Emlékezés a szép időkre 1. rész: Nosztalgikus vasárnapok

A vasárnap nemcsak a hét utolsó napja, de ilyenkor tartok nosztalgikus délutánokat. Persze akkor, ha épp nincs semmi programom. Rendszerint itthon szoktam ülni vasárnaponként. A hétvégéken sokat takarítok, pakolok. Ezek javarészt szombati napokra esik. Akad, hogy átmegy a vasárnapokba is.

Arra gondoltam, hogy az újságomra való tekintettel havonta írni fogok egy cikksorozatot életem szép dolgairól. Persze a blogban mértékkel, viszont az újságomban részletesebben írok.  

A kazetta varázsa

Pár ereklye a múltból

A nosztalgikus délutánok során olyan rég hallgatott CD lemezeket veszek elő, melyeket anno kazettán tizenéves koromban ismertem meg, majd az évek múlásával CD lemezen is megvettem. A vasárnap a nosztalgiázás napja. Ilyenkor úgy érzem, ismét tini vagyok. Berakom régen hallgatott lemezeimet és visszaemlékezek a szép időkre. Ugyan előtörnek kellemetlen emlékek is, de jobban szeretek a szebbekre gondolni. Nem engedhetem meg, hogy a rossz hangulat eluralkodjon rajtam. Tinédzser koromban nagy kazettagyűjtő voltam. Budapesten akkoriban még voltak kazettaboltok. Annak neveztem így a lemezboltokat. J Egy zenei kazetta fele annyiba került, mint egy CD. Annyiba amennyit a pénztárcám még megengedett. Már tiniként is költöttem a zenére. Igaz kazetta formában. Sokan mondják, hogy a kazetták hallgatása során a szalag folyamatosan romlik. Én nem így tapasztaltam. Szinte minden zenei magnókazettát rongyosra hallgattam, torzulásokat nem észleltem. Akadt olyan kazetta, amelyik nyávogott, de volt, ami kattogott. Nem érdekelt. Tudtam élvezni a zenét, mert rendszerint fejhallgató volt rajtam. Ilyenkor a kazetta „panaszkodásait” nem hallottam. Nem is akartam. Ma már zenei kazettákat nem forgalmaznak. 2006-2007-ben végleg kivonultak a zenei piacról. Persze volt egy eset 2015-ből, amikor Zámbó Jimmy megtalált demo zenéit CD-n forgalmazni kezdték. Akkor kazettán is kiadták. A rég megvett zenei magnókazetták egynegyede sajnos tönkrement, de amelyek fennmaradtak „műemlékként” megvannak ma is. Polcos, ezüstvillám fontos elemeiként emléket állítva sok szép pillanatnak.

Az első zenei CD-t 2001-ben vettem meg. A családban azonban 2002. karácsonyán lett CD lejátszó. Akkoriban nagy dolognak számított ez. A kazettát felváltotta nálam a CD korszak. A CD-n lévő dalokat egy gombnyomással újra lehetett hallgatni, azonban a kazettával más volt a helyzet. Amikor nagyon tetszett nekem egy dal, akkor hogy elkerüljem az elem gyors lemerülését ceruzával visszatekertem. Volt, amikor az ujjammal. J

Walk és Discman

Nővéremnek volt egy fekete walkmanje, de az lassan játszotta le a kazettáimat. 2000-ben volt egy leárazás a Média Marktban. Walkmant árultak 4490 forintért. Nagyon örültem neki, mert szerettem volna egy rendes lejátszót. Az egykazettás magnóm 2000 őszén ment tönkre, és akkor csak a nagyszobában volt lehetőség a kazettáim hallgatásra. Egy péntek délután elmentem a 3-as metróval a Média Marktba és vettem egy walkmant. Szép, ezüstszínű volt. Tisztán, rendesen lejátszotta a kazettáimat. Egyenesen beleszerettem. Boldogan hoztam haza és alig vártam, hogy használhassam. Sajnos nem tudom, hol van, mert egy átrendezés során valahova elpakoltam. Jó állapotú volt mikor el lett téve. Nagyon vigyáztam rá. 2003-ig használtam, amíg nem kaptam egy kétkazettás magnót édesapámtól. Onnantól kezdve sokszor vásároltam üres magnókazettákat, mert válogatásokat készítettem magamnak. 2004-ben töltöttem először zenét és ugyanabban az évben kaptam meg az első discmanem karácsonyra. Az sajnos nem volt eléggé jó állapotú, pedig újnak kaptam. Nagyon hamar lemerült benne az elem és csak külön kábel segítségével tudtam használni. Folyamatosan enyhe sikító hangokat adott, de a fejhallgató mindent megoldott. A zenehallgatás során nem hallottam hordozható CD lejátszóm „sikoltozását”. Megvolt egy átmeneti lemezjátszó az egykori kisszobámban. Később egyes lemezeket egyszerűen fel sem ismert. 2007-ben kaptam az első mp3 lejátszóm, amely csak pár hétig bírta, mert lesüllyedtek a gombjai. Ezt érintős váltotta fel később, melyet a nővérem vett nekem. Mióta a jelenlegi szobámban lakom házimozi rendszerben élvezhetem a kedvenceim CD-n. A lejátszóba dvd-ket is tudok tenni, így sokkal könnyebb a dolgom. A hangok tisztábbak, és öt mini hangszóró ontja magából a kedvenceim. J

