ELŐZŐ ÉLET

Sok évvel ezelőtt még a középiskolai időszakban eszembe jutottak bizonyos gondolatok. Megkérdeztem magamtól azt, hogy volt e előző életem? 2009 nyarán megvettem a mexikói La Otra mitad del sol című telenovellás dvd-t amely egy 2005-ben készített sorozat volt. Magyarországon sosem mutatták be. Egy szerelmes párról szólt. A férfi egyetemi tanár, a nő pedig pszichológus. Több előző életük volt, amelyekben mindig tragédiával végződött a szerelmük. Felipe, a tanár egy elromlott házasságban élt a feleségével és gyakran gyötörték rémálmok. A férfi nemcsak ezzel, de a házasságának megmentésének érdekében felkereste nejével a pszichológusnőt, Marianát aki egy félnap alakú medált hordott. Felipének az álmaiban gyakran benne volt ez az ékszer. Mariana és Felipe később felfedezik, hogy volt előző életük. A jelen életükben is szerelmesek lesznek. Most a történetet nem szeretném részletezni, hanem azt, hogy a telenovella is azt érezteti velünk, hogy volt előző életünk és nem is egyszer. Persze a jelenlegi életünkben nem emlékszünk a régiekre. Olvastam arról másfél éve, hogy egy gyermek 2-3. életévében még emlékszik valamelyest az előző életére, csak sajnos később már ezt elfelejti.

Ki lehettem előző életemben? Gondoljuk át, hogy én milyen vagyok a jelenlegi életemben. Milyen szokásaim, kedvenceim vannak? Összefoglalom néhány pontban az általam kedvelt dolgokat:

·         Szeretem a latin, illetve a 80-90-es évek zenéit,

·         Szeretek fotózni, filmezni,

·         Szeretem a filmeket,

·         Hangulatember vagyok.

Úgy gondolom, hogy amiket nagyon szeretek. arra utal, hogy fiatal művész voltam a 80-as években, aki egyedül volt, magába zárkózottként élt. Lenyűgözték az őt körülvevő színek, hangulatok. Nem találta meg méltó helyét a társadalomban és emiatt számkivetettként élt.

Az álmok és a képzelet

Sokszor vannak visszatérő álmaim. Pl. az, hogy újra iskolás vagyok, és úgy érzem nem fognak sikerülni a vizsgák. Régebben olyan rémálmaim is voltak, amikor Budapestet egy nagy árhullám öntötte el. A Duna annyira kifolyt, hogy a 2. emeleti lakásban ahol lakom ott az ablakom alatt haladt a folyó, amely rengeteg mindent sodort magával. Szekrényeket, farönköt, autót. Pánikba estem, hogy fogom ezt élve megúszni. Miután kimentem a lépcsőházba a Duna csapkodását nemcsak hallottam, de éreztem a vízszint emelkedését. Gondoljunk bele abba, mit tehetünk, ha az árvíz nagyon emelkedik és nincsenek körülöttünk, hogy megmentsenek? Borzalmas érzés! Persze sorolhatnék pár visszatérő rossz álmot, viszont az elég hosszú is lenne. Vannak kellemes visszatérő álmaim. A 2011-es barcelonai utazásom után gyakrabban álmodtam azt, hogy gitározok az utcán. Hosszabb a hajam, kis szakállam van és a spanyol utcákon szerelmes dalokat játszok el ezzel boldogítva az arra sétáló szerelmes párokat. 2011 óta legalább 13 alkalommal álmodtam hasonlókat, melyekben idősík váltások is voltak. Egyszerűen éltem egyedül, magányosként egy garzonlakásban, ahol az ablak mindig nyitva volt és kellemes nyári hűs szellő fújta az arcom. Az égen nagyon erősen villogó csillagok voltak. Az álom olyan mintha egy film lenne. Bármi megtörténhet benne akár az is hogy elrabolnak minket az ufók, vagy éppen találkozunk egy telenovellás színésszel. Ilyen álmaim is voltak. Korábban azt mondták nekem, hogy az álom nem más mint a fantázia és a valóság keveréke. Minden álomnak van egy jelzése. Pl. az, hogy mi zajlik a lelkünkben, a gondolatainkban és mik történnek a szeretteinkkel. Akár az előző életünk egy-egy darabját is visszakapjuk arra a pár órára, amikor mély álomban vagyunk. Az álmunkban azt hisszük, hogy a valóságban vagyunk, de valójában csak egy átmeneti belső univerzumban lebegünk. Azért emlékszem az álmaimra ennyire, mert anno egy Columbo rész ihletet adott arra, hogyha álmodunk, és közben felébredünk, azt rögzítsük magnóra, mert másnapra könnyedén elfelejthetjük. Sokszor történt meg az, hogy az álomból felébredve, amit lényegesnek tartottam azt a videó kamerámba mondtam.

Test és lélek (Cuerpo y alma)

Nagy hatással volt rám a spanyol fickó esete. Talán én voltam az a férfi. Hogy miért a 80-as években éltem? 1986-ban születtem. Tehát az előző életemben vagy 1985-ben, vagy 1986-ban haltam meg és az elhunyt ember lelke átvándorolt belém mikor még csak pici embrió voltam. A test, amiben élek önmagában semmi. A lélek határozza meg azt, amik vagyunk, szívműködés pedig a testünk motorja. A lélek sérülékeny, ezért nagyon oda kell rá figyelni, mert máskülönben a jellemünk torzulhat. A testnek kellenek ún. memóriakártyái. Az agyunk sok emléket elraktároz, viszont ki nem törölhető. Egy kameránál, vagy egy fényképezőgépnél más, mivel, azok gépek és nem éreznek. Kati, az egyik ismerősöm nézi a Disney Channel-en a Soy Luna című sorozatot. Abban egy nagyon fontos dolog hangzott el:

„Ha a zene igazán szép olyan, mint egy híd, aközött akik vagyunk, és akik, lenni akarunk.”

Az hogy milyen zenét szeretünk és hallgatunk az is meghatározza, hogy milyenek vagyunk. A mai fiatalokkal ellentétben nem bírom a metált és a többi erőszakos zenét. Valósággal felzaklatja a lelkem és átmeneti rendetlenséget okoz bennem. A szép zene más. Ott nyugalom, békesség van és csupa érzelem. Ráadásul a szép zene jó hatással van a lélekre. Nyugtató hatást gyakorol rá. Persze mindenkinek más az ízlése. Visszatérve a lélekre az sosem hal meg. Vannak olyan sorozatok, amelyek a lélekvándorlásról szólnak, de azokban viszont nem hiszek. Az csak fikció. A lélek egy új életbe vándorol, ami csak elkezdődik. Vagyis egy anyatestben lévő új életbe.

A spanyol fickót beletettem a Rideg valóság című sorozatom utolsó részeibe ezzel is emléket állítva neki, ha valóban én voltam akkoriban. Bárhogy is volt az egy egyszerű és boldog élet lehetett. Az is lehet, hogy nem én voltam az a pasi. Hisz, ahogy leírtam, a fantázia és a valóság összekeveredik. Hiszek abban, hogy van előző élet és abban is, hogyha a jelenlegi véget ér, akkor, mint egy új sorozat ismét elkezdődik csak éppen más testében és talán egy másik országban. Talán az is elképzelhető, hogy lány testben térek vissza nem emlékezve arra, hogy éltem előző életemben. Még olyan gondolat is megfogalmazódott bennem hogy a valóság, amiben élek nem létezik. Talán a jelenlegi életem álmodom és az igazi valóság egészen más.

B E N