A fények áradata (2023.12.11.)

December 11-én arra gondoltam, hogy elmegyek fény villamosozni. A környékünkön járt és szerettem volna ismét utazni vele. Tavaly sajnos nem volt. Napközben néhány dolgot kellett venni a szüleimnek, közben kiváltottam a gyógyszereket is. 16 óra előtt a karácsonyi villamos elrobogott az ablakom alatt, ám várni akartam egy órácskát, hogy teljesen sötét legyen. Akkor ugyanis az igazi! Azt terveztem, hogy ismét kimegyek a Vörösmarty téri vásárba, mert vasárnap nem voltak nyitva a standok. Nagyon érdekelt az idei.

A 2-es villamos megállójában vártam a fény villamost, ami késve érkezett meg. Eléggé sokan voltak, de ettől függetlenül végigutaztam a Jászai Mari térig. A villamos belseje ugyanaz volt, de a jelzőtábla nem volt ünnepi hangulatú. Tudtam néhány részletképet készíteni belül. A Jászai Mari téren 5 percig állt a karácsonyi villamos. Nagyon sokan lencsevégre kapták a csillogó és villogó csodát.

Sietnem kellett, mert hamar tovább indult a Közvágóhíd felé. A Kossuth téren begördült egy szintén ünnepi füzéres fény villamos. A 23-as Ganz. Gondoltam magamban, megvárom a Vígadó térnél. Miután leszálltam a karácsonyi villamosról 10 percet kellett várnom a fényes Ganzra.

Videós funkcióval vettem fel, ahogy a megállóba érkezik, mert fotózáskor kapkodtam volna. Így biztos, hogy rossz képek születnek. Az elviharzó másik fény villamost is így rögzítettem. A videós felvételeimből is szoktam képeket csinálni. A videós munka is nagy segítségemre van.

Nem volt szerencsére olyan hideg. Elmentem a Vörösmarty téri vásárba, ám hatalmas csalódás volt! Leginkább a kajára hajazott az egész, ill. nagyon sok ismert termék volt kiárusítva. Akadtak ugyan újdonságok, de nem volt nagy szám. Nekem csalódás volt!

Akartam venni édesanyámnak kerámia virágot, mert anyu nagyon szereti az ilyeneket. De nem tudtam venni, mert aki ott volt a pultnál, kiderült, hogy nem ő volt az eladó. A kürtöskalácsos megdrágult és ömlött a tömeg! Főleg turisták voltak. Nagy nehezen, de megtaláltam azt a mézeskalácsost ahol sok évig minden karácsony előtt vettem mézeskalácsos drazsét. Nem volt sajnos abból, pedig szerettem volna venni. A fura az volt, hogy a lány nem is emlékezett erre, pedig sokat vettem nála hajdanán. Lehet, hogy valaki más volt? Na, mindegy. Vettem egy csomag szilvalekváros mézes puszedlit magamnak és a szüleimnek. Ezután a Fashion Streeten sétáltam végig.

Ugyanazok a ledes fénydíszek voltak fellógatva mint az elmúlt években. Kicsit arra számítottam, hogy idén fantáziadúsabbak lesznek, de sajnos nem így történt. A Kossuth téri fa színvilága is ugyanaz, fantáziátlan. Le se fotóztam. Képekre sem érdemes!

A Deák tér közelében bementem egy Stühmer boltba, ahol darabra vettem szaloncukrokat. Sajnos isler ízű nem volt, viszont meg tudtam kóstolni az Esterházy torta ízűt. Vettem zserbósat és más ízűt. Kipróbáltam a karamellás konyakmeggyet. Isteni volt az íze! Lesétáltam a Deák téri forgatagba, ahol szintén észrevettem egy kürtöskalácsost, ám nem volt kedvem venni, hisz ott is ugyanolyan áron adták a kürtit, mint a Vörösmartyn.

A városháza épületével szemben műkorcsolyázókat pillantottam meg. A helyszínen is voltak gazdag led fények, de ott ugyanazok, mint az elmúlt években.

Ezután megpillantottam egy led alagutat. A padra nem mertem leülni az időjárás miatt, viszont szép fotókat itt is készítettem.

