BENovelas magazin 100!

Végre valahára elérkeztem a 100. lapszámhoz, amelyre nagyon büszke vagyok, mert nemcsak a 100. újság készült el, hanem egyben 2023. utolsó lapja, amely karácsonyi. 2024-től pedig folytatom a 101. számmal. Mikor 2015. augusztusában belevágtam a BENovelas magazinomba nem gondoltam volna, hogy egy újságnaplóvá válik. Emlékszem arra, hogy BN Programként kezdtem és egy bevezetővel, mellé pedig a kitalált TV csatornáim akkori műsoraival. Pár száz forintos nyomtatási költségekkel indult, mára nagyobb lett a „tét”. A BN program szép lassan fejlődni kezdett a jelenlegi blogommal együtt. Visszaemlékszem arra, mennyire megbántam, hogy a legelső blogom megszüntettem, ugyanis nagyon elavulttá vált, nem tudtam rendesen frissíteni. Meg kellett volna hagynom kiállítási múzeumként. De akkoriban úgy gondoltam, hogy ezt is elkaszálják. Épp úgy, mint a legelső fórumom, melyet szintén nagyon szerettem használni. Aki még nem tudja, annak elárulom, hogy az első weblapom valójában egy fórumból állt, amelyet még 2006-ban nyitottam, de sajnos az ottani képek sorra letörlődtek így jócskán károkat szenvedett. Telenovellákról, filmekről és zenékről szólt. 2008-ban pedig a novelas.mlap.hu oldalam készítettem el, amelyet 2012-ig vezettem, ugyanis egy roppant korszerűtlen, reklámokkal teli, ám ingyenes platformon működött. A régi oldalam már egyáltalán nem elérhető. A jelenlegi benovelas.hu-ra való költözés után egy ideig elérhető volt a novelas, de aztán már az enyészetté „vált”. 2012 óta van a benovelas.hu. Sajnos egyelőre korszerűsíteni nem tudom, mert nagyon bonyolult a felépítése. Egyes menüpontok létrehozása is nehézkes. A weblapom nem tartozik az ingyenes platformok közé. Az első blogom 2009 és 2014 között használtam, de azt megszüntettem. 2015-ben nyitottam meg a jelenlegit, amelyet augusztus 26-án indítottam. A BN programot, a mai BENovelas magazint pedig 2015. augusztus 30-án kezdtem el. Később a BN Program név nekem túl egyszerűnek tűnt, így 2016. december 5-től lett BENovelas magazin. Fontosnak éreztem, hogy legyen egy olyan újságom, amelynek van egy internetes otthona. Mérlegelnem kellett, hogy miket osztok meg és hogyan, így szektorokra bontottam a világom. A netre kizárólag olyan tartalmak kerülhetnek fel, amelyet biztonságosan megoszthatok. Voltak ugyan személyes hangvételű írásaim, politikai véleményeim, melyeket fontosnak tartottam megosztani. A BENovelas magazinomban nyíltan felvállaltam a melegségem és kezdtem el sokat írni, ill. beszélni az autizmusomról is. Az újságom írása nagyon sok mindenben inspirált. Azt akartam, hogy olyan újságnaplóm, naplómagazinom legyen, ami nemcsak rólam szól, de az általam szeretett dolgokról. Pl. a latin zenei és egyéb lemezekről, telenovellákról és filmekről. Olyan hírességekről, mint pl. a kedvenc énekeseim, színészeim. Foglalkoztam és foglalkozok olyan témájú filmekről, melyekkel a hazai mozik alig törődtek.

