A HATVANI PORCELÁNTÁRLAT

Gyuri barátom még hétfőn meghívott a csütörtöki hatvani kiállítására, amelyet az ottani múzeumban rendeztek meg. Úgy volt megbeszélve, hogy 13:30-ra a munkahelyére megyek és onnan a 14 órás vonattal a Keletiből indulunk Hatvanba.

13:16-ra értem oda Gyurihoz. Mivel még korán volt gondoltam páternoszter liftezek egyet. Rajongók ezért a liftért! J

13:48-kor Gyuri összepakolt és elindultunk a pályaudvarra. Telefonon megvette a jegyem, amely 90%-kos kedvezménnyel 116 Ft oda és 116 Ft vissza. Modern, egyszintes kékvonattal indultunk el. Miután elindultunk elkezdett szakadni az eső. Szerencsére nem áztunk el, mert zárt térben voltunk.

Az egyik állomás Gödöllő volt ahol a HÉV végállomása is megtalálható. Meglepően modern és szép. A vonatunk nem állt meg minden állomáson. 14:52-re Hatvanon voltunk. Nagyon szép város. A pályaudvar azonban még szocreál stílusú. Azt még nem újították fel.

Elhaladtunk a régi cukorgyár mellett, majd egy régi, elhagyatott kastélyszállót láttam. Félelmetes volt. A pályaudvar mellett egy romos ház is állt. Beljebb sétálva a városban elég forgalmas életnek voltam szemtanúja. Ettem kékszőlő ízű csavart fagyit, melynek íze emlékeztetett a régi 20 Ft-os Bubbaloo rágógumira, amely eper, narancs, tutti frutti és kékszőlős szörppel volt megtöltve. Kár hogy már nem kapható. Gyermekkoromban nagyon szerettem.

Megtaláltuk hamar a múzeumot, majd felsiettünk az emeletre. Régi, különleges porceláncsészék, tányérok, festmények voltak kirakva. Gyuri gyűjteménye ezek.

Továbbhaladva megnéztem a többi kiállított tárgyat. Nagyon szép, eredeti és időtálló szépségeket láttam. Főleg videós anyagon lehet megnézni az 202. adásomban.

Mivel Hatvanban volt a kiállítás az ottani városvezető is beszédet mondott. Ugyanaz az ember, aki a Szent Kamill idősek otthonában is szokott lenni. Unalmas volt a bevezető, ugyanis 30 perc tikkasztó hőségben, összeszorítva egy csomó emberrel, fájó lábbal szédülésre és kisebb rosszullétre adott okot. Ki is kellett menjek. Az autizmusom miatt ez roppant terhelő volt, de szerencsére nem lett baj. Kimentem egy nagy térre, ami az épülethez tartozott. Hangulatos helynek tartottam.

Nagyon finom sajtos pogácsák voltak. Sokat is ettem belőlük. J 18 óráig tartott a tárlatvezetés. Előtte Gyurival még fotóztunk, majd szépen becsomagolta azt a Herendi porcelánt, amit nem állítottak ki a gyűjteményéből. Hozzáteszem, hogy Gyuri sok olyan dolgot elmondott nekem, melyekről nem beszélhetek, és nem írhatok. Az ő világát is tiszteletben kell tartani. Ő beengedett a saját világába és hasonlóan gondolkodik, mint én. Ő is gyűjt, ő is rajong sok mindenért.

A zárás után hatalmas eső mosta Hatvan utcáit. Fújt is a szél, nehéz volt a közlekedés. Egy pékségben ennem kellett valamit, és szerencsére elállt mire kimentünk. A pesti vonatot lekéstük, így a különlegesen szép várócsarnokban vártuk meg a 19:04-es járatot.

Szocreál stílusú volt az is. Gyuri megmutatott nekem egy új mobilos aplikációt, a a Toonme-t, amely egy arcképet animációs stílusban ment el. Nekem nagyon tetszett. J

Gyuri ezeket a képeket készítette rólam. Én is csináltam róla fotókat. Egész jól sikerültek!

Az én arcom olyan viaszbabás stílusú. J Kicsit Viasztestek feelingje volt, de jópofának tartottam. Gyurival az állomás felé siettünk, majd észrevettük az aluljárót hogy mennyire hasonlít a régi Fővám téri 2-es villamos aluljárójára.

A lámpák, a sárga falak nagyon hasonlítottak az egykori Fővám téri föld alatti hangulatára. Az állomáson sok fiatal volt és hamarosan befutott a vonatunk. Miután felszálltunk szinte azonnal el is indultunk. Szerencsénk is volt hogy Gyurival találtunk egy négyes ülést. Sajnos azonban mellettünk a másik négyes ülésen egy fiatalokat utáló idős ember tette a megjegyzéseket rájuk.

A Keletibe érve Gyuri tovább ment busszal, mert találkozója volt. Én pedig hazajöttem. Fáradtan estem be a lakásba. Volt két édes kifli amit nem ettem meg. Anyu házi pizzával várt. Később ismét enyhén rákezdett az eső, de szerencsére addigra már éreztem az otthonom melegét.

BEN