SZÍNHÁZ ÉS KIÁLLÍTÁS

Perjés János, a Spirit színház tulajdonosa felkért engem, hogy fotózzam le a március 16-i előadást, a Főnök a pácbant, amely egy ismert film, a Csak egy kis pánik feldolgozása színdarab formájában. Természetesen elfogadtam az ajánlatot és készülődni kezdtem a nagy eseményre. Mióta a színház tagja lettem nagyon megváltozott az életem jó irányban. A februári nehézségek után úgy érzem, hogy 360 fokos fordulatot vett az életem. Járok Kocsis Judit csoportjába is.

A négy napos hosszú hétvégén megviselt a tavaszi fáradtság. Március 15-én egész éjjel nem tudtam aludni, folyamatosan járt az agyam és persze másféle okok is voltak. Reggel 6:17-kor reggeliztem. Szüleim Kati néni hamvasztásos temetésére készülődtek és én pedig aznap voltam hivatalos a pszichiáteremnél az autizmus ambulancián. 3 órácskát tudtam aludni, de nehezen tértem magamhoz. Megmostam az arcom, felöltöztem, majd elindultam a dokihoz. Nagyon zavaró volt maszkban lenni, mert beszélgetés közben folyamatosan feljebb kell tolnom. Más, ha szó nélkül utaztam a közlekedési járműveken, mert akkor nem csúszogatott le a maszk. A pszichiáteremnek elmondtam, hogy színi suliba járok, ill. hogy kipróbáltam a szinkront is. Nagyon meg volt elégedve velem a doktornő és bíztatott, hogy járjak továbbra is. Átbeszéltük az elmúlt három hónap eseményét. Gyógyszeremelés nem történt, maradtunk a szokásos adagnál. Megvártam az ambuláns lapot, majd elmentem a mekibe. Vettem hamburgert és sült krumplit, ill. Cherry Coke-ot. Azt hittem, hogy a kólától fel fogok ébredni, de tévedtem. Szüleim elmondták, hogy Kati nénit csendben elszórták. Hihetetlen, hogy egy ember után már semmi sem marad, ha elhamvasztják és sugárszerűen elszórják. A gyászjelentést leszedtem, mert már nem volt aktuális. Eltettem emlékbe. Délután 15:30-kor indultam el a Spirit színházba. Hamarabb akartam odaérni, hogy újabb képeket készítsek. A főpróbáról, ill. sok más témáról is készítettem egy csomó fotót.

A tavasz jelenléte erősebben van már jelen. Az első termések is megjelentek nem messze a színháztól található fákon.

Elvittem a Spiritbe a Michael Myers maszkom is, hogy szelfizhessek egy kicsit. Valahogy oldanom kellett a bennem lévő feszültséget és az erős álmosságot. Láttam egy színházi fehér maszkot, melyet szintén kipróbáltam. J Készítettem egy színpadi videót is, amibe kicsit beleéltem magam. Persze közben zavarban is voltam.

A maszkozások után meglestem az aznap esti előadás próbáját. A színeknek köszönhetően mesés hangulat tárult elém. A hangulatfelelősök próbálgatták a fényeket. 

Az öltözőbe is bementem. Újra Alejandro Sanznak éreztem magam a lámpás tükrök miatt. Nagy hatással van rám az új albuma és mindenképp át akartam érezni a hangulatot. Amikor felkapcsoltam az egyik lámpás tükröt akkor már a teljesség hatása alá kerültem.

Volt ott egy 14 éves kutyus is, akihez elkezdtem beszélni. Picit féltem attól, hogy megharap, de mondták, hogy nem kell félnem. Aluszékony volt szegény. Biztos, mert idős volt már. Az egyik színész kutyája volt. 

Úgy éreztem a kutyussal töltött idő alatt magam, mikor Dobival és Viharral játszottam. Nagyon hiányoznak nekem. Rájuk sokat gondolok, mert szerettem őket.

A nézők kb. 17:30-ra értek a színházba. 2 ember kivételével mindegyik idős volt. Csak úgy özönlöttek az emberek. Az egyik zongorázott is. Úgy döntöttem, hogy felmegyek, elrendezem a dolgokat. Fel akartam a színháznak venni a darabot kamerára, de nem volt hely ahova az állványt beállíthattam volna. Nem történt baj, inkább a fotózásra koncentráltam tovább. Az előadás közben készítettem 1-2 videót, és temérdek fotót. Vegyesen telefonról és Dezső gépével is.

Az újságomban kevesebb képek lesznek a fotók sokasága miatt, de a blogba bekerül az összes. Majd később a weblapomra is tervezem felrakni a képeket, ha az azzal kapcsolatos problémákat sikerül orvosolni.

A Főnök a pácban nagyon tetszett! Jót is tett a rossz hangulatomnak. 2x50 perces volt az előadás. Mikor vége lett akkor még készítettem egy újabb színpadi videót, majd elbúcsúztam a többiektől. János nagyon meg volt velem elégedve. Ő volt az egyik főszereplő. A többi színészt is sikerült megismernem. Nagyon kedvesek voltak ők is, de egy kicsit féltem tőlük. Zavarban voltam szokásomhoz híven. Mikor elindultam hazafelé erősen szédülni kezdtem. A fejemben nyomást éreztem mindkét oldalon. Leterhelés történt. Te autizmus! L Lesiettem a HÉV-hez, majd a Batyi felé mentem. 