A 100. lapszám elől és hátborítója

A BENovelas magazin elmúlt 100 lapszáma sok mindenen esett keresztül. 2017-ben lett ismertebb az újságom. Egy fotós, Komka Péter fotósorozatot készített nemcsak rólam, de más autizmussal élő sorstársamról, amibe sajnos az AOSZ belekeverte a politikát. Ugyan ismert lettem e kiállításnak köszönhetően, előbbre nem tudtam jutni. Az AOSZ (Autisták Országos Szövetsége) politikai lépései kisebb kellemetlenséget okoztak a lapomnak, de azért meglett az újságom népszerűsítése, hisz minden egyes lapszámban az autizmusommal kapcsolatos gondolataimat, világmeglátásomat is beleírtam. Lehetőség nyílt arra, hogy mások is megismerjék az újságomat, hisz a kiállításra vittem néhány példányt a magazinomból. Benne voltam a TV-ben is. A 2020-as Covid19 koronavírust is sikerült túlélnie a magazinomnak, ugyanis megvolt az esélye, hogy az újság a kijárási korlátozások áldozatává essen, de szerencsére ez nem történt meg. Sajnos támadás is érte nemcsak a BENovelas magazint, de a világomat is. Egy elmebeteg nőszemély, Pikács Violeta kereszttüzébe kerültem, aki anno a Budapest TV Diridáré című műsort vezette. Kisebb kellemetlenségeim lettek belőle, de szerencsére hamar kiderült, hogy Violeta nem normális és hogy nem lehet komolyan venni. Mára sajnos egyre mélyebbre süllyedt, menthetetlenné vált. Aki ismer, az tudja, milyen vagyok. Néhány évig fent voltam a youtubeon is. Ott nyíltan beszéltem az autizmusomról, véleményeket fogalmaztam meg sok témával kapcsolatban. Egyrészt önterápiaként használtam, másrészt pedig másoknak is segítettem a videókban elhangzott tanácsaimmal, segítő szavaimmal. Nemcsak tartalmakat készítettem, de nézője is lettem egy csomó youtubernek. Pl. G.V. Coopernek, aki nagyon érdekes témákat dolgoz fel. Randomot is nagyon szeretem, mert hasonló hangulatú videói vannak, mint anno a Nyom nélkül című műsor. Googabot is néztem egy ideig, de ő alig készít új videókat. Természetesen Abigailt, Afternoon Drive-ot és a Sokkoló akták című csatornát is néztem. Ha pedig trash videósokról szeretnék írni, akkor Pikács Violetát, Lakatos Ibolyát, Selyem Jázmint, Sodit, Markó Gergőt, ill Jutka és Merci videókat is néztem. Nem olyan régen abbahagytam a youtubeozást. Most a videás csatornámon osztok meg kisebb, más témájú videókat. A BENovelas sorozatomból úgy döntöttem, hogy egy évben csak néhány időszakos epizódot fogok készíteni. Ez jobb így, mert írásban sokkal könnyebb kifejeznem magam. A youtube sajnos algoritmusok, robotok szerint működik. Egy érzéketlen és gusztustalan rendszerből áll az a világ. Ott sajnos nem hagyják, hogy kiteljesedjek és megmutassam a zenei világomat közelebbről, ugyanis a szerzői jogokra hivatkozva korlátozták a videóimat. 2023 nyarán megismerkedtem egy autizmussal élő lánnyal, Ágival, de a vele való baráti kapcsolat is rosszul végződött. Ez is komoly kárt tett a világomban.