Lesiettem a kisföldalattihoz, hogy a Széchenyi fürdőhöz mehessek. Meg akartam nézni azt a fényligetet, amit mindig akkor tudok csak megnézni ahányszor Gömbimért megyek az iskolába. A busz, ami odavisz szinte egész Budapestet bejárja, köztük a Széchenyi fürdő környékét.

Ez a látvány fogadott mindig a busz ablakából, ám most külön elmentem, hogy lefényképezzem. Olyan gyönyörűek! Főleg azok gömbös burkok ahol helyet lehet foglalni. Semmiképpen sem akartam kihagyni ezt a látványosságot! A Széchényi fürdő épületének tetejéből gőz áramlott. Ilyenkor is üzemel a hely, mert a mínuszokban is járnak oda az emberek! Arra gondoltam, hogy elsétálok a Hősök teréig. Átvágtam a parkon és megláttam a városligeti tavat. Egy árva lélek sem volt arra. Ismét úgy éreztem magam, mintha egy krimiben lennék, de szerencsére gyilkossal nem találkoztam. J

A tóból gőz áramlott és kellemes csobogást hallottam. Nem messze megláttam a hidat, ami a Hősök tere felé vezet. Ezen a hídon ment a menet idén nyáron a Prideon. Mielőtt azonban átmentem volna megpillantottam egy óriáskereket, amely messze nem volt olyan, mint a Deák téri. Szerettem volna felülni rá, de csak 3 perc volt egy menet és eléggé drágának találtam a belépőt. Meg se lepett, amikor senki sem tolongott a bejutásért. Egyértelműen pénzlehúzás volt az egész! Képet azért csináltam róla. Ekkor Bruce Springsteen: Human Touch című albumának CD füzete villant fel, ahol van benne egy vidámpark. J Persze óriáskerék nélkül.

A zuglói vásár csak a kajáról szólt. Elhaladtam a bódék mellett. Eközben szemerkélni kezdett a hó. A hídon sétálva egy nagyobb műkorcsolyapályát láttam. Emlékszem, Laci barátom egyszer annak idején elhívott, még 2014-ben, de mivel nem tudtam korcsolyázni így nem mentünk. Siettem is a Hősök terére, majd a kisföldalattival visszasiettem a Deák térre. 3-as metróval akartam hazajönni, mert ilyenkor télen szeretek melegben utazni. A metrók a legkomfortosabbak, mert akármilyen évszak is van mindig jól jön. Ráadásul igen hangulatosak.

A Nagyvárad téren miközben vártam a villamost megjelent a csillogó 23-as és sikerült rendesen lefényképeznem. Ezzel zárult az este. J

