MINIPOLISZ (2023.07.07.)

Én, édesapám, Lujzim és Gömbim elmentünk egy nap a Deák téren található Minipolisz kiállításra, amelyben nagyon sokféle játékot lehetett játszani. Ki lehetett próbálni egy csomó munkakört játékosan, egy kicsiny városka keretein belül.

Miután megérkeztünk a Rádió1 csatorna eszközeit lehetett kipróbálni. Hangosításokat állítgattam. Úgy éreztem magam, mint egy rádiós. Volt egy színpad is ahol táncoltam egyet egy adott zenére.

Én nem szeretem a Rádió1 csatornát, mert eleve nem vagyok rádió hallgató. Én a CD-hez, youtubehoz és a spotifyhoz vagyok hozzászokva.

Mentem tovább és megláttam egy szállodácskát. Kipróbáltam magam recepciósként és természetesen a kicsi szobát is felfedeztem. J

Annyira élethű volt az egész. El is játszottam egy aprócska telefonos szerepet. J Nagyon élveztem. Persze észrevettem, hogy kintről néhány ember furcsán néz rám. Nem érdekelt!

Amikor haladtam tovább egy mini postát láttam, de az annyira nem villanyozott fel. Sokkal inkább egy óriási vonat makett amely egyben egy szimulátor is volt! Úgy éreztem magam, mint annak idején a Vasúttörténeti parkban.

Lehetett jegyet is nyomtatni, bár én jobban örültem volna, ha a kitalált vonatos megállóim nevét beírom és azzal a címmel kapok jegyeket. Minek volt most valós magyarországi megyék és városok egy ilyen interaktív játékban? L

Volt mini vasútmodell, ahol a kisvonatok körbe-körbe futkároztak. Fantasztikus volt! Ha gazdag lennék, akkor egy nagy házat vásárolnék, ahol be tudnék építeni egy vonat és egy metrós hálózatot. És természetesen a kitalált városkám megállóinak neveivel.

Kipróbáltam a rendőrmotort is! Ismét Hunternek éreztem magam! J Persze Hunter nem szokott motorral menni, csak a rozoga és lerobbant autójával üldözi a rosszfiúkat. A motoron ülve nagyon furán éreztem magam. Volt, amikor kicsit szédültem. Nehéz volt felpattanni. Hát még leszállni.

Sittre is kerültem! Persze csak játékból. A gyerekek is kipróbálták. Élvezték nagyon. Néha megvicceltem őket, ami nem tetszett nekik. Sokszor Lujzi és Gömbi nem szeretik a vicceimet. Nagyon komolyak! Nem minden mókában partnerek sajnos. L

A legérdekesebb és egyben hasznos játék a pénztárosi munka volt, amelyben megmérettettem magam. Az Aldinak szintén egy játékos változatát próbáltam ki ahol üres élelmiszeres dobozok, zacskók vonalkódjait kellett leolvasni. Egy pillanatra pénztáros voltam. Hát nem annyira könnyű ez a munka. Nem elég leolvasni, de a pék sütik sorszámát is be kell ütni a rendszerbe!

 Nem lennék jó kasszás sem! Mindenesetre jó volt kipróbálni! Mindig is vásárló voltam és láttam, hogy az eladók hogyan pötyögtetik be az árucikkeket a rendszerükbe. Ma sajnos a SPAR-ban, Tescóban és már a Lidl-ben is önkiszolgáló vásárlás folyik. Ennek nem örülök, mert könnyen lehet rontani. Több koncentrációt igényel és némely termékek vonalkódjai alig ismerhetőek fel.

Majdnem kimaradt egy másik nagy érdekesség, a repülőteres játék. Kipróbáltam milyen repülőjegyet nyomtatni. Persze itt is meg volt határozva az úti cél, ami viszont nagyon nem tetszett! Fantasma Valley nevét akartam beleírni.

Voltak ülőhelyek is és elképzeltem, ahogy elutazok messzire. Milyen jó is lenne. Felülni egy gépre, ami elvisz jó messzire. Olyan helyre ahol nyugalomban és békességben élhetek. Ahol nem kell félnem a jövőtől. Sokszor elképzelem, milyen lenne az életem egy másik országban. Nehéz lenne ott is, de esélyes lenne, hogy több lehetőségeim lennének és végül megtalálnám a helyem ebben az életben.

A Minipolisz nagyon tetszett. Videós összefoglalókat is csináltam ahol még több mindent bemutattam. Sok gyerek volt ott. Remélem nemcsak egy időszakos kiállításról van szó, mert ilyen játékos helyekre mindig szükség van.

BEN