A BENovelas magazinommal kapcsolatos idősávban tagja lettem 2016-tól az AURA Egyesületnek, ám velük másfél évig voltam. Sajnos a Nem adom fel alapítvány súlyos károkat okozott nekem nemcsak lelkileg, de mással kapcsolatban is. Mellette sajnos Csendes Péter és annak barátnője, Ördög Zsófi is. Nehéz időszak volt akkoriban, mert Laci barátom barátságát elvesztettem, ráadásul csalódtam egy szintén telenovella rajongó srácban, Gyuriy-ban, akinek adtam egy példányt a BN program első számából. Ő azonban elégette, semminek tekintve a munkám és a barátságunkat. Az elégetés mellett a családja beteges homofób viselkedését is el kellett viselnem. Olyan srác volt ugyanis, aki képtelen volt harcolni a saját boldogságáért és inkább úgy döntött, megfelel a környezetének. Mindenféle pedofilnak elmondott az anyja. Majdnem a rendőrségre mentem, mert becsületsértést követtek el ellenem. A sok rossz mellett azért értek jó dolgok is, ugyanis az AURA egyesület fotóklubjának vezetője Nagy Ferenc felkarolt. Bíztam benne. Ferenc nagyon rendes embernek tűnt, de egy idő után eltűnt és egyáltalán nem szólt erről. Akkor került helyére a Csendes Péter, aki sajnos Rajczy Mátyás képeit istenítette, másokéval, főleg az én munkáimmal egyáltalán nem törődött. Péter olyan fotós, aki különbségeket tett. Ezzel is komoly kárt tett bennem, mert én többet dolgoztam a képeimmel, mint a Matyi. Ezt inkább nem részletezném.

2019-ben Koncz Dezső karolt fel, aki az Óbudai fotóklubnak a vezetője volt. Nagyon tetszettek neki a képeim és fantáziát látott bennem. Általa megismertem Blaskó Pétert, aki nemcsak szinkronizál, de magyar filmekben is játszik. Pl. Victor barátom kedvencében, a Sose halunk meg-ben. Az ő fia szintén autizmussal él és őt is Bencének hívják. J Ráadásul ő is fotózik.  

Modelleket is volt szerencsém fotózni és elkezdtem használni olyan speciális fényképezőgépet, melyek 5-10 mb-os méretű fotókat produkál. Sajnos sosem tudtam megbarátkozni ezzel a géptípussal, mert fakult, néhol homályos, életlen képeket tudtam velük csinálni. 2020-ban három évig nálam volt egy kölcsöngép, ám az első estén egy BKK-s nő beleavatkozott az alkotásomba, amikor a 3-as metró felújított állomásait fényképeztem. Egy rosszindulatú aljas némber. Abúzus is lett belőle. Csoda, hogy komolyabb bajom nem esett. Ekkor minősítettem veszélyesnek a BKK-t. Azóta utálom őket.

Keleti Éva, a híres fotós, aki sok régi színészt is fényképezett rendezett néhány kiállítást, melyekben megjelentek az én képeim, de Keleti Évával sosem tudtam találkozni. Ez bosszantott, mert nagyon érdekelt, hogy egy ősprofi fotós, ki annyi mindent látott mit gondol a képeimről és a BENovelas magazinomról.

A koronavírus járvány miatt számos lehetőség elmaradt, de benne voltam az M5-ön futott Librettó című műsorban. Ott be is mutatták a BENovelas magazinom egyik számát, ill. engem. Téma az Asperger szindróma volt.

A 2022-es év igazán termékeny volt ugyanis sok hírességgel ismerkedtem meg. Kocsis Judit színésznő lett a tanárom Perjés János színházában, a Spiritben. Érdekesség, hogy ezen a területen alkalmazni tudtam azokat a szabályokat, amelyeket a pszichológusomtól Esztertől tanultam. Észrevettem magamon azt, hogy már nem feszengek, és nem félek a többiek jelenlététől és könnyebben meg mertem szólalni. A verstanulásokban viszont majdnem kudarcot vallottam, ugyanis az sosem ment. Szerencsére a nyári vizsgán sikeresen teljesítettem. Mindezt megfázásos lázas betegen!

Megismertem sok más színészt is ebben az évben. Létay Dórát, Seszták Szabolcsot és Háda Jánost is. 2022 telének végén kipróbálhattam magam a szinkronizálásban. Sajnos ekkor szembesültem azzal, hogy nem lehetek szinkronszínész, mert nem lennék rá alkalmas. A Spirit színházban is akadtak nehézségeim. Főleg a 2021-es Gayrómeós csoportban történt kudarcok miatt. Rengeteg emberben csalódtam és ez nyomot hagyott bennem.