Onnan a 2-es metróval a Kossuth térig utaztam egy megállót, majd a 2-es villamossal hazajöttem. A HÉV-en és a villamoson majdnem elaludtam. Szerencsére a zene ébren tartott. Mikor hazaértem nyugodtabb voltam és előhívtam a képeket. Azonnal elaludtam miután a lámpákat lekapcsoltam és betakaróztam. Másnap 12:34-kor keltem fel és persze ugyanolyan fáradt voltam. A fejem már görcsölt, de szerencsére a hideg víz jót tett neki. A második menetre készültem, a kiállításomra, amelyet Óbudán rendeztek meg.

A meglévő aprópénzből úgy döntöttem, megveszem magamnak Eros Ramazzotti: In Certi Momenti című albumát bakelit lemezen. Szintén tavaly jelent meg a színes, fehér változata. Az album 1987-es. Szeretem nagyon. CD-n is megvan. 3 éve vettem meg egy vaterás csajtól. Az Mg Recordsban pár percet töltöttem csak, mert sietnem kellett a Fő térre. Metrópótlóval az Astoria felé siettem, ahol lőttem egy képet az átjárós alagútról. Épp akkor érkezett a metróm, majd a Batyi felé vettem az irányt és a HÉV szerencsére pont akkor indult mire kiértem. A Szentlélek térnél kell leszállni, majd besétálni a Fő térre. Óbuda egyik legszebb városrésze.

A kiállítás a Kórház utcánál van. Kordonszerű átjáróra vannak felszegezve a kiállítottak képei. Az enyém a Metropolis sorozatom egyik darabja. A hely ahol készítettem a fotóm egy magánkórház, ahova édesapámat vittem Kelenföldre. Az épület nagyon szép, modern. A Metropolis együttes CD borítója alapján neveztem el Metropolisnak a képet, mert azon is hasonló épület van, mint a fotómon.

Az Esernyős klub termébe 3 év után ismét visszatértem. Ott voltak a rendezvényszervezők. Gyorsan lefotóztam a helyszínt, az elrendezett poharakat és pogácsákat. Miután végeztem visszasiettem Dezsőékhez, majd egy kisebb megnyitó következett. Készült csoportkép is, majd azt követően mindannyian a nagyterembe mentünk. Nagyon éhes voltam, mert nem ettem sokat. Csak ebédeltem. Egy kis pogácsát majszoltam, majd ittam mellé vizet. Arra gondoltam, hogy kibontom az Eros Ramazzotti lemezt.

Jó album, klasszikus. Az összes dalt nagyon szeretem rajta. A Ma che bello questo amore/Fantastico amor a kedvenc számom az albumról. Úgy örültem annak, hogy van egy fehér bakelitlemezem is. J Egy soha nem látott kép is volt a lemeztokban lévő tároló tasakon. Nem az a leheletvékony papírtasak volt, amely a kétlemezeseket védi. Néhányan nézték, ahogy gyönyörködök a lemezemben. Büszke voltam az új szerzeményemre. J

Dezsővel beszélgettem pár percet. Lesznek majd újabb közös fotózások. Beszélgettünk a Spirit színházról. Dezső azt mondta, hogy jó helyre kerültem, mert sokat fényképezett a színházban. Úgy örültem a szavainak. Bennem azért ott a félelem. Mégpedig attól félek, hogy a hangulatingadozásaim miatt ennek is vége lesz. Próbálok megfelelni bizonyos elvárásoknak. Főleg amikor Judit csoportjába járok. Dezső nagyon büszke rám és érzem, hogy bízik bennem.  Van azonban más is. Sokszor vagyok sok. Egyszerűen arról van szó, hogy sokat szeretnék megmutatni magamból és ez azért van, mert nem tudhatom lesz e máskor lehetőségem. Közeledik az autizmus világnapja is, ahova el fogok menni. Megemlékezem, sétálok a sorstársaimmal. Az a nap, április 2-a lesz az én gyásznapom. A melegségem rég elfogadtam, de az autizmust egyelőre képtelen vagyok. Ha a társadalom nem lenne ennyire gyűlölködő és előítéletes annyira más lenne minden. Ezért is utálom a politikusokat, mert ők csak erősítik a gyűlöletet az emberekben. Ráadásul a pofájukat folyton az emberek arcába nyomják az utcán kitapétázott hülye választási fotókon, a facebookon és youtubeon. Mintha sztárok lennének. Kész hányinger az egész.  

Mikor hazajöttem a kiállításról egy jót vacsoráztam, átkonvertáltam a 2 nap videós anyagát. Fáradt voltam, lemerültem, kimerültem, leterhelődött az agyam. Nem tehetek erről sajnos. Édesanyám aggódott miattam. Fontos volt nekem az, hogy mások lássák, mennyi szépet tudok alkotni, mert így haladhatok akadálymentesen tovább. A Spirit színházban nagyon jól érzem magam és szeretnék a továbbiakban is fotózni. Addig sem gondolok a tragédiáimra, a nehézségeimre. Talán szert tehetek új barátságokra is. Az utóbbival azonban vigyáznom kell, mert a kapcsolataim hamar tönkremennek sajnos és könnyen érhet kudarc. Mi autisták sajnos hajlamosak vagyunk a gyakori kudarcokra. Mindig reménykedek egy új kapcsolat kialakulásakor, hogy minden jól alakul most, de aztán elég egy vagy két hiba és minden összedől. Mint egy rosszul épített ház. Nem jó minőségűek az alapanyagaim ezek szerint.

Két hosszú és fárasztó napon vagyok túl, ami után pihenés és nyugalom lesz. Utána folytatódik a csoport Kocsis Judittal. Dezsővel pedig majd valamikor közös fotózás is lesz. Remélem a Madisonban, mert azt a fotóstúdiót nagyon szeretem.

BEN