Lemezhallgatás után 2006 nyarán. Alejandro Fernández: A corazón abierto című lemezét teszem vissza az egylemezes tokjába. 2 lemezes kiadásban vettem meg, csak sajnos a dupla tokot kicseréltem egylemezesre, a dvd-t külön dvd tokba raktam. 2012-ben újra duplatokos tokban tárolom a két lemezt. 

Emlékek délutánjai

Édesanyám idős barátnője minden vasárnap fel szokott jönni, mivel egyedül él és magányos. Szüleim a konyhában, vagy a belső szobában beszélgetnek vele, én pedig itt a sajátomban hallgatom klasszikus kedvenceim. A régi latinok mellett más zenei CD-ket is beteszek. Közben ebédelek, utána pedig régi fényképeket nézegetek a számítógépemen, melyeket 2006-tól kezdtem készíteni. Ilyenkor is csoki, vagy más édesség fogyasztása is történik. Rengeteg szép emléket örökítettem meg az elmúlt években. Jó hogy minden részletre odafigyelek. A szép, számomra nosztalgikus zenék felidézik bennem a jó, de néha rossz emlékeket is. Volt időszak, amikor régmúlt zenéit nem mertem betenni. Ezeket a félelmeket azonban sikerült legyőznöm, mert a zene nem maradhat „szennyezett”. Még annak részletei sem. Mindig a jó és vidám pillanatokra, időszakokra összpontosítok. Gyermek és kamasz koromban nem voltak barátaim. Magányos időszakomban sokat csavarogtam, jártam a kazettaboltokat, és amikor volt annyi pénzem összegyűjtve, akkor megleptem magam egy kazettával. Homokszínű hátizsákommal jártam az utam. Volt olyan is, amikor filmeket is vettem videón. Minden ilyen vásárlást megünnepeltem azzal, hogy bementem nagyobb élelmiszerboltokba és vettem egy doboz csokival mártott perecet, Mars, Snickers, Boutny, Twix szeleteket. Még anno 99 Ft-ba kerültek és a Celebrations csokis válogatás akkoriban kezdett nagy sláger lenni. Pici kiszerelésben is árulták 179 forintért. Hazajöttem, bementem a kisszobámba, beraktam a zenét és közben megettem az nassokat. Nézegettem még a kazetta belső papírjait is, és olvasgattam a dalszövegeket. Az esték voltak igazán zenések, mert minden este kazettáztam. Olyan volt ez, mintha buliznék. Ez volt az esti, éjszakai életem, mivel volt olyan este, amikor annyi zenét hallgattam, hogy éjszaka volt mire abbahagytam a „zenélést”. Az ilyen esti „bulik” feledtették velem az aznapi dolgok búját, baját. Az ágyban ülve hintáztam a zenére. Aztán mégis eljött a másnap, és ismét mentem harcolni. Az iskolába. Mentem a csatába. Oda ahol nem szerettek. Délután a sorozatok, este pedig a zene volt a menedékem.

Mai szemmel és füllel jó érzés régi kedvenceket betenni és nosztalgiázni. Olyan ez mintha régi barátokat hívnánk meg sütizni, beszélgetni. Ugyan még csak 31,5 éves vagyok, mégis öreg motorosnak érzem magam. Már nem vagyok olyan fiatal, mint annak idején. Még 10 év, és átlépem a középkor kapuját. Régen kölyökképű fiúcska voltam, ma már komolyabbak az arcvonásaim. Az idő múlásával pedig ez csak komolyabb lesz.

B E N