December 20-án úgy döntöttem, hogy még karácsony előtt megnézem azt a kiállított képemet, amelyet az óbudai művelődési központban tettek ki. Sajnos eltévedtem, ráadásul nehezen találtam meg a San Marco utcai helyszínt. Amikor végre odaértem döbbenten tudtam meg, hogy már december 15-én levették az összes kiállított képet. Nagyon csalódott voltam. Novemberben volt egy kiállítás megnyitó, amire a garatgyulladásom miatt nem tudtam elmenni. Később sem, mert nem jöttem rendbe. Csalódott voltam. Gondoltam, hogyha már kiballagtam feleslegesen Óbudára, akkor elmegyek a Szentlélek térre, hogy megnézzem a vásárt. Azt a karácsonyi vásárt, amit szeretek. Nappal volt, a fények nem voltak felkapcsolva. Nem is bosszankodtam emiatt, mert már nem egyszer fényképeztem le azt az ünnepi fényhangulatot.
Ettem egy fehér csokis churrost. Én spanyol fasznak hívom. J Közben szétnéztem. Semmi extra nem volt. A szokásos kirakott dolgok tömkelege. Arra gondoltam, hogy elmegyek a Szűz Mária szoborhoz és köszönetet mondok neki az éves segítségért. Előtte azonban elmentem a műszaki tanulmánytárba, ugyanis megtudtam, hogy sokféle metrós dolgot lehet megnézni. Valóságos szentélybe kerültem! A budapesti metróvonalakról számos könyvet, folyóiratot és régi fényképeket láttam.
Valaki a vaterán megvette a közel 30 ezer forint értékű Lehel téri 1981-es átadásról készült fekete-fehér fényképeket. Néhányat lefotóztam azokból, mert magamnak is eltenném. Pl. az újságomba. Olyan újságokat is megnéztem, ill. gyűjteményeket, amikről nem is tudtam! Számos értékes dolgot találtam. Olyan fotókat is láttam, melyeket már láttam korábban. A 4-es metróról is készült anno hasonló könyv, mint a mostani 3-as metrósról.
Miután eljöttem a műszaki tanulmánytárból úgy döntöttem, hogy villamossal lemegyek a Moszkva térig. Nekem nem Széll Kálmán tér, hanem Moszkva tér, mivel így szoktam meg. Lesétáltam a Szűz Mária szoborhoz és beszéltem hozzá. Ahányszor ránézek a szoborra, mindig furcsán érzem magam. Mintha a szobor tudná és értené mindazt amit mondok neki. Minden segítségét megköszöntem és kértem tőle néhány fontos dolgot. A nehéz időkben szükség van a segítségre. Főleg mostanában.
Arra gondoltam megnézem a fogaskerekűt is, ugyanis megtudtam, hogy az is kapott ünnepi fényfüzéreket. Hatalmas szerencsém volt, sikerült lefotóznom a fényfogast. J Villamosnak tartják. 60-as villamosként közlekedik.
Nagyon hamar elindult és én felszálltam rá. Nemcsak képeket, de videós anyagokat is csináltam. Olyan volt belül, mint az UV fény villamos. Egy óriás és élettelen mikulás is jelen volt. Szelfiztem vele. Olyan volt, mint abban a vígjátékban a hulla, akit a főhősök ide-oda rejtegettek. J
A fogaskerekű végállomásán is készítettem újabb képeket. Vissza már nem szálltam rá, mert le akartam videózni, ahogy lehalad a sínes lejtőn. Meglepett, amikor havat láttam, pedig nem esett mostanában. Néhol csúszott minden. Hallottam a hideg szél fújását. Nagyon hideg volt. Fáztam. Nem is csoda, hisz a hegytetőn voltam. 15-20 perc múlva jött a következő fogas. Az már sima volt. Azzal indultam vissza a lenti végállomásra. El is haladt mellettem a fényfogas. J Utazás közben előjött belőlem egy régi emlék.
Mikor a Tüskevárba jártam. Zsuzsival, az osztálytársnőmmel gyakran fogasoztunk. Ő az egyik megállóban lakott. Gyakran látogattuk meg az Esze Tamás iskolában lakó iskolatársunkat, aki nem egy osztályba járt velünk. Abban az intézetben olyan fiatalok és gyerekek vannak, akik nem tudnak a családjukkal élni. Egy nevelőintézet. Voltam már ott, de csak látogatóban. Mikor most rápillantottam az Esze Tamásra két kisgyereket láttam az egyik ablakban. Mondtam is magamban: Valami nem változik. L Volt idő, amikor Zsuzsival jól éreztem magam, de voltak kellemetlen pillanataink is. Nem szívesen beszélek erről, mert csak fájdalmat okoznék magamnak. Zsuzsit kedveltem. Őt is meg akartam hódítani, mert akkoriban azt hittem, hogy a melegségem elmúlik, ha csajozok. Mekkora marha voltam! Utólag belegondolva arra, jobb is hogy már felvállaltam magam. Csak sajnos jóval korábban kellett volna ezt a lépést megtennem.
A Moszkva téren megpillantottam a fény combínót. Csak a villamos tetején voltak a füzérek, de így is csodálatosan nézett ki. Lefotóztam azt is. Nagyon fáztam! Itthon megcsináltam az ablak fényeit. Nem időszakosra terveztem, hanem ameddig működnek a drótledek.
Kicsit olyan mintha a végtelenségbe látnánk. Nekem ez jött le. A nagy feketeség, ami a rejtélyt, misztikumot tükrözi.
A mikulás troliról és HÉV-ről lemaradtam sajnos, de a hannoveri villamos metrót nem szívesen fotózom le. Egyrészt szintén csak a tetején vannak ledek, másrészt utálom azt a járművet. A másik Ganz villamost még valamikor lefotóznám, de nem tudom, mikor közlekedik. Ami a kiállítást illeti most már megbékéltem. A képet Dezső elküldte nekem. Nem tetszett a fotó, ami ki volt rakva. Azt hittem, hogy a metrós lesz. Az a képem, amit anno a Ferenciek terén fényképeztem le. Én azt állítanám ki, mert igazán különleges fotóm. Ma már persze nem látható így az alagút. A BKK ezt is elintézte, ugyanis csak az alagút végén hagyták meg a lámpafényeket.
Ami még hátravan, de már nem sok, az a karácsonyi elrendezések vége. A BENovelas Navidad december 23-tól 31-ig tart.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.