Február végén váratlanul elindult a tavaszi évszak. A pszichiáterem azt mondta, hogy naponta legalább 30-60 percet töltsek sétával. Gyakrabban kell kimozdulnom ami mindig jót tesz nekem. Télen kevesebb lehetőségem volt. Arra gondoltam, hogy Dezső gépével és az új telefonommal Budapest hídjait fotózom le. Persze most nem mindegyiket akartam, mert nyáron szeretném folytatni. Egy teljes nap pedig nem is lenne elég a témára.
A Nehru parttól lesétáltam egészen a Gellért-hegyig. Átmentem a Szabadság hídon. Örültem volna, ha a Duna vízállása alacsony lenne, mert akkor én is láthatnám a kilátszódó egykori hídroncsokat, amelyek a II. világháborúban zuhantak bele a folyóba. Talán nyáron szerencsém lesz. A mobilommal nagyon szép tágas képeket készítettem a zöld hídról. Picit meg is ijedtem mikor a készülékemmel felnéztem a magasba. Persze más jellegű tágas fotókat is csináltam, majd megérkeztem a Szent Gellért térre.
Felcaplattam a Gellért-hegyre. A természet csak most kezd ébredezni. Volt egy szép kilátó, amelyet gyerekkoromban nagyon szerettem, de sajnos oda egy keresztet építettek és ezzel tönkretették az egykori kedvenc helyem. Sokat piknikeztem ott egyedül, gyermekként. Vannak helyek, amelyeket valósággal tönkretesznek az átépítésekkel és azokra még költenek is. Az a kereszt elég lett volna a Sziklatemplom mellett is.Mentem, mendegéltem tovább. Azon az útvonalon haladtam, ahol egykoron a Hullámvölgy című rövidfilmem is forgattam.
Feljutottam a legmagasabb kilátóra és lefotóztam tágasan Budapestet. Ijesztően szép volt. Később egy vicces panorámaképet is készítettem, amelyben az Erzsébet híd is benne van. Gyalog sétáltam lefelé.
Az Erzsébet híd felé mentem. Az utam során videó felvételeket is készítettem, hogy a következő BENovelas műsoromba anyagot rakhassak. A fehér Erzsébet hidat látva eszembe jutott a régi, aranybarna, eredeti változat, amelyet szintén felrobbantottak a II. világháborúban. Az Erzsébet híd volt az utolsó, amelyet újjáépítettek és ráadásul nem a régi formájában, hanem egy modern, kábelhíd került az egykori helyére.
A régi Erzsébet hídról csak nagyon kevés jól látható színes változat érhető el a neten, de fekete fehérben temérdek verziója érhető el. Ha rajtam múlna, akkor a régit visszaépíttetném tiszteletet adva a múltnak. Ezt, ill. a Nemzeti Színházat is újra felhúzatnám, hogy a méltó helyére kerüljön az épület.
Átmentem az Erzsébet hídon, majd onnan a 2-es villamossal a Jászai Mari térig utaztam. A Margit híd következett. Az a kedvenc hidam. Nagy Imre szobrát is lefényképeztem, majd áthaladtam a hídon. 10 éve annak, hogy felújították és a korlátjai visszakapták azt, ami eredetileg volt. A II. világháborúban Budapest összes hídját felrobbantották, de a Margit hidat véletlenül, mert azt csak később akarták a Dunába robbantani. A háború után ugyan újjáépítették, de más korlátokat kapott. 2011-12-ben nyerte vissza eredeti szépségét.
A Margit szigetre érkezve lementem a két hídpillér közötti térre, majd panoráma képpel összefoglaltam az adott pillanatot. Haladtam később tovább. Meglepően sok ember volt a szabadban és zajlott az élet. Elmentem a Szent Margit emlékhelyhez. Ott imádkoztam, filmeztem és sétáltam.
Későre járt és nagyon fáradni kezdtem. Nem volt erőm visszasétálni a Margit hídhoz, ezért a 26-os busszal mentem haza. Jólesett ülni és várni, hogy hazaérhessek. Iszonyat sokat fotóztam. Nemcsak a telefonommal, de Dezső gépével is. Azokat a fotókat majd külön elküldöm neki, ide a cikkben a telefonos képek kerülnek fel.
A Lánchídról korábban írtam cikket, de szeretnék majd egy esti hangulatút is csinálni, amelyben majd ismét szerepel a Margit híd és az Erzsébet híd. De ez majd nyáron lesz.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.