Kocsis Juditnak köszönhetően elkezdtem érdeklődni a színházi élet iránt. Sokféle darabot megnéztem, amiben ő játszott, és amiket ő rendezett. Judit a gyömrői színház társulatának tagja, és sok ismert darab rendezésében vett részt. Először a Vidám kísértetet, majd a Keresztül kasul, avagy hogy szeret a másik?-at láttam. Az idei Kaktuszvirág bemutató kimarad sajnos, de februárban pótolva lesz. Kocsis Juditot az Egy szoknya, egy nadrágban, a Toprongyozóban, az Apák napjában és a Maga lesz a férjemben láttam. Az utóbbit 2x is megnéztem. J A gyömrői színház érdekessége, hogy hétköznapi emberek játszottak az ottani darabokban. Ez külön tetszett nekem, mert még különlegesebbé tette az egészet. Mint anno a Romantica csatorna speciális szinkronos világa, amikor is román magyar színészek kölcsönözték a hangjukat a telenovellás színészeknek.

Évekkel korábban, 2019-ben Láng Balázs színésszel is levelezni kezdtem, aki számos telenovellában szinkronizált. Vele is tudtam találkozni 2022-ben amikor a Toprongyozót láttam.

A 2022-es év végi megkoronázása Gaby Spanic magyarországi látogatása volt. Szerencsém lett találkozni vele. Közös képünk is lett. Nagy mázlim volt, mert az Epizód magazin, ami ma Telenovella magazinként üzemel nagyon korlátozta a rajongókat és folyton beleszóltak mindenbe. Sikeresen lett lezárva a 2022-es év. Most 2023 végén büszkén írhatom, hogy a BENovelas magazin sok mindent megélt. Még a 3-as metró felújítását is! J Ezzel a témával is nagyon sokat foglalkoztam.

Rengeteg latin zenei CD megjelenéséről írtam. A blogomban és a BENovelas magazinomban részletesen megmutattam, hogy néz ki egy adott kiadvány külseje, borítója. Magyar cikkeket írtam olyan spanyol nyelvű lemezekről, melyekkel a hazai zenei újságok nem foglalkoznak. Ha csak rákeresünk egy zenei albumra, az egyik találatban benne van az én nevem, a blogom és az adott cikkem címe és képei. Azt meg kell állapítanom, hogy a külföldiek nagyon szeretik a blogom, mert általam el tudják dönteni, hogy megvegyék e az adott lemezeket vagy sem. Ugyan a magyar szöveget nem biztos, hogy megértik, legalább a lemezek kiadásait meg tudják tekinteni. Számos unboxing videót is készítettem a zenei albumok bemutatásairól.

A BENovelas magazin mára nemcsak egy újság, vagy magazin lett, de egy újságnapló, amelybe kendőzetlenül leírhatok mindent, ami fontos nekem. Szomorúságot, örömöt, érzelmeket, stb. Az újságnaplóm nagy segítségemre van, mert anno ahányszor belekezdtem egy kézírásos napló írásába mindig abbahagytam, mert nem volt türelmem hozzá. Így begépelve, blogba rakosgatva nagy terápia, amely nem kerül pénzbe. Csak a nyomtatásért fizetek, mert külön elteszem magamnak a blogom nyomtatott formátumban. Ez a BENovelas magazin. Egy olyan újság, ami sok erőt adott és ad nekem a mai napig. Mindig szívesen írok egy aktuális új zenei CD-ről, filmről, zenei előadásról vagy koncertről. Amik éppen jönnek és belém futnak. Nem olvasnak annyian, de van egy olvasói közösségem, ami fontos nekem. Nem mindennapi témák az enyémek. A magyar emberek zömét Orbán, Gyurcsány, az ATV, Hír TV és a többi politikai mocsok érdekli. Ez élteti, érdekli a magyar társadalom egy részét. Ehhez a réteghez nem kívánok tartozni. Megvagyok egy olyan világban, ami az enyém és ahova a politikai szenny nem folyhat be. Mert elegem van ezekből a söpredékekből! Jó, ha az ember menedékre lel a saját, megszokott és biztonságos világában. Távol a démonoktól, az emberi mocsoktól.

