SZUSZA

Gyuri barátnője, Ági pünkösdvasárnap rám írt, lenne e kedvem vele és Gyurival tartani másnap a Normafára. Belementem, mert nem voltam jó állapotban. Úgy volt megbeszélve, hogy hétfő délután 13:30-kor találkozunk a 212-es busz megállójában. 4 perccel később értem csak oda, de szerencsére Gyuriék ott voltak a megállóban. Ági férje és egy aranyos 5 hónapos kutyus is velünk tartott. A kislánykutyust Szuszának hívják. Először megijedtem, mert nem számítottam rá, de aztán összebarátkoztam vele. Gyuriékkal felmentünk a Normafára. Jó ez a 212-es busz, mert a Boráros térről egészen a Normafáig jár. Ez a busz 2008 óta közlekedik.

Nehéz volt lelkileg visszatérni a Normafára, hisz a speciális suli nem messze volt a helyszíntől. Útközben a kutyusra fokuszáltam és a többiekre. Ági férje, Pali kedves volt. Sok mindenről beszélt. Néhány ablakot becsuktunk, hogy a légkondi működjön. Majdnem 40 perces volt az út. A busz elhaladt a néhai Hotel Olimpiaszálló mellett, amelynek helyén egy parkos hely van. Nagy kár volt lebontani, mert emlékszem, tetszett nekem az épület. Régi, romos és elhagyatott volt. A szocializmusban kiemelt szerepe volt az épületnek. A Linda című sorozat egyik epizódját is ott forgatták.

Rá sem ismertem a helyre miután leszálltam a buszról. Átépítették a környéket. Új épületek nőttek ki a régi 90-es, ma 21-es autóbusz helyén. A Normafa egy része alakult csak át szerencsére. Ágiékkal megpihentünk az új házak között. Először egy függőágyat pillantottunk meg ahova Gyuri vidáman beszállt.

Kis híján leesett, de szerencsére ki tudott jönni onnan. Úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom. Megvallom csak egyszer volt szerencsém függőágyban feküdni. A Venevision sorozatokban szokott ilyen lenni. A vadon lánya (Kaina) című telenovellában használták rendszeresen.   

Kényelmes volt. El tudtam volna időzni sokáig, de haladnunk kellett. Meglepő módon annyira sokan nem voltak a környéken, csak a büfés részlegen. Kezembe vettem Szuszát és olyan édes volt a kutya. Néha kapálózott, de vigyáztam rá, mint egy pici babára.

Visszaemlékeztem arra, hogy mikor kisgyerek voltam féltem a kutyáktól. A csepeli kertünkben volt egy Bogár nevű fekete kölyökkutyus, akitől rettegtem. Még szinte gyerek volt. Izgett mozgott. Sokszor megkergetett, amikor csak játszani akart velem. De kisgyerekként nem mertem a közelébe se menni. A kutyáktól való félelmem 1996 nyarán enyhült, amikor édesanyám egyik barátnőjének anyja hozzá költözött a Dolly nevű kutyájával. Még sétálni is elvittem.

Szusza nagyon a szívemhez nőtt. Ági és Pali a gazdái. Sokszor elképzeltem lehetne kutyám nekem is, de nem valószínű, hogy jó gazdi lennék. Nagy felelősséggel jár egy kutya fenntartása. Pali szerint a nagykutyák költségesek, de a kisebbek nem. Amikor még meleg párkapcsolatban gondolkoztam nem gyereket akartam volna örökbe fogadni, hanem egy kicsi kutyát. A melegeknél egy gyakori. Nem is mindegy hogy milyen fajta illene nekem.

A Normafa tájképe nagyon szép. Dezső gépével is készítettem fotókat, melyeket kiállításra tervezek vinni. Elég sokat mentünk Gyuriékkal, végül a büféhez mentünk. Lángost és rétest ettünk. Majdnem 20 percet kellett várni a lángosra. Fokhagymás tejfölös ízűt ettem. Nagyon jólesett! Tervbe van véve egy nyári lángos sütés itthon. Én aztán variálnék az ízekkel az biztos. Szuszának adtam egy falat lángost, amelyet jóízűen rágcsált, de nem ette meg mindet. Azt is megfigyeltem, hogy 1-1 szaladgáló hangyát megevett. J Szinte elolvadtam tőle! J Portrékat is csináltam Szuszáról. Ez a kiskutya nagyban enyhítette bennem a lelki fájdalmam. Feledtette velem az aktuális bajaimat, az autizmus okozta nehézségeimet.

Miután elsétáltunk a Normafáról Gyuriéknak megmutattam a régi iskolám ahol sok szenvedésben volt részem. Nem akarok részleteket írni, de annyit igen, hogy szembenéztem a fájdalmammal. Videóra fel is vettem, de annyira felkavart, hogy inkább töröltem azt a felvételt. Kognitív terápiát alkalmaztam magamon. Kicsit felnyitottam a sebeim, hogy megpróbáljam meggyógyítani magam. Nem sikerült annyira, mert a rémképek ismét felvillantak, amitől rossz állapotba kerültem, viszont nem borultam ki nyíltan. Szuszának köszönhettem ezt főleg. Gyuri szeretett volna gyermekvasutazni, de nem mindenki akart. Én is fáradni kezdtem és a lábaim is fájtak a sok sétától. De rengeteg fotót készítettem a sínekről és videókat az elhaladó vonatról.

Gyuriékkal visszaballagtunk a 212-es busz felé. Úgy örültem annak, amikor ültünk és a busz levitt minket a Borárosra. Ágiéktól elbúcsúztunk, majd Gyurit felhoztam hozzánk, hogy lepakoljak, majd elmentünk a Nemzeti Színházhoz. Megjelentek a kacsák, és 1-2 pókocska is.

Nem messze fiatalok táncoltak a nagytéren. Gyurival nem messze tőlük ültünk le. Személyes dolgokról beszélgettünk, majd elkísértem őt a 2M villamos megállójába. Elfáradtam, de jól éreztem magam és vidáman készültem a másnapi színházra.

BEN