Ugyan jól éreztem magam ezen a koraesti délutánon, mégis volt bennem egy csalódás. Mégpedig az anyagiasság ami „szeretet ünnepét” övezi. Az a sok ember, aki költi a pénzét a legdrágább ajándékokra. Miután eljöttem a Stühmertől a Lindt bolt teljesen tele volt. Nem állítom azt, hogy nem szeretek ajándékokat kapni. Persze hogy szeretek. Magamat is megajándékozom minden évben. Mert hát kell némi öröm, kis boldogság. Nemrég sok mindennel szembesültem. Egyesek irigykednek rám, mert annyi lemezem van, és sok olyanom, ami másnak nincs. Mondogatom is magamban, nem vagyok irigylésre méltó. Nem vagyok gazdag ember. Nem is leszek sohasem. Volt idő, amikor nagyon szegények voltunk a családommal és még egy kazettára sem futotta. Ezekre nem szívesen emlékezek. Ha belegondolok abba mennyi mindent összegyűjtöttem az elmúlt években. Mert szeretem kényeztetni magam, elhalmozni magam újabb CD-kel, egyebekkel. Másik gyengéim a papírboltok. Az a rengeteg és szép toll, díszes papírok, matricák, kartonok és egyéb „finomságok”. Mikor egyszerűbben éltem nagy divat volt a csokis, pop-corn és a fahéjas illatű zselés tollak. A Uniball-nak limitált kiadásai voltak és megvettem mindet. Még nem voltak drágák. De évekkel korábban még egy Uniball tollat sem engedhettem meg magamnak. Vagy amikor VHS üres kazettára gyűjtöttem, hogy a vasárnapi Aladdin részeket felvehessem magamnak. Más idők voltak. Néha édesanyám előhozza a nehéz időket. Amikor nélkülöztünk mindig volt szép karácsonyunk, volt mit enni. És volt baráti társaságunk, kik közül majdnem a 90%-a meghalt. A nehéz életünk ellenére mindig megvolt a jó hangulat. Nekem akkoriban még nem voltak barátaim. Még István sem volt. Ma ugyan jobb az életünk, de mégis nehéz időket élünk. Engem nincs miért irigyelni. Van, aki utánozni szeret. A szavaimat, a mondataimat. Kérdem, miért? Nagyon furcsa dolog ez. Most hogy közeledik a karácsony, azt várom, hogy vége legyen. Menjen le minél hamarabb! Mert a karácsony nem a szeretet ünnepe. Miféle szeretetről szól? Az hogy a világban háborúk vannak, hogy a magyar ember java gyűlöli a másikat a nemi és más hovatartozása miatt, ahol egy mássággal élő ember nem érezheti magát biztonságban, mert a támadások lehetősége mindig fennáll. A politikusokat nem érdekli a kisember sorsa! Olyan nincs, hogy nem tudnak mit kezdeni az adott helyzettel. És a TV? Lekezelő és undorító műsorok tömkelege megy. Az unalmas Resszkessetek betörők!-et nyomatják, és közben ki tudja hány magányos ember vet véget az életének karácsonykor? Hány hajléktalan fagy halálra, mert a politikusok állítólag tehetetlenek. Nem akarnak segíteni ennek az országnak! A magyar embert is csak a politika érdekli. Rossz helyre X-szel és hőzöng. Ezt nevezem én mazochizmusnak. Nap, mint nap ezzel szembesülök, ahányszor elmegyek valahova. A magyar valósággal. Ez pedig rémisztő, rémálomba illő borzalom! És mit tegyek én? Egyértelmű hogy a világomban keresek menedéket. A karácsonyban a hangulatot keresem, a szép fényeket, a csodás pillanatokat és a mesés élményeket! Minden újévkor tudom, hogy újabb év következik a szokásos, beteg társadalmi normákkal. Az én karácsonyom a valódi szeretetről szól. Ez a BENovelas Navidad, ami nem Christmas és nem Xmas, hanem Navidad!!!

Minden évben egyedi módon díszítem fel Világom Valós Központját, amelyet nagy szeretettel teszek. A lelkemnek is jót teszek vele. Az a sok szép dísz, melyeket készítettem, vettem és elraktam minden évben előveszem, de nem mindegyik kerül ki. Van, amelyik új szerepet kap. A nehéz időkben fenyőágacskáim voltak. Nem messze volt egy idős házaspár, akiktől az édesapámmal hazacipeltük az igazi karácsonyfát. Voltak a saras földben levágott, kidobásra szánt fenyőágacskák. Szedtem belőle párat hogy itthon a kisszobámban, később a jelenlegiben is legyen „minifa”. Ezek ingyenesek voltak, de én felruháztam élettel és szépséggel. A Tescóban is vettem pár százért mintás díszeket. Nem az volt a lényeg, hogy márkás, puccos legyen, hanem egyszerű és szép! Egy IKEA-s vázába helyeztem a kis ágacskákat és körbedíszítettem. Volt nekem egy aranyozott 700 Ft-os gyöngycsokrom, amit még a Lurdyban vettem, de elveszett sajnos. L Pedig nagyon szerettem.

Faágas elrendezés 2010-ből, amikor már a jelenlegi szobámban laktam. Az általam sütött mézesekkel, az ezüst adventi koszorúmmal és a többi szépséggel. Nálam a karácsony december 23-tól 31-ig tart.

Az idei elrendezés még titok, de fény villamos és metró az már van. J Nem kellett hozzájuk más, csak ledes drót. J A többi dekoráció majd karácsonykor lesz látható. J

BEN