Ami kiemeli ezt az egész világot, az én világom, az a sok csalódás, amiken keresztülmentem. Az autizmust nem fogadja el a társadalom. Ez pedig sokkal nehezebbé teszi azt, hogy elfogadjam az autizmusom. Mert nem tudok munkát vállalni az idegrendszeri betegségeim miatt. Sok esetben értéktelennek érzem magam. A jövőm kilátástalannak tartom. És tudom, hogy Magyarorság sosem lesz egy esélyekkel teli élhető hely. Megrémiszt a valóság. A melegségem el tudtam fogadni, de rengeteget kellett tennem érte. Most egy nyitott párkapcsolatom van. Victorral szeretjük egymást. Bárcsak őt is megmutathatnám, de ő nem szereti, ha fotózzák. L Ő is másképpen gondolkodik. Ezt tudomásul kell vennem. 100 lapszám alatt ennyi minden történt velem és még úgy érzem, nem írtam le mindent. Az sokkal nagyobb időt és energiát venne igénybe, ami most sajnos nincs meg bennem. Fáradt vagyok, ideje megpihenni és megvárni a 2024-es évet. Az új esztendőben írom meg a kitalált stream csatornám műsorait. Most így az év végén nem volt kedvem hozzá. És hogy miért csalódok másokban? Mert NT-s emberekről van szó. Olyan társadalmi rétegről, akik könnyen félreértenek. Vannak, akik félre akarnak érteni, hogy ne kelljen velem foglalkozni. Emiatt hátrányba kerülök és kudarcokat vallok. A kommunikációim során sajnos sok vagyok, de ezeket sokszor észreveszem és próbálok változtatni ezen. Sajnos Ági, akivel nyáron összebarátkoztam nem akarta elfogadni, hogy ő is sok és hogy idő kell nekem és hogy sok egyszerre. Emiatt jöttek a bajok. Az anyjával való találkozás sem volt annyira kellemes. Volt anno a Gayromeo csoport, ahol nagyon jól éreztem magam ugyan, de mégis kilógtam a sorból. Ott az Attila és a Joseph nagy károkat okoztak nekem belül, mert nem értették meg, hogy a pécsi Prideon nemcsak Stellát akartam meglátogatni, hanem a társasággal is lenni. Ami a szállást illeti megoldottam volna. És sajnos ezt szóvá tettem a csoportban ahol megvádoltak azzal, hogy ártani akarok a csoportnak. Újabb törés keletkezett, ami Joseph-et sosem érdekelte, mert nem az ő fájdalma volt. Mindegy, ezt sem akarom részletezni. Én is hibás voltam, mert rosszul kezeltem bizonyos dolgokat, de könyörgök, senki sem tökéletes! A Gayromeós eset után ábrándultam ki a meleg világból. Nem akarok már autista emberekkel barátkozni, mert a velük való kapcsolatom nem működne. Az AURA-ban sokkal súlyosabb esetekkel találkoztam, és nem tudtam velük mit kezdeni. Ágival sem, pedig sok közös kedvenc témánk volt. Nem fejlesztették, sok mindenben volt hibás. De sajnos én is. Nemrég megismerkedtem egy szintén aspergeres sráccal, de vele sem tudok mit kezdeni, mert az ő saját világával van elfoglalva. Így nem tudok baráti kapcsolatot ápolni. Rendes, de van egy ijesztő oldala, ami megrémiszt. Én az autizmus enyhébb változatában szenvedek. Szerencsém van azonban, hogy nem a súlyosabb kategóriába tartozom, mint pl. az Autizmus Live írójának, Tóth Turgonyi Dórának gyerekei. Őket sem értették meg, sőt a legkisebb fiút, Leventét nem egy alkalommal érte támadás. Levente abból a szempontból szerencsés csak, hogy nem fogja fel mindazt, ami vele történik. Legalábbis én így tudom.    

