a Nagyvárad térre. Ott csak 3 percet kellett várni a 24-es villamosra. Mikor a villamosmegállóba indultam az eső már elállt. Megúsztam! J Miután hazaértem akkor kezdett rá ismét az eső. Szerencsém volt, hogy szárazon hazaértem. Nagyon elfáradtam és kissé a hatása alatt voltam a Romhányban történtek miatt. De nagyon jól éreztem magam. Lassan véget ér a nyár ugyan, de néhány kirándulást télig még beiktatok.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.