ÉN MINDENT MEGTETTEM

 

Visszatértem a művészetterápiára. Jó volt. Eszter is javasolta, hogy feltétlenül menjek, mert jót tesz nekem. A művészetterápián jól érzem magam. Ilyenkor mindig kiszakadok a hétköznapokból. Kellemes, relaxációs zenék mennek és más emberek is részt vesznek a foglalkoztatásokon.

Nem vagyok jól. Egyre fáradtabb és kimerültebb lettem. Ráadásul nagyon csalódott is. Nem megy ez a Spirit színház akármennyire is szerettem volna. Nem illek ide se. Kakukktojás vagyok a csoportban, a nők között. Egyetlen férfiként feleslegesnek érzem magam. Megvallom, másra számítottam, amikor jelentkeztem Kocsis Judit csoportjába. De mivel mások tanácsolták, hogy folytassam, hát belementem. Kezdetektől fogva nehézségekbe ütköztem. Pl. akkor, amikor verseket kellett tanulni. Nehezen megy, lassan haladok az összessel. Hasonló szitu, mint amikor a spanyol iskolába jártam és nem tudtam folytatni a második kört, mert gyorsítást szavaztak a többiek. Mondanom sem kell, mennyire megalázó volt nekem, hogy lassú vagyok, mint egy csiga. Eszter szerint az autizmus tünetei közé sorolható a lassúság, a túlérzékenység és a hamar kifáradás. Én úgy érzem magam, mintha mások okolnának emiatt. Igyekeztem a lehető legtöbbet adni magamból. Nem csoda hogy néha kiborultam, kiborulok. Ez a szenzoros ingerek, ill. a fel felbukkanó nehézségek miatt van. Kocsis Judit egy nagyon kedves, segítőkész nő, de megvan mellette egy szigorú oldala is. Nem ért az autizmushoz, ill. a többiek sem. Ez rettenetes! Falakba ütközés mindenütt! Hiába beszélek az Eszterrel, próbálok segítségért rohanni hozzá. A külső szem, a neurotipikusok (NT= akik nem élnek autizmussal és nem autizmus szakértők) a kívülálló társadalom zöme egyáltalán nem elfogadó. Vegyük pl. Tóth Turgonyi Dóra esetét, amikor a legkisebb fiát szó szerint leköpik, gúnyolják és megalázzák, mert súlyosan autista. Nekem a magyar társadalom egy része leszerepelt előttem az idei április 3-i választásoknál! Pont! Az ilyen közeg ne merészeljen ítélkezni se felettem, sem pedig a hozzám hasonló emberek felett!

Szépeket alkottam a művészetterápián. Egyik alkalommal a porpasztellt, másik alkalmon a kenhető zsírkrétát használtam. Persze vannak még befejezetlen alkotások, amelyek sajnos nem fértek bele az időbe. Zsuzsának, a művészetterapeutának elmondtam a legutóbbi színházas kudarcom. Nem az én hibám, ha viszketés tör rám. Judit egyik alkalmán viszketni kezdett szinte mindenem. Ideges vagyok, mivel rohamosan közeledik az előadás. Nem jött össze a fotózás sem, amikor mindenkiről képeket akartam csinálni csak azért, hogy örömöt okozzak. Én mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy helytálljak. A viszketés rossz, mert nem az én hibám. Az vigasztal, hogy már csak két alkalom van hátra. Nem érzem jól magam ebben a csoportban. Sok esetben úgy érzem magam, mintha ismét iskolában lennék. Sokat feszengek, mert nagy az elvárás. Judit türelmes és látom, hogy segíteni akar nekem, de itt vannak a félelmeim, amelyekkel nem tudok mit kezdeni. Túlságosan sokat sérültem, túl sokszor mondtak le rólam mások, hagytak magamra az eddigi életem során. Még azt is megkaptam, annak idején gyermekkoromban, hogy nem vagyok iskolaérett.

Segítőkész vagyok, komolyan megteszek mindent, hogy ne hibázzak, de már elfáradtam. Annyi erőm szerencsére van, hogy be tudjam fejezni a többiekkel, utána elmegyek a színházból örökre. Egyik nap telefonáltak a Spiritből hogy ajánljanak egy olyan csoportot, ami nekem való. Problémamegoldós, és olyan, aminek örültem volna, de nem akartam otthagyni a Juditot és a csoportot. Én látom, hogy ez az asszony mennyire szereti mindazt, amit csinál. Láttam, hogy sokszor szomorkodott, mert nem jártak annyian a próbákra. Mikor Szitás Barbara helyettesítette egyszer kihallgattam a többiek beszélgetését és az egyik azt mondta komolyabban kellene venni ezt az egészet. Judit ráadásul úgy tekint erre az egészre, mint én a saját világomra. A csoportból 12 hét alatt hárman mentek el. Az egyik lány nagyon megbízhatatlannak bizonyult. Miatta az egyik csoporttagunknak kettős szerepet kell vállalnia. A másik azt hiszem munkaügyi okokból ment el. A harmadik tagról azért nem írhatok, mert megkértek rá hogy ne beszéljem ki. Ki se írom az okot, mert személyes ügy. A lényeg az, hogy hárman távoztak és Judit arcán láttam az ijedtséget azzal kapcsolatban, hogy mi lesz. Nem hagyhattam cserben sem akkor, sem most, és nem hagyhatom cserben a jövőben sem! Ha elküldenének, az rettenetesen esne nekem, mert sok energiát fecceltem ebbe az egészbe. Ráadásul kudarcként élném meg, ami csak növelné bennem azt a félelmet, amit jelenleg is érzek. A félelmet, hogy felesleges vagyok, és hogy meg akarnak szabadulni tőlem, mert autista vagyok. Ilyesmiket gondolok. Úgy tönkrementem a múltban, hogy már nem lehet gyógyítani a mentális betegségem. Sok esetben érzem azt, hogy mások kinevetnek, el akarnak küldeni és még sorolhatnám tovább. A gondolatok, kényszergondolatokká válnak, és nagyon megijedek. Eluralkodnak rajtam és a hangulatom is nagyban befolyásolja. És ha a hangulatom befolyásolja, akkor a viselkedésem is zavaró lesz. A sok traumának következtében érzem, hogy bántani akarnak engem. Eszter szerint nem így van, csak én látom így a dolgokat. Bizonyos szituációk arra gondoltattak, hogy jogosak a félelmeim. Azok a félelmeim is bennem vannak, hogy türelmetlenek lesznek velem és emiatt pánikba is szoktam esni. L Ha türelmetlen velem valaki nem tudok koncentrálni és szenzoros kiborulás következik be.

