CSERNOBIL: A sugárzó félelem

Az 1986-ban bekövetkezett atomkatasztrófáról a baleset 30. évfordulója óta sokat olvasok és megnézem azokat a dokumentumfilmeket is, amelyek a témáról szólnak. Mindegyiknek megvan a maga hangulata, mondanivalója. A filmek alatti hozzászólásokra is nagyon kíváncsi vagyok, hisz sok érdekességet fedezek fel bennük. A youtubeos videók alatti magyar hozzászólók egy része a katasztrófa évében gyermekek voltak, akik megosztották személyes élményeiket. Volt, aki nagyon félt és beszámolt arról írásban, hogy a suliból haza kellett menniük. Nem ehettek akármilyen zöldséget, nem nyithatták ki az ablakot sem. Magyarországon akkoriban még erősen szocializmus volt és nem adhattak hírt az atomerőmű baleset részleteiről. 1986-ban jöttem a világra. Születésem hónapjában, szeptemberben takarították a likvidátorok a 4-es blokk tetejéről a veszélyes, radioaktív anyagokat, hogy később felhúzhassák a 30 évre tervezett betonszarkofágot, amely elzárta a sugárzást. Szinte félelmetes, hogy az atombaleset mivel járt volna, ha akkor 3 önkéntes búvár nem engedi le a radioaktív vizet, amely az olvadt fűtőanyagokkal elegyedve megsemmisítette volna Európát. Nagyon sok mindenen múlik az emberi élet. Számos likvidátor az életét áldozta fel, hogy ne legyen nagyobb szennyeződés. A csernobili katasztrófa után a helyszínt és a körülötte lévő területeket lezárták. Akárki nem léphetett be a tiltott zónába. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy turistalátogatók beléphessenek a területre. A csernobili balesetet nemcsak emberi életek sínylették meg, hanem az erőmű mellett álló város Pripjaty is, ahol munkásemberek éltek a családjaikkal. A robbanás után 2 nappal ürítették ki a várost ahova soha nem mehettek vissza. Szomorú és egyben félelmetes az, hogy egy akkor szép város lassan tönkrement. Kifosztották, szétverték a házakat és az időjárás is apránként tönkretette a város épületeit. A természet eközben szép lassan magához tért a katasztrófa után és nekilátott a területük visszafoglalásához. Az atomerőművek építése előtt Csernobil egy gazdag természeti adottságokkal rendelkező hely volt, amelyet benépesítettek. A 70-es években építették meg Pripjaty-ot, közben az erőműveket. A 4. reaktorban történt a végzetes atombaleset, amelynek robbanása után láthatatlan és halálos sugárzás szabadult fel. A legtöbb sugárzás a Vörös erdőt érintette, amelyet ugyan ledózeroltak, de még mindig az a legsugárzóbb terület.

 Az új szarkofág

2016. novemberében végre elkészült az új szarkofág, amelyet több napon át, síneken toltak rá a jelenlegire. Most bontás alatt áll a régi szarkofág az új alatt. Úgy gondolom, hogy talán nem kellene hozzányúlni. Ugyan már nem adna kellő védelmet 30 év után, de attól még meghagyhatnák, hogy egy kis extra védelmet adjon a meglévő alatt. Lehet, hülyeséget írok, csupán a meglátásom jegyzem meg. Ugyan omlásveszélyes, de talán akkor lehetne veszélyes, ha a szabadban omlana be az 1986-as rozsdás védőburok. Az újat 100 évre tervezték, amely lehetséges, hogy több ideig lesz jó, hisz 100 év alatt fejlődhet úgy a technika, hogy talán egy egyszerű karbantartás is megteszi. Az biztos, hogy a félkör alakú óriás szarkofág megvédi a világot egy újabb katasztrófától. Az 1986-ban bekövetkezett robbanás után sok év alatt hűlt le a romos reaktor, viszont a hulladéktörmelékek még mindig sugároznak. Az atombaleset következtében kiáramlott nukleáris fűtőanyagok felezési ideje több ezer év, tehát soha többé nem lehet emberi életet élni a 30 km-es zónában. Pripjaty előbb utóbb teljesen el fog tűnni, ugyanis a várost senki sem tartja karban. Előbb beomlanak a házak, majd az esők és viharok a maradványokat előbb utóbb sárrá alakítja, mely beépül a talajba. De ez több száz év lassú folyamata lesz. Anno láttam egy olyan dokumentumfilmet, amiben megmutatták mi lenne a Földdel, ha nem lennének emberek. A természet visszavenné mindazt, amit az emberek elvettek tőle. A csernobili zónában lévő fűtőanyagok és a reaktorok még 100 évig biztos ott lesznek. Nagyon veszélyes feladat elszállítani azt a sok radioaktív anyagot, főleg a 4-es reaktorból, mivel ott pár perc alatt olyan magas sugárdózist lehet kapni ami azonnali halálhoz vezet. A 4-es blokkban található a világ legveszélyesebb anyaga, a kórium amelyet elefántlábnak hívnak. Beton, homok és különböző radioaktív anyagok keveréke. A robbanás után mindez egy nagy forró massza volt, ami utólag megdermedt és máig sugárzik. Egy fotós 1996-ban szelfizett is vele. Állítólag a férfi még ma is él.