Dr. Németh Krisztina szerint csodálatos ember vagyok, akinek igenis el kellene fogadnia saját magát, mert máskülönben nem tudnék annyi szépet adni és alkotni. Kiemelte, hogy sose hasonlítsam magam másokhoz, mert minden ember egyedi és másban tehetséges. Sajnos hajlamos vagyok sokat elvárni magamtól és néha másoktól is. Az elmúlt években mindent elkövettem, hogy valami előrelépés legyen az életemet illetően, de annyiszor elbotlottam, zsákutcákba kerültem. Amikor pedig majdnem volt munkám és kerestem mindig elutasítás, abúzus és engem ért gúnyolódás következett. Úgy éreztem magam, mint egy menekült. Futottam messzire ameddig a lábaim bírták. Édességgel, CD-kel és egyéb dolgokkal vigasztaltam magam, hogy arra a kis időre elfelejtsem az adott kudarcot, sokkhatást. Azt megtanultam az évek alatt, hogy fel kell vállalni önmagunk, mert máskülönben csak rosszabb lesz! Ha nem vállaljuk fel az érzéseink, vágyaink, önmagunk akkor sosem leszünk boldogok! Nekem fontos a boldogságom! Nem akarok amiatt aggódni, hogy ki mit gondol! Én évekig ebben éltem és a maradék fiatal éveimet szeretném kényelmesen leélni. Sajnos vannak bennem feszengések, mert a rossz emberek mindenhol ott vannak, és nagyon kell velük vigyázni. Tudom, hogy újabb ajtók csukódnak be előttem, de azonban nyílnak újak. De vajon mikor és hol? Minden év tartogat újdonságokat. Új esélyeket, új reményeket, új zenei albumokat. És persze fogadalmakat, melyeket szinte sose könnyű megfogadni. 

Voltak veszteségek, melyeket nem fogok tudni elfogadni, csak beletörődni. Az pedig csak rosszabb. Az évek alatt megtanultam, hogy mi is az emberi felszínesség. Valakin tisztán látom, de vannak emberek, akikről nem tudom eldönteni, hogy felszínes e vagy sem. Az biztos, hogy sok esetben nyitottam mások felé és sok mindent kipróbáltam, amit korábban nem mertem. Pl. buliztam. De ezek a késő esti bulizások nem jöttek be. Egyszerűen nem ilyen vagyok. Én a csendet szeretem egy általam szeretett zenei világgal, ha itthon vagyok. Más a metrózás, mert amikor megy a szerelvény, akkor az ajtókat nézem többnyire, közben MP3 van a fülemben és hallom mellette a kellemes alagút zúgását. J Miközben robog a metró.

A hibáimat elismertem és voltak melyeket megbántam. De alig volt lehetőségem helyrehozni ezeket. Mert mások elkönyveltek és megbélyegeztek egy szerencsétlen és szánalmas és elmebeteg autistaként. De arra egyesek nem gondoltak, nem akarták figyelembe venni, hogy én mennyi energiát és időt fektettem bele egy közösségbe, kapcsolatba, kapcsolatokba. Megváltozott a világ, megváltoztak a gondolkodásmódok. Szinte az átkozott politika ural mindent, állandó téma mindenhol. Hadd ne részletezzem. Talán majd egyszer, ha teljesen jól leszek.

Ezzel a 100. BENovelas magazinommal szeretnék nagyon boldog újévet kívánni minden Olvasómnak! Remélem a következő 100 lapszám során újabb érdekességeket fogok tudni megírni.

BEN