Egy telenovellás oldal szerkesztője már tavaly is árulta
néhány meglévő lemezét, köztük ezt a 2009-es Alex Ubago albumot, a Calle Illusiónt, melyet ma egy ezresért
megvettem tőle. A CD tokja épp olyan, mint Sergio Dalma: Dalma című lemezének.
Ez az album is nagyon tetszik
nekem. Telis tele van érzelemmel, hangulatos elemekkel. Miközben hallgattam
CD-t eszembe jutott egy gondolat. Vajon az emberek egy része miért viszolyog a
szép zenétől? Azért mert szerelmes számokból áll? Akinek érzései vannak és
szentimentális az ciki? Szégyellni kell az érzelmeinket? NEM! Sajnos egyre több
ember éli le úgy az életét, hogy ugyan vannak érzései, de olyan mélyre temeti
el magában, hogy az egy idő után „betokosodik”. Egy agresszív metál, vagy durva
rockzene sosem lesz képes helyettesíteni az érzelmeket. Az max. bulizásra
alkalmas, de az erőszakos zene csak felhergeli, erősíti az agressziót egyes
emberben. Sőt! Sajnos a durva zenei világ mintha az ellensége lenne az érzelmes
dallamoknak. Hálát adok az Úrnak, hogy olyan embernek születtem, aki a szép
zenét szereti. Én nem fogom szégyellni! J
A Calle Illusión című Alex Ubago lemezen egy közismert dal is
hallható duett formában, mégpedig a Walking
away, amelyet Craig David énekel Alexxel:
Persze csak az angol nyelvű
szóló változatot ismerik, amelyet csak Craig David énekel.
Aki szeretné meghallgatni Alex
Ubago: Calle Illusión albumát akkor
érdemes a spotify-ra menni:
https://open.spotify.com/album/0W7W9SGGCpcoCvgfTdaSYf
B E N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.