Alkalmazkodni a sugárzáshoz

Az M1-en vetített Panoráma című műsornak két adása is foglalkozott a csernobili katasztrófával. Az egyik részt 1989-ben, a másikat 1990-ben vették fel a halálzónában. Abban az időben még csak pár év telt el az atombaleset óta. Érdekes, felkavaró és hatásvadász műsor volt, amelyet többször megnéztem. Pripjaty még normális állapotban volt, de már akkor kezdett romos lenni. Még volt remény arra, hogy egyszer visszatérjenek az emberek a kihalt szellemvárosba. 1990-re derült ki, hogy ez sajnos lehetetlen. A láthatatlan sugárzás lassan és kíméletlenül öli meg az embert és nem lehet csak úgy megsemmisíteni. Néha eszembe jutott az, hogy a lassan bomló radioaktív anyagokat semlegesítő szerrel lehetne megfékezni, hátha gyorsan felbomlik. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Ezek a mérgező anyagok beleivódtak a természetbe, a talajba és az állatvilágba. 30 évvel a baleset után egy kutatócsoport a helyszínre ment, hogy megnézze milyen az élet a zónában. Kíváncsiak voltak arra, hogy tud a természet és az állatvilág ennyire alkalmazkodni a sugárzáshoz. Megfigyelték az állatokat, DNS mintákat gyűjtöttek be. Az állatokat a DNS-sük segíti abban, hogy alkalmazkodhassanak a sugárzáshoz. Sok rendellenes állat született és olyanok is, akik látszólag normálisak. Pl. egy póknál megfigyelték, hogy nem egyenletesen fonja a hálóját. A csernobili erőmű hűtővizében a halak pedig nagyobbak a megszokottabbnál. A kutatócsoport elment a Vörös erdőbe ahol levélmintákat gyűjtöttek be. Az egyik kutató meggyújtott egy köteg levelet hogy megtudhassa, mivel járna egy radioaktív erdőtűz. Az égő füst is jócskán sugárzott. A Vörös erdőben is védőruhát, maszkot kell viselni, mert 30 év után is magas a sugárzás. Szükséges sugármérő gépet is vinni. Ha nagyon csipog, akkor gyorsan el kell menni, nehogy baj legyen. Félelmetes volt. Ugyan a sugárzás nem olyan erős, mint a baleset után, de még mindig veszélyes. A kutatócsoport azt a megoldást keresi, hogyha a sugárzást nem is lehet megszűntetni, de együtt lehessen élni vele úgy, hogy ne érje se betegség, se halál az embert. Az embernek is alkalmazkodnia kell valahogy a láthatatlan ellenséghez, és ehhez kutatják azt a megoldást, amivel a jövőben elkerülhetőek a megbetegedések és a halálozások. Ha ez sikerül, akkor a nagy áttörés lenne és ezután könnyedén meg lehet birkózni a radioaktív anyagok eltakarításával. 

Turizmus

A 30 km-es zónában engedéllyel lehet bemenni és csak egy meghatározott ideig tartózkodhatnak a látogatók. Sok éve lehet látogatást tenni a zónába. Személy szerint engem is érdekelne a dolog, de egyrészt drágának tartom, másrészt veszélyesnek. Kiszámíthatatlan lenne, mi várna rám. Tagja vagyok egy facebookos csoportnak ahol az ott lévő emberek zöme többször elment a halálzónába. Számos izgalmas felvételt készítettek és képeket. A csernobili zónában már ajándékbolt is van. Hihetetlen hogy mindenből pénzt csinálnak egyesek. Az okés hogy kirándulásokat szerveznek a zónába. Eszembe jutnak azok a menekültek, akiket ki kellett telepíteni Pripjatyból és akiknek a házait lerombolták a tankokkal a sugárzás miatt. Vajon ők is jó ötletnek tartják ezeket a kirándulós, ajándékboltos ötleteket? Mintha Csernobil egy üzlet lenne. Az emberi életek üzlete. A katasztrófa után visszatért néhány ember a zónába, főleg idősebbek, akik ott akartak meghalni. Az ő szemszögükből semmilyen vesztenivalójuk nem volt. Persze ma is élnek ott idősebb emberek, akik a kertjükben termesztett radioaktív gyümölcsöt és zöldséget fogyasztják.

 A Szovjetunio felelőtlensége

Ha jobban átolvasom a csernobili katasztrófa témáját tipikus szocialista hozzáállás, hogy titkoljanak el mindent, áldozzanak fel ártatlan embereket, csak hogy ne essen csorba a „csodálatos” szovjet rendszeren. Egyszerűen undorítónak tartom a szovjet mentalitást, miszerint erőszakkal kényszerítik rá a másikra a hatalmukat. Érthető, hogy nem szabadott pánikot kelteni az emberek között, mert ki tudja mi történt volna. A csernobili katasztrófát a 4-es reaktor felrobbantása okozta. Egy másik dokumentumfilmben bemutatták a katasztrófa előzményét. Egy vezető olyan parancsot osztott ki, amit nem szabadott volna, bár sztem ő sem volt tisztában azzal, milyen következményekkel jár egy kísérlet. A 4-es reaktorra mondták, hogy nagyon elavult rendszer szerint épült. Ugyan gyorsan és nagy teljesítményben tudott energiát előállítani, mégis veszélyes volt és egy ún. időzített bomba volt a reaktor. Azt a személyzet nem tudta. Nekem az a véleményem erről, hogy rájuk verték a balhét, mert a szovjet rendszer ekkor is a saját becsületét akarta tisztára mosni. Tudniuk kellett arról, hogy az RBMK típusú reaktorok milyen veszéllyel járnak, de mégis megépítették. Azonban a robbanás nemcsak Oroszországot szennyezte be, hanem a Föld sok országát. Még Amerikában is jelezték a sugárzást. A csernobili atomkatasztrófa volt az egyik ok arra, hogy a Szovjetunió megbukhasson. A szovjet rendszer nagyon sok mindent eltitkolt, amivel számos emberi életet vágott tönkre. Vannak információk, amelyeket el kell titkolni azért, hogy az emberek ne féljenek. Ez természetes dolog. De utána? Elképzelem azt a sok szegény embert, akik a sugárzás miatt elszenvedett kínhalált élték meg. Mindez a pénz miatt! Olcsó energia ilyen áron?! Döbbenetes! Ki tudja, mikről nem tudunk még. 30 év után a sugárzás ugyan jóval alacsonyabb, de mi van akkor, ha még mindig vannak komoly veszélyek, amelyeket nem tud a világ? Soha nem lehet tudni, mit titkolnak még el. A Paks II. projekttől tartok egy kicsit, mert az emberek ezt nem akarják. Én sem. Minek bővíteni az atomerőműveket? Főleg ha orosz csinálja? Az emberiségnek tanulnia kell Csernobilból és a Fukushimai balesetből. Annak örülök, hogy az osztrákok megtámadják a paksi bővítést. Nem kell ez. Az emberek véleménye fontos! A Paks II-be beleölt pénzösszeget hasznosabb dolgokra is el lehet költeni. Nem atomra.

Félő, hogy Csernobil és Fukushima után újabb atombaleset lesz. Kérdés az, hogy mikor és hol? Ha az emberiség nagyhatalmú tagjai nem a pénzt látnák elsőnek akkor a világ sokkal biztonságosabb lenne. Sajnos pont a pénzéhes, érzéketlen és nagyhatalmú emberek miatt kerülhet veszélybe az életünk, a Földünk. Emlékezzünk vissza az 1 és 2. világháborúra. Az is főleg a pénz miatt tört ki. Ha a 3. törne ki beláthatatlan következmények lennének. Talán a Föld teljes pusztulásához vezetne. Ha pedig mind meghalunk, akkor már nem számít, hogy van e pénz vagy sem. Örülnék, ha a Paks II. nem épülne meg. Egészségesebb energiaforrásokra van szükség, ami óvja a természetet és nem olyan, ami lerombolja.

B E N