LEVÉL AZ AUTIZMUSHOZ

Kedves autizmus! BEN vagyok. Persze tudod, ki vagyok, hisz együtt élsz velem. Része vagy az életemnek mióta megszülettem. Tudom, hogy soha nem mész el, nem költözöl ki az életemből. Sokáig szerettem volna, ha egy nap kiszállsz belőlem és soha nem térsz vissza. Kiszállsz, békén hagysz és engeded, hogy normális életem lehessen. Távozásoddal megszűnne temérdek gondom, könnyebbnek érezném magam. Sokszor próbáltalak kioltani magamból, elviselni azt, ahogy elnyomsz, gúzsba kötsz, elszakítasz az emberektől. De elegem lett egy nap. Úgy döntöttem, hogy amennyi energiához hozzájutok, felhasználom ellened. Megvetést érzek irántad, mert megfosztottál egy csomó lehetőségtől. Hogy rendes állásom legyen, hogy jobban tudjak tanulni. Elvetted tőlem a barátkozás lehetőségét is! Mély magányba és kétségbeesésbe taszítottál. Neked köszönhetően számkivetett lettem, mások céltáblája, a suttyók bokszzsákja. Mi lett volna ha? Sokat kérdezem magamtól ezt. Elképzelem azt, milyen is lennék, ha nem laknál velem. Talán érettebb arcú férfi lennék, aki nem az álmainak él. Olyan lehetnék, mint a többi ember. Csak a melegségem lenne, amelyben bőven tapasztalt lennék, ha kísérő betegségeid nem indítottak volna támadást ellenem fóbiák, kényszerbetegségek és depresszió alakjaiban tíz éve. Talán megjártam volna az egyetemet is. Elképzeltem azt, hogy nem fáradok el hamarabb, nem lesz az agyam egy hamar kimerülő ceruzaelem. Sokáig azt sem tudtam mi a szenzoros érzékenység. Nem értettem, miért voltak dühkitöréseim. Úgy kiáltottam fel sokszor, mint egy állat. Érzékenyen hatott rám sok minden. Ma felnőttként ritkán tör ki a bennem lévő vulkán. Az a vulkán, amit te hoztál létre. A kráterből pedig a fájdalmaim lávája jött ki. Megfosztottál mindentől, ami fontos lett volna nekem! Képtelen vagyok neked megbocsátani, mert felnőtt koromban is akadályokat gördítesz elém. Nem hagyod, hogy párom legyen. Már ezt is sajnálod tőlem? Tele vagyok értékkel. Krisztina, Eszter és sokan mások azt mondták, hogy az neked köszönhetően van gazdag fantáziavilágom, tehetségem a fotózásban, az írásban és még sok másban. Sokszínű vagyok. Egyszerre adsz és elveszel. Adod a tehetséget, de elveszed az esélyt tőlem, hogy boldog legyek! Miattad félreértenek, furcsa és ijesztő embernek tartanak. Egyesek bolondnak és elmebetegnek néznek. Mások a zavartságom miatt kinevetnek. Te teszel zavarttá. Áruld el ki vagy te autizmus? Közöd van a csernobili sugárzáshoz? Nem véletlen, hogy 1986-ban pont akkor születtem mikor a világban a radioaktivitás felhői szanaszét szórták a mérgező kémiai vegyületeket. Tudom, hogy a radioaktív sugárzás genetikai rendellenességet is okoz. Tudom, hogy te is ilyen vagy autizmus. Egy genetikai állapot, amely megváltoztatott mindent miután világra születtem. Sok szenvedést köszönhetek neked, sok nehézséget és számos kellemetlenséget. De mindezek ellenére nem engedem meg, hogy a jövőmet is megnehezítsd. Én nem fogom hagyni magam. Felnőtt koromban megkapom a szükséges fejlesztéseket és ezek által te fogsz alul maradni. Nem maradok a rácsaid mögött. Én szabadnak születtem, terveim vannak, és nem avatkozhatsz bele az életembe! Nem fogom megengedni, hogy lejárass, elnyomj, tönkretedd a jövőm. A múltam nem tudom helyrehozni, de a jelenem és a jövőm még igen. Még fiatal vagyok, sok mindent elérhetek. A kísérő betegségeidet is meg tudtam állítani. Ugyan sokszor megtámadnak, de állom a sarat! És tudod mit teszek még? Segítek másokon, a sorstársaimon, hogy nekik ne legyen rossz! Adtál nekem tapasztalatot, megtanultam elfogadni önmagam, a melegségem, és azt is, hogy itt maradsz velem sajnos. Elfogadtam, hogy nyakamon maradsz, és most már úgy képzellek el, mint hasznos állapotot. Tudod miért? Mert ha nem lennék aspergeres akkor nem biztos, hogy annyi mindenhez értenék. Lehet, nem lennék fotós, blogger, youtuber. Az is lehet, hogy nem lennék latin zenerajongó. Ez a csodálatos zenei világ sokszor oldotta azokat a lelki és testi fájdalmakat, melyeket a te hibádból szenvedtem el. Mert úgy elnyomtál, hogy gyenge voltam és sebezhető! A latin zene mentette meg az életem. Valóságos lelki táplálékként épült belém ez a zenei stílus. A zene meg tud engem nyugtatni, ha rosszul vagyok, ha épp ki akarok borulni, vagy épp ideges állapotban vagyok. Ideális ellenfél számodra, tehát jól vigyázz autizmus! És felvállaltalak, igen. Videón keresztül beszélek a youtubeon. Képes vagyok egy nagy csatába vonulni, mint egy hős lovag! Küzdök az általad keletkezett zavarommal, beszédhibáimmal. De nem vonulok vissza, mert akkor gyáva lennék. És akkor te győznél! Abból pedig nem eszel! Ne bántsd a mai gyerekeket! Őket hagyd békén! Engedd, hogy boldogok legyenek! Ha rájuk szállsz, kiszolgáltatottakká válnak felnőtt korukra. Vannak sajnos olyanok, akiket teljesen bebörtönöztél. Vajon ők hogy élhetnek? Elárulod? Velük kegyetlenebbül bánsz! Teljesen elszigeteled őket. Remélem, egyszer fejlődik úgy a kutatás, hogy alulmaradj. Szívből kívánom ezt neked! És a harcom veled folytatódik, míg meg nem halok!

BEN