Így néz ki a 8 nős díszlet. Szépen meg lett csinálva. A nagyterem alkalmas egy nagyobb előadásra, viszont a Spirit színház költözik. Kár, mert szép hely. Kiderült, hogy János csak bérli a helyet. Állítólag a Blaha Lujza téren lesz az új színház. Majd kíváncsi leszek rá. Még jó, hogy képes emlékeim vannak, ill. videós felvételek.

Anyu szerint nem szabadna folytatnom ezt a színházasdit, de muszáj. Semmiképpen sem megyek el, végig akarom csinálni! Nem lehet a csúcson abbahagyni! Sokkal rosszabb lenne nekem, ha nem engednék! Lelkileg megviselne. Édesanyám nagyon örült viszont annak, hogy ismét mentem művészetterápiára. Sokat megyek továbbra is hogy kirajzoljam, kifessem magamból a fájdalmaimat, nehézségeimet és  hogy erőre kaphassak.

A BENovelas magazinom videós sorozata elérte a 200! adást! Nagyon örültem ennek. Bővebben kifejtettem gondolataimat most szóban, mint írásban. Egy cikk hossza messze nem olyan, mint egy videós beszámoló. Én mindig olyan maradok amilyen. Csakis jó irányban változhatok a következő években. Nem fogom szégyellni sohasem az érzéseimet, a vágyaimat és mindazokat a dolgokat, amik sokat jelentenek az életemben. Én mindent megtettem, amit csak tudtam azért, hogy könnyebb legyen az életem közösségek és más dolgok terén. Voltak azonban olyan akadályok, melyeket nem tudtam még legyőzni. Egy biztos, hogy a Spirit színházban sokat fejlődtem, tanultam és fel tudtam mérni azt a tudást, amit szereztem. Pl. már nem féltem felolvasni, elmondani egy szöveget, verset mások előtt. Korábban ez nálam kínszenvedéssel járt. Voltak és vannak azonban nehézségek, melyeket sokan nem értenek, hisz egy aspergeres embert nehéz megérteni. A youtubeos videózás is nagy terápia nekem, mert miközben forgatok, magamat látom a képernyőn és kendőzetlenül beszélek az autizmus okozta nehézségeimről. Nemcsak magamon, de másokon is segítek, hogy könnyebbé tegyem a következő generáció helyzetét. Szeretném, ha mások hallva, olvasva tanulnának a hibáimból és így meg legyenek mentve egy nehéz életkörülménytől. Ezzel nagyban hozzásegíteném őket egy akadálymentesebb élethez. Hisz ha egy szakember tanulmányozza a videóimat és egy autista gyereket nevelő szülő is megnéz, akkor sok mindent meg fog érteni és másképpen áll majd a gyermekéhez. Másik oldalról a BENovelas magazinom videós sorozatomban az általam szeretett dolgok, mániák és egyebek is nagy szerepet kapnak, hisz imádok lemezekről, zenékről, sorozatokról, fotózásról és sok más dologról beszélni, írni.  

Eljutottam arra a pontra, amikor rá kellett jöjjek arra, nem változnak meg az emberek. Sokszor fogok félreértésekbe botlani az autizmusom miatt. Mindent megtettem, hogy jobb legyen. Elegem van, elfáradtam, besokkaltam és elvesztettem a türelmem. Magamon érzem, mennyire megvisel az a temérdek feszültség, ami a megfelelési kényszerem okozott. Nem éri meg hogy ennyire tönkretegyem magam. Nem azért érettségiztem kemény munkával 2013-ban, hogy X vagy Y kihajítson a sorsomra hagyva, nem törődve a K mennyiségű energiát, amit beleöltem egy adott közösségbe. A Spirit nem bántott, általánosságban írok közösségekről, akik elküldtek. Én is elkövettem hibákat, de nem halálos bűnöket. Azt gondolom, hogy nem kellene több közösségbe mennem, mert nem látom értelmét. Más a művészetterápia és más, ha külön ismerkedek emberekkel. De a közösségekből elegem lett. Ha nem lehetek önmagam, hanem egy kakukktojás vagy figyelő, esetleg egy szobor akkor miért legyek olyan helyeken, olyan emberek között, akik eltérnek tőlem? Még egyszer leírom, külön ismerkedek, nem zárkózok el emberektől, egy baráti társaságot sem utasítok el, de nagyobb közösséget kihagyok. Ha valaha befutott fickó leszek, akkor megmaradok annak, aki vagyok. Belőlem csak 1 van.

BEN