Bele a hóba (2023.12.10.)

Nagyon ritka mostanság, hogy télen nagy mennyiségű hó essen. Idén szerencsére nem is kevés hullott az égből. Éjszaka kezdődött, nappal folytatódott. Ahányszor hóesés történik, akkor az eső nem sokkal később elmossa. L Vasárnap, december 10-én már sokkal jobban voltam és nem akartam még egy napot fekvéssel tölteni. Az antibiotikum annyira kiütött, hogy 2 nap szinte egésznap aludtam. Úgy éreztem magam, mint amikor tompító pszichiátriai gyógyszert szed. Pl. a Risperdal esete. Az első olyan tabletta, ami annyira elálmosított és elszédített, hogy képtelen voltam gondolkozni. A szedálós gyógyszerek egyike. Vannak olyan pszichiátriai gyógyszerek, amelyektől szabályosan rosszul vagyok. Az antibiotikum tabletta kb. hasonlót vált ki.

Éjszaka lefekvés előtt kinéztem az ablakomon és örömmel láttam a vastag hótakarót az utcákon. Mindenképpen ki akartam menni másnap kicsit sétálni, mert nagyon szükségem volt levegőre. Ha 3 napnál tovább vagyok itthon, akkor becsavarodok. Érdekes, hogy a hóesés mennyire meg tudja világítani az égboltot éjszaka. J Másnap felkeltem, alaposan felöltöztem és útnak indultam. Az utcára érve picit féltem közlekedni, mert eléggé csuszamlós volt a járda. Úgy döntöttem, hogy kimegyek az Orczy kertbe, mert az erdős, parkos terület. Gyermekkoromban rengetegszer futkároztam ott. Egyike a kedvenc helyeimnek. Ott nagyon sok havas képet tudtam készíteni. Nem mindennapi látványban volt részem, ugyanis vastag hótakaróval bevont tájat pillantottam meg. Az Orczy kert tava be volt fagyva, viszont tilos volt a jégre állni. Én 20 éve mégis ráálltam. J Akkoriban rendkívül hideg volt és félelmet nem ismerve léptem a tó jegére.   

Miután az Orczy kertet teljesen felújították sokkal szebb lett. Gyermekkorom egyik kedvenc helyszíne. Ugyan felhúztak egy uszodát és egy egyetemi kampuszt attól még a régi varázsa nem múlt el. Hiányoznak mégis azok az egykori faházak, melyekbe táborozni mentek a gyerekek minden nyáron. Ez még a 90 évek végén, 2000-es évek elején történt. 2003-ban sokkal több volt a hó. Olyannyira, hogy a tó jegye annyira befagyott, hogy simán rá tudtam lépni. Bárcsak akkoriban már fotóztam volna, megmutatnám az akkori állapotokat.

Idén a látvány hasonló volt ugyan, de mégis vékony jég volt a tavon. Ki volt írva piros betűkkel, hogy a jégre lépni tilos. Ma már nem merészkednék rá. J Egyrészt jégkásás rétegű volt a tó felszíne, másrészt az a fajta hajmeresztő bátorságom már nem volt meg. Csodálkozom így 20 év távlatából, hogy volt bátorságom a jégre állni 2003. december 31-én, szilveszter napján.

Félelmetes volt a tó. Mintha a jégszörny vetett volna rám pillantásokat. A lépcsőlejáró szabad volt, így a stégen közelebb is lefotózhattam a jéghártyás vizet. A kacsák nem messze úszkáltak. Néhányan kimerészkedtek a havas szárazföldre. Nagyon szeretem üldözni a kacsákat. Olyan vicces. Ahogy reagálnak olyan szórakoztató. Nem akarom bántani őket, nem vagyok állatkínzó. Én állatbarát vagyok, csupán van bennem egy gyermeki oldalam. Mikor kisfiú voltam a cicákat és a tyúkokat is kergettem. J A kutyák esetében fordítva történt. Ők kergettek engem. J

Mindenképpen korán reggel mentem ki az Orczy kertbe, mert ki tudja, meddig marad meg a hó. Ilyenkor minden perc számít, ráadásul később családok mennek ki és ilyenkor tele szokott lenni a park. Nagy szerencse, hogy még szakadt a hó, így fent tudott maradni a havas táj látképe. Ahányszor az Orczy kertbe megyek, megrohannak az emlékek. Sokszor jöttem ide egyedül, amikor nagyon szomorú voltam, vagy ha csak el akartam rejtőzni. Itt mindig fel tudtam töltődni. Volt, hogy több órát is eltöltöttem itt. Télen sokkal jobban szeretem, mert akkor kevesebben vannak és kihalt a táj. Volt egy magányos fa, melyből egy szög állott ki, de azt sajnos kivágták. L A futópályás részt pedig átalakították kalandparkká.

Élveztem, ahogy lábaim alatt ropogott a hó. Nagyon vágytam erre. Néhol jeges volt az avar, így nem merészkedtem arra, nehogy elcsússzak.

Itt-ott már olvadozott a hó. Annak is megvolt a maga szépsége. Nem messze a Campus térnél lefotóztam a szabadtéri karácsonyfát is, melynek díszgömbjei tetejét is hó lepte be. A szépséghibája csupán az volt, hogy az-az ízléstelen és ocsmány kordon nem volt odavaló. Csak a látképet rondítják el vele, ahogy a BKK a 2-es metró Puskás Ferenc Stadion állomását az ízléstelen elválasztókkal.

A Duna parton is fotóztam, mert kíváncsi voltam milyen a havas Gellért-hegy. Nagyon félelmetes látvány tárult elém! Ködös, rejtelmes. Mintha piroklaszt ár hamurétegei lettek volna rajta. A piroklaszt ár egy földrajzi jelenség. A vulkánoknál a levegőbe fellövellt forró füstoszlop összeomláskor tüzes lavinaként zúdul le és elpusztít mindent, ami az útjába kerül. Pompeii városa is ebbe halt bele, amikor a Vezúv vulkán kitört.   

Megnéztem a Vörösmarty téri vásárt, de nem voltak nyitva a standok, így csak a karácsonyfát fotóztam le.

Kellemes élményekben volt részem. Nagyon jó lenne, ha idén fehér karácsony legyen. Mert a karácsonyi hangulatot a mesés hó koronázza